Héjában főtt/sült krumpli zöldfűszeres tejföllel - és bringatúra Nagymarosra

Hát jó, egy ilyen ebéddel vagy vacsorával a hasadban nem nagyon bírsz eltekerni Nagymarosra, és mi sem csak így magában ettük, ezt bevallom. De amint hazaértem, megismételtem, és így önmagában is eszméletlen finom és a legjobb, hogy annyira egyszerű elkészíteni. És nekem most annyira furcsa, hogy ez a nagymarosi bringatúra Olgi telkére, és a finom sütögetés már egy hete volt. Azaz múlt kedden mentünk, és csütörtökön jöttünk haza. 

Hirtelen nem is tudom hol kezdjem a beszámolót, mert annyi élmény volt: életemben először láttam világító-repülő szentjánosbogarat, mindjárt három darabot is, nagyon közelről láttam őzikét, sütögettünk parázson, amit imádok, és nagyon sokat bicikliztünk, amit szintén. Voltunk Gödön a Rétesházban, Zebegényben a Mókus kocsmában, itt érdekes helyiekkel találkoztunk, de vacsorázni nem tudtunk egyik faluban sem (Nagymaros, Zebegény, Szob). Vácon vettem új ágyterítőt a Jyskben. Nem égtem le a napon, pedig a harmadik nap már képtelen voltam bekenni magam azzal a ragaccsal. Már majdnem itthon voltam, amikor észrevettem, hogy elhagytam az új ágyterítőt, de szerencsére csak itt a közelben vettem át Olgitól, szóval nem kellett nagyon messze keresni. Olgi olyan rendes volt, ő rohant vissza érte, addig én meg letekertem a fogaskerekekről az elszakadt gumipókot. Kaland, kaland és kaland! 

A sütögetés: vittünk magunkkal hűtőtáskában a mélyhűtőből frissen elővett joghurtos-őrölt köményes pácolt csirkemellet, sütöttünk mellé cukkiniszeleteket, édesköményszeleteket és héjában főtt krumplit is. Ehhez a krumplihoz csinálta Olgi ezt a zöldfűszeres tejfölt, amit itthon megpróbáltam előállítani. Persze nem lett ugyanolyan jó, mert a frissen szedett fűszereknek egész más, sokkal intenzívebb az aromája, ráadásul a szárakra ha ráharapok, akkor csak úgy pattan szét a számban, árasztva a finom ízeket. Olgi ezeket szedte a kertben: sok petrezselyem, kapor (amiről most tudtam meg, hogy mégis szeretem és erre Csincsilla azt mondaná, hogy elértem az érettségnek ezt a fokát végre), snidling, fokhagymaszár. Ezeket összehajtogatta olyan 6-7 cm-esre, szorosan a markába fogta és ollóval egy mélytányérba aprította. Az itthoni ismétléskor nekem ennyi lett:

A nyaralás alatt háromszor csinált ilyen öntetet Olgi, és mind a háromszor mást tett a fűszerekre: első nap 1 evőkanálnyi majonézt és egy kis dobozka tejfölt, második nap ebédnél egy tejföl volt és egy kis joghurt, az esti harmadik evésnél tejföl + görög joghurt + valamilyen krémsajt. Mind a három nagyon finom volt. Én egy kis doboz tejfölt és egy evőkanál joghurtot használtam, a joghurtot csak azért, hogy folyékonyabb legyen a cucc:

Egy kis sóval és fehérborssal fűszereztem, Olginál csak azért nem került rá bors, mert elfogyott. Jól összekevertem és így hidegen mehetett a forró krumplira. A krumplit lehet félbevágni vagy egy pohár aljával összetörni. Olgi egy kanállal folyamatosan kevergette a forró puha krumplit az öntettel, és így ette ki a héjából. Ez is jó módszer. 

Úgy lenne a legjobb, ha a főzés után a pohár aljával vagy valami mással összetöröm a krumplit, és azt még úgy, olyan rusztikus darabos állapotában meggrillezem. De nem tettem, mert nagyon melegem volt, és egyébként így is nagyon finom volt. És lehetne a tetejére szórni ropogósra sütött baconszalonna-kockákat is ... sooook szalonnát. Akartam is, csak elfelejtettem.

A bringatúra: kedden mentünk és csütörtökön jöttünk haza. Összesen 128,753 km-t tekertünk.

Első nap Vácig tekertünk, ez 36,712 km volt. (Tesóm kedvéért lemértem, hogy ezt a távot 2 óra 30 perc alatt tettük meg, és alig van emelkedő, az se nagy.) Vácon felültünk a vonatra és azzal mentünk Nagymarosra. Ott bevásároltunk a boltban, majd a telken megküzdöttünk a függőágyak fellógatásával és a szúnyogokkal, és végül kezdődhetett a sütögetés.

A kedd esti vacsink

Második nap Nagymarosról indultunk este 7 körül, hogy vacsorázzunk Zebegényben, de a Vasparipa, ami egy isteni hely volt még kb. 10 éve, most végleg bezárt, és a mellette lévő hely se volt nyitva, csak a Mókus Söröző. Ez nem volt annyira szimpatikus, úgyhogy továbbmentünk Szobra, hogy ott egy pizzériában együnk, ami 10-ig tart nyitva. De odaérve kiderült, hogy ez ugyanolyan hely, mint a Mókus, és ugyanazok a figurák ülnek a teraszon. Ide se ültünk be, mert ez se tetszett, úgyhogy gyorsan visszafordultunk, hátha kapunk enni a Zebegény és Szob között útközben látott bringás helyen. De ott azt mondták, hogy már zárva vannak, úgyhogy visszajöttünk a Mókusba, de ekkor már jó sötét volt, és izgi volt a tekerés. A Mókusban természetesen étel nem volt, csak ital. Hát jó, akkor rendeltünk két hosszúlépést, és szépen elővettük és megettük az esti borozáshoz vásárolt chipset és olajbogyót, és aztán hazamentünk. Közben hallgattuk a kocsmai beszélgetéseket a foci EB-ről, és köszöngettünk a távozóknak, mert mindenki elköszönt tőlünk is. Ez annyira érdekes volt, és nagyon tetszett. Ezen a napon 34,398 km-t mentünk.

Ilyen szép erdős részeken lehet menni, ahol még nem vágták ki a fákat egy építkezés miatt 

(a Mészáros és Mészáros nevű cég épít valamit)

Harmadik nap úgy terveztük, hogy reggel 7-kor indulunk haza, de 11 óra lett belőle. (Egy nyaralóból nem lehet csak úgy elindulni, annyi tenni való van. Meggondolandó, hogy legyen-e nekem is nyaralóm, kell-e nekem ez a sok feladat...) Vácig terveztünk tekerni, hogy ott ebédelünk, felülünk a vonatra és jövünk haza. Aztán ott egy KFC-ben ettünk, és mellette a Jyskben megvettük az ágytakarót, és nem szálltunk fel a vonatra, hanem végigbringáztuk a hazautat. 57,643 km volt ez a nap, és rettenetesen elfáradtam. De annyira jó volt! Olgi már az ismétlésről beszél, és én is ezt szeretném. Csak a szúnyogcsípéseim és a feltört kislábujjaim, és egyéb alkatrészeim gyógyuljanak meg, és mehetünk.

Naplemente Zebegény és Szob között

Közben Mazsi halad a cicafuttatóval, amit az erkélyre épít, hogy Penny ne legyen depressziós. Itt ígértem, hogy majd mutatom, ahogy készül, úgyhogy most jöhetnek a fázisfotók. Tehát, ez itt a tervrajz, ezzel kezdődött minden:

Aztán a tartóelemek megvásárlása, méretre vágása és pácolása következett:

Az alapok elkészültek:

A meósok ellenőrzik az első fázis munkálatait:

Folytatódik az építkezés, és jelenleg itt tartunk:

Mivel ez egy kétszintes cicakifutó lesz, még folytatom a munkanaplót. A képen épp egy elégedett és egy kíváncsi meós látható. 

Variációk cold brew (hidegen áztatott) teára

Majd ide fogom gyűjteni a cold brew teáinkat. Mazsi és én sorozatban gyártjuk őket, és olyan jó ötleteket lehet szerezni Mazsitól.

Az alaprecept röviden a következő: 1 liter hideg vízhez kell adni 1-2 filter zöld teát (vagy 1-2 evőkanál szálas teát), de lehet fehér vagy fekete tea is, majd egy éjszakát áztatni kell hűtőben. A fekete teát elég 1-2 órát áztatni. 

Mazsi bazsalikomos-citrusos zöld teája

A fenti kancsóban van 1 filter zöld tea (lehet, hogy 2 kellett volna ennyi vízhez), zöldcitromkarikák, narancskarikák és bazsalikom! Micsoda ötlet, hogy bazsalikom van benne, annyira büszke vagyok Mazsira! Én a gyümölcsöt csak a tálaláskor tettem a teába, de ez is jó ötletnek tűnik, hogy vele együtt ázzon. Sajnos Mazsi elfelejtette lefotózni, a kész teát, mert nem tudott egy percet se várni a kóstolással, pedig annak már szép színe is volt. 

Mazsi fagyasztottmeggyes-citromos zöld teája

 A fenti teába 2 filter zen chai, fagyasztott meggy és citromkarikák kerültek. A meggytől lett ilyen szép a színe.

Citromfüves zöldtea

Ez itt egy olyan adag hidegen áztatott zöld tea, amibe citromfüvet is tettem. A citromfű az erkélyen nőtt, azt Annától kaptam még tavaly. Átvészelte a "telet", és újra kihajtott, nagyon rendes kis növény. 

Epres zöldtea

Ezt pedig jégkocka helyett fagyasztott eperrel hűtöttem. Ilyesmit vittem Vikihez pénteken, amikor átmentem megnézni az új szekrényt.

Az új szekrény ott van Amy háta mögött, az, amelyiktől olyan newyorkilakás-stílusúvá vált a lakás. Nagyon jól néz ki, és már tele is volt pakolva. Amy pedig nem is házőrzőnek, hanem szekrényőrzőnek tűnik, ahogy nagy komolyan ül a NYC-stílusú szekrény előtt:

Van olyan tavalyi fotóm is, ahol a szekrény még nincs ott, de természetesen Any igen, ahogy a retro rádió és a kutyafekhely egy pici darabkája is:

Szóval az új szekrény örömére átmentünk Vikiékhez péntek este, és vittem a nagyobbik üveg jegesteát, amit teleraktam mélyhűtött eperrel és málnával, meg volt benne citrom is. Nagy sikere volt szerencsére!

Hidegen áztatott tea - coldbrew vagy mizudashi tea

Na mostanra elviselhetetlen lett a hőség, a lakásban 27,6°C van, és én már egy hete gyártom ezeket a teákat. Dragomán Györgynél olvastam róla először még jó pár éve, de csak most lettem elég bátor a kipróbálásához, plusz most van csak akkora hűtőm, hogy belefér ez a nagy üveg (meg egy másik). A hidegen áztatott zöld tea azért jobb, mint a forrázott, mert kevésbé keserű, sőt egyáltalán nem keserű, mert így hidegen a csersavak nem tudnak kiázni belőle. (Ezt olvastam, de igaz is, tényleg nem keserű.)

Hidegen bármilyen teát lehet áztatni, még fekete teát is, de állítólag a legjobb a zöld vagy a fehér tea, vagy az oolong. Aztán írnak mindenféle vicces dolgokat, mint például, hogy "a japán Sencha zöldebb, vibrálóbb, míg a kínai Green pearl krémesebb, édesebb ízvilágot hoz majd, vagy hogy a nepáli Spring tea friss fehérbor hangulatát hozza". Ezeket nem tudom igazolni, és ha pont ezeket a teákat próbálnám ki, gyanítom akkor sem éreznék semmi ilyesmi ízvilágot, de az tuti, hogy a zöld tea forrázva nekem nem jött be annyira, mint így hidegen áztatva.

Olvastam, mindenféle elkészítési módot, hogy szálas tea kell, máshol megengedik a filterest is, vagy hogy egy vagy két kanállal kell tenni, vagy volt olyan recept is, ami szerint a vizet előbb fel kell forralni, majd visszahűteni, vagy állott, szűrt vagy forrásvizet kell használni, meg volt olyan is, hogy a hűtőben előre le kell hűteni a vizet, mielőtt a tea belekerül. Bármelyik faxnit lehet választani, ha valaki sokat akar a teával, és ezzel együtt saját magával foglalkozni. Kipróbáltam a kedvetekért az összes hókuszpókuszt, semmi különbséget nem éreztem, úgyhogy most már úgy csinálom, hogy a csapból eresztem a vizet, megy bele egy vagy két filteres tea (attól függ, hogy a kisebbik vagy a nagyobbik üvegben készül-e éppen), és megy a hűtőbe egy éjszakára.

És akkor a recept (csak iránymutatásnak):1 liter hideg vízbe kell tenni 1 evőkanál tealevelet (vagy 1 filtert), és lefedve a hűtőbe téve kell 8-10 órát áztatni. A fekete teának elég 2 óra.

Citromkarikával, citromdarabokkal, citromlével, fagyasztott vagy nem fagyasztott eperrel, málnával,  ribizlivel, áfonyával, illetve egyéb gyümölcsökkel, mint például dinnyével, barackkal lehet ízesíteni, esetleg mentával vagy citromfűvel, rózsaszirmokkal, szárított bodzavirággal is lehet fűszerezni, és soook jégkockával kell inni. Tényleg nagyon finom és egyszerű. Sokkal jobb, mint a bolti jeges tea, ami tele van mindenfélével. De azért szabad azt is szeretni, csak nekem az túl édes, és ez a hidegen áztatott tea is megér egy próbálkozást, hátha bejön nektek is.

Tehát ezzel a módszerrel készítve a zöld tea nem lesz keserű, viszont megmarad minden jótékony hatása, úgymint: csökkenti a vérnyomást, a koleszterint, a vércukorszintet és az ízületi gyulladásokat, javítja a memóriát, segít megakadályozni a rák kialakulását, lassítja az öregedés látható jeleit, segít a szorongás leküzdésében, és segít a fogyásban! Örökké fogok élni fiatalon, egészségesen, okosan és gyönyörűen! Jaj de jó!

Amúgy nem tudom, mennyire ismerős az üveg nektek, ez a Vikitől kapott gyönyörű karácsonyi üvegem, csak most a karácsonyi tetejétől megfosztva, és a Micikétől kapott kis teknős formájú fedővel használom, amiből több méret is van, az egyik pont jó ide. 

Napi cuki most hadd legyen a Judittól kapott dagi narancssárga madaram az erkélyen a virágaim között fotózva:

Képzeljétek, ez a madár papírból van, mert Judit papírmasé figurákat gyárt, és még piacozni is jár velük. Múlt szombaton meglátogattam őt a Bikás parkban a Jónás Sörözőnél, mert ott volt kézműves vásár, és akkor kaptam tőle a duci madarat. (Itt egy fish&chipset ebédeltem, ami szép volt, és egynek elment. Jól lehetett lakni tőle. A pincérek mindegyike unott volt és nyűgös. A limonádé viszont finom volt.)

Annyira szeretem, nagyon boldog vagyok vele. Volt még egy dagi kék madár is, meg egy földgömb, amin egy ember ül, azok is nagyon tetszettek, de azokra már nem mertem rámutatni. Aztán a földgömböt meg oda is adta egy vásározó nőcinek, nyaf. Nem volt nagy forgalom sajnos, de másnap a Fény utcai piacon eladott egy rakás dolgot, keresett egy csomó pénzt és lett vagy 8 új követője az instán. Mondtam Juditnak, hogy a blogba ki fogom tenni a madárkámat, hogy mind az 50 olvasó lássa, és azt válaszolta, mindig tudta, hogy celebeket kell meghívnia. 

Ha már az erkélyen a virágaim szóba kerültek, mutatok pár fotót erről is. Ebben a cserépben lakott a gyömbérem, ami végül január-február táján visszahúzódott a földbe, és én nem ástam ki sosem. Most tavasszal elültettem ugyanide a Máltáról hozott virágmagjaimat, és ez a két növényke bújt elő, de az a fura, hogy megjelöltem a helyet, ahová tettem a magokat, és ezek pont nem ott jöttek elő. Majd visszakeresem azt a bokrot a máltai képek között, ahol szedtem magokat, hogy hasonlít-e a levél. Őrülten kíváncsi vagyok!

Aztán itt van az unokabátyáméktól kapott bíborvörös délvirág teljes pompájában:

És egy nagyon furcsa dolgot is megörökítettem, mégpedig azt, hogy a krizantém, ami csak késő ősszel szokott, már most virágzik:

Ő is teljesen meg van zavarodva! Azt nem mondom, hogy a melegtől, mert eddig pont nem volt túl meleg, és a képet múlt héten készítettem, de én viszont a melegtől. Állítólag holnap jön egy kis lehűlés. Remélem, kivételesen eltalálják!

UI: Kávét is lehet cold brew technikával készíteni, azaz hidegen áztatni, azt is ki kell próbálnom!

Sütőpapírcsónakban sült csirkemellkockák uborkás-petrezselymes joghurttal

Nagyon mutatós így tálalni az ebédet vagy a vacsit, de semmi más plusz nincs benne, csak a szépség. (Az se kevés!) Ugyanezt meg lehetne sütni tepsiben is ugyanígy, de mégis érdemes elszórakozni a csónakok hajtogatásával, mert olyan jó csinálni, és a vendégek is örülni fognak neki. Én most csak magamnak csináltam próbából, úgyhogy a mennyiségeket egy személyre írom, 2 csónakhoz. És nemcsak a vendégeknek érdemes így tálalni, mert magamat is sikerült boldoggá tenni. A két csónak két és fél evésre volt elég. Nem bírtam egy egészet megenni egyszerre! Nahát!

Először egy csirkemellet felkockáztam, sóztam, borsoztam, füstölt paprikát tettem rá, olívaolajjal meglocsoltam és jól összekevertem az egészet. Félretettem, hogy pácolódjon a hús a fűszerekben:

Aztán 3 szem krumplit megpucoltam, felkockáztam és megfőztem sós vízben. Egy nagyobb volt, és két kisebb:

Amíg a krumpli főtt, egy nagyobb újhagymát félkarikára vágtam (ez olyan gömböc formájú volt, mint egy normál hagyma, nem olyan, mint egy újhagyma), egy fél kaliforniai paprikát szintén kisebb darabokra és 4 szem koktélparadicsomot nyolcadokra vágtam, egy nagy csokor petrezselymet felaprítottam, és egy kis darab Gouda sajtot lereszeltem a reszelő nagy lyukú oldalán:

Amikor a krumpli megfőtt, még forrón még egy kicsit sóztam, borsoztam, rászórtam a petrezselyem nagy részét, meg egy kis olívaolajjal is meglocsoltam és jól összekevertem. Ezután meghajtogattam a csónakokat úgy, hogy a két hosszabbik végét olyan 2-2 cm-es csíkban kétszer felhajtottam, és a két végét megcsavartam.

Ezekbe tettem alulra a petrezselymes krumplit:

Erre ment szép sorban a hagyma, a paprika, a paradicsom, egy kis petrezselyem és legvégül a hús. Itt a zöldségekre mehetett volna még egy kis só:

A tetejét megszórtam sajttal, és mindegyikre fektettem egy-egy rozmaringágacskát. Betoltam a sütőbe 180 fokra 40 percre (légkeveréssel). 

Egy idő után fóliával letakartam, mert a sajt nagyon pirult, de így se tudtam megvédeni, jól megbarnult és megkeményedett. Esetleg a sajtot később is rá lehetne szórni a kajára. (De így is finom volt, nem olyan zavaró, mint a mozzarella viselkedése!)

Amíg sült, persze elmosogattam, és megcsináltam a joghurtos öntetet. Ebbe kaprot szerettem volna tenni, de nem találtam meg a mélyhűtőben, úgyhogy petrezselyem került bele. Egy 150 grammos natúr görög joghurtba kevertem tehát jó sok aprított petrezselymet, egy kb. 10 cm-es uborkát lereszelve és nagyon kinyomkodva, sót, borsot és fokhagymagranulátumot (lehetne fokhagyma is, ha bírnám). 

Ezzel locsoltam meg a kajámat. A kaprot ugyan nem találtam meg a mélyhűtőben, de találtam egy doboz párolt lilakáposztát, azt is feláldoztam a dorbézoláshoz:

A Cicavízióban pedig Penny szerelmeskedik a minikivi-rúdjával. Kétszer is mutatom, mert Pennyből egy nem elég. Első videón Mazsi szemével, vidáman:

A második videót pedig Toma csinálta egy kicsit horrorisztikusabb atmoszférával (én kértem így!), hogy féljetek. Ezt ne éjszaka nézzétek:

Annyira édes! Ezek a cicák jól ki vannak találva :-)

Itt meg elkezdődött a melegedés, pedig múlt héten már 22 fokra lehűlt a lakás végre, és volt olyan is, hogy este, amikor olvastam, be kellett csukni az erkélyajtót, mert fáztam, de most azt ígérik, hogy a héten 40 fok lesz péntekig. Holnap (kedden) indulok bringatúrára holnapra 32 fokot ígérnek, szerdára 34-et. Nyaf. 

Hagymás máj pirítóssal

 

Folytatom tesóm A koleszterinszint csökkenthető című szakácskönyvének feldolgozását, amit 2011-ben hagytam félbe. Ez egy előétel a könyvből, és azt írják, hogy a májat azért kell enni, mert sok benne a vas és kevés a zsiradék. Én nem szeretem a májat, de a májkrémeket igen, főleg a házit, amit én csinálok. Ennek  a hagymás májnak most azért is álltam neki, mert a csirkehúsleves-csomagban találtam 2 db májat, és nem akartam megfőzni a levesben. 

Hozzávalók a könyv szerint négy személyre:

• 450 g csirkemáj
• 8 tojás
• 3 evőkanál növényi olaj
• 1 nagyméretű hagyma felvágva
• só, bors
• a tálaláshoz pirítós vagy sós keksz

A tojásokat keményre főzzük 5 perc alatt. Lehűtjük, megpucoljuk, félrerakjuk.

2 evőkanál olajat felmelegítünk egy serpenyőben, beleszórjuk a hagymát és mintegy 4 percig pirítjuk, mialatt kissé megbarnul. Hozzáadjuk a csirkemájat és a maradék olajjal további 4 percig sütjük, figyelve arra, hogy a közepe puha maradjon, és ne süssük túl.

A keveréket a tojásokkal együtt turmixgépbe rakjuk, és megfűszerezzük. Kissé összeturmixoljuk, azonban a végeredmény ne püré legyen, hanem maradjon darabos. 

Egy adag tápértéke: 1753 kJ (419 kcal), 22,7 g zsír, 4,5 g telített zsír, 0,48 g nátrium

Nálam 2 db csirkemáj volt, 1 db keménytojás, 2 szál újhagyma, kacsazsír - bocsika - és petrezselyem. Ez kb. 8 ilyen szeletke kenyérre volt elegendő. Nem előételnek ettem, hanem rendes vacsinak, kétszerre sikerült elfogyasztani. Finom volt, de a Mariannkonyha-féle májkrém sokkal-sokkal jobb (persze, mert az tele van zsírral és vajjal). Legközelebb mégis megfőzöm a májat Amynek. 

Remélem, így örül majd neki!

Volt már, hogy ő kapta meg a levesben főtt dolgokat, amiket nem szeretek (máj, szív, zúza), de nem jelzett vissza, hogy ízlett-e neki, ez például most jut eszembe. Ezeknek a mai fiataloknak sosincs idejük semmire, folyton rohannak a Win-win Zone napközibe, ahol bónuszként ilyen csodafotók is készülnek róluk.

Dutch Baby, a sütőben sült óriáspalacsinta - és a blogunk 16. szülinapja

Ma van a blogunk 16. szülinapja! Nagyon is illik hozzá ez a holland baba, mert Csincsilla első bejegyzése 2008. június 13-án (pénteken) a cseresznyés klafuti volt, ami olyan, mint egy sütőben sült palacsinta, az én elsőm pedig az eperlekvár volt. Az epres Dutch Babym pedig ennek a kettőnek a keveréke lett. És nem volt szándékos, istibizi!

És legyen egy kis statisztika is a szülinapon: van 46 követőnk, 1626 bejegyzésünk és 10827 megjegyzés, komment a bejegyzések alatt. A megtekintések száma a kezdetektől: 2.149.051 db, ma 233, tegnap 114, ebben a hónapban 2438 és a múlt hónapban 4920. Kár, hogy tavaly nem jegyzeteltem ki.

Annyira érdekelt, hogy miért pont holland baba a neve, hogy utánanéztem. Van neki wikipedia oldala is, ahol holland babapalacsintának hívják. Azt írják, hogy a jelenlegi forma az Egyesült Államokból származik, és pont az én legkedvencebb történelmi koromban, az 1900-as évek első felében jelent meg a Manca's Cafe-ban, egy családi étteremben, amely a Washington állambeli Seattle-ben volt, és amelynek tulajdonosa Victor Manca volt. Bár ezek a palacsinták a német palacsintaételből származnak, azt írják, hogy a holland baba nevet Victor Manca egyik lánya találta ki, ahol a "holland" talán a német deutsch szónak az ő elferdítése volt. Azt is írják, hogy ez a sütőben sült palacsinta nagyon hasonlít a Yorkshire pudinghoz, csak ez édes, az meg nem, és ezt egy nagy adagban sütik, míg a Yorkshire pudingot sok kicsi adagban.

Tálalható reggelire, villásreggelire, ebédre, desszertre, sőt még "brinner"-re (vacsorára való reggeli) is. A holland babapalacsintát általában azonnal tálalják, amint kiveszik a sütőből. A sima Dutch Baby mellett van egy hasonló, a Baby Apple nevű sütőben sült palacsinta is, ami a tésztába ágyazott almaszeleteket tartalmaz. Na ezt már két éve megsütöttem én is!

Régóta szemeztem már vele, de most végre elkészült és nagyon-nagyon finom lett!

Hozzávalók:

• 2 db tojás
• 1 dl tejszín
• 1 dl tej
• 80 g liszt
• 1 kávéskanál fahéj
• 1 evőkanál barna cukor
• 1 kávéskanál vaníliakivonat
• 20 g vaj

A tojásokat robotgéppel összekevertem a tejjel és a tejszínnel, hozzáadtam a vaníliát, majd végül beleszitáltam a lisztet. A sütőt előmelegítettem 200 fokra, és a fodros tortaformát is betettem a vajjal együtt, hogy melegedjen. Jobb lenne egy öntöttvas serpenyő, vagy bármilyen serpenyő, aminek nem műanyag a nyele, de ez sajnos nincs, úgyhogy a fodros piteformával bűvészkedtem. Amikor felmelegedett a sütő, akkor kivettem a tűzforró tortaformát, beleöntöttem a tésztát és visszatettem 18-20 percre. A cukor miatt elég gyorsan barnulni kezdett, ezért lejjebb vettem a hőfokot (190-re), és tovább sütöttem légkeveréssel. Annyira gyönyörű volt, ahogy felemelkedett a tészta sütőben!

Még a sütés elején betettem mellé a kb. 20 dkg epret, amit megszórtam egy kis barna cukorral, meg egy kis vaníliakivonattal. Valahogy sűrűbbre kellett volna sütni, de ezek mélyhűtött eprek voltak, így sok levet engedtek. Ezenkívül tálaláskor lehet a tetejére tenni őszibarackból vagy nektarinból főzött ragut, vagy bármilyen bogyós gyümölcsöt, de lehet csak olvasztott vajjal, cukorral és citrommal tálalni. Nigellánál olvastam, hogy vannak, akik szalonnával és juharsziruppal eszik - ez azért elég merész, bár Amerikában talán mindennapi. Egy kis tejszín vagy joghurt is jól állt volna neki. Meg a porcukor! Az mindenkinek jól áll.

Nagyon finom volt, a felét még frissen, egy ültő helyemben megettem. A másik felét melegítve kell ennem, szegény én... (Frissítés: melegítve is finom!)

Napi cuki - ha még nem volt elég az édesség mára - Amy lesz, aki meglátogatta szombaton az áradó Dunát, és pózolt egy farönkön. (Már megismerem, ha Szabi készíti a képeket, mert olyankor tátva marad a szám.)

Aztán belehallgatott a levegőbe, hogy mit is mond neki a víz, mit üzennek a halak:

Végül pedig megmutatta, hogy kell szépen leugrani. Hát nem véletlen, tornászcsaládból származik:

Én is voltam szombaton Dunát nézni, amikor bringával mentem a Bikás parkba. Odafelé a Pesti alsó rakparton mentem, visszafelé a Budai alsón jöttem, mindkettő óriási élmény volt. A Budai rakparton ráadásul sokkal kevesebben voltak, sokkal kihaltabb volt, ezért az még jobb volt. Lehetett suhanni a kátyúk nélküli úton, miközben mellettem éppen a peremig ért a víz, néhol ki is öntött már. (Szombaton még irtó meleg volt, de tegnapra olyan hideg lett, hogy pulóvereket kellett felvennem, amikor kimozdultam, meg hosszú brignásnacit, és a lakás is lehűlt 22 fokra. Nekem ez nagyon bejön, kaptam pár nap haladékot.)