2022. április 18., hétfő

Krumplis kenyér - 2022. húsvétra - és kirándulás a Csúcs-hegyen


Na, hát várom a húsvéti terített asztalról a fotót Szabitól, hogy meg tudjam mutatni, micsoda gyönyörű terülj-terülj asztalkámat csinált a testvérem húsvétra. Nekem csak az volt a feladatom, hogy süssek  egy kenyeret, de ha lehet, ne kovászosat. Nem tudott ezzel rám ijeszteni tesóm, mert tavalyi szülinapomra megkaptam a Házi pékek alapkönyvét (aki tudja, tudja, aki nem, annak írom, hogy Limara receptjeit tartalmazza a könyv), amiben sok jó, kipróbálásra váró recept van. Akkor rögtön megsütöttem a Tigriskenyeret, az is nagyon finom volt, de akkoriban még nem blogoltam (újra), így arról nem készült fotó.

Nagyon jó kis szakácskönyv, elronthatatlan a kenyér a leírások alapján elkészítve. Azzal kell kezdeni, hogy előző nap össze kell dobni egy öregtésztát. Hozzávalók:

  • 50 dkg liszt (a könyv erre is kenyérlisztet ír, de azt hittem nincs itthon belőle elég, úgyhogy ezt finomlisztből csináltam)
  • 1 tk só
  • 3 dl langyos víz
  • 1 dkg friss élesztő
Ezt össze kell gyúrni, és 10-12 órát hagyni szobahőmérsékleten megkelni, majd összeesni. Ha ez megvan, be lehet tenni a hűtőbe. Ez a mennyiség 3-4 kenyérhez elég, én most fele adagot csináltam. Lehet a maradékot mélyhűteni is, úgyhogy akkor a maradékot betettem a mélyhűtőbe. Lesz, ami lesz.

A burgonyás kenyér hozzávalói
  • 2 közepes burgonya (kb. 20-25 dkg) megfőzve, forrón összetörve, leve félretéve, és kihűtve mindkettő
  • 50 dkg BL80 kenyérliszt
  • 2 tk só
  • 2 ek olaj
  • 20 dkg öregtészta
  • kb. 2,5 dl a burgonya főzővizéből
  • 1 dkg friss élesztő
A lisztet a sóval összekevertem, a közepébe készített mélyedésbe tettem az összes többi hozzávalót. Jól megdagasztottam a géppel. Egy vékonyan kiolajozott tálban kelesztettem 40 percig, majd lisztezett deszkán kicsit átgyúrtam, és gömbölyítettem (ahogy a könyvben szakszerűen, fotókkal illusztrálva le van írva). Ezután 15 percet pihent a tészta a kelesztőtállal letakarva. A megpihent tésztát megformáztam, a lisztezett konyharuhával bélelt kenyereskosaramban kelesztettem 60 percet. Majdnem kikelt belőle! Nem vagyok ekkora térfogatváltozáshoz szokva a kovászos kenyereimnél. Óriási lett. Gyorsan felforrósítottam a sütőt 230 fokra, egy tepsiben vizet is forraltam az aljában, hogy jó gőzös legyen, és forrósítottam a kerámia sütőtálamat is (ebben is volt víz, hogy ne pattanjon szét, de mielőtt a tészta belekerült, kiöntöttem belőle). Kibéleltem sütőpapírral ezt a forró tálat, és belefordítottam a jól megkelt tésztát, 3 vágást csináltam éles pengével, és betoltam a sütőbe. Elég gyorsan elkezdett barnulni, úgyhogy alufóliával 10 perc múlva letakartam. Ettől meg a vágások nem lettek elég szép barnák, de nem baj. Az eredeti recept szerint vaslábosban kell sütni, vagy valamiben, aminek van teteje, de ilyenem nekem nincsen.

Viszont azt mondta a kedves drága családom, hogy nagyon finom lett! És kérték, hogy legyen meg a recept a blogban. Sajnos felvágva nem tudom megmutatni, mert elfogyott az egész. Amíg várunk a terített asztalról készült képre, addig megcsodálhatjuk Mazsi maradékokból összedobott hidegtálját. 


Balról jobbra: 1 szelet kicsit szétesett kenyér és 2 szelet kalács, rajta a a világ legjobb körözöttje, aminek majd lesz egy külön bejegyzés szentelve a blogban, ezen van a finom házi füstölt sonka, jobb szélen kaszinótojás, közötte zöldségek.


2018-ban Csincsilláéknál Bendi csinálta a kaszinótojást, itt lehet olvasni róla, de Rebeka szép kalácsára is lehet irigykedni, viszont a receptekre még várunk, mert az nincs a posztban. Ha valaki még nem szeretne végezni idén a húsvéttal, akkor a 2013-as, a 2012-es vagy a 2011-es Csincsilla húsvétot is olvasgathatja, érdemes.

Ez volt a 2021-es húsvéti élesztős krumplis kenyerem 👇


Napi cukinak pedig a természet által festett "hímes tojások" amit egy régi kirándulásunkon fotózott Gabi. Annyira gyönyörűek, pont illenek a húsvéthétfőhöz:


Utánanéztem, és ezek feketerigó-tojások. Annyira szépek, és olyan meglepően alacsonyan voltak, egy kidőlt fa gyökerei közé rakta a fészkét a madár.


Nem tudom, miért nem falta fel semmilyen állat. Itt vannak egy kicsit közelebbről:


Ma egyébként egy 7 km-es túrán voltunk Gabival a Csúcs-hegyen, de sajnos nem vittünk semmi extra szendvicset (bár Gabié extra volt, csak nincs róla fotó). Ilyen gyönyörű most a természet:


Ilyenkor annyira szeretem, még nem sűrű és sötét az erdő, de már zöld minden. Nagyon jót kirándultunk!

Én nem tudom olyan profin leírni a kirándulást, mint a Turista Magazin, úgyhogy itt olvashattok sok érdekességet is egy másik Csúcs-hegyi kirándulásról.

2022. április 16., szombat

Sós karamell és Skála kópé miniszobor

 

Nagyon régóta szeretném megtanulni a sós karamell készítését, mert imádom, de amikor megnéztem számtalan videót és elolvastam még több receptet, a figyelmeztetéshalmok miatt megijedtem, és elment a kedvem tőle. Aztán most úgy volt, hogy már megvolt, hogy mi lesz Mazsi névnapi ajándéka*, de kiderült, hogy nem lehet kapni, és akkor kitaláltam, hogy meglepiből csinálok neki sós karamellt. Úgy emlékeztem, hogy ő is imádja. Erre kiderült Viki szülinapi ebédjén, hogy Viki is imádja. Most már túl sokan imádjuk, meg kell próbálnom!

* nem kapható ajándék: 28 × 1 5/8  × 1 ¼ --- 700-32c (32-622) méretű, sóskaramell-színű bringa külső gumi

Ezekkel a figyelmeztetésekkel találkoztam:

- semmiképpen nem szabad keverni, mert leég,
- lehet keverni, nem lesz semmi baja,
- nagyon forró az olvadt cukor, fokozottan megégésveszélyes a művelet, porrá égsz, ha csak egy csepp is rád cseppen (lásd Pompeii),
- fröcsköl, ha beletesszük a vajat,
- kockázott hideg vajat lehet beledobni, mert ugyan visszakristályosodik tőle a cukor, de újra elolvad majd,
- nem olvad el a cukor soha többet, ha visszakristályosodott, mehet a kukába az egész cucc lábosostól,
- tehát legyen hideg a vaj,
- vagy legyen olvasztott a vaj és melegített a tejszín,
- láttam olyat, aki vajban karamellizálta a cukrot,
- és olyat is, aki vízben – én ezt választottam.

Én most hígabb sós karamellt szerettem volna, magyarán sóskaramell-öntetet.


Ezt a videót választottam a száz megtekintettből, és így nem égettem oda, amin még én is csodálkozom. Hozzávalók:

  • 250 g kristálycukor
  • 90 ml víz
  • 90 g vaj
  • 200 ml tejszín
  • kb. 1 kávéskanál só
A cukrot a vízzel alacsony hőfokon (villanytűzhelyen 6-os fokozat) melegítettem amíg karamellizálódni nem kezdett, azaz kb. 15-20 percig, de lehet, hogy tovább. A videó szerint 10 perc, úgyhogy lehet, hogy nagyobb lángon is szabad csinálni, de rettegtem az odaégéstől. Nem kevergettem, egyszer kicsit megrázogattam, de azt se kellett volna, mert a szélére kicsapódott a cukor és az visszakristályosodott.

Egy másik lábosban éppen csak megmelegítettem a vajat a tejszínnel. Amikor a karamell színe megfelelő lett, lehúztam a lapról, és beleöntöttem az olvasztott vajas tejszínt és gyorsan összekevertem. Visszatettem még 2 percre a lapra, közben sóztam, először csak nagyon picit tettem bele, de aztán újra és újra sóztam, mert kóstoláskor nem éreztem sósnak. Igazából holnap fog kiderülni, hogy sós, sótlan vagy pont jó-e.

Napi cukinak meg Kolodkó Mihály miniszobra, a Skála Kópé, akit csütörtökön látogattam meg. Nagyon nem értettem, hogy miért van árnyékban, amikor süt a nap, és itthon jöttem rá, hogy a bringámon lévő cucc árnyékolta le. Nyaf.


Nagyon cuki, és gyönyörű, és sokkal nagyobb, mint az orosz hadihajó. Ja igen, ma olvastam, hogy az a hadihajó (Moszkva a neve) tegnap elsüllyedt.

2022. április 15., péntek

Áprilisi kovászos kenyereim és kirándulás Solymáron


Most én is 2 kenyeret sütöttem, mert megirigyeltem Csincsillától, és mert a múltkori kovászos zsemlék túl hamar elfogytak és nem szeretem, ha nincs itthon kenyér a mélyhűtőben. Ezek tegnap éjszaka sültek ki, azért hiányzik az egyiknek a "fele", mert amikor ehetőre hűltek, muszáj volt felvágnom és megkóstolnom.

Szabi a pék receptje alapján sütöttem, az egyik azért lisztes, mert az a lisztezett konyharuhával bélelt kenyereskosaramban kelt, a másik egy üvegtálban. Azt is beliszteztem, de nem tettem bele konyharuhát, ami hiba volt, mert csak egy lapátka segítségével tudtam a forró sütőlemezre ügyeskedni a tálból. Ennek megfelelően néz ki szegény, viszont nagyon finom és gyönyörű nagy lyukak vannak benne. Most egy kicsit elégedett vagyok. Ti mit szóltok hozzá? Remélem, Csincsilla irigykedik az óriási lyukak miatt!

Csak a hozzávalókat írom, és sajnos linket sem tudok, mert csak a füzetemben van meg és egy Word doksiban, amit Gabitól kaptam:

  • 180 g kovász
  • 600 g víz
  • 900 g liszt, ebből 850 g kenyérliszt, 50 g teljes kiőrlésű búzaliszt
  • 20-22 g só + 0,5 deci víz (azt hiszem, 24 gramm lett a só)
Ebből 2 db kb. 70 dekás kenyér lesz. Érdekesség, hogy csak egyszer etettem meg a hűtős kovászt (előző este), mielőtt sütöttem volna vele.

Így néz ki a lisztesebbik felszeletelve:


És a kis nyomi ilyen lett belül:


Jeeeee!

A kenyérsütés azért is volt sürgős tegnap éjszaka, mert ma Évával mentünk Solymárra kirándulni először a Felső-Jegenye-völgybe, ahol szalamandrát szerettünk volna látni, és sikerült! Aztán átmentünk az Alsó-Jegenye-völgybe, ahol a Paprikás-patak vízesést néztük meg, a Rózsika forrást és a solymári várat. Az egész túra kb. 5-6 km volt, de hozzá kell még adni, hogy Hűvösvölgybe a buszvégállomáshoz bringával mentünk ki, ami nekem a lakástól másfél óra tekerés, majdnem végig emelkedőn. Eléggé kikészültem már megint, de nem a bringás résztől, hanem a gyalogostól. Sajnos a szalamandráról ilyen minőségben jött át a fotó:

Szóval azért kellett sürgősen kenyeret sütni, hogy vigyek szendvicset a kirándulásra, de az a helyzet, hogy még éjszaka megettem a szendvicse(i)met: kovászos kenyér + Serrano sonka + az enyhe ízekverék csíráim. Jézusom, de finom volt!

Éva hozott megint bolti tonhalas szendvicset és termoszban tejes kávét (isteni ötlet volt!), én  pedig vittem egy kis kekszet, csokit és mandarint. Jó volt ez is!

2022. április 11., hétfő

Újabb narancsos-mákos kuglóf - Réka receptje - és kirándulás a Hármashatár-hegyen


Pénteken végre megszereztem Rékától a narancsos-mákos muffin receptjét! Ezt most úgy mondom, mintha óriási harcok árán jutottam volna hozzá, de nem így volt, csak sokat kellett várnom rá. Sajnos pár évvel ezelőtt kidobtam a muffinsütőmet, mert rájöttem, hogy nem szeretem a muffint, és arra is rájöttem, hogy nem szeretem elmosogatni a muffintepsit, és már nem nézett ki vállalhatóan, így aztán most muffint nem tudok sütni. Helyette választottam a kuglóf formát, viszont azt még ki kell kísérletezni, hogy ebben a formában milyen hőfokon süssem hány percig. 

Az első próbálkozásom 200 fokon légkeveréssel azt eredményezte, hogy 10 perc alatt barna volt a süti kívülről, belül viszont még folyt. Visszavettem 180 fokra, és a légkeverést is lekapcsoltam, így sütöttem 50 percig. Le is takartam fóliával, hogy még lassabban barnuljon a külseje. Szerintem még tökéletesíteni kell a sütés részt, de így is eszméletlen finom lett. 

Na és a recept:

A jó receptek így néznek ki! Meg a jó szakácskönyvek. Amelyik steril, azt valószínűleg nem használják.

Hozzávalók (narancsos máktorta a leánykori neve):

  • 10 dkg szemes mák
  • 1,5 dl narancslé
  • 19 dkg vaj
  • 11 dkg porcukor
  • 2 db simára kevert tojás
  • 3 kávéskanál reszelt narancshéj
  • 19 dkg rétesliszt (Réka finomliszttel szokta, én kipróbáltam a rétest, így is finom, úgy is finom)
  • 1/2 cs. sütőpor
A vajat a porcukorral habosra keverjük. A mákot a narancslével, a lisztet a sütőporral + a narancshéjjal összekeverjük.

A habos vajhoz váltakozva adagoljuk a mákos narancslét és a lisztkeveréket. Közben gépi vagy kézi habverővel keverjük. A tojásokat a végén gyors veréssel belekeverjük. A formát vagy a tepsit kivajazzuk vagy sütőpapírral béleljük. A sütőt előmelegítjük kb. 45-60 percig (gondolom a gázsütőt), és kicsi lángon sütjük (na ezt nem olvastam). Tortaformában 50-70 perc, vagy 12 muffin, ezt nem tudom hány perc.

Még egy ötlet: minden legyen szobahőmérsékletű, mert nálam hűtőből volt a tojás is és a narancslé is, de amikor ezek a hideg cuccok a vajhoz kerültek, az egy kicsit visszadermedt. Lehet, hogy másnak ez alap, de nekem most kell megtanulni (saját kárán tanul a ...).

Még sülhetett volna egy kicsit.

Réka azt mondta, hogy ha géppel keverjük össze, akkor nem fontos betartani ezt a váltakozva adagolást, mert a gép jól össze tudja keverni a tésztát mindenképpen. De az fontos, hogy először a vajat a cukorral habosra keverjük, legalábbis ő ezt a részt betartja. Én is!

Vittem a kuglófból a vasárnapi kirándulásra, és Éva rögtön elkérte a receptet, annyira ízlett neki. Most házi szendviccsel nem készültem, hanem vettünk tonhalkrémeset a boltban (Éva hozta), és persze a kirándulás kezdetekor mindent felfaltunk. A mákos süti csak azért nem volt jó ötlet, mert utána találkoztunk Tomával és Enivel, és sikerült Grincsként bemutatkoznunk Eninek. 

A kirándulás pedig a nemrég átadott hármashatárhegyi szívbarát tanösvényen volt, és ezt a leírást követtük. 

A 65-ös busszal kell felmenni a Szépvölgyi dűlő végállomásig, vagy a 65A busszal a Fenyőgyöngye végállomásig. Az a trükk, hogy a 65-ös buszon szólni kell a vezetőnek, hogy a Szépvölgyi dűlőig szeretnénk menni, de nem mindegy mikor szólunk, mert attól függően áll be az utolsó megállóba a Fenyőgyöngyénél. A két végállomás között 3 megálló a különbség, és ez 10-15 perc séta, ami amúgy nem nagy dolog, simán le lehet sétálni, de Éva mindenképpen végig akarta vitetni magát a busszal. Szólt is, de kikapott, hogy nem időben szólt. Akkor kell szólni, amikor bemondja a buszon a hangosbemondó, hogy szólni kell, na.

A kirándulás kiindulópontján ilyen kis füzetkét lehet magunkhoz venni, aminek az egyik oldalán a térkép van, a másikon pedig ennek a szívbarát tanösvénynek a leírása, plusz egy kitöltendő táblázat, mert a túra több pontján meg kell mérni a pulzust és beírni, és ha akartuk volna, és mértük volna, akkor a kitöltött nyomtatványt kiértékelte volna Budapesti Szent Ferenc Kórház. Ehhez csak be kellett volna dobni a dobozba a kitöltött nyomtatványt. Nagyon szuper kezdeményezés.

Ez a füzet

Két útvonal van, a piros 5,2 km (kb. 90 perc), a kék 3,1 km (kb. 50-60 perc). Mi a piros útvonalat választottuk. Induláskor Éva látott egy őzet átugrani az úton előttünk kb. 100 méterre, sajnos én pont akkor néztem le az útra. Nem tudom, hogy igaz-e az őzis történet, mert már nem először történik, hogy Éva látja, és én pont nem. Állítólag csak egy villanásnyi ideig tart, de hát ki tudja, nem átverés-e ez az egész. :-)

Induláskor megmértük a pulzusunkat, de a többi pulzusmérő ponton sajnos nem. Gyönyörű virágok voltak, és szélcsendes helyeken fincsi meleg is volt. És nem volt tömeg szerencsére.

Ma két cuki lesz, egyik Anna, akinek küldtem a kuglófból, és aranyosan megette:


A másik Zora, aki szintén kirándulni volt hétvégén, és még a kisvasúton is utazott:


És ezt sütötte Éva 2022.04.17-én:

2022. április 9., szombat

Réka banános-zabpelyhes falatkái - mindenmentes


Tegnap megint kézműves foglalkozás volt Rékánál, és ezzel a sütivel várt, annyira gyönyörű. És azt hiszem, hogy mindenmentes, meg vegán, majd Csincsillától szeretnék segítséget kérni. Szóval ebben a sütiben semmi nincs, amire bárki allergiás lehetne, kivéve az én egész családomat, akik a mogyoróra, mandulára, dióra, kesudióra, szotyira, tökmagra és minden olajos magra elég érzékenyen reagálnak pattanások formájában. Nem is hajlandók ilyeneket enni. Én se vagyok kivétel, de szerencsére azért én pár szemet megehetek mindenféle szörnyűség nélkül. 

Hozzávalók:

  • 3 db jó érett banán
  • ha nem elég édes a banán, akkor valamilyen édesítő: vaníliás cuki, méz, cukor, édesítőszer (eritrit)
  • zab, attól függően, hogy mikor sütöd. Ha azonnal, akkor több zab mehet bele (8-10-12 evőkanál), ha később sül csak ki, akkor folyékonyabbnak kell lenni, mert a zab beszívja
  • pici fahéj
  • aszalt vörös áfonya, amennyi savanyítást szeretnél bele, meg amennyi piros pöttyöt szeretnél látni benne
  • esetleg csokidarabok
A banánokat pépesítjük valamivel (villa, merülőmixer, aprítógép), hozzákeverjük a többi hozzávalót, és kicsi pacákat teszünk a sütőpapíros tepsire. A tetejét díszítjük mindenféle finomsággal (itt most aldis magkeverékkel). 180- 200 fokon (nagy lángon) 10-15 percig sütjük.

Csincsillának biztos van vagy száz ilyen receptje a blogon, rengetegféle mentes és mindenmentes és vega és vegán sütit csinált már.

Ezeket pedig már én csináltam Eninek a húsvéti bulira


A kézműves foglalkozáson pedig ezek a zokninyuszik készültek ennek a videónak a segítségével.

Varrás nélkül készülnek a nyuszik úgy, hogy a zokniba rizst kell tölteni, ügyelve arra, hogy legalább a sarkáig érjen, mert abból alakítjuk ki a fejét, hogy ilyen ovális legyen A nyakánál és a fülénél elkötjük, a fülét kivágjuk, szemet és orrot rajzolunk nekik és masnit kötünk a nyakukba. Kicsi farkincát is ki lehet alakítani. A videón mindent jól megmutatnak. De ami a videóból kimaradt, és szerintem fontos infó, hogy kicsi zoknit kell keresni, mert a nagyobb zokniba nagyon sok rizs kell. Olyan 30-as méretű szerintem elég.

Zozi a nyuszijával

 A középső nyuszi Zorának készült, őt nem rizzsel töltötte meg Réka, hanem vatelinnel. Annyira örült neki amikor megkapta, hogy először bevitte az ágyába, aztán dobálta, majd várta, hogy dobáljuk neki. Valahogy a masniját is kikötötte többször is.

Képregény a csíráztatásról 3. - enyhe ízkeverék


Enyhe ízkeverék = 40% mungóbab, 30% jégcsapretekmag, 20% lencsemag, 10% lucernamag. Valami isteni finom!

A csíráztatásról okosságok a sorozat 1. részében a retekcsíráztatásnál és a 2. részben a zsázsacsíráztatásnál. A befőttes üveghez 2 evőkanálnyi, az emeletes csíráztatóedényhez emeletenként 1 teáskanálnyi mag kell.

1. nap: 6-8 óra áztatás


Még mindig 1. nap, helyükre kerülnek a magok az áztatás után a kétféle kísérleti helyre:


2. nap késő délután.





3. nap délután:



4. nap délelőtt:





5. nap este: szerintem ez kész.




Azt hiszem, ez a vegyes magkeverék jobban fejlődött az üvegben. Ma leszűröm.

És napi cukinak meg Amy az iskolában a gazdival:


Iszonyú komolyan veszi a feladatokat, és nagyon szeretne megfelelni a gazdinak. Nem mindig, de itt a képen nagyon is. Mindent egykettőre megtanul, olyan okos. Muszáj neki iskolába járni, hogy elfáradjon minden szempontból, különben nem lehet vele bírni. 

És egy osztálytárssal:

Hát, ahogy látom ezt is elég komolyan veszi, és nem csak ő. Mind a ketten.

2022. április 7., csütörtök

Kovászos kenyér nálam, mostanában

 


Ezer éve szeretném beírni, hogy lássa az Andi, hogy másutt sem csipkéből van a kenyér. Én is nagyobb lyukakat szeretnék, stb., stb. De ennél több energiát nem fordítanék kenyérsütésre, már ez is sok.

Szóval nálam sincs szó pultos kovászról, azért, hogy háromhetente egyszer használjam, nincs kedvem naponta kétszer etetgetni, inkább legyen vacakabb a kenyér. Szigorúan hűtő, heti egyszer megetetve. Aztán sütés előtt kiveszem, és mondjuk kétszer megetetem, ha úgy alakul, akkor háromszor. Mindig reménykedem benne, hogy most aztán tökéletes lesz, de sosem lesz az. Mármint nem felel meg az elvárásaimnak, de egyébként tényleg elképesztően finom.

Nekem egyébként az elején az volt a fő gondom, hogy miben kelesszem, általában túl nagy edényekben kelesztettem, és emiatt aztán tök formátlan lett a végeredmény. Aztán szépen kialakult, hogy egy hatalmas kenyeret sütök (1 kg lisztből), mert van egy kis kerek szakajtóm, az pont egy ekkorához volt jó. Nem volt tökéletes a késztermék már azért sem, mert túl nagy volt, túl kerek, és konyharuhával ki kellett bélelni a szakajtót, amit aztán mindig moshattam ki. Aztán most télen lehetett kapni az Aldiban kelesztő szakajtókat, még éppen azon az áron, amit hajlandó voltam érte kifizetni. Beruháztam két darabra, a hosszúkásokból, és akkor most ezeket használom, ez pont jó méret és forma nekünk. (Andi, véletlenül ott maradt képen, és nem volt kedvem leretusálni:))




Az is jó bennük, hogy nem kell bele konyharuha. Ha szépen kilisztezem, akkor nem ragad bele a nem túl magas hidratáltságú tészta. Egyetlen egyszer ragadt bele, természetesen pont akkor, amikor Rebekáék jöttek karácsonyozni, és rohadtul fel akartam vágni a kovászos kenyeremmel (Rebeka barátja elképesztően szép kovászos pékárukat gyárt), na ekkor úgy beleragadt, hogy kézzel kellett kikaparni a nagyját (a kicsijét meg késsel kapargattam még pár napig). A kép alapján el lehet képzelni, hogy nézett ki a felvágós kenyerem (aki kovászol, az tudja, hogy itt nincs javítási lehetőség, csak három nap múlva). 



Na, szóval mostanában ilyeneket sütök. Azért írok receptet is, nem azért, hogy bárki ez alapján süssön, keressen nagyobb tudorokat, inkább beszélgetésképp, meg persze magamnak.


Először is kiveszem a kovászt a hűtőből, és egy icipicit megetetek, aztán 12 óra múlva újra, és ha belefér az időbe, akkor 12 óra múlva újra. Tehát csütörtök reggel etetés, csütörtök este etetés, péntek reggel etetés. Úgy próbálom kiszámolni, hogy péntek reggel a megetetett kovász pont 200 g legyen.

A péntek reggeli kovászetetéssel egyidőben autolizálom a lisztkeverékemet (ez mostanában 70 dkg kenyérliszt, fehér és barna vegyesen, ahogy kedvem van, 15 dkg teljes kiőrlésű rozs, 15 dkg teljes kiőrlésű búza). Tehát egy nagy vájdlingban összekeverem 7,5 dl vízzel, ez épp csak átnedvesíti. Aztán mindenkit békén hagyok délutánig, nálunk mostanában nincs túl meleg, sok idő kell a kovásznak, hogy megmozduljon. 

Délután a szokásos. Összeházasítom a kovászt a vizes liszttel, kézzel dagasztom, nem nagyon alaposan, mert lusta vagyok (a Bendi erejét és hatalmas kezeit egyetlen egyszer tudtam felhasználni a dagasztáshoz, gyönyörű lett a tészta, na, az ragadt bele a szakajtókba). Fél óra pihi, aztán egy evőkanál só, megint egy lusta dagasztás. Utána már csak hajtogatom, sziromhajtással, olyan óránként (nincs laminálás, annyi energiát nem fektetek bele). Minden hajtogatás és formázás vizes kézzel történik, nekem ez jött be a legjobban, és ennyi vizet még elbír a tésztám.

Aztán úgy 5-6-7 óra múlva, ahogy van időm, kétfelé szedem a tésztát, előformázom, fél óra pihi, végleges formázás hosszúkás veknire. Rizsliszttel megszórt deszkán formázok egyébként. Utána mennek a kilisztezett szakajtókba, konyharuha nélkül természetesen. Még egy kis pihi a pulton, utána meg szemeteszacskóban hűtő, eddigre ugye este lesz. Általában nem másnap, hanem még egy nap múlva sütöm meg, tehát 48 órát kel még a hűtőben.

Aztán átborítom sütőpapíros tepsire, egyre a kettőt. Bevágom keresztben, mert ez tetszik, pedig már olvastam valahol, hogy csak hosszában kéne.



Lespriccelem vízzel. 250 fokos gőztelen sütőben sütöm (azért gőztelen, mert még ahhoz is lusta vagyok, hogy gőzösítsek), aztán olyan 20-25 perc múlva lecsökkentem 220 fokra a hőmérsékletet, és készre sütöm, jó barnára, mert csak így sül át a közepe. Közben kicsit sírok, hogy már megint nem az igazi.

Aztán rácson elácsorog egy napot, utána meg vékonyan felvágom, és mehet a fagyasztóba. Szerencsére tényleg nagyon szépen lehet általában szeletelni.

Kovászos zsemlét tán egyszer sütöttem, de nem érte meg a macerát, szóval minden tiszteletem az Andié.

Napi cukiban sem tudok versenyezni Amyval, mert ugyan nálunk is mindenki cukorfalat, de állatfotózásban sem vagyunk a topon. De azért lesz, hogy ne érje szó a ház elejét. 


Ez még egy téli kép. De általában mindig így. Balra egy cserépkályha van, azért (is) ilyen népszerű ez a hely. A Gyuri mindig rajtam fekszik, éjszaka is, és általában ordítva dorombol mellé. És a Zsuzsi nem esett le, de azért ennél általában több hely jut neki. Mögöttem meg pár üveg káposzta fermentálódik. Ő is a meleghez húzódik.



Ez meg teljesen friss. Gyuri sportot űz belőle, hogy mindig elfoglalja a Zsuzsi helyet. Szegény Zsuzsi meg ha bír, odaóvakodik. Zsuzsika már nem tud felugrani az ágyakra (most múlt 16), csak oda jut fel, ahová lépcsőket teszünk neki (cserébe van vagy három ágya a földön). Ez a dunyha az egyik kedvenc.