Képregény a csíráztatásról 5. - brokkolicsíra

Rékától kaptam ajándékba a csíráztatni való brokkolimagokat, és ezt a szép tányért is. Csak azt rontottam el, hogy nagyon mohó voltam, és egy evőkanál helyett kettőt tettem az üvegbe, így túlzsúfoltan voltak, és nem fejlődtek rendesen. De nem baj, mert ezek a kis satnyák is nagyon finomak, bár nem brokkoliízük van, hanem kicsit csípős tormaízük. Nagyon finom! Ezt teszem majd holnap a szendvicsembe, amit a kirándulásra viszek.

0. nap: beáztattam 2 evőkanál magot 4 órára, majd leszűrés után az üvegbe tettem. Erről nincs fotó. 

1. nap: Még nem látszik semmi.

2. nap: Elég jól érzik magukat a srácok (A fotó meg nem annyira sikerült. Egyik sem):

3. nap: Őrületesen belehúztak:

4. nap: Kinőtték az üveget! Ketté kellett szednem a csírákat, úgyhogy megállapítottam, hogy 2 evőkanál túl sok egy üvegbe, elég 1 is. Nem tudtak már rendesen fejlődni, annyian szorongtak együtt. A nagyobbik része maradt az üvegben, egy kisebb adagot áttettem az emeletes csíráztatóba:

5. nap: Szerintem már ehetném, ha nem lennének ilyen túlzsúfoltan

6. nap: Ma este leszüretelem, félek, hogy már csak árt nekik, ha tovább kell szoronganiuk az üvegben.

Van Káposztásmegyeren egy csodálatos kis park, annak egy része levendulás, és még szép lila padok is vannak benne. Elbringáztunk múlt hétfőn a szokásos bodzázóhelyemre, de sajnos már elkéstem, egy darab bodza se volt. Az előző hetek esőzése miatt, vagy amiatt, hogy mások megelőztek, de nem találtunk egyetlen virágot sem, pedig fermentálni szerettem volna. Na nem baj, majd jövőre.

Viszont akkor már leültünk egy lila padra a levendulás közepén, és elővettük a piknikcuccainkat. Középen a Rékától kapott ajándék brokkolimagom. 

Remélem elájultok a túrázáshoz vásárolt vadiúj műanyag talpaspoharaimtól!