Tortillatekercs helyett füstölt pisztrángos falatkák - plusz egy kirándulás és egy miniszobor

Na, ez egy hosszú történet, de lerövidítem. Amikor kirándulni megyünk, Gabi mindig valamilyen tortillatekercset csinál, és legutóbb nekem is készített füstölt pisztrángosat. Volt benne füstölt pisztráng (jééé), piros paprika, ami nem kaliforniai és nem kápia, de a nevét nem tudom, és borsos camembert sajt, és búzacsíra vagy valamilyen más csíra, és nem tudom, hogy még mi, de nagyon finom volt. Azt gondoltam, hogy házi tortillával fogom rekonstruálni ezt a finomságot, csakis a ti kedvetekért, meg mert egy gasztrobloggerhez jobban illik a házi készítésű tortilla.

Nagyon nehezen kezdtem bele a tortillasütésbe, ismerve magamat, volt egy olyan előérzetem, hogy az, amit én fogok csinálni, nem lesz alkalmas a tekercselésre. És így is lett. A videókon pedig annyira egyszerűnek tűnik. Én ezt a videót követtem (de persze megnéztem még jó párat), hogy mindenképpen jól sikerüljön. A tészta nagyon jó volt, a dagasztógépemmel gyúrtam össze, és a kinyújtás is nagyon egyszerű volt, hajszál vékonyak lettek a lapok, de a sütésnél valami probléma keletkezett, mert a videó szerint 1-1 perc (se) kell mindkét oldalának, nekem viszont 1 perc múlva még nyers volt a tészta. Így aztán tovább sütöttem, viszont ettől jól kiszáradtak a lapok, és már semmilyen módszerrel nem lehetett tekercselhetővé tenni őket.

Tehát a recept, ami a videón annyira jól működött, nálam viszont kevésbé:

Hozzávalók:

• 320 g liszt
• 1 tk. só
• 180 ml víz
• 3 evőkanál (60 ml) olaj

Ezeket jól összegyúrtam (dagasztógéppel), és 30 percig pihentettem. Hatfelé vágtam, és 6 golyót formáztam belük, majd ezeket kilapítottam egy kicsit (hogy mégse legyenek golyók, legyenek inkább laposak). Egyenként elkezdtem kinyújtani és száraz serpenyőben megsütöttem.

Egyrészt szerintem nekem nem hatfelé, hanem legalább nyolcfelé kellett volna ezt a mennyiséget osztani, mert a serpenyőm alja kisebb volt, mint amilyen átmérőjűre nyújtottam a tésztákat. Másrészt kéne valami edény, amiben gyorsabban sül, vagy egy másik tűzhely talán... A videó szerint még egy perc sem kell oldalanként, hogy megsüljön. Én kábé 5-5 percig sütöttem.

Amikor megsült, egy tányérba kiszedtem és egy fedővel letakartam, hogy a gőzben tovább puhuljon. Nem puhult.

De már minden elő volt készítve a tekercseléshez, ezért valamit ki kellett találni. A tésztát feldaraboltam, és ráhalmoztam a direkt erre a célra összeállított salátát és tettem mindegyik tetejére egy-egy falat füstölt pisztrángot. Így is nagyon-nagyon finom volt, és azért írok róla, ahelyett, hogy eltitkolnám, mert elő lehet adni vendégváró falatkáknak is (tortilla nélkül is akár).

A saláta hozzávalói:

• 2 evőkanál majonéz
• 2 evőkanál tejföl
• 1 teáskanál mustár
• 1 evőkanál ecetes torma (nekem majonézes volt itthon)
• fél alma felkockázva
• 1 csemegeuborka felkockázva (ennek jó kapros íze van, ha ez kimarad, mehet bele kapor)
• 1 szál újhagyma apróra vágva
• pár csepp citrom

Azt hiszem, mást nem tettem bele. Fentieket összekevertem, egy-egy evőkanálnyit ráhalmoztam a ropogós tortilladarabkákra. Elővettem egy szép tálat, feldíszítettem snidlinggel, almával, és fotózás után megvendégeltem magam, és elámultam rajta, milyen jól áll a füstölt pisztrángnak a tormás-majonézes saláta. Tortillatekercsnek is jó lett volna!

Múlt héten voltunk Judittal kirándulni, erre az alkalomra szerettem volna előrukkolni ezzel a szendviccsel, de annyit totojáztam vele a tortilla miatt, hogy végül nem készült el időben, és akkor kicsit másmilyen szendvicset vittem. De nem a szendvics volt a lényeg, hanem, hogy Judit éppen felgyógyult a koronavírus-fertőzésből, jó pár hétig tartott szegénynél, így aztán rövid túrát terveztünk, hátha nem bírja. De bírta, jobban, mint én. Hűvösvölgyben találkoztunk megint, és a kis-hárs-hegyi Makovecz Imre-kilátóig sétáltunk el a sárga jelzésen. Visszafelé láttuk meg ezeket a szép lila és fehér keltikéket:

Napi cukinak itt van ez a cuki dongó:

Aztán még az is volt a héten, hogy elvittem bringaszervizbe a bringát. Óbudán van egy nagyon jó szerelő, és tesómmal együtt mentünk érte, hogy még az utolsó napsütéses, meleg, tavaszi napon sétáljunk egy jó nagyot. Villamossal mentünk, és gyalog jöttünk vissza úgy, hogy én toltam a bringát. És az Árpád-hídnál meglátogattuk az új Kolodko miniszobrot, az orosz hadihajót. Amúgy ez a séta 6,2 km volt.

Ilyen picike:

Azt mondtam már, hogy imádom ezeket a miniszobrokat? Már egy csomót megtaláltunk, és ma született egy legújabb, a Skála Kópé! Meg kell keresnem!