Fermentált gyümölcslevek és az új hűtőm

Az úgy volt, hogy múlt kedden be kell majd mennem a munkahelyre, hogy legalább néha-néha találkozzunk a kolléganőkkel. Valamitől nagyon fel voltunk dobva, és úgy éreztük, hogy tök jó lenne egy személyes találkozás is a sok telefonos és online megbeszélés után. Még annyira el is ragadtattuk magunkat, hogy megbeszéltük, iszunk valamit (délelőtt), koccintunk valamivel. De akkor eszébe jutott Anettnek, hogy ő nem ihat, mert léböjtkúrán van, és ezért találtam ki, hogy csinálok fermentált leveket a buliba értekezletre. Hát ebben maradtunk, és el is készítettem több különféle italt, vasárnap kellett leszűrni. És hétfő reggelre már nem működött a hűtőm.

Borzasztóan be tudok pánikolni egy ilyen helyzettől: hol vegyek? milyet vegyek? mekkorát vegyek? befér-e a régi helyére? hogy fogom a szállítókat intézni? mennyit kell nekik adni? felhozzák-e az újat? elviszik-e a régit? a mélyhűtőt mikor olvasszam le az elszállításhoz? És még ezer ilyen kérdés. Még jó, hogy van tesóm, mert nélküle még mindig csak a kérdéseken rémüldöznék. Lényegében most is az történt, ami szokott, tesóm megoldotta ezt a problémát is. Én meg kipakoltam az erkélyre mindent a hűtőből, és persze pont ezen a pár napon jött egy kis melegedés. 

A keddi értekezletet áttettük jövő keddre, és most nem tudom, hogy merjek-e vinni ezekből az italokból, miután pár napot az erkélyen nyaraltak.

Hozzávalók:

• gyümölcsök: alma, mandarin, de bármi lehet
• édesítő: cukor, méz, aszalt áfonya
• fűszerek: gyömbér, fahéj

Az üvegeket jól elmostam, hagytam megszáradni. Megtöltöttem őket háromnegyedig a jól megmosott (alma) vagy meghámozott (mandarin) és feldarabolt gyümölcsökkel. Felöntöttem a forralt és visszahűtött vízzel, beletettem az édesítőket: egyikbe cukrot, másikba mézet, fél-fél kávéskanállal. Szórtam némelyikbe aszalt áfonyát, egyikbe gyömbérdarabokat, és volt amelyikbe mézes gyömbért tettem. 

Balról jobbra:

1. alma + fahéj + cukor
2. alma + áfonya + gyömbér + méz
3. alma + mandarin + cukor
4. alma + mandarin + méz
5. alma + gyömbér + méz

Rájuk zártam a tetőket és felráztam, hogy összekeveredjen minden hozzávaló. Kis műanyag tálcákon hagytam forrni 2 napig. Két nap múlva leszűrtem őket az üvegekbe. 

Itt ugyanaz a sorrend, mint az előző képeken. A középsőből azért hiányzik olyan sok, mert Toma pont itt volt, amikor leszűrtem, és azt mind megitta. Az egyetlen, ami nem ízlett annyira, az volt, amelyikben sima gyömbérdarabok voltak, nem a mézben eltett reszelt gyömbér (5. üveg). 

A visszamaradt gyümölcsöket meg aprítógéppel turmixoltam, majd egy kis őrölt fahéjjal és szegfűszeggel, meg egy kis cukorral felfőztem:

Majd lesz belőle valami, vagy almás pite, vagy mekdöncis almás pite, vagy valami más, még nem tudom.

Na és a hűtőm. Ez egy 30 éves, kétmotoros Lehel Zanussi volt, 1993. szeptember 21-én vettem 45.600 Ft-ért. A két motor azért is volt nagyon jó, mert így csak a hűtő nyiffant ki, a mélyhűtőnek semmi baja nem volt, nem kellett még az abban lévőkkel is valamit kezdeni. Egy ficakba került, mikor ebbe a lakásba költöztünk, és fölé csináltattam egy kis szekrénykét, meg egy polcot, amin a gyönyörű óriáskosaramat tartottam (meg még két kicsit):

Mellette elfért a létra meg a porszívó. Nagyon szerettem így, szerintem elég hangulatos, és különben is nehezen viselem a változásokat (kicsit meg is sirattam szegény öreg hűtőmet). De ebben a méretben csak olyan hűtőt lehet kapni, aminek a belseje icipici, nem férnek el benne a karácsonyi buliba tervezett kaják sem! Ezért egy kicsit nagyobbat kellett vennem. Tádámm:

Ő az új! Kitúrta a polcot a kosárral és a porszívót is, de nem baj, pár óra alatt megszerettette magát, olyan szép és halk és nagyon nagy. Istenien áll neki az a lazac a fiókban.

Azt hiszem, ebben jól el fogok férni!

Még egy eheti sztori a napi cuki helyett: Meglátogattam tesómat a zöldségboltban, és bejött egy néni. Tipikus néni volt, esküszöm, dauerolt szürke hajjal, gömbölyűen, mint egy hóember és szemüvegesen. Szóval bejött, tesómat már ismerte, és rám nézett: A Mama? Néztem vissza rá, hogy ez kiről beszél? És megismételte: A Mama? És nagyon kedvesen mosolygott a nénire (rám). Aggódtam, mi lesz, ha tesóm meghallja, de a hülyéje még egyszer megkérdezte, hogy én vagyok-e a tesóm anyukája. És meghallotta! Mondja neki: Nem, ő az ikertestvérem! Csak én festem a hajam, ő meg nem. Én most már a néniért aggódtam. Már csak azért is, mert kicsit bepánikolt a kellemetlen helyzettől. Legalábbis azt hittem. De nem. Fokozta tovább. Hogy megnyugtassam, mondtam neki: Tudom, hogy a fehér haj öregít. Mire azt mondta: Nem! Van akinek jól áll! Van egy fiatal kolléganőm, ő direkt fehérre festi a haját és olyan jól néz ki. Mondom magamban: Köszi, kedves vagy (amúgy nem ezt gondoltam, mert sokkal csúnyábban beszélek gondolatban). Tesóm nem hagyta megbosszulatlanul, a tíz tojásból egy repedtet kapott véletlenül. Ennél többet nem tudott tenni, bár szerintem inkább a fejébe nyomta volna azt a (tíz) tojást. 

A "mama" egy 2021. októberi kiránduláson Magyarkúton

 Na ez a mai cuki, és még hozok ilyen sztorikat, ha nem kapok sürgősen fotókat az igazi cukikról!

Baba ghanoush 2.

Múlt pénteken úgy volt, hogy Olgival moziba megyünk, de egész nap esett az eső, és amikor elállt, akkor orkánszerű szél süvített kint, hát teljesen elment a kedvünk. Esőben, szélben nem szeretek bringázni. A bé verzió váratlanul az volt, hogy nálam fogunk fröcsizni és dumálni. Jó, nem annyira váratlan, mert majdnem minden héten összeülünk egyszer, de most tényleg nem inni akartunk, hanem filmezni. Szóval váratlanul nálam voltunk, és gondolkodtam, mit is tegyek a bor mellé: vegán sajtkrémet, lencsehummuszt vagy padlizsánkrémet, vagy baba ghanoush-t. Ez utóbbi nyert, mert volt a mélyhűtőben egy adag sült padlizsán. Az egy adag = egy darab. Ez pont egy estényi adag. A többihez meg túl sok energia kellett volna, ami nekem péntek estére már egyáltalán nincs. 

Ottolenghi Jeruzsálem c. szakácskönyvében a baba ghanoush-ról egy oldalon keresztül értekezik, de nem ír receptet. Azt fejtegeti, hogy óriási egyet nem értés van abban, hogy kell-e bele tahini vagy sem. Az egyik BBC főzős-műsorban valaki azt mondta: "Ha nincs benne tahini, akkor ez nem az!" másvalaki szerint pedig: "...a baba ghanoush egyáltalán nem tartalmaz tahinit - csupán kockákra vágott zöldségeket, citromlét, fokhagymát és olívaolajat -, és ha az ember tahinit ad hozzá, onnan kezdve egyszerűen csak padlizsánsalátának hívják". Kedvencem (Y.O.) az első hozzászólóval ért egyet, tehát ad hozzá, ezért én is!

Az előző (és egyben legelső) baba ghanoush-om kissé híg lett, csalódott voltam, hogy ez lenne az? És nem! Mert most rákészültem a feladatra, és eleve úgy tettem el a mélyhűtőbe a jól megsütött padlizsánt, hogy egy napig szűrőben csöpögtettem. Minden lé távozzon belőle! Gondoltam, felolvasztani is szűrőben fogom, hogy ha még van lé, az is tűnjön el, de erre most nem volt idő, mikróban kellett felolvasztanom hirtelen.

Ezek voltak most a hozzávalók:

• egy padlizsán héjában jól megsütve, lecsöpögtetve, héjatlanítva
• 1 jó kávéskanál tahinipaszta (kezdjetek kevesebbel, hátha még szokni kell nektek is az ízét)
• 1-2 kávéskanál majonéz (muszáj volt, mert a tahiniből nem egyet, hanem másfelet tettem és kicsit sok volt, enyhíteni akartam az ízt)
• 3 cm-es újhagyma apróra vágva
• só, bors, őrölt római kömény, fokhagymagranulátum
• a tetejére: olívaolaj, őrölt bors, őrölt római kömény, füstölt pirospaprika és reszelt-szárított citromhéj (bolti!)

Véletlenül kimaradt belőle az olívaolaj és a citromlé, de most már tudom, hogy semmi nem lényeges, csak a padlizsán és a tahini, a többi csak lehetőség.

Szóval, mint írtam, megsütöttem egyszerre több padlizsánt, aztán adagonként mélyhűtőttem. Most mélyhűtés előtt még forrón felhasítottam a héját, és így tettem egy szűrőbe, amit egy lábosba illesztettem, és betettem a hűtőbe egy éjszakára és egy napra, hogy csöpögjön ki belőle minden lé. Ezután lehúztam a héját, le is kapartam róla a padlizsánhúst. Ezen a ponton le lehet fagyasztani vagy lehet folytatni az elkészítést.

Összeállításkor csak beletettem mindent az aprítógépbe és összedaraboltam, de úgy, hogy ne legyen teljesen krémes, bár erre semmi hatásom nem volt, ahogy kikerült onnan a krém, most véletlenül pont jó lett az állaga. 

Olgi azt mondta: Ez nagyon finom! és el is fogyott mind. Tortillachipsszel mártogattuk, ami sajnos bolti volt.

Elfogytak a napi cuki fotóim, most csak egy álmos Amyt tudok mutatni:

Felébresztették szegényt az Álló Fül Szépségverseny fotózása miatt, és én úgy látom, hogy nem túl boldog, de azért próbál mosolyogni begyógyult szemekkel. Tündér!

Japán tojásos rizs (tamago kake gohan) újhagymás-gyömbéres öntettel

 

Micike küldte nekem át azt a Telex-cikket, amiben erről a kajáról, mint rizsmaradék-felhasználásról van szó. Nagyon érdekelt, mert hiába utálok ételt kidobni, sokszor előfordul, hogy a maradék rizst nem tudom felhasználni. Mivel nem vagyok nagy rizsevő, nem tudom olyan jól belőni a mennyiséget, mint pl. krumplinál. Annál sosincs gond. De a rizs sokszor vagy kevés, vagy sok, ritkán pont jó. Próbáltam már mélyhűtőbe tenni, de úgy nem az igazi. Ráadásul mostanában sok olyan cikket olvastam (vagy csak a címüket, mert utálom hogy folyton ijesztgetnek valamivel), amiben arról írnak, hogy a főtt rizs milyen gyorsan megromlik még hűtőben is. Ezért nem merem megenni a maradékot többnaposan (több = 4 vagy 5). A cikkben leírt receptet követtem, nem kerestem eredetibbet, csak most, hogy írok róla, néztem jobban utána, és találtam ezt a videót, hát olyan istenien néz ki, nem?

A Tamago kake gohan jelentése körülbelül ilyesmi: tojásszósz főtt rizsen. A japánok reggelire szokták enni.

A nyers tojás miatt lehet, hogy rémisztőnek tűnik, de a forró rizs éppen megfőzi annyira, hogy ne legyen baj belőle, viszont finom, krémes állagot kap. Az öntet, amit a Telex-cikk szerzője talált ki, annyira finom hogy azóta is csak arra várok, hogy legyen már maradék rizsem, és készíthessem vacsira ezt a finom reggelit.

Az öntettel kell kezdeni, amihez ezek kellenek:

• 1 szál újhagyma
• egy 2 cm-es gyömbérdarab
• 1 teáskanál rizsecet
• 1 teáskanál olaj
• só

Az újhagymát vékonyan felkarikáztam, a gyömbért megpucoltam, és egészen picike darabokra vágtam. (Először hajszálvékony szeletekre, aztán ezeket csíkokra, majd további apró darabokra. Talán lehetne reszelni is, ki kell próbálni.) Az ecetet az olajjal elkevertem és egy csipet sót is tettem bele. Félretettem, hogy folytassam a rizssel.

Hozzávalók a tojásos rizshez:

• 250 gramm maradék főtt rizs (nálam 200 gramm volt)
• 1 egész tojás
• 1 tojássárgája
• ½ teáskanál szójaszósz
• 1 teáskanál olaj

A maradék rizst felforrósítottam serpenyőben. Azt hiszem, mikróban még forróbbra lehetett volna, legközelebb így fogom csinálni már csak azért is, mert a serpenyőnek ezután semmi szerep nem jut. Mert aztán egy mélyebb tálban készül az étel: az egész tojást villával felvertem, ebbe tettem a szójaszószt (mehetett volna picit több is), és ebbe került a forró rizs. Ezt villával hosszan kevertem, míg a tojás félig megfőtt, és krémesen bevonta a rizsszemeket. (Lehet pálcikákkal is keverni.)

A tálaláshoz (ez nincs a japán videón, de jó volt így):

• Friss zöldségek: szeletelővel vékonyra gyalult uborka, csíkokra vágott répa. Biztos minden más is isteni hozzá.

Tálaláskor rá kell tenni egy extra tojássárgát, az újhagymás öntetet és friss zöldségeket. Mindent jól össze kell keverni fotózás után. 

Én még tettem rá egy kis világos szójaszószt is, éppen csak egy fél teáskanálnyit, és a zöldségeket csak apránként adtam hozzá, ahogy fogytak. Ahogy a videóból látom az eredeti tamago kake gohan semmi másból nem áll, csak rizsből, tojásból, tojássárgájából és pár csepp szójaszószból, és a tetejére furikake fűszerkeveréket szórnak. 

Napi cuki meg Winston és Penny, amikor a reggelijüket várják:

Nem tudom, mernék-e bármi mást csinálni, mint cicareggelit, két ilyen tekintet kereszttüzében. Asszem nem. Bár a tamago kake gohan gyorsan elkészül, de nem elég gyorsan!

Ide még terveztem elsütni egy viccet, ezt: 

– Halló, anya? Feri nem akarja megenni a rizst!

– Hát mondd meg neki kislányom, hogy szeretettel főzted!

– Jaaa, hogy meg kell főzni?

Szilvás rácsos pite

Már annyiszor megfogadtam, hogy egy kis porcukrot szórok minden sütire, az olyan jól áll nekik a fotókon! Most is elfelejtettem. De így talán jobban is látszik, hogy milyen finom lett! Nem pitetésztával, hanem linzertésztával készült, és ettől olyan különleges ez a süti.

Szóval az úgy kezdődött, hogy megvettem a szilvákat a szilvás-krémsajtos sütőtöksalátához, amit az előző bejegyzésben említettem, de aztán egyre jobban azt éreztem, hogy én most inkább egy sütit szeretnék, sooook-sooook tejszínhabbal. Plusz Réka névnapja is közeledett, neki is szerettem volna sütni valamit, ezért elkezdtem szilvás recepteket keresni. Többek között találtam ezt a Vidék íze receptet, ami olyan gyönyörű és egyszerű volt, hogy ezt választottam. Kicsit variáltam rajta, mert nem a receptben ajánlott linzertésztát használtam, hanem a blogunkból Csincsilláét, és a szilvára sok fahéjas porcukrot szórtam, mert Réka nagyon szereti a fahéjat, plusz egy kis mandulát is tettem rá. Hát képzeljétek, olyan jól sikerült, hogy Réka megevett egy este 2 szeletet! Kiderült, hogy mostanában ő is odavan a szilvás sütikért.

Hozzávalók a tésztához:

• 22 dkg puha vaj
• 7 dkg cukor 
• 1 tojás
• 1 csipet só
• 35 dkg liszt

A vajat a cukorral robotgéppel habosra kevertem, majd hozzáadtam a tojást és a sót. Végül alacsonyabb fokozaton és nem a habverő-karral hozzákevertem a lisztet is. Kicsit kézzel is összegyúrtam, és betettem ezt a lágy tésztát a hűtőbe egy fél órára, hogy könnyebb legyen kinyújtani.

Ezután egy nagyobb és egy kisebb részre vágtam, a nagyobbat lisztezett deszkán (pulton) kinyújtottam. Kibéleltem vele a fodros sütőformát. (Elég nehéz volt, kétszer is nekifutottam, közben újra liszteztem a pultot.) Belenyomkodtam a formába, és a túllógó széleket levágtam.

Hozzávalók a töltelékhez:

• 3-4 evőkanál szilvalekvár
• 2 evőkanál morzsa
• 50 dkg szilva
• 2 evőkanál szeletelt mandula
• porcukor (a szilvától függ, hogy mennyi, ez most elég édes volt, szóval 1 evőkanálnyi volt) 
• őrölt fahéj (jó sok)
• a rácsok megkenéséhez egy felvert tojás

A tésztát úgy nyomkodtam bele a tortaformába, hogy az oldala is fedve legyen. Az alját megkentem a szilvalekvárral. Ez is nehéz volt, mert elég puha a tészta és kemény a lekvár. Megszórtam, hát nem morzsával most, mert volt egy kis zabkeksz-morzsám, azzal, de zsemlemorzsa is tök jó. A szilvákat megmostam, kimagoztam és vékony szeletekre vágtam. Ezzel jó sűrűn kiraktam a tortát. Kicsi szűrő segítségével meghintettem porcukorral és fahéjjal. Végül megszórtam a szeletelt mandulával. A maradék tésztát is kinyújtottam, és bevagdostam úgy, hogy ha széthúzom majd a tésztát, akkor kerítésszerűen rácsos legyen. Ez volt a minta:

Kép innen

Hát ez nem sikerült, mert túl puha volt a tésztám, és mert nem a süti tetején húztam szét, hanem már a pulton, és úgy akartam átemelni, és lehet, hogy nem is jól vagdostam be ehhez a mintához. Nem baj, így is szép lett, de legközelebb majd pont ilyet szeretnék. A túllógó széleket megint levágtam.

A tetejét megkentem tojással, és 180 fokos sütőben légkeveréssel sütöttem, legalább fél órát, de inkább többet. Nem mértem sajnos, azt elfelejtettem.

A maradék tésztából az új sütikiszúrómmal linzereket gyártottam:

Amikor kihűlt, még fotózás előtt meg kellett volna szórni fahéjas porcukorral. Mondjuk először forrón fotóztam, szóval jogos, hogy nincs rajta porcukor. De később már nem jogos, na.

Napi cuki pedig Amy lesz, mert benevezett az Álló Fül Szépségversenyre ezekkel a fülekkel:

Döntetlent ítélek, mert nem az álló fül a lényeg! Hanem hogy valaki ilyen cukorfalat legyen!

Sült édesburgonya friss fügével Ottolenghitől, amit Éva próbált ki

Ez most kicsit szokatlan bejegyzés lesz, mert nem én készítettem, ráadásul szinte szóról szóra írom le az eredeti receptet. Anna kivette nekem a könyvtárból Ottolenghi Jeruzsálem című szakácskönyvét. Mint tudjuk, akkor szerettem bele ebbe a szakácsba, amikor zöldségeket sütöttem sütőben az ő receptje alapján, ráadásul még narancs is sült a zöldségek mellett, és eszméletlenül finom volt a végeredmény. Nekem előtte még sosem sikerültek a sütőben sült zöldségek. Mindig túl puhák voltak, mind egyforma ízű, és többnyire mind édes. Vagy a sok extrém fűszertől meg nem is hasonlítottak saját magukra. Sejtettem, hogy ennek finomnak kéne lennie, de nem ízlett szinte sosem. Viszont amikor ezt megkóstoltam, sietve utánanéztem a srácnak, mert szerettem volna még több receptjével megismerkedni. Hozzá kell tennem, hogy Éva is kipróbálta azt a sült zöldséges receptet, de neki nem jött be.

Aztán megpróbáltam kivenni a könyvtárból legalább egy szakácskönyvét, de a mienkben csak egy édességes volt, az nem érdekelt. Anna könyvtárában többféle is volt, és ezt kikölcsönözte nekem, és szegényem haza is cipelte, sok más könyvvel együtt. Ráadásul pont nem bringával ment. Ez a könyv másfél kiló! Éva pedig, amíg náluk volt pár napig, gyorsan megcsinálta az első receptet belőle, amihez épp minden volt otthon. Szóval ezt a receptet most a könyvből írom ki, mert szerintem Éva pont úgy csinálta, ahogy írva vagyon, és majd egyszer én is szeretném elkészíteni, de lehet, hogy addigra vissza kell már vinni a könyvárba (nyaf). Főleg, hogy legközelebb jövőre lesz friss füge.

Eredeti fotó a könyvből:

Hozzávalók:

• 4 kis édesburgonya (összesen 1 kg)
• 5 evőkanál olívaolaj
• 40 ml balzsamecet
• 20 gramm kristálycukor
• 12 újhagyma, hosszában félbevágva, 4 cm-es darabokra vágva
• 1 piros chili vékony szeletekre vágva
• 6 friss, érett füge (összesen 240 g) negyedekre vágva
• 150 gramm puha kecskesajt, szétmorzsolva (elhagyható)
• só, bors

Az édesburgonyát hosszában vágjuk ketté, majd a feleket ismét hosszában 3 hosszú gerezdre, és keverjük össze 3 evőkanál olívaolajjal, 2 teáskanál sóval és egy kevés fekete borssal. Terítsük szét a gerezdeket héjukkal lefelé egy tepsire, és süssük kb. 25 percig, 220 fokon légkeveréssel (gázsütő 9-es fokozat), míg az édesburgonya megpuhul. Ha kész, vegyük ki és hagyjuk kihűlni.

A balzsamecetet a cukorral forraljuk fel egy kis lábosban, majd vegyük kicsire a lángot és főzzük 2-4 percig, míg besűrűsödik. Még azelőtt húzzuk le a lábost, hogy az ecet mézsűrűségűvé válna, mert hűlés közben tovább sűrűsödik. Adjunk hozzá egy csepp vizet a tálalás előtt, ha túl sűrű lenne a locsoláshoz. (Ha az elkészítést meg szeretnénk spórolni, kész balzsamkrémet is vásárolhatunk.)

Rendezzük el az édesburgonyát egy nagy tálon. Forrósítsuk fel a maradék olajat egy közepes lábosban, tegyük bele az újhagymát és a chilit. Pirítsuk közepes lángon 4-5 percig, keverjük gyakran, hogy a chili ne égjen meg, majd kanalazzuk az olajat, a hagymát és a chilit az édesburgonyára. Dugdossuk a fügét a gerezdek közé, és locsoljuk meg az egészet a balzsamkrémmel. Tálaljuk szobahőmérsékleten, a sajttal megszórva, ha használunk.

Éva el volt ájulva tőle. Aztán talált egy szilvás-krémsajtos sütőtöksalátát, ami nagyon hasonlít erre a salátára, és ezt meg én akartam megcsinálni. Meg is vettem a szilvát, de aztán más lett belőle, majd írom azt is.

Napi cuki Anna reggeli fotói a ködös Budapesten. Először egy holló

Aztán a Szabadság-híd,

Aztán a Petőfi-híd

Nagyon szeretném, ha így tudnék fotózni én is!

Mustáros-tejszínes-újhagymás szűzérmék tesómtól - és Red 40. szülinapja retro fotókkal

Tesóm nem szereti az újdonságokat, az új fűszerektől általában rosszul lesz, de még az új ízkombinációktól is meghökken a gyomra. Viszont most, hogy befejezte az iskolát (nem ötösre, hanem hatosra!), megint túl sok szabadideje lett, és unalmában kitalálta magának ezt a husit, és ő lepődött meg a legjobban, hogy ízlett is neki. Nem beszéltünk össze, de én szintén mustáros szűzérmét csináltam tegnap, és annyira sajnálom, hogy nem mondta hamarabb ezt a receptet, mert van itthon sok újhagyma is és bontott tejszín is, megcsinálhattam volna én is. (Egyébként nagyon ki szoktunk akadni azon is, ha egyformába öltözünk, pedig nem beszéltünk össze, hát még ha egyformát főzünk véletlenül!)

Mutatom a 6-os bizit:

Az ott tényleg egy 6-os, már többen meresztgettük rá a szemünket!

Hozzávalók:

• 50 dkg szűzérme (lidlst vagy aldist szoktunk venni)
• só, bors, mustár
• újhagyma
• tejszín

Egy serpenyőben az újhagymát dinsztelte egy kicsit, rátette a felszeletelt, kiklopfolt, fűszerezett és mustárral bekent szűzérmét, majd a végén felöntötte tejszínnel.

Csak azért írtam le ezt a recit, hogy el ne felejtsük, mert legközelebb én is így csinálom. Hogy felejthetetlen legyen ez a bejegyzés, mutatom tesóm német juhuszát, Redet, aki november 7-én lett volna 40 éves. Szoktuk (volt) őt Fifinek is hívni a Fifi-s mesekönyv főszereplője után.

Red, 1983 novemberében

Tesóm és Red valamikor 1984-ben. Emlékszem erre a pulóverre! 

Tesóm, Red, Julcsa és Tüske, 1984-ben. Tüske (belga juhász) volt Red legjobb barija. 

Red koncentrál. Azt várja, hogy Tüske hozzá akar-e nyúlni a pumpájához, mert ha igen, akkor nagyon mérges lesz és kő kövön nem marad!

De ha azt mondták neki, hogy Tüsssske, akkor nagyon tudott figyelni.

Vajon mit keres az ágyon? (Megjött a válasz: Az albérletben saját ágya volt. Nahát!)

Tesóm, Red és Viki valamikor 1988-ban. Mazsi is ott van már, csak még nem látszik!

Red, tesóm és elbújva Mazsi is. Úgyse találjátok meg!

Ez a cicás mamáéknál van kb. 1985-ben, és az óriási fülek miatt muszáj megmutatni. Így kell állni egy fülnek. Hánem? Háde! Főleg, hogy a cicás mamánál cicák is vannak a közelben.

Arra a szóra is nagyon tud figyelni, hogy sssssétálunk?

Az egyik hozzá fűződő emlékem, hogy az első fizetéseim egyikéből vettem egy magassarkú fekete csizmát, jó drága volt. Imádtam és jól is állt pár napig, amíg Red unalmában szét nem rágta a sarkát. Fú, nagyon ideges voltam. Nemrég néztem a munkakönyvemben, hogy 11 Ft volt akkoriban az órabérem. Ja, mert egy hűtőgépalkatrész-raktárban kezdődött a karrierem. De a csizma árára nem emlékszem, csak arra, hogy nagyon drága volt.

Jó, megcsináltattam, akkoriban még mindent meg lehetett csináltatni, nem kellett kikukázni. Aztán egyszer ebben magassarkúban vittem le Redet sétálni, mert én értem haza legkorábban, és egyúttal vissza akartam vinni a visszaváltóba az üres üvegeket (leginkább befőttes üvegek voltak még akkoriban), és ahogy mentünk le a lifttől a kapuig vezető lépcsőn, Red húzni kezdett, a sarkam megcsúszott a lépcsőn, nem estem el, de csörögtem zörögtem az üvegekkel és a húzó kutyával, szerintem még a tizediken is hallották, hogy kutyát sétáltatok. Jézusom, ha ma történne velem ilyesmi, az minimum kéz- és lábtörés lenne, ha nem nyaktörés.

És volt idő (1986 vagy 87), amikor még nem féltem semmitől, és a kutyáktól sem, itt a bizonyíték. Pedig Red majdnem akkora volt mint én, ha nem nagyobb! Látszik a képeken, hogy megtámad alvás közben, lehúzza a paplant rólam, majd rám ugrik és őrülten ugat és meg akar enni, de a harmadik képen már látható, ahogy leszerelem a fenevadat, és az életéért könyörög sírva, majd az utolsó képen látható az arcán, hogy megbánta az egészet, szeretne szabadulni. Istenem, de cuki azokkal a fülekkel!

Sok ilyen birkózásra emlékszem, olyan jó volt vele játszani! 

Sült padlizsános shakshuka (vagy saksuka)

Az is már régi vágyam volt, hogy shakshukát csináljak, vagy hogy kóstoljak, amikor jó kis reggelizőhelyeket próbáltunk ki a családommal (Edison&Jupiter, Briós, Cafe Brunch Budapest). Ott sokszor nehezemre esett nem ezt választani, mert mindig győzött az Eggs Beny, így azt hiszem, én még sosem ettem shakshukát (majdnem biztos, hogy nem, bár a memóriám már nem a régi). Nem is tudom, mitől shakshukásodik egy kaja, talán attól, hogy tükörtojások sülnek a tetején. Merthogy bármiből készülhet shakshuka, de egy biztos: a tetején van tojás. Amikor Ottolenghibe beleszerettem, akkor a weboldaláról is elsőként egy shakshukareceptet mentettem el a kedvencekbe, egy édeskrumplisat. Hamarosan azt is kipróbálom, csak le kellene fordítani a recit (kommentbe jöhetnek a fordítások, de ha nem jönnek, akkor is megcsinálom, nyugi!). 

És hát az van, hogy imádom a padlizsánt és imádom a tükörtojást és imádok mindent, ami ilyen egzotikus, mint ez a kaja. Biztos, hogy csiliárd variáció van shaksukára (pont annyi, mint a lecsóra), és ezt a padlizsánosat azért választottam elsőnek, mert nemrég érkezett megint három darab nyugdíjazott padlizsán a zöldségboltból. (A nyugdíjat azért emlegetem ennyit, mert mindjárt nyugger leszek, alig várom.)

Hozzávalók:

• 2 db közepes padlizsán
• 4 szál újhagyma
• 2 db paradicsom
• 1 evőkanál sűrített paradicsom
• 2 gerezd fokhagyma héjában megsütve (vagy egy egész fej is lehet)
• só, bors, fél teáskanál kakukkfű
• 3-4 db tojás
• 1 chilipaprika (ezt elfelejtettem, pedig volt itthon, nyaf)
• pici cukor, ha nagyon savanyú a paradicsom

A padlizsánokat késsel megszurkáltam, és a fokhagymával együtt 200 fokon légkeveréssel megsütöttem. A fokhagymagerezdeket úgy, hogy héjastól megcsöpögtettem olívaolajjal, és betekertem egy alufóliába. A fokhagymának elég kevesebb idő is, szóval szerintem ráér az utolsó 10-15 percre betenni. (Ha egy egész fej fokhagymát használsz, akkor csak a tetejét kell levágni és úgy sütni, fólia nem kell. Nem mertem egy egész fej fokhagymát beletenni, mert este moziba készültem. És egyébként olaj nélkül is krémesre sül a héjában.) Jó puhára kell sütni őket. 

Amikor megsültek (sajnos nem mértem az időt, de könnyű ellenőrizni, csak bele kell szúrni egy kést, hogy elég puha-e), és kicsit kihűltek a padlizsánok, akkor kezdtem a főzést: a tesómtól kapott vadiúj Tefal serpenyőmben egy kis olajon puhára dinszteltem a 4 szál újhagymát egy fél teáskanál kakukkfűvel. Kb. 3 perc volt. Hozzáadtam a sűrített paradicsomot, majd a két héjatlanított és felkockázott paradicsomot, de csináltam már hámozottpari-konzervvel is. (Ekkor kéne a chilipaprikát is hozzáadni, de elfelejtettem.) Alacsony hőfokon (4-es fokozaton a kerámialapon) főztem, amíg a paradicsom összeesett. Csak pár perc volt ez is a szuper serpenyőben. Sóztam és borsoztam. 

Azért leírom azt is, hogy a paradicsomokat legkönnyebb úgy héjatlanítani, hogy kereszt alakban be kell vágni a tetejét, és egy kicsi edénybe tenni, forró vizet ráönteni (vízforraló), hogy ellepje, és pár percig így hagyni. Egy ilyen kezelés után már könnyen lecsúszik a héja.

Amíg a felkockázott paradicsomok puhultak, addig a krémesre sült padlizsánnak lehúztam a héját, és a szintén krémesre sült fokhagymákat kinyomtam a héjukból és mindet apróra vágtam késsel, kicsit pépesre. Ezután a paradicsomos alaphoz adtam őket, és összekevertem. Pár percig főztem, kóstolás után még egy picit megsóztam és egy csipet cukrot is adtam hozzá, mert nagyon savanyú volt.

Pár perc főzés után (5-8 pö) 3 tojást egyenként felütöttem egy kis tálkába, onnan a padlizsános alap tetejére csúsztattam, és amikor mind a 3 benne volt, rátettem egy fedőt a serpenyőre. További 8 percig főztem így, közben szépen kifehéredett a fehérje, és még remegős-folyósra főtt a sárgája. Olyan 6 percnél megsóztam, megborsoztam a tojásokat, és aprított petrezselyemmel megszórtam az egészet. Visszatettem a fedőt a maradék 2 percre. Annyira finom volt!

Frissítés 2024.10.25-én: Jó néhányszor megcsináltam már ezt a receptet az eltelt egy évben, mert annyira finom, de sajnos csak az első alkalommal sikerült a tojássárgákat krémesre sütni-főzni. A többi alkalommal mindig kicsit keményebb lett, mint szeretem. Nagyon kell figyelni, valószínűleg a főzési idő azon is múlik, hogy milyen vastag alatta a shakshukaréteg, meg a hőfok se mindegy, meg hogy hideg volt-e a tojás. Nem rontja el a kicsit keményebbre sült sárgája se, de azért mégis krémesen-folyósan lenne az igazi.

Napi cuki Penny, aki rohadtul tud fázni, ha nem megy a fűtés. Tehát ilyenkor Mazsi körbejárja a társasházat, és megszereli a fűtést, mert az már mégse lehet, hogy ez a cica így fázzon:

Én pedig jó sűrű shakshukával és remegős tükörtojásokkal melegítem magam. Csak az a baj, hogy nem lennék jó vegetáriánus, mert 2 tükörtojást és a hozzá tartozó padlizsános ragut megettem egy kis kenyérrel, és továbbra és farkaséhes voltam. Pedig az a recept, amiből kiindultam, 4 főre írja ezt a mennyiséget. Mind a 4 főt meg bírtam volna enni, de visszafogtam magam. Egy kis hús vagy hal nem lett volna rossz. De azért a moziban nem haltam éhen, ja, és igen, mondom máris, a Magyarázat mindenre-t néztük meg Rékával.

Tökmagos pesto - a tökmag hasznosítására

Hát megint itt a sütőtökszezon, és megint itt a tökfaragás napja is, hurrá! A fiatalok idén is elutaztak hagyományos tökfaragó hétvégéjükre (igaz, most nem hétvégére esett, de mindegy). Évről évre egyre szebb tököket faragnak, a tavalyi versenyzőket itt lehet megnézni, az ideieket meg mindjárt mutatom. De előbb legyen egy recept a tökmaggal. Viszont az a nagy tragédia történt, hogy nem találom a jegyzeteimet, hogy miből mennyit használtam, úgyhogy írok itt most valamit emlékezetből, aztán ha meglesz a papír, akkor beírom igazi adatokkal. De végül is mindegy, mert ahány receptet olvastam, annyiféle volt, főleg a hozzávalók mennyiségében tértek el egymástól.

Hozzávalók:

• mondjuk 3,5-4 dkg bazsalikom
• 100 gramm héj nélküli mandula (50 gramm pirított, sózott, lidlis, 50 gramm sima aldis)
• 2 dkg reszelt parmezán
• 1 gerezd fokhagyma
• 1 dl olívaolaj

Írnak még sót, borsot, citromlét, vizet, tökmagolajat, ilyesmiket. A tökmag azért volt nálam bolti, mert nem faragtam idén tököt, úgyhogy vennem kellett. Mindkét áruházban ugyanaznap tették ki a héj nélküli tökmagot, előtte nem lehetett kapni. A pirított-sózottat azért vettem meg, mert 1.) azt vette észre tesóm hamarabb a reklámújságban, hogy lehet kapni, ráadásul akciósan! 2.) úgyis pirítani kell a magot felhasználás előtt, és sózni a pestót, szóval jó az úgy. A bazsalikom saját termés volt.

A tökmagot aprítógépbe tettem és felaprítottam. Több részletben adtam hozzá a bazsalikomot, mert nem fért bele egyszerre az egész. Amikor befért, és összeaprítódott, akkor hozzáadtam az olajat is, végül a sajtot is. Néha meg kellett keverni, mert feltapadt az aprítógép oldalára. Isteni illata volt! Amikor Rékának mutattam, hogy nézze és szagolja meg, mondta, hogy tegyek még hozzá olajat, mert ennél cseppfolyósabb állagú szokott lenni a bolti. Igaza volt, mert elsőre nem tettem hozzá azt a rengeteg olajat, ami elő volt írva, csak pár löttyintésnyit. Másnap újra összekevertem még egy kis olajjal, de nem lett sokkal hígabb. Megnézem, hogy viselkedik majd tésztán, a tészta vizével higítva.

Na és az egész receptezés amiatt van, hogy végre eljussunk oda, hogy megmutassam, milyen gyönyörű tököket faragtak idén a fiatalok. Most Perőcsényben béreltek egy házat az akcióhoz. Az idei tökök minden eddiginél szebbek lettek, nem tudom, hová tudják még fokozni. Mutatom:

Vajon melyiket ki faragta? (Én egyet se találtam el!)

Amíg megtippelitek, hogy vajon melyik kié lehet, mutatom, hogy én milyen tökkel nevezek az idei versenybe. Ezt a tököt egy kirakatban fotóztuk tesómmal, és az az érdekessége, hogy még egy halloweeni pók is járt a tökhöz, aki beköltözött a csomagolásba. Annyira okos!

Én pedig idén is megpróbáltam felbiciklizni a temetőbe, szerintem ez a negyedik év (a füzeteimből kiderült, hogy legalább a hatodik). Négy (tehát hat) éve elég depis voltam, és igyekeztem mozgással feldobni magam, és az egy szintén ilyen szép napsütéses november 1-je volt, amikor elhatároztam, hogy feltekerek bringával a Farkasréti temetőbe. Azt is gondoltam, hogy ha nem bírom, akkor legfeljebb felszállok egy villamosra. Az erkélyemről vittem virágot, meg itthonról mécseseket, és nekivágtam. Simán felmentem, csak egyszer kellett megállni, a Németvölgyi úton a körforgalomnál. Gondoltam, minden évben ki fogom próbálni magam, hogy fel tudok-e még bringázni. Idén valahogy nehezen bírtam, úgy éreztem, most legalább 2-3 pihenő lesz, de most is elég volt egy megállás, igaz, az egy pár utcával korábban volt, mint eddig. (Ilyenkor ugye az történik, hogy félreáll az ember, hogy kapjon végre levegőt, majd álldogál addig, amíg a szívverése elviselhetővé nem nyugszik vissza. Aztán folytatja az utat kipihenten.)

Tavaly sötétben akartam felmenni, hogy lássam a sok szép mécsest, de nem volt jó ötlet. Alig láttam a sötétben, és ha felkapcsoltam az erős bringalámpámat, akkor féltem, hogy megvakítom a temetőben sétáló sok embert. Ha lekapcsoltam, nem láttam semmit. Aztán az egyik helyen letámasztottam a bringámat, de nem láttam a sötétben, hogy lejtős a hely, és felborult egy pasi háta mögött. A pasi nagyon mérges volt, csúnyán beszélt velem, pedig milliószor kértem elnézést, a három lánya viszont nagyon édes volt, segítettek felállítani a bringát, és kérdezték, mit tudnának még segíteni. Aztán az egyik nagyon meredek lejtőn meg fékezéskor rettenetesen csúszott a hátsó kerék, és nagyon féltem, hogy el fogok esni. Elhatároztam, hogy többet nem megyek oda fel este bringával.

Most viszont délben indultam, és felértem 1 óra 7 perc alatt, amiből 58 perc 53 másodperc volt a tekerés, a többi időben néhányszor meg kellett állni, hogy megigazítsam a virágokat a bringa kosarában, nehogy elhagyjam őket (plusz orrfújás, plusz lihegés, plusz a piros lámpák). A hőmérséklet, amikor felértem a temetőbe 18,7°C volt. Legjobb idő egy ilyen túrához! És mindenki mosolygott, még azok a gyalogosok is, akiknek kicsit félre kellett húzódni miattam! Milyen jó napom volt!

És akkor itt van a megfejtés, hogy melyik tököt ki faragta:

Napi cuki pedig az lesz, ahogy Emike kirándult. Ez a csokiszín olyan jól néz ki az őszi erdőben:

A szép kutyalány mögött elég gyönyörű az a hegy is!

A csodás képeket Szabi csinálta természetesen. 

Majd ha nyugdíjas leszek, megtanulok én is ilyen szép fotókat csinálni. A nyugdíjazást már elindítottam... 

Néhány ötlet a pesto felhasználására:

• Tésztára vagy pizzára teheted szószként
• Friss, ropogós vagy pirított kenyérre kenheted egy sült csirkemellszelet alá
• Leveseket ízesíthetsz velük, főleg olasz vagy mexikói leveseket, paradicsomlevest
• Rizshez adhatod
• Kuszkuszhoz is keverheted, majd a tetejére zöldségeket tehetsz
• Pácokba is mehet
• Salátaöntetbe is kerülhet
• Grillezett kukoricához (a kukoricát kend be pestóval, tekerd fóliába és grillezd meg)
• Húsgombócokba is kerülhet

Még egyiket se próbáltam ki, de rajta vagyok.