Mézes-mustáros-ajvaros csirkemell

Tulajdonképpen a Gyöngyi-féle mézes-mustáros csirkének álltam neki, de ez lett belőle. Sajnos, megint nem sikerült követni egy (ráadásul jól bevált) receptet, mindenféle lelki és anyagi okok miatt, de ez most finom lett.
Hozzávalók:
- 1 kg csirkemellfilé
- 2 nagyobb fej vöröshagyma
- 2 evőkanál olaj
- 3 evőkanál méz
- 3 evőkanál mustár
- 3 evőkanál ajvar
- 1,5 dl vörösbor
- 3 dl tejszín
- 1 teáskanál liszt
- só, bors
- 1/2 kaliforniai paprika

Egy nagy, vastagtalpú lábasban (lusta voltam elővenni a vokot, pedig abban lett volna a legjobb!) az olajon üvegesre pirítottam a felkockázott hagymákat (só nélkül!), rádobtam a szintén felkockázott csirkemellet, és körbepirítgattam (néhány perc). Utána rátettem a fedőt, és néhány percig pároltam a húst a saját gőzében (a csirkemell nagyon hamar elkészül!). Aztán levettem a fedőt, zsírjára sütöttem. Mehetett rá a bor, meg a mustár-méz-ajvar kombi. Meg az apróra vágott paprika.
Amíg ez csendesen fortyogott, egy kis csészében simára kevertem a lisztet egy kis vízzel (a keményítő jelenleg büntiben van nálam, ama bizonyos titokzatos szedertorta kapcsán), hozzákevertem a szószhoz, ráöntöttem a tejszínt, és 1-2 percig kevergetve összeforraltam. Közben valamikor még sóztam és borsoztam is. Ha nem a gyerekeknek csinálom, tuti tettem volna bele még valami csípőset is. De így is nagyon finom volt. Mi tésztával ettük, de rizzsel sem lehet rossz.