Laposkenyér a sütőből és az új üzbég kenyérbélyegzőm

Kenyérbélyegzőnek hívják ezt a kis szerszámot, és Olgi hozta nekem Üzbegisztánból. Annyira megörültem neki, mert sokszor bújom a laposkenyerek receptjeit, nagyon szeretem őket mindenféle elnevezéssel (indiai naan, perzsa lepénykenyér, török pide), de nekem még soha nem sikerült jót csinálni. Általában azt írják, hogy serpenyőben kell kisütni őket, oldalanként 1-1 perc alatt (vagy a forró kemence falára tapasztva, de az ugye nálam nem játszik), hát nekem talán a legmagasabb fokozaton sem elég forró a serpenyőm, mindenesetre 1 percnél még tök nyers a tészta. Több percnél meg teljesen kiszárad, és nem is puhul vissza soha többet. Sütőben is próbálkoztam már, nekem az se volt még jó sosem. A legfinomabb laposkenyeret Csincsillánál ettem, amikor meglátogattam az új házban, de persze arra se emlékezett, hogy azt sütött nekem, nemhogy a receptjére (hány fokon hány percig, stb. stb., ezeket sose árulja el).

Ez a laposkenyér teljesen váratlanul készült nálam. Akartam egy olyasmi gyökérkenyeret sütni, amiket Tahiban szoktunk enni, Anna folyamatosan gyártja ezeket. Mindig megmutatja, ahogy összekeveri egy tálban a lisztet, sót, vizet, élesztőt, semmit se mér, szóval kanállal összekeveri, beteszi a hűtőbe, és a tészta kimászik a tálból. Néha kivesz belőle egy adagot, megsüti, újra összekeveri, nem dédelgeti, melengeti, hanem ide-oda pakolja, attól függően, hogy mikor tervezi sütni. Nagyon egyszerűnek tűnik, amikor ő csinálja, és isteniek azok a kenyerek, mindig fellelkesedek, amikor nála járok, így most a május 18-19-i buli után is nekiálltam ilyen hűtős kenyeret sütni, ahogy mindig. Aztán hirtelen jött az ötlet, hogy ebből a tésztából megpróbálhatnék 1 db laposkenyeret is csinálni. 

Ezzel a tésztával készült, de majd még egy külön bejegyzésben a gyökérkenyereket is megmutatom. Hozzávalók:

• 50 dkg BL 55 búza finomliszt
• 2 teáskanál (10 g) só
• 12 g friss élesztő vagy 3 g szárított
• 4 dl hideg víz
• 2 ek olaj

A lisztet egy tálba szitáltam, hozzákevertem a sót és a szárított élesztőt, mert most csak az volt itthon. Ráöntöttem a hideg vizet és jól összekevertem. Hűtőben kelesztettem 7-8 órát. (Minimum 6 órát, maximum 12 órát lehet a hűtőben.)

A hűtőből kivéve a tészta tetejét még a tálban megszórtam liszttel, majd lisztezett pultra borítottam, levágtam egy darabot belőle, és kézzel kilapítgattam. A kenyérbélyegzővel kis virágmintákat nyomtam bele. Sütőpapíros tepsin, konyharuhával letakarva kelesztettem újabb 40 percig. Ezután lespricceltem egy kicsi vízzel, és megszórtam za'atar fűszerkeverékkel. Ez nem kötelező, csak direkt ezért vettem a fűszert, szóval nekem kötelező használni.

250 fokra melegítettem és gőzösítettem a sütőt, majd 10-12 perc alatt megsütöttem a laposkenyeremet. Ez most tökéletes lett! Nem tudom, mennyi laposkenyér jönne ki ekkora mennyiségű tésztából, remélem, Mazsi kipróbálja egyszer.

Micikééknek is sütöttem laposkenyeret, amikor itthon jártak, de az nem sikerült ilyen jól, nagyon bosszantott. Amit akkor elrontottam, hogy a hűtőből kivéve, lapítás és díszítés után nem hagytam újabb 40-50 percig kelni a tésztát, és azt hiszem nem is ilyen magas hőfokon sütöttem. Az akkori recept szerint olívaolajban elkevert za'atar fűszerkeverékkel kellett megkenni a kenyeret sütés előtt. Most a vizet választottam inkább, mert az a kenyér nagyon száraz, kemény, kopogós lett.

Az édeskrumplis-vöröslencsés curryhez ettem. A curry egyébként azért készült, mert volt egy kis maradék rizsem, ahhoz akartam valamit főzni, a kenyér meg azért, mert volt egy kis maradék currym. 

A napi cukink annyira cuki, ahogy a házacskájában alszik egy kimerítő nap után, hogy mindenkinek ki kéne plakátolni a falára ezt a képet, aki sokat stresszel:

És van ám neki még több alkatrésze is:

A lélegzetelállítóan szép fotókat természetesen Szabi készítette.

Mini gyümölcstorta házi csokipudinggal - gyereknapra

Persze hazudós vagyok, mert nem is gyereknapra készültek el ezek a szépséges mini gyümölcstorták, de nem is volt baj, mert a kisfiammal úgyse tudtam találkozni. Viszont vasárnap, a gyereknapon újból kimentem az eperföldre Bélával a családi szobafestő barátunkkal, de csak mert bringázni akartam, eperre már semmi szükségem nem volt. Biztos ami biztos, vittem egy pici kosarat, amibe mégis szedtem 2 kilót, nem tudom minek: a mélyhűtőbe nem fér semmi a sok epertől, és nekem is már a fülemen folyik ki. Lekvárt meg nem csinálok már régóta, mert egyrészt legjobban frissen szeretem, azt meg tudok a mélyhűtött eperből is csinálni, másrészt nagyon nem kell cukros kajákkal tömni magam, a fröcsikkel simán bejuttatom a szervezetembe a megfelelő dózist.

De azért hogy is mondjam, ez a süti egy cukorbomba! Muszáj lesz finomítani rajta, mert én így nem tudom megenni. A tésztája a szokásos, ami Viki szülinapjára szokott készülni tesómnál, a csokipuding pedig fele cukormennyiséggel lenne jó szerintem.

Amiatt is ki akarok kísérletezni egy szállítható sütit, mert a számítógépszerelőm legutóbb nem kért pénzt a távszerelésért, viszont amikor megtudta, hogy nyugger vagyok, meg hogy van ez a blog, azt mondta, süssek neki valamilyen sütit cserébe. Ez januárban volt, azóta nem hagy nyugton a tudat, hogy tartozom egy sütivel.

A másik ok, hogy ezt a sütit választottam, hogy tesómtól kaptam jó pár évvel ezelőtt 6 db szép szilikon gyümölcstortaformákat, és eddig még csak egyszer használtam. Ezekkel szeretnék játszani mostanában. Ez a süti amúgy is olyan jó, nem kell semmi egzotikus hozzávaló, minden van otthon, ha hirtelen akarnék sütni. (Csak nekem kicsit túl édes.)

Hozzávalók:

• 2 tojás
• 6 evőkanál cukor (120 gramm)
• 6 evőkanál liszt (120 gramm)
• 6 evőkanál olaj
• sütőpor (egy kávéskanálnyit használtam)

A tojásokat a cukorral felhabosítottam, beletettem az olajat, végül alacsonyabb fokozaton hozzákevertem a lisztet is. A tortaformákba kanalaztam, és 200 fokon légkeveréssel 10 percig sütöttem. Kicsit nehezen jött le a forma a közepéről, úgyhogy pár perccel tovább kéne sütni. 4 db süti lett belőle.

A megsült tortácskákat rácsra tettem aljával lefelé, hogy a felpúposodott tésztarész visszalapuljon, és kb. 5 perc múlva lehúztam róla a szilikonformát. A szélétől jól elvált a tészta, csak a közepe volt kicsit ragadósabb, de nem volt nyers.

Kerestem mindenféle krémet, pudingot a neten, végül erre a selymes házi csokipudingra esett a választásom. Valamiért nem akartam zacskós pudingot, de ez a puding tényleg ehetetlenül édes lett nekem. Azt hiszem, ha még egyszer megcsinálom, akkor 5 dkg barna cukorral fogok indítani a 12 dkg helyett. 

Hozzávalók a csokipudinghoz:

• 12 dkg barna cukor (éreztem, hogy túl sok a cukor, ezért a kristálycukor helyett barnát használtam, de csökkenteni nem mertem)
• 20 g holland kakaópor
• 30 g étkezési keményítő
• 1 csipet só
• 6,5 dl tej
• 1 vaníliarúd (ez nincs nekem, de van vaníliakivonatom, amit Évától kaptam karácsonyra, de elfelejtettem beletenni, pedig kikészítettem)
• 2,5 dkg vaj

Először egy kicsi lábosban jól összekevertem a cukrot, kakaót, keményítőt és a sót. Felöntöttem a hideg tejjel, és csomómentesre kevertem egy kézi habverővel. Ezután a habverővel folyamatosan kevergetve addig főztem, amíg elkezdett sűrűsödni. Ekkor beletettem a vajat, és addig kevergettem, amíg teljesen fel nem olvadt. Még azon melegében a sütikre kanalaztam a pudingot, plusz három pohárkába.

Lesz majd a pudingról egy külön bejegyzés is, hogy később megtaláljam, mert kiindulásnak tök jó lesz, olyan gyorsan megdermedt, finom illata van, és legfőképpen nagyon szép! Végül a sütiket mandulalapokkal, mozsárban összetört kesudióval (lehetne mogyoró is), és eperrel díszítettem. Gondolkodom, hogy Zsoltnak, a számítógépesemnek hogy készítsem, mert nagyon nyomaszt már ez a tartozás.

Végül pedig egy igazán nagyon édes csokipuding, Eminens Emike a gyereknapon elfoglalta a helyét és fegyelmezetten várja a köszöntést:

Tesóm egyébként vaníliapudinggal és banánnal szokta készíteni ezt a tortát, de én nem szoktam kérni belőle, arra eddig nem emlékeztem, hogy miért. Most már tudom, mert nekem túl édes. Vajon lehetne a tésztában is csökkenteni a cukrot? Valaki segítsen!

Frissítés: Tominak nem volt túl édes, azt hazudta, hogy még meg is cukrozta a tortáját. És Olgi is azt mondta. hogy neki sem. Mindig velem van a baj.

Édeskrumplis-vöröslencsés curry - étteremismertetőkkel

A receptet új kedvencemnél Zsombinál találtam, de nem az egész mennyiséget csináltam meg, feleznem kellett (csak egy édeskrumpli volt itthon), és jól is tettem, mert így is elég nagy mennyiség lett. Nehéz egy személyre főzni, el is feleztem Mazsival az adagot.

Hozzávalók:

• 1 fej hagyma
• 1 chilipaprika
• 1 evőkanál reszelt gyömbér (reszelés nélkül olyan 2 cm-es darab)
• 1 gerezd fokhagyma
• 1-2 teáskanál curry fűszerkeverék
• 2-3 evőkanál olaj
• 1 nagyobb édeskrumpli (450 gramm)
• 100 gramm vöröslencse
• 1 hámozottparadicsom-konzerv
• 1 kókusztej-konzerv
• só
• 1 evőkanál korianderpaszta (akinek van ilyenje)

A hagymát csíkokra vágtam, a chilipaprikát felkarikáztam, a gyömbért lereszeltem, a fokhagymát összetörtem és egy kis olajon ezt a négy hozzávalót együtt dinsztelni kezdtem. Amikor a hagyma megpuhult, hozzáadtam a curryt, ezzel is egy kicsit kevergettem, majd ráöntöttem a paradicsomkonzervet. Jól összekevertem, összenyomkodtam a paradicsomokat amennyire tudtam, és beleöntöttem a felaprított édeskrumplit, a megmosott vöröslencsét és a kókusztejet. Sóztam, és felöntöttem még annyi vízzel, hogy a lé ellepjen mindent. 

Felforraltam, majd alacsonyabbra vettem a hőfokot és lefedve 15 percig főztem. Közben többször megkevertem és kóstolgattam, sóztam. És egyszer csak eszembe jutott, hogy hozott nekem Micike korianderpasztát, amit betettem a mélyhűtőbe, hát gyorsan kiszedtem onnan, vágtam belőle egy csíkot és ment a currybe. (Zsombi egyébként fagyasztott spenótot tesz bele a végén, hogy legyen benne egy kis zöld és egy kis kesernyés íz a sok édes mellett.) 

Megkóstoltam, és ledöbbentem rajta, hogy mennyire finom. Az édeskrumpli nem is annyira édes, mint amire számítottam. Én eddig csak sütve próbáltam, és az nekem kicsit túl édes kaja (amit szeretek, de ritkán), viszont ez pont tökéletes. És így kockákra vágva és főzve még csak nem is lesz olyan pépes állagú, mint sütve. Tálaláskor tettem rá egy kis görög joghurtot, csak hogy a csípősséget legyen valami, ami hűti, és egyszerűen így lett tökéletes az egész. (Zsombi nem tesz rá joghurtot.)

Amúgy ez eléggé hasonlít a sütőtökös-vöröslencse dahlra, de nekem ez mégis jobban ízlett egy kicsit

Az év első fele nálam azzal telt, hogy ünnepeltem nyugdíjas önmagamat, és különböző étteremeket próbáltam ki. Ezek nagy része indiai étterem volt, de mindenféle szóba jöhetett, ezekről írok egy kis emlékeztetőt.

Boğaziçi

Tesómmal kezdtük az ünneplést a Boğaziçi török étteremben. Itt nagyon finomakat ettünk, de hétvégén nem lehet gyrost kérni, pedig tesóm azt szerette volna megkóstolni. Én egy csirkepörkölt-szerű ételt ettem, amit tűzforró vas edényben hoztak. Az előételek (meze-válogatás) és a főétel is nagyon ízlett, és nagyon kedves volt a pincérlány is.

Salaam Bombay

Unokatesómmal és tesómmal másodiknak a Salaam Bombay indiai étterembe mentünk, itt nagyon nem volt jó semmi. A hely nem volt hangulatos, az egyik pincér szúrós izzadtságszagú volt (imádkoztam, hogy sose jöjjön közel, de jött), az ételek pedig úsztak a paradicsomban, ami nem baj, ha van értelme, de itt nem volt. Négyfélét rendeltünk, és ebből háromnak csak paradicsomíze volt, semmi egzotikus íz vagy illat nem kísérte. Tesóm kajájában a hús is ehetetlen volt, így sajnos itt nem sikerült megszerettetni vele az indiai ételeket. Pedig annyira dicsérte Éva barátnője ezt az éttermet!

Indigo

Ezután Micike ajánlotta az Indigót, hogy ott nem fogok csalódni. És amikor a havi egy irodai napon bementem, a csapat pont az iroda melletti Indigóban akart ebédelni, úgyhogy elég gyorsan ki tudtam próbálni ezt az éttermet is. A Fény utcai egységben voltunk, ami egy nagyon hangulatos hely, szépen berendezve, a pincérek gyorsak és kedvesek voltak. Menüt rendeltem, aminek az volt a különlegessége, hogy egy darab tálcán több mélyedés volt, és mindegyikben különféle indiai ételek voltak, pici adagok, épp csak kóstolónak, de mire megettem az egészet, teljesen tele voltam. Ez a hely már sokkal jobban tetszett.

ZAIQUA

A következő indiai étterem próbálkozás a We Love Budapest ajánlására a ZAIQUA volt, itt Rékával ünnepeltünk, ő hívott meg ide. Ez egy picike kifőzde, le lehet ülni kint is és bent is, bent persze indiaifűszer-illatú lesz mindene az embernek. Megfizethető árak voltak és nagyon finom volt minden, itt már kezdtem kiheverni a Salaam Bombayt. Ha kell, tud magyarul a tulajdonos.

101 Tigris

Tomával és Fannival a 101 Tigrist próbáltuk ki, velük itt ünnepeltem magam. A hely és a kaják itt se nyűgöztek le, de a kiszolgálás cuki volt. Egyetlen pincér volt, aki tudott magyarul. Az adagok elég picik voltak. Érdekes volt, hogy QR-kóddal kellett rendelni, itt láttam ilyet először. Szerencse, hogy nem nekem kellett ezt lebonyolítani.

Parázs

Amikor Micike hazalátogatott május elején, 5 napig nálam laktak Remivel, és az ötödik napot végre rám tudta szánni, így aztán elmentünk édes kettesben a Parázsba a Jókai utcába. Amellett, hogy ez volt a legfinomabb hely az utóbbi időszak próbálkozásai közül, egy nagyon jó kis napot töltöttünk együtt Micikével. A Parázsban, ezen a nagyon hangulatos helyen kezdtünk, és innen elmentünk sütizni a Pozsonyi úti Mr. és Mrs. Béryhez, ami nagyon cuki és fini hely, utána sétáltunk még Újlipóciában, megnéztük a Duna-partot is, és uzsizni beültünk a Sarki Fűszereshez egy sajttálra és egy üveg borra. A napot aztán Pintér Bélánál fejeztük be. Közben minden BKV-járművön kipróbáltuk Micike napijegyét, hogy vajon milyen ábrát mutat, de nem szálltunk fel mindegyikre, mert sétálni akartunk. Isteni volt! A Parázs pedig tényleg nagyon jó hely volt, ide szeretnék visszamenni. Remélem, rá tudom beszélni tesómat.

A Sarki Fűszeresnél Micikével

ZEN Eatery

Itt még nem voltam, de Csincsilla ajánlotta, mert az egyik tulajdonos srác egy ismerősének vagy barinőjének a fia, nem emlékszem pontosan, és nem emiatt, de feltétlen ki kell próbálnom, mert nagyon finom és nagyon olcsó a hely. Úgyhogy ez még várakozik. Valakit be kell fűznöm rá, hogy jöjjön el velem, szerintem tesómra nem számíthatok.

Az indiai/ázsiai vonalat egyébként azért üldözöm, mert Máltán a nepáli étterem volt életem legjobb étterme. Keresem azokat az ízeket.

És aki hősiesen eljutott idáig, az nyújtózkodjon/szerelmeskedjen egyet, valahogy így:

Szerintetek mosolyog vagy ledöbbent vagy mérges? (Nálam bé.) Mazsi szerint nagyon mosolyog. Nem tudom, Mazsi belenézett-e ezekbe a szemekbe... Azt hiszem, Winston nehezen viseli már, hogy Mazsi annyit dolgozik, és nem vele foglalkozik megállás nélkül.

És boldog szülinapot Beának!

Eper 2024

Csak szeretném dokumentálni az idei eperszezont. Kicsit korábban kezdődött, mint szokott, és hamarosan véget is ér. Az eperföldön azt mondták, hogy maximum a jövő héten vannak még nyitva, az is attól függ, hogy milyen lesz az időjárás, és hogy hétvégén mennyien mennek szedni.

Frissítés május 26-án: Még mindig rengeteg az eper a Lupán, szedtem 2 kilót.
Frissítés május 30-án: Még mindig rengeteg az eper a Lupán, Pomázon viszont érésszünet van. Csak Olginak szedtem pár kilót, én már rá se bírok nézni.

Idén 960 Ft volt egy kiló. Ugyanennyi volt tavaly is, ezt ebben a bejegyzésben örökítettem meg, és ugyanitt találhatók 2005-ig visszamenőleg az eperárak, de ide is leírom:

2005: 300 Ft (szerintem ez nem szedd magad eper volt, hanem valakitől vettem)

2006: 250 Ft 

2007: 295 Ft

2008: 350 Ft

2009: 320 Ft

2010: 380 Ft (10 kiló fölött: 350 Ft)

2011: 350 Ft, 

2012: 250 Ft

2013-2022: sajnos nincs adatunk

2023: 960 Ft 

2024: 960 Ft

Tavaly 3,5 kilót tudtam szedni, igaz, szinte az utolsó napon voltunk Olgival (valamikor júniusban!), amikor már jól le volt tarolva az eperföld, ráadásul bringával mentünk, nem is tudtam volna többet hazaszállítani. Ezzel szemben idén kocsival mentünk és 7,1 kilót szedtem. Tele a mélyhűtő!

Óriási szerencsénk volt, mert előző nap (kedden) nagy vihar volt, és szerdára is írtak viharokat, de minket nem érdekelt, mentünk szedni, és tök üres volt az eperföld. (Úgy értem, ember nem volt, nem eper!) Két autó parkolt, mire odaértünk 9 óra tájban, és mikor eljöttünk 11 körül, akkor se volt több 6-8-nál (plusz két bringa). Rengeteg eper volt, és semmi bajuk nem lett az előző napi vihartól és az esős időjárástól. Kicsi területen szedtem ezt a rengeteg epret, nem kellett sokat keresgélni. Bárhová néztem, mindenhol piroslott a föld, isteni volt. És eső se volt, legalábbis az eperföld fölött nem.

És a napi cuki most mi leszünk Olgival:

Itt a bizonyíték az üres eperföldről! Ilyen soha többet nem lesz szerintem :-)

Viszont recept most nem lesz, bocsi. Eperlevest csináltam, és nincs semmi más ötletem. Valakinek valami?