2022. április 6., szerda

Kovászos zsemlék - 8 db - és Rákospatak-parti kirándulás

A recept a Nem vagyok mesterszakács blogból van, bár a saját jegyzeteimből sütöttem most

Az egész szombatom nem túl jól sikerült (hogy a vasárnapról már ne is beszéljünk), pedig jónak ígérkezett (mindkettő). Vagy legalábbis jobbnak. De a vasárnapban az nagyon jó volt, hogy a VakVarjúban megünnepeltük Viki szülinapját csak mi négyen csajok, és a végére odajött Toma is meglepetésnek. Kár, hogy nem találta ki hamarabb, hogy szívesen jönne. Viszont így sokkal érdekesebb témákat tárgyaltunk ki, köztük azt, hogy ki milyen krémsajtot tesz a Hajnimakaróniba.

Szóval szombaton úgy volt, hogy esni fog az eső, esett is, és hogy sok munkám lesz, lett is, tehát nem mehettem sehova. Ez a két/három (eső, munka, otthonmaradás) tényező szükséges a leginkább, hogy szívesen álljak neki kovászos valamit sütni. Merthogy azzal egész nap kell vacakolni, sőt előző nap már a kovásszal is.

A szombati kicsit kudarcos tortillasütés után annyira bíztam a zsemlékben, de sajnos ezek csak kívülről néznek jól ki, belülről már nem olyanok, mint az eredeti. Nagyobb lyukakat akarok!


Egyáltalán nem baj, így is el fognak fogyni. Leírom a hozzávalókat, bár nem szoktam, de nem pont az eredetit csináltam, annyit módosítottam rajta, hogy nem tettem bele porélesztőt, csak kovászt, de abból többet, mert több sikerült, és mint tudjuk, nem dobok ki semmit.

Hozzávalók:

  • 375 g finomliszt
  • 125 g kenyérliszt
  • 200 g aktív kovász (150 g van az eredetiben + 1 g porélesztő)
  • 350 ml kézmeleg víz
  • 2 teáskanál tengeri só (14 g) - végre normális sómennyiség egy receptben! 

Hát ezek a hozzávalók, és ezzel kell annyit szórakozni, amennyihez van kedvünk. Aztán ami miatt a receptet beírom a blogba, az az a trükk, hogy a zsemlesütés úgy történik, hogy a sütő tepsijével (gáztepsinek nevezik, de nekem villanytűzhelyem van) letakarom a sütő másik tepsijében sülő zsemléket. Sőt, már a kelesztés idejére is letakarom, és előtte megspriccelem vízzel a tepsit, amivel lefedem.

Az első próbálkozásomkor úgy kelesztettem, hogy egy edényben forró vizet tettem a sütő aljába, és betoltam a két tepsi közé zárt zsemléket, és ebben a gőzös langymelegben keltek meg. Az jobban sikerült. Most ezt nem csináltam. Még a sütési időt kell tökéletesíteni, meg azt, hogy mikor vegyem le a fedőt, mert ha  végig rajta marad, akkor puha lesz. Az eredeti recept szerint 260 fok, 13 perc, + fél óra hűlés a sütőben. Ő nem takarta le a zsemléket, nekem 13 perc alatt letakarva puhák voltak. Itt kell valamit módosítanom.

Ha nem is lettek tökéletesek, de legalább jól néznek ki a zsömik:

És még egy haszna volt a szombati sütésnek a borús időben, mégpedig hogy rájöttem, hogy az erkélyen sokkal szebb képeket tudok csinálni, mint a lakásban. Ezért berendeztem ott egy kis fotóműtermet (ez picit túlzás, de mindegy). Ha nem lett volna sötét a lakásban, sosem jutott volna eszembe ez a megoldás. Mindig kint fogok fotózni!

Ezek itt az eggyel korábbi zsemléim, ezek kicsit jobban sikerültek:

A sok munka miatt én nem voltam kirándulni, de Mazsi, Szabi és Amy igen. Felfedezték a Rákos-patak partját. Egyszer már én is felfedeztem bringával, Évával eltekertünk először a Naplás-tóig, majd vissza egészen a torkolatig, ahol a patak a Dunába ömlik. Majd keresek arról is képeket, de most inkább Mazsiék képeit mutatom a napi cuki rovatban.

Amy a patakparton. Ilyen elhagyatott ez a hely, nagyon nekem való, ráadásul tőlem egy sarokra indul a túraútvonal... Persze itt nálam, az elején még nem ilyen gyönyörű és izgalmas, mert eleinte lakott területen megy. És van a legeslegelején egy nagyon elhagyatott felüljáró, azon lehet átkelni a síneken, hát az igazán félelmetes.

Szépséges nárcisz, mutatja, hogy itt a tavasz.

És egy vicces rajz a hídon. Az van odaírva, hogy "Mindenkiben ott lapul a kisördög!" Igaz. Családunk nőtagjaira mindenképpen, beleértve Amyt is.

És vittek magukkal szendvicset iiiiiiis!

Sonkás-sajtos.

A tortillalapokkal meg az lett - ha érdekel valakit -, hogy összetördeltem nagyobb darabokra és betoltam a lekapcsolt, de forró sütőbe légkeveréssel, és így kaptak egy kis színt és egy kis plusz sült-ízt, és annyira finomak! Majd valami mártogatót kitalálok hozzá, csak el ne fogyjon addig! Befőttes üvegekben tartom, az egyiknek a fele már eltűnt.

2022. április 4., hétfő

Hajni makarónija

Nem tudom ki az a Hajni, ez a recept Stahl rózsaszín szakácskönyvében ezen a néven jelent meg, ezért muszáj nekem is így nevezni, mert különben soha nem fogjuk megtalálni itt a blogban.

Nekem is volt egy Hajni nevű barátnőm, de amióta közérttulajdonos lett és valahová elment az agya, azóta nem tudok róla semmit. Amúgy sem főzött nekem túl gyakran, 20 éves barátságunk alatt talán csak egyszer. Utolsó találkozásunk (is) nálam esett meg, eljött hozzám, lefikázta a rajzaimat, lefikázta az almás pitét is, amit mindig süttetett velem, mert elvileg imádta (de már nem), a tejszínhabbal is volt valami baja, és még néhány dologért leb@szott, amit szerinte nem jól gondolok, majd távozott. Amikor csuktam be az ajtót, az első gondolatom az volt, hogy utoljára láttuk egymást. És így is lett.

De nem emiatt nem csináltam még sose ezt a makarónit, hanem mert a krémsajt nem a barátom. Kivéve, ha Philadelphia a neve. A képen látható gyönyörűséget Viki főzte és tálalta és fotózta, és most döntöttem el, hogy megkóstolom, amint tudom. Vagy én főzök, vagy valamelyik nőcitől kunyizok egy kicsit. 

Szóval hozzávalók a könyvben:

  • 50 deka makaróni
  • 8 gerezd fokhagyma
  • 4 evőkanál olívaolaj
  • 1 doboz 40 dekás hámozottparadicsom-konzerv
  • 20 deka tejszínes krémsajt
  • 1-2 deci tejszín
  • só, bors
  • 2 maréknyi friss bazsalikom
Hozzávalók Vikinél:
  • 50 deka makaróni (egy zacskó)
  • 4 gerezd fokhagyma
  • 1 doboz daraboltparadicsom-konzerv
  • 2 doboz Philadelphia krémsajt (2 x 125 gramm)
  • tejszín
  • bazsalikom, oregano, só, bors

Hozzávalók Mazsinál:
  • 40 deka makaróni (háromnegyed zacskó)
  • 6-8 gerezd fokhagyma
  • 2 doboz daraboltparadicsom-konzerv
  • 2 x 20 deka tejszínes krémsajt (tömlős)
  • tejszín
  • bazsalikom, oregano, só, bors
A finomra vágott fokhagymagerezdeket olívaolajon megfonnyasztjuk, mehetnek rá a paradicsomkonzerv(ek) és a krémsajt(ok). Annyi tejszínt kell hozzáadni, hogy a mártás szép sűrű legyen. Só, bors, további fűszerek. Takarék lángon forraljuk, amíg kifő a makaróni is. Amikor elkészül mind a két összetevő, akkor csak össze kell keverni, és a végén sok friss bazsalikommal megszórni (ha van). Vagy sajttal, és mellé rukolát kínálni, ahogy a képen is látszik.

Mazsi azért csinál dupla szaftot, mert akkor aznap még úszik a szaftban (de azt meg lelopja, amikor langyos). Ha van friss bazsalikom, abból nagyon sokat tesz rá.

Emiatt a recept miatt az elmúlt években sokszor kikaptam, hogy nem található meg a blogban. Pótoltam!

Napi cukinak Amy, ahogy duzzog, amikor Viki dolgozni megy, és őt otthon hagyja egyedül:


Egy igazi lelkiterrorista. Meg kell a szívnek szakadni!

2022. április 3., vasárnap

Tortillatekercs helyett füstölt pisztrángos falatkák - plusz egy kirándulás és egy miniszobor

Na, ez egy hosszú történet, de lerövidítem. Amikor kirándulni megyünk, Gabi mindig valamilyen tortillatekercset csinál, és legutóbb nekem is készített füstölt pisztrángosat. Volt benne füstölt pisztráng (jééé), piros paprika, ami nem kaliforniai és nem kápia, de a nevét nem tudom, és borsos camembert sajt, és búzacsíra vagy valamilyen más csíra, és nem tudom, hogy még mi, de nagyon finom volt. Azt gondoltam, hogy házi tortillával fogom rekonstruálni ezt a finomságot, csakis a ti kedvetekért, meg mert egy gasztrobloggerhez jobban illik a házi készítésű tortilla.

Nagyon nehezen kezdtem bele a tortillasütésbe, ismerve magamat, volt egy olyan előérzetem, hogy az, amit én fogok csinálni, nem lesz alkalmas a tekercselésre. És így is lett. A videókon pedig annyira egyszerűnek tűnik. Én ezt a videót követtem (de persze megnéztem még jó párat), hogy mindenképpen jól sikerüljön. A tészta nagyon jó volt, a dagasztógépemmel gyúrtam össze, és a kinyújtás is nagyon egyszerű volt, hajszál vékonyak lettek a lapok, de a sütésnél valami probléma keletkezett, mert a videó szerint 1-1 perc (se) kell mindkét oldalának, nekem viszont 1 perc múlva még nyers volt a tészta. Így aztán tovább sütöttem, viszont ettől jól kiszáradtak a lapok, és már semmilyen módszerrel nem lehetett tekercselhetővé tenni őket.


Tehát a recept, ami a videón annyira jól működött, nálam viszont kevésbé:

Hozzávalók:

  • 320 g liszt
  • 1 tk. só
  • 180 ml víz
  • 3 evőkanál (60 ml) olaj
Ezeket jól összegyúrtam (dagasztógéppel), és 30 percig pihentettem. Hatfelé vágtam, és 6 golyót formáztam belük, majd ezeket kilapítottam egy kicsit (hogy mégse legyenek golyók, legyenek inkább laposak). Egyenként elkezdtem kinyújtani és száraz serpenyőben megsütöttem.

Egyrészt szerintem nekem nem hatfelé, hanem legalább nyolcfelé kellett volna ezt a mennyiséget osztani, mert a serpenyőm alja kisebb volt, mint amilyen átmérőjűre nyújtottam a tésztákat. Másrészt kéne valami edény, amiben gyorsabban sül, vagy egy másik tűzhely talán... A videó szerint még egy perc sem kell oldalanként, hogy megsüljön. Én kábé 5-5 percig sütöttem.

Amikor megsült, egy tányérba kiszedtem és egy fedővel letakartam, hogy a gőzben tovább puhuljon. Nem puhult.

De már minden elő volt készítve a tekercseléshez, ezért valamit ki kellett találni. A tésztát feldaraboltam, és ráhalmoztam a direkt erre a célra összeállított salátát és tettem mindegyik tetejére egy-egy falat füstölt pisztrángot. Így is nagyon-nagyon finom volt, és azért írok róla, ahelyett, hogy eltitkolnám, mert elő lehet adni vendégváró falatkáknak is (tortilla nélkül is akár).


A saláta hozzávalói:
  • 2 evőkanál majonéz
  • 2 evőkanál tejföl
  • 1 teáskanál mustár
  • 1 evőkanál ecetes torma (nekem majonézes volt itthon)
  • fél alma felkockázva
  • 1 csemegeuborka felkockázva (ennek jó kapros íze van, ha ez kimarad, mehet bele kapor)
  • 1 szál újhagyma apróra vágva
  • pár csepp citrom
Azt hiszem, mást nem tettem bele. Fentieket összekevertem, egy-egy evőkanálnyit ráhalmoztam a ropogós tortilladarabkákra. Elővettem egy szép tálat, feldíszítettem snidlinggel, almával, és fotózás után megvendégeltem magam, és elámultam rajta, milyen jól áll a füstölt pisztrángnak a tormás-majonézes saláta. Tortillatekercsnek is jó lett volna!


Múlt héten voltunk Judittal kirándulni, erre az alkalomra szerettem volna előrukkolni ezzel a szendviccsel, de annyit totojáztam vele a tortilla miatt, hogy végül nem készült el időben, és akkor kicsit másmilyen szendvicset vittem. De nem a szendvics volt a lényeg, hanem, hogy Judit éppen felgyógyult a koronavírus-fertőzésből, jó pár hétig tartott szegénynél, így aztán rövid túrát terveztünk, hátha nem bírja. De bírta, jobban, mint én. Hűvösvölgyben találkoztunk megint, és a kis-hárs-hegyi Makovecz Imre-kilátóig sétáltunk el a sárga jelzésen. Visszafelé láttuk meg ezeket a szép lila és fehér keltikéket:


Napi cukinak itt van ez a cuki dongó:


Aztán még az is volt a héten, hogy elvittem bringaszervizbe a bringát. Óbudán van egy nagyon jó szerelő, és tesómmal együtt mentünk érte, hogy még az utolsó napsütéses, meleg, tavaszi napon sétáljunk egy jó nagyot. Villamossal mentünk, és gyalog jöttünk vissza úgy, hogy én toltam a bringát. És az Árpád-hídnál meglátogattuk az új Kolodko miniszobrot, az orosz hadihajót. Amúgy ez a séta 6,2 km volt.


Ilyen picike:


Azt mondtam már, hogy imádom ezeket a miniszobrokat? Már egy csomót megtaláltunk, és ma született egy legújabb, a Skála Kópé! Meg kell keresnem!

2022. március 30., szerda

Kozi húslevese és 2+1 új versenyző a Napi cuki rovatban

 

Kozi tesóm barátnője már ezer éve, és nagyon jól főz, szeret is főzni, na meg főleg enni, és néhány éve kiköltözött Grazba. (Grácba persze, de megnéztem a szótárban és tényleg így kell írni.) Szóval Grazban él, és szeret mindenkit vendégül látni, és egyszer amikor tesóm kiment hozzá vendégségbe, ezzel a levessel várta őt. Eszméletlenül finom, és villámgyorsan elkészül. Vannak időszakok, amikor heti rendszerességgel főzöm, de nem tudom megunni. Valamiért nekem magamtól sosem jutott volna eszembe nem a klasszikus módon főzni a húslevest, bár csináltam már a koleszterindiétás szakácskönyvből egy csirkelevest, de abban volt liszt is (minek?), és találtam Beától egy pulykalevest is, ami hasonló. Csincsilla a krémleveseket tolja inkább, legalábbis most ez derült ki, ahogy végignéztem az elmúlt 14 évet. 


Hozzávalók:

  • fél csirkemell
  • 1 csokor újhagyma
  • maradék hegyes erős vagy tv paprika, ha van, de nem fontos
  • 2-3 sárgarépa
  • 1 fehérrépa
  • negyed zeller
  • 1 nagyobb krumpli
  • 3-4 fej gomba
  • 1-2 csokor petrezselyem
  • só, bors, leveskocka (kihagyható), kurkuma
  • opcionális: borsó, karalábé, vagy bármilyen leveszöldség, amit el tudsz képzelni bele.
  • eperlevél tészta

Kicsi olajon vagy kacsazsíron vagy a kettő keverékén megdinszteltem a hagymát, vele együtt a maradék paprikáimat, most egy kis zöld és egy piros színű paprika volt a hűtőben. Amíg ezek vígan dinsztelődtek, megpucoltam és apró darabokra vágtam a sárgarépát, a fehérrépát, a zellert, és ebben a sorrendben dobáltam be őket is a lábosba dinsztelődni. Amikor végeztem, felöntöttem jó sok vízzel, sóztam, borsoztam, beletettem a fűszereket is. Én szoktam leveskockát használni, mert jobban ízlenek a kaják az ízfokozó miatt, de persze nem kötelező, biztosan anélkül is nagyon finom ennyi finomsággal. Szóval felöntöttem vízzel, és amíg felforrt, apróra felkockáztam a fél csirkemellet is, és azt is beledobtam a levesbe. Ezután következett a krumpli, amit szintén pucoltam, aprítottam, majd a gomba, ugyanezt az eljárást szenvedte el, és mind ment a levesbe. Főztem egy kicsit, nem tudom meddig, amíg nagyon éhes nem lettem. 

Van, amikor lefedve, nagyon lassan forralom, mert azt képzelem, hogy úgy lesz a legfinomabb, de van, amikor nem képzelek semmit, mert éhesen csak az evésről lehet képzelődni. Amikor majdnem kész, aprított petrezselymet is szórtam bele. 

Az eperlevél tésztát külön szoktam megfőzni, mert nem szeretem, ha felszívják előlem a levest. Tálaláskor összekeverem őket, és megszórom még egy kis petrezselyemmel.

Napi cukinak pedig új versenyzők neveztek be, az egyiküktől engedélyt kaptam a bemutatásra, a másik kettőtől nem kértem engedélyt:


Toma egy fotózáson segédkezett a hétvégén, ahol persze nem ő volt a modell, ő csak segíteni ment, de a két kutymány is csak kellék volt, és amikor nem használták őket a gazdiról készült fotók szépségének emeléséhez, akkor Toma vigyázott rájuk. Ezek asszem igazi pitbullok. Mind a három.

2022. március 25., péntek

Családi salátánk

Teljesen le vagyok döbbenve, hogy ez a saláta nincs még fenn a blogon, mivel kábé 30 éve alapdarab minden családi ünnepen. Az eredeti receptet még én szereztem Kati-mamától, és ezek voltak a hozzávalók, ha jól emlékszem:

  • 1 evőkanál olaj
  • 1 evőkanál mustár
  • 1 nagy pohár tejföl (de nem a vödör nagyságú), abból is lájtosabbik verzió, mert az folyékonyabb
  • 1 répa
  • 1 alma
  • fél uborka
  • 1 szál újhagyma, vagy kicsi vöröshagyma, vagy póréhagyma
Arra viszont jól emlékszem, hogy amikor először kóstoltam, teljesen el voltam ájulva tőle, én addig, amíg Kati-mama családjához nem tartoztam, csak a teljesen konzervatív kajákat ismertem, beleértve a salátákat is, úgymint uborkasaláta, ecetes-cukros lében fejes saláta, meg valamilyen majonézes saláta, de majonézest otthon sosem csináltunk, azt egyéb helyeken ettem (kivéve, ha Ica néni jött vendégségbe, mert akkor úri családot játszottunk és kászinótojást szervíroztunk a vendégnek).  A fejes salátával is van Kati-mama féle receptem, ott is olajjal és mustárral kezdődik a recept, ebbe kell valamennyi szál újhagymát aprítani, és beleforgatni a felaprított fejes salátát. Meg is fogom csinálni, mert erre is úgy emlékszem, mit valami hihetetlen finom dologra. Több, mint 30 évvel ezelőtt kóstoltam ezt is, jó rég volt. 

Aztán a családnak is ízlett, de tesóm teljesen átalakította a receptet, egyszerűen kihagyta a répát, helyette kukoricát tett bele és főtt tojást. Ráadásul ő óriási adagot csinál, ami nagyjából ezekből áll:
  • kb. 4 evőkanál mustár
  • nem tudom, hogy olajat tesz-e bele tesóm, de 1 evőkanál mehet
  • 1 vödör tejföl (20%-os)
  • 3-4 naggyon savanyú alma
  • 1-2 kígyóuborka
  • 1 póréhagyma
  • 1 üveg kukorica a levével együtt
  • 4-5 kemény tojás
Most a képen látható hozzávalókból készült, azzal a különbséggel, hogy csak az egyik szál újhagymát tettem bele:


A tojásokat megfőztem, a Csincsillától nemrég tanult tökéletes főtt tojás recept alapján, miszerint hideg vízbe jó sok sót tettem, (akár lehet egy evőkanál/tojás), mehetnek bele a tojások és feltettem főni. A forrástól számítva pontosan 6 percig főztem, aztán hideg vízben kihűtőttem. Tényleg tökéletes! Tojás ugye nincs az eredeti receptben, de azt nem hagyom ki, mert segít magasan tartani a koleszterinszintet.

Ezután az 1 evőkanál mustárt elkevertem az 1 evőkanál olajjal, amikor egynemű lett, beletettem a tejfölt (de nem az egész pohárral, egy kicsike maradt az alján, bár elbírta volna az egészet, de akkor nem marad itthon tejföl, pedig annak mindig lenni kell), aztán apróra felvágtam a hagymát, az uborkát, az almát, és nagylyukú reszelőn lereszeltem a répát. Mind ment bele, és kanállal jól elkevertem. Végül az apróra vágott főtt tojásokat tettem bele. Az egyikkel díszíthettem volna a salátát, de aztán csak a kis tálkához hagytam egy karikányit. 


Mivel nemrég, amikor vittünk vendégségbe ilyen salátát, azt mondták két helyen is, hogy sótlan, ezért most a Gabitól kapott medvehagyma-sóval megsóztam a tetejét, nagyon jól állt neki. Sosem szoktuk sózni, és nekünk ez nem sótlan, bár most, hogy mondták...


Napi cukinak pedig Amy fésülködés előtt, közben és után


Imádja!


Bosszantják azt hiszem:


Legvégül:



Padlizsánkrém - fokhagyma nélkül, mini adag

 

Tudom, hogy nem most van padlizsánszezon, de néha olyan szerencsém van, hogy a kedvenc zöldségesboltom kiselejtez 6 db padlizsánt, aminek amúgy semmi baja, csak felületi sérülései vannak. Nagyon szeretem a padlizsánkrémet, és már őrülten sok kísérletem volt vele, de ez a mostani verzió jött be a leginkább. Ebben nincsen fokhagyma, se olaj, se semmi más, csak padlizsán, majonéz és picike hagyma. 

Már Erdélyben is tanítottak padlizsánkrémet csinálni, ott nem bolti majonézzel csináltuk, hanem kikevertük a majonézt a nagykönyv szerint, cseppenként adagolva az olajat (és a végén nem tettünk hozzá tejfölt, ezt hogy hívják? Tartár?), de ahogy mostanában csinálom, azt Olgitól tanultam. Ő egyébként nyáron, ha sütögetős bulit tart, akkor vesz egy csomó padlizsánt, és a maradék parázson megsüti őket. Aztán a fölösleget (mert sokat csinál ilyenkor) szétosztogatja, vagy kisebb adagokban beteszi a mélyhűtőbe. Ha megkívánja, csak előveszi, felaprít egy teáskanálnyi hagymát, tesz rá egy-két evőkanálnyi majonézt, a felengedett füstös padlizsánt, sót és borsot, és összekeveri. Na ezt tanultam meg!


Lehet kenyérre kenni, vagy mártogatósnak kitenni, és tortilla chipsszel, répahasábokkal, bármilyen más zöldségekkel kínálni. Megnéztem a blogon, és találtam egy csomó receptet, ebből arra következtetek, hogy blogszerzőtársaim is szerethetik a padlizsánkrémet.


Na jó, azért rizsáztam ennyit, mert a recept nagyon rövid. Hozzávalók:

  • 6 db kicsi padlizsán (lehet venni is, én kaptam) fele, tehát 3 db jól megsütve
  • 1 cm-es újhagymadarabka vagy ennek megfelelő mennyiségű vörös-/lilahagyma
  • 1 evőkanálnyi Globus majonéz (Csincsilla kedvence ez a márka, úgyhogy az enyém is)
A padlizsánokat megmostam, megszurkáltam késsel, majd megsütöttem 200 fokon légkeveréssel a sütőben nagyon-nagyon. (Ez kb. 30-45 percig tartott, sajnos nem mértem, mert közbejött egy telefon. Legyen jól megsülve, akár a héja megkeményedve, az oldala mindenhol beroggyanva, egyszóval ne nézzen ki jól, mert akkor jó. Ha parázson sütjük, akkor szenesedjen el a héja, akkor jó.) Amikor valamennyire kihűltek, kikapartam a belsejüket, és hagytam kicsit lecsöpögni. (Lehet hagyni egy napig is, de ezt nem mindenki tudja kivárni.) Villával összetörtem őket olyan jó rusztikusra, a felét betettem a mélyhűtőbe, a másik felét pedig hozzákevertem az apróra vágott hagymához és a majonézhez. Sóztam és borsoztam. Pirítóson szoktam enni, természetesen a kovászos kenyeremmel, és ennél finomabb vacsit el se tudok képzelni. Ja, igen, nem szoktam fakéssel meg favillával vacakolni, nem érdekel, ha megbarnul, amúgy meg nem barnul meg.

FRISSÍTÉS! Mutatom Mazsi verzióját (2024. február 6.). Neki nem volt ideje, hogy sokáig csöpögtesse a padlizsánt, ezért nem egyben sütötte meg, hanem félbevágva, mert úgy képzelte, hogy akkor kisül belőle a sok lé, és a húsa is kap egy kis kokszot. És igaza lett, mutatom:

Félbevágva szépen megsültek a padlizsánok

És ugyanolyan gyönyörű és finom padlizsánkrém lett belőlük. Ügyes a csaj!

Sajnos megint hiány van napi cukiból, úgyhogy most jöjjön a kert. Természetesen ki vagyok akadva, hogy ilyen meleg van március vége felé (állítólag 20 fok, de szerintem több), viszont a ház előtti kiskertben a virágaim imádják:


Ezeket a nárciszokat Mazsitól kaptam, ő ásta ki valahonnan, mert szörnyű helyük volt. Úgyszólván itt is egy (sok) életmentés történt, mint az örökbe fogadott cicáknál és kutyáknál. Emlékszem, egyik évben, amikor március 15-én az az órási havazás volt és át kellett ülnünk egy másik autóba, ki kellett őket kaparnom a 20-30 cm vastag hó alól, és nem lett semmi bajuk.

A következő virágokat Gabitól kaptam, amikor a Tahi-telket eladta, kiásott néhány virágot nekem a kertből. Remélem, hogy majd a következő kertjébe visszatelepíthetjük őket.

Téli zöld meténg

Felírtam a neveket a füzetembe, és emlékeztem is rá, és meg is találtam! Nagyon meg vagyok elégedve magammal. Szóval ez elvileg a Téli zöld meténg, azt írtam róla, hogy elterül és lila virágja van. Stimmel.

Hunyor

Ez lehet a Hunyor, azt írtam róla a füzetembe, hogy nagy bokros és zöld virágja van.

Illatos gólyaorr (egy kis salátaboglárkával)

Erről meg azt írtam, hogy Illatos gólyaorr, terül és rózsaszín virágja van. Sajnos nincs még virágja, de a salátaboglárka úgy döntött, hogy segít neki a sárga virágjával, hogy szép lehessen addig is, amíg nem lesz sajátja.

Salátaboglárka

És akkor a kis kedvencem, a Salátaboglárka, amit Boritól kaptam és nagyon elterjedt a kiskertben, és ilyenkor tavasszal mindig csodálatossá varázsolja. Rengeteg sárga virágja van, sajnos amikor elvirágzik, akkor már nem szép. Salátát még nem csináltam belőle, mert nem lehet tudni, hány kutya, cica, süni vagy bármi más, amire gondolni se szeretnék, látogatta meg.

Jácint

Végül a kis Jácintom, amit még nem tudom miért nem loptak el. Minden évben megpróbálkozik a virágzással, talán idén sikerül is neki. Nagyon szeretem az illatát.

Az az igazság, hogy nem sokat foglalkozom már a kiskerttel, pedig nagyon szerettem csinálni, olyan megnyugtató volt mindig. De kicsit elment a kedvem, másoknak nem annyira fontos, hogy szép legyen a környezetünk, de most van remény, mert a szemben lakó új szomszéd szintén összeszedi a szemetet és összegereblyézi a faleveleket, lehet, hogy az én kedvem is visszatér. Addig is gyönyörködöm azokban a növényekben, amik külön gondoskodás nélkül is tudnak létezni.

2022. március 23., szerda

Narancsos-mákos kuglóf

 

Kicsit sötétbarnára sütöttem ezt a kuglófot, nem tudom, hogy a sütőm hibázott-e, vagy én, vagy a recept. Azt meséltem már, hogy mi van a sütőmmel? Az ajtószigetelő gumi ha felmelegedett a sütő, akkor megnyúlt és belógott a sütőbe egy kicsit, ennek következtében jött ki a gőz a réseken, ami nemcsak a kenyérnek nem tett jót, de a tűzhelynek a gombjai is mindig nagyon koszosak lettek és tűzforrók. Nagyon utáltam. Rászántam magam, hogy kicserélem, találtam is egyet a neten, de nem mertem megrendelni, mert nem voltam benne biztos, hogy jó lesz ide. Ezért írtam nekik emailt, mert ajánlgatták a segítségüket, hogy megmondják. Nem válaszoltak. Újra nekigyürkőztem a szigetelőgumi projektnek, elbicikliztem a Baross utcába, és megvettem a gumit. Ugyanazt adták, amit korábban kinéztem, csak 2.000 Ft-tal drágábban. Mindegy. Boldog voltam. Hazajöttem, pár nap (vagy hét?) rákészülés után kicseréltem. És most még rosszabb, még annyira se csukódik be a sütőajtó. Nyaf.


Na, de inkább a sütiről írok, nem nyafogok többet. Azért kívántam meg ezt a sütit, mert Réka sütött nekem nemrég mákos-narancsos muffint, és az borzasztóan ízlett. Eddig nem tudtam, hogy szeretem a mákos-narancsos muffint. Kértem a receptet, de Réka nem adta, hanem kitalálta, hogy süssük meg együtt. Nemrég találkoztunk is nálam pénteken, hozta az összes hozzávalót, sőt még a muffintepsit is, mert az nekem nincs. De annyira szörnyű hetünk volt, hogy lehuppantunk egy-egy helyre, töltöttünk egy-egy fröcsit, aztán a sütésből nem lett semmi. 

De befészkelte magát az agyamba a mákos-narancsos süti, ez nekem nagyon KELL és kész, ezért kerestem egy mákos-narancsos receptet, és ez alapján sütöttem ezt a kuglófot. Na persze közelében sincs Réka muffinjának, sok bajom van vele, de el fog fogyni szerintem. Majd teszek a mélyhűtőbe is. Amúgy az ilyen sütik is jók lehetnek egy kiránduláson.

Az eredeti recept innen van.

Hozzávalók:

  • 2 tojás
  • 17 dkg cukor
  • 1 dl étolaj
  • 1 csomag vaníliás cukor
  • 2 evőkanál joghurt (tejföllel helyettesítettem)
  • 1 narancs leve és ha bio, akkor a héja reszelve, ha nem bio, akkor a boltban kapható reszelt narancshéj, bár ez cukrozott, de nekem csak ez volt
  • 1 dl tej (ezt nem tettem bele)
A tojásokat habosra kevertem a cukorral, nagyon lassan belecsorgattam az olajat, és beleszórtam még nem egészen egy csomag vaníliás cukrot (nem nagyon szeretem azt az erős vanília ízt, mindent elnyom és szerencsére volt egy bontott csomag), beletettem a többi hozzávalót is, kivéve a tejet. Azt a végére tartogattam, és jól is tettem, mert amikor összeállt a tészta, annyira hígnak találtam, hogy nem mertem még azt is beleönteni. Kb. olyan volt az állaga a tej nélkül, mint egy joghurtnak.

Száraz hozzávalók:
  • 20 dkg liszt
  • 8 dkg mák
  • 1 csomag sütőpor
Ezeket összekevertem egy tálban, majd apránként hozzáadtam a tojásos-cukros-olajos-narancsleves keverékhez. Mint írtam fentebb, a tejet már nem mertem beleönteni. Itt már éreztem, hogy megint nem jól döntöttem, meg kellett volna várnom Rékát a kipróbált recepttel.

A kuglófformát kivajaztam, kicsit ki is liszteztem, és 170 fokon 45 percig sütöttem. Azért nem 180 fokon, mint amit az eredeti receptben írnak, mert benéztem a gombon a vonalkázást (mert nem jól látszik, az első bekezdésben taglalt probléma miatt). De jobb is, mert 170 fokon olyan sötét barnára sült, mintha csokis kuglóf lenne. Nem égett meg, de azért nem hasonlít az eredetire.

A formában kihűlt egy kicsit, aztán segíteni kellett neki, hogy kijöjjön belőle. Megszórtam porcukorral, hogy szép legyen. Nekem kicsit túl édes lett. Réka muffinja igaziból narancs- és mákízű, nagyon fantasztikus. Most akkor várok rá, és ha megtanultam, mutatom azt is. 

FRISSÍTÉS: Bár elég sokat nyafogtam itt emiatt a kuglóf miatt, végül az egész elfogyott, és egészen függő lettem tőle. Egy morzsányit se dobtam ki, egy szeletet se tettem a mélyhűtőbe, és egyedül ettem meg az egészet.

És itt van a kuglófnál is sokkal édesebb Amy a napköziben:

Úgy látom, az egész bagázs el van már fáradtva a rohangálástól. 

És ahhoz mit szóltok, hogy ma 27 fok volt az erkélyemen? Szeretnék egy Nyafiügyi Jelentést kitölteni!


Nyápic vagyok és imádok nyafogni.

2022. március 20., vasárnap

Márciusi kovászos kenyér - 2+1 szuper ötlettel

 

Nem tudom, hogy nevezzem el a sorozatot, ha tényleg havonta fogom mutogatni a kenyereimet, akkor talán így jó lesz, ahogy most.

Tegnap sütöttem, és receptet megint nem írok. Amúgy is csupa elcseszéssel kezdődött, és úgy is folytatódott, de ahhoz képest elég szép, és nagyon finom lett a kenyér. 

Szerettem volna kovászos zsemléket sütni, a füzetemben van is egy recept 8 db zsemléhez. Valahonnan kimásoltam, a neve az, hogy kovászos cibatta zsemlék, és azt gondoltam, hogy ezt nem rozskovásszal kéne csinálni, hanem fehér kovásszal. Meg is etettem a kovászomat rétesliszttel, hátha az jobb lesz neki, mint a finomliszt, és másnapra látszólag nem történt semmi. Nem érdekelt, akkor is ezzel sütök, legfeljebb majd szórok bele szárított élesztőt, ha nem működik. Ám amikor a kovászt az üvegből átkanalaztam a tálba, látszott, hogy belül elég nagy lyukak vannak benne, tehát működik. Ezután rossz receptet néztem, mert a füzetben valamiért ellapoztam, így egész más arányokkal kezdtem dolgozni, az lett a vége, hogy rengeteg vizet kellett még adnom a tésztához, és ekkor feladtam a zsemlesütést. Azért egy csapott teáskanálnyi sót még tettem bele pluszban a sok pluszvíz mellé, mert a sótlan kenyeret utálom. Így aztán lehetett azon is rettegni, hogy elsóztam-e. 

Lényegtelen a sztori, mindig kábé ekkora káosz van körülöttem, arról már nem is beszélve, hogy a sok módosítgatás miatt folyamatosan mosogattam és még kézzel is kellett dagasztanom. Nem érdekes. Viszont az érdekes, hogy két remek ötletem keletkezett most, amit szeretnék elmesélni. 

Az egyik, hogy ezt a nagyon ragacsos tésztát, amit végül sikerült előállítanom, nem a konyhapulton formáztam meg, ahogy szoktam (nincs deszkám), hanem egy sütőpapírt jól beliszteztem, és azon hajtogattam meg a tésztát. Így aztán később nem kellett a pultot is lesúrolnom. Végül ezt a sütőpapírt használtam a kelesztéshez és a sütéshez is. Semmi konyharuha meg kelesztőkosár. Addigra elegem volt már a szétszóródott lisztből, ami csúszik a konyhakövön és a ragacsos tésztából, ami félek, hogy majd eldugítja egyszer a lefolyót.


A másik ötlet valószínűleg nem is saját, de ha máshonnan van, akkor is lehet legalább annak örülni, hogy egyáltalán eszembe jutott. Ez pedig, hogy ha gyenge a kovász, vagy hideg van kint, vagy valamiért gyorsítani akarom a kelesztést, akkor vizet forralok a vízforralóban, beleöntöm egy nagyobb tepsibe, beteszem a sütő aljába és a sütőrácsra meg a kelesztendő tésztát. Rácsukom a sütőajtót, és hagyom 1-2 órát ebben a párás melegben. Nagyon jól működik.

Aztán van még egy régebbi iszonyú jó ötletem, ami nem a kenyérsütéssel kapcsolatos. Amikor Tomának bemutattam, megkérdezte tőlem, hogy nem akarom-e szabadalmaztatni. Azt hiszem, nem értékelte a találmányt, pedig igazán jó, mindjárt meglátjátok. Ez pedig az, hogy az ikeás mécsesek alján, amikor leégnek, mindig marad egy kicsi viasz vagy mi ez, és ezt szépen egy fogpiszkálóval kipattintom, és átteszem az új mécsesbe a darabkákat, és ott elégetem. Ugyanezt csinálom a gyertyákkal, amiket már nem lehet meggyújtani, csak ezeket egy erre a célra üzemben tartott kicsi bicskával feldarabolom, és ezekkel az apró darabkákkal töltögetem fel a mécseseket, így aztán sose dobok ki semmit belőlük. És  sok-sok órával meghosszabbodik így a mécsesek élettartama is. Szerintem óriási ötlet!

A kenyerem félbevágva:

A februári kovászos kenyerem itt található, és annak a bejegyzésnek a végén a blog minden kovászos finomságát összegyűjtöttem, úgyhogy most ezt kihagyom.

Most nincs napi cuki, mert pillanatnyilag elfogytak a cukikról készült fotók, ezért az lesz a napi cuki, hogy megmutatom egy régebbi kovászos kenyeremet, ami nagyon jól sikerült. Persze receptet ahhoz se tudok, bár akkoriban még betartottam a receptek minden lépését. A képeknek két dátuma van valamiért (én sem értem), az egyik 2019-es, a másik 2020. április 14. Ha a régebbi dátum az igaz, akkor lehet, hogy ez a kenyér még az Anna-féle kovásszal készült, aminek az a nevezetessége, hogy volt velünk kirándulni és gombászni a Lajos-forrásnál. 


Annyira jó tészta volt, hogy nem kellett sütőedénybe tenni, mégse lapult szét.


Ilyen nagy lyukakat szeretnék mindig. És úgy látom, ez egy szép fehér kenyér, hogy csináltam vajon?