Folytatódik a Piskóta című teleregény, ami azzal kezdődött, hogy berágtam, mert folyton úgy viselkedik velem, mint egy hülye kamaszgyerek, aki mindig kitalál valamit, hogy felbosszantson, aztán Csincsilla hasznos tapasztalataival folytatódott, és ez alapján kis kihagyás után újra nekiálltam a piskótának. Rákészülésem ideje alatt néhányszor elolvastam a posztot, és tesómat is újra kikérdeztem (Hány tojásból csináljam?), de nem mondom hogy nem stresszeltem szét magam rajta. Mégiscsak egy csomó tojásról van szó. Ez most elég jól sikerült, ezért lejegyzem, mielőtt elfelejtem. Rövid lesz.
Hozzávalók:
- 6 tojás
- 6 evőkanál (120 gramm) cukor
- 6,5-7 evőkanál (130 gramm) finomliszt
(Ezek elég nagy tojások voltak, kellett hozzá a plusz liszt. Hogy vékonyabb legyen a tészta, legközelebb 5 tojásból kellene kipróbálni.)
A tojásokat és a cukrot robotgéppel felhabosítottam (5 perc a legnagyobb fokozaton), hozzászitáltam a lisztet (picike teaszűrővel), és alacsony fokozaton összekevertem a tésztát. A sütő nagytepsijébe sütőpapírt tettem és ebbe öntöttem, hogy jó vékony legyen majd a kisült piskóta. 180 fokon légkeveréssel sült kb. 10 percig. Nem mértem az időt, mert végig ott álltam, hogy lássam, nem ég-e meg. Kicsit hagytam tovább sülni, hogy ropogósabb legyen. Amikor elkészült, rácson hagytam kihűlni.
Megint tiramisut csináltam belőle, és nem tudtam eldönteni, hogy kerek formákat vágjak-e ki a tésztából, vagy csak vágjam félbe. Hát nem félbevágás lett belőle, hanem egy jó nagy farigcsálás, mert nem fért volna bele a tálamba máshogy, és mivel nem akartam habfixálót és zselatint használni, ezért muszáj volt tálba rétegezni (különben kifolyt volna a krém). A krém most mascarponéból, tejszínhabból és porcukorból állt, nem vacakoltam a tojással se.
Na és most csak azt rontottam el, hogy nem elég kávés, pedig azt hittem, hogy nagggyon sok kávéval locsoltam be a piskótát. Viszont így legalább lehet belőle éjszaka is enni, nem fog ébren tartani a sok kávé. És lehet tovább próbálkozni. A következő már tökéletes lesz.
Napi cuki pedig a Rolling Stones rajongó Winston lesz, aki új polcot kapott, és teljesen el van olvadva a gyönyörűségtől. Félek, hogy le fog folyni róla!
Ilyen édesen alszik rajta, még párnácskája is van (ha már ő nincs annyira kipárnázva). A csodálatos polcfelfúrásért pedig Mazsit lehet megtapsolni.
Mivel mindenhol egy pacának (vagy legjobb esetben is csak egy cicasziluettnek) látszik, mutatom közelebbről az arcát is:
Küldök neki egy Stones-számot:
Sympathy for the Devil. Amikor a felvétel készült, én már 2 éves voltam! Yeee! (A hülye reklámokat nemtom hogy lehetne kiiktatni, nagyon utálom.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése