Kovászos zsemlék - 8 db - és Rákospatak-parti kirándulás

A recept a Nem vagyok mesterszakács blogból van, bár a saját jegyzeteimből sütöttem most

Az egész szombatom nem túl jól sikerült (hogy a vasárnapról már ne is beszéljünk), pedig jónak ígérkezett (mindkettő). Vagy legalábbis jobbnak. De a vasárnapban az nagyon jó volt, hogy a VakVarjúban megünnepeltük Viki szülinapját csak mi négyen csajok, és a végére odajött Toma is meglepetésnek. Kár, hogy nem találta ki hamarabb, hogy szívesen jönne. Viszont így sokkal érdekesebb témákat tárgyaltunk ki, köztük azt, hogy ki milyen krémsajtot tesz a Hajnimakaróniba.

Szóval szombaton úgy volt, hogy esni fog az eső, esett is, és hogy sok munkám lesz, lett is, tehát nem mehettem sehova. Ez a két/három (eső, munka, otthonmaradás) tényező szükséges a leginkább, hogy szívesen álljak neki kovászos valamit sütni. Merthogy azzal egész nap kell vacakolni, sőt előző nap már a kovásszal is.

A szombati kicsit kudarcos tortillasütés után annyira bíztam a zsemlékben, de sajnos ezek csak kívülről néznek jól ki, belülről már nem olyanok, mint az eredeti. Nagyobb lyukakat akarok!

Egyáltalán nem baj, így is el fognak fogyni. Leírom a hozzávalókat, bár nem szoktam, de nem pont az eredetit csináltam, annyit módosítottam rajta, hogy nem tettem bele porélesztőt, csak kovászt, de abból többet, mert több sikerült, és mint tudjuk, nem dobok ki semmit.

Hozzávalók:

• 375 g finomliszt
• 125 g kenyérliszt
• 200 g aktív kovász (150 g van az eredetiben + 1 g porélesztő)
• 350 ml kézmeleg víz
• 2 teáskanál tengeri só (14 g) - végre normális sómennyiség egy receptben! 

Hát ezek a hozzávalók, és ezzel kell annyit szórakozni, amennyihez van kedvünk. Aztán ami miatt a receptet beírom a blogba, az az a trükk, hogy a zsemlesütés úgy történik, hogy a sütő tepsijével (gáztepsinek nevezik, de nekem villanytűzhelyem van) letakarom a sütő másik tepsijében sülő zsemléket. Sőt, már a kelesztés idejére is letakarom, és előtte megspriccelem vízzel a tepsit, amivel lefedem.

Az első próbálkozásomkor úgy kelesztettem, hogy egy edényben forró vizet tettem a sütő aljába, és betoltam a két tepsi közé zárt zsemléket, és ebben a gőzös langymelegben keltek meg. Az jobban sikerült. Most ezt nem csináltam. Még a sütési időt kell tökéletesíteni, meg azt, hogy mikor vegyem le a fedőt, mert ha  végig rajta marad, akkor puha lesz. Az eredeti recept szerint 260 fok, 13 perc, + fél óra hűlés a sütőben. Ő nem takarta le a zsemléket, nekem 13 perc alatt letakarva puhák voltak. Itt kell valamit módosítanom.

Ha nem is lettek tökéletesek, de legalább jól néznek ki a zsömik:

És még egy haszna volt a szombati sütésnek a borús időben, mégpedig hogy rájöttem, hogy az erkélyen sokkal szebb képeket tudok csinálni, mint a lakásban. Ezért berendeztem ott egy kis fotóműtermet (ez picit túlzás, de mindegy). Ha nem lett volna sötét a lakásban, sosem jutott volna eszembe ez a megoldás. Mindig kint fogok fotózni!

Ezek itt az eggyel korábbi zsemléim, ezek kicsit jobban sikerültek:

A sok munka miatt én nem voltam kirándulni, de Mazsi, Szabi és Amy igen. Felfedezték a Rákos-patak partját. Egyszer már én is felfedeztem bringával, Évával eltekertünk először a Naplás-tóig, majd vissza egészen a torkolatig, ahol a patak a Dunába ömlik. Majd keresek arról is képeket, de most inkább Mazsiék képeit mutatom a napi cuki rovatban.

Amy a patakparton. Ilyen elhagyatott ez a hely, nagyon nekem való, ráadásul tőlem egy sarokra indul a túraútvonal... Persze itt nálam, az elején még nem ilyen gyönyörű és izgalmas, mert eleinte lakott területen megy. És van a legeslegelején egy nagyon elhagyatott felüljáró, azon lehet átkelni a síneken, hát az igazán félelmetes.

Szépséges nárcisz, mutatja, hogy itt a tavasz.

És egy vicces rajz a hídon. Az van odaírva, hogy "Mindenkiben ott lapul a kisördög!" Igaz. Családunk nőtagjaira mindenképpen, beleértve Amyt is.

És vittek magukkal szendvicset iiiiiiis!

Sonkás-sajtos.

A tortillalapokkal meg az lett - ha érdekel valakit -, hogy összetördeltem nagyobb darabokra és betoltam a lekapcsolt, de forró sütőbe légkeveréssel, és így kaptak egy kis színt és egy kis plusz sült-ízt, és annyira finomak! Majd valami mártogatót kitalálok hozzá, csak el ne fogyjon addig! Befőttes üvegekben tartom, az egyiknek a fele már eltűnt.