2022. február 25., péntek

Mindenmentes kelkáposztaleves - meg piacolás


 

Ezzel a rendkívül figyelemfelkeltő és étvágygerjesztő képpel szeretnék nekilátni a piacokról szóló kis tanulmányomnak. 

Szóval szeretünk piacra járni, és szoktunk is. Azt gondoljuk, hogy a nagyipari körülmények között előállított élelmiszereket nem szeretnénk fogyasztani, és ha megtehetjük, elkerüljük. Nyilván vásárolunk a sparban meg a lidl-aldiban, és nem csak tisztítószereket, hanem ehető cuccokat is, de amit tudunk, azt termelői piacokon vesszük meg. Alapvetően két helyre járunk mostanában, főleg Szentendrére szombaton, és ha arra járunk, akkor a Liliomkertbe vasárnap. Mind a két helyen megvannak a kedvenc árusaink. Alapvetően kistermelőktől szoktunk vásárolni, ahol ilyenkor van eper meg paradicsom meg paprika, sok egyéb mellett, azokra rá sem nézünk. A Liliomkertben van egy tapolcai paprikás úr, Nóvé János, akinek elképesztő paprikái vannak, hát persze szezonban, ott mindig veszünk valamit. Sokféle és tényleg nagyon finom savanyúságot is árul, de amióta vadul fermentálok otthon, nem veszünk kész savanyút. A Tekeresvölgyiek az egyik nagy kedvencünk. A Matuzsálem nevű sajtjukat nagyon szeretjük, és évek óta ez volt a kedvenc, de most lekörözte a Kinga Kamrájában kapható nem tudjuk milyen nevű baromi jó érlelt, parmezánszerű sajt. A Tekeresvölgyieknek a húsárujuk is elképesztően finom, egyszer sikerült náluk venni a húsvéti sonkát, hát olyan jót még nem ettünk. Én imádom a virslit, de szerintem csak náluk van ehető. Rohadt drága és nagyon jó, pont olyan, amilyennek kell lennie egy virslinek. Ha arra járunk, mindig veszünk pár üveg szuper mustárt is, tőlük: https://ghaurved.hu/. Elég más műfaj, mint a boltokban kapható. Imádom. Főleg a tárkonyost. Meg a déli gyümölcsöst. Meg a többit. Mellettük szokott lenni egy úr, aki főleg tökmagtermékeket árul, itt tökmagolajat és tökmagkrémeket szoktunk venni. De vettünk már tönkölypárnát (DT imádja), meg mindenféle liszteket, de ez utóbbiak mostanában nemigen voltak, reméljük, hogy lesznek megint.Vannak még a zalaiak, ők mindenféle gyógynövényes cuccokat árulnak, meg bio zöldségeket, ilyenkor paszternákot, retket, kerek répát, csicsókát. Vannak náluk jó kis házi ecetek, tinktúrák, szörpök, szárított ez-az. Meg persze ne feledkezzünk meg arról a hölgyről, aki egy nagy hordóban árul mindenféle házi jellegű kolbászt, szalonnát, ilyesmit, meg Szeremlei-borokat, nála is mindig vásárolunk, DT szereti a füstölt cuccokat. Van még egy remek málnaszörpös, mi ugyan ritkán szörpölünk, de a gyerekeknek mindig jól jön, elképesztően finom, ennek sincs sok köze a boltiakhoz, illetve hát fordítva. Tojást is lehetőleg mindig piacon veszünk, kapirgálóst. Nem is tudom, mi van még, a Liliomkert szuper hely, tele van őstermelőkkel, és mindig fel lehet fedezni valakit.

A szentendrei piac természetesen jóval kisebb, de itt is sok mindent meg tudunk venni. És akkor itt érnék vissza a ronda leveshez. Rendszeresen árul egy úr a szigetről (mindig elfelejtem, hogy pócsmegyeri vagy szigetmonostori), hát mi el vagyunk bűvölve a termékeitől. Ilyenkor már természetesen nagyon korlátozott a kínálat, de bármit is árul, megvesszük, és abból főzünk. Fogalmam sincs, mennyire biók a zöldségei, de valószínűleg eléggé. Most épp sárgarépa, gyökér, cékla, hagyma és kelkáposzta volt nála, hát így került haza egy tökéletes kis kelkáposzta, harsogóan zöld levelekkel, belőle lett a leves. Nyáron iszonyat finom paprikái vannak, de hát arra még várni kell. Itt is vannak kedvenceink, de azért kevesebb, mint a Liliomkertben, de tényleg jóval kisebb maga a piac is. Sajtból még nem találtuk meg itt az igazit, és húsokban is csak a jót, de nem a tökéletest. 

Akkor a leves:

1 kis fej tökéletes kelkáposzta

1 nagy krumpli

só, kömény, fokhagymapor, szódabikarbóna


Sós vizet forraltam egy kis szódabikarbónával. Annyit, hogy majd pont ellepje a zöldségeket. Amikor felforrt, beleraktam a felcsíkozott kelt és a felkockázott krumplit, só, kömény, fokhagymapor, és addig főztem, amíg meg nem puhult mindenki. Tíz perc kb. Utána szűrőkanállal kiszedtem a káposzta és a krumpli egy részét, a többit botmixerrel átnyomtam, utána ment vissza a többi. Ennyi. Lehet enni magában, tejföllel, belekarikázott virslivel, pár kanál marhapörivel (épp van otthon maradék), nagyon-nagyon finom.





3 megjegyzés:

Andi írta...

A napi cukikat kérjük szépen pótolni.

fortissimo írta...

Igen, én is csalódottan látom, hogy nincs napi cuki :(
De a leves és a post remek!

Zsén írta...

Csatlakozom a napi cuki várókhoz!
Örülök, hogy a szünet után megint írtok.