Mustáros-tejszínes-újhagymás szűzérmék tesómtól - és Red 40. szülinapja retro fotókkal

Tesóm nem szereti az újdonságokat, az új fűszerektől általában rosszul lesz, de még az új ízkombinációktól is meghökken a gyomra. Viszont most, hogy befejezte az iskolát (nem ötösre, hanem hatosra!), megint túl sok szabadideje lett, és unalmában kitalálta magának ezt a husit, és ő lepődött meg a legjobban, hogy ízlett is neki. Nem beszéltünk össze, de én szintén mustáros szűzérmét csináltam tegnap, és annyira sajnálom, hogy nem mondta hamarabb ezt a receptet, mert van itthon sok újhagyma is és bontott tejszín is, megcsinálhattam volna én is. (Egyébként nagyon ki szoktunk akadni azon is, ha egyformába öltözünk, pedig nem beszéltünk össze, hát még ha egyformát főzünk véletlenül!)

Mutatom a 6-os bizit:

Az ott tényleg egy 6-os, már többen meresztgettük rá a szemünket!

Hozzávalók:

• 50 dkg szűzérme (lidlst vagy aldist szoktunk venni)
• só, bors, mustár
• újhagyma
• tejszín

Egy serpenyőben az újhagymát dinsztelte egy kicsit, rátette a felszeletelt, kiklopfolt, fűszerezett és mustárral bekent szűzérmét, majd a végén felöntötte tejszínnel.

Csak azért írtam le ezt a recit, hogy el ne felejtsük, mert legközelebb én is így csinálom. Hogy felejthetetlen legyen ez a bejegyzés, mutatom tesóm német juhuszát, Redet, aki november 7-én lett volna 40 éves. Szoktuk (volt) őt Fifinek is hívni a Fifi-s mesekönyv főszereplője után.

Red, 1983 novemberében

Tesóm és Red valamikor 1984-ben. Emlékszem erre a pulóverre! 

Tesóm, Red, Julcsa és Tüske, 1984-ben. Tüske (belga juhász) volt Red legjobb barija. 

Red koncentrál. Azt várja, hogy Tüske hozzá akar-e nyúlni a pumpájához, mert ha igen, akkor nagyon mérges lesz és kő kövön nem marad!

De ha azt mondták neki, hogy Tüsssske, akkor nagyon tudott figyelni.

Vajon mit keres az ágyon? (Megjött a válasz: Az albérletben saját ágya volt. Nahát!)

Tesóm, Red és Viki valamikor 1988-ban. Mazsi is ott van már, csak még nem látszik!

Red, tesóm és elbújva Mazsi is. Úgyse találjátok meg!

Ez a cicás mamáéknál van kb. 1985-ben, és az óriási fülek miatt muszáj megmutatni. Így kell állni egy fülnek. Hánem? Háde! Főleg, hogy a cicás mamánál cicák is vannak a közelben.

Arra a szóra is nagyon tud figyelni, hogy sssssétálunk?

Az egyik hozzá fűződő emlékem, hogy az első fizetéseim egyikéből vettem egy magassarkú fekete csizmát, jó drága volt. Imádtam és jól is állt pár napig, amíg Red unalmában szét nem rágta a sarkát. Fú, nagyon ideges voltam. Nemrég néztem a munkakönyvemben, hogy 11 Ft volt akkoriban az órabérem. Ja, mert egy hűtőgépalkatrész-raktárban kezdődött a karrierem. De a csizma árára nem emlékszem, csak arra, hogy nagyon drága volt.

Jó, megcsináltattam, akkoriban még mindent meg lehetett csináltatni, nem kellett kikukázni. Aztán egyszer ebben magassarkúban vittem le Redet sétálni, mert én értem haza legkorábban, és egyúttal vissza akartam vinni a visszaváltóba az üres üvegeket (leginkább befőttes üvegek voltak még akkoriban), és ahogy mentünk le a lifttől a kapuig vezető lépcsőn, Red húzni kezdett, a sarkam megcsúszott a lépcsőn, nem estem el, de csörögtem zörögtem az üvegekkel és a húzó kutyával, szerintem még a tizediken is hallották, hogy kutyát sétáltatok. Jézusom, ha ma történne velem ilyesmi, az minimum kéz- és lábtörés lenne, ha nem nyaktörés.

És volt idő (1986 vagy 87), amikor még nem féltem semmitől, és a kutyáktól sem, itt a bizonyíték. Pedig Red majdnem akkora volt mint én, ha nem nagyobb! Látszik a képeken, hogy megtámad alvás közben, lehúzza a paplant rólam, majd rám ugrik és őrülten ugat és meg akar enni, de a harmadik képen már látható, ahogy leszerelem a fenevadat, és az életéért könyörög sírva, majd az utolsó képen látható az arcán, hogy megbánta az egészet, szeretne szabadulni. Istenem, de cuki azokkal a fülekkel!

Sok ilyen birkózásra emlékszem, olyan jó volt vele játszani!