Csirkés egytál

Pár napja fiam kapcsolgatta a tévét, és amikor megelégelte, a TV Paprikán állapodott meg, majd fogta magát és elhagyta a helyszínt. Nagyon régen láttam már a TV Paprika műsorait, de most épp Jamie főzött vidéki díszletek között, ami nekem nagyon tetszik, meg amúgy is lusta voltam felállni, hogy kikapcsoljam a tévét. Ezt a csirkés tepsis kaját dobta össze hamarjában, és ha csirke+krumpli párosításról van szó, nekem mindig jól jönnek az új ötletek. Mivel nem ugyanúgy készítettem, leírom mindkettőnkét, mert Jamie-é kicsit izgalmasabb volt azért.

Jamie néhány szem újkrumplit feltett főni, és amikor már megfőtt. kb. ennyi paradicsomot a legkülönfélébb fajtákból éles késsel bemetszett, és 1 percre bedobta a krumplik mellé a forró vízbe. Volt köztük zöld paradicsom, meg sárga, lila, koktélparadicsom és az a hosszúkás is, nem jut eszembe a neve, lényeg, hogy mind kisebb méretű volt.
Én feltettem héjában főni 5-6 szem krumplit, így október végén persze már nem újkrumplit, és találtam 3 szem nagyobb paradicsomot, azt dobtam a végén a forró vízbe a krumplik mellé.
Jamie kicsontozott néhány darab csirke felső combot, majd kb. 2 centis darabokra vágta.
Én kicsontoztam 2-2 db csirke felső és alsó combot, majd egy filézett melldarabbal együtt mindet 2 centis darabokra vágtam.
Jamie egy serpenyőt felforrósított, kicsi olívaolajat öntött bele és a csirkedarabokat a bőrükkel lefelé beletette a serpenyőbe, megsütötte. Közben néha-néha látványosan megrázogatta, feldobta, megforgatta a sülő csirkedarabokat. Csipet sóval megszórta.
Én ugyanígy, bőrükkel lefelé a serpenyőbe tettem a darabokat, persze a mellen nem volt bőr, azt csak simán betettem, majd konyhai csipesszel forgatgattam őket, ahogy sültek. A csipet sónál jóval több sót tettem rá, de mehetett volna több is.
Jamie amíg sült a csirke, összeállította az öntetet: egy speciális mixerbe (láttam már ilyet a boltban, az ő neve alatt fut) belegyömöszölt friss oreganót, 2/3 részig felöntötte olívaolajjal és összerázta, majd borecetet is töltött hozzá, csipet sót, borsot és újból összerázta. Szép zöld öntetet kapott.
Én ezt a részt kihagytam, mert csak szárított oregano van itthon, meg mixer sincs. Igaz, mondta, hogy mozsárban is el lehet készíteni az öntetet.
Jamie amikor az öntettel elkészült, leszűrte a krumplit a paradicsomokkal, kiöntötte az asztal közepére. Mivel újkrumplit használt, azzal már nem volt dolga, de a paradicsomokról lehúzta a héjukat. A krumplikat ujjával kicsit benyomta, megroppantotta, de nem törte szét teljesen.
Én leszűrtem a krumplit és a paradicsomot, mindent meghámoztam, a krumplit megroppantottam, a paradicsomokat felnegyedeltem, hogy olyan kicsi darabok legyenek, mint amit a tévében láttam.
Jamie ezután a megsült csirkedarabokat is az asztal közepére öntötte a krumplik mellé, és kézzel összekeverte a kupacot (ha jól emlékszem), majd visszasöpört mindent a serpenyőbe, de elővett egy sütőtálat is és mondta, akár abban is lehet folytatni a sütést. Megöntözte az előre elkészített öntet kétharmadával a keveréket. Neki olyan serpenyője volt, amit aztán a sütőbe lehetett dugni, nem volt műanyag alkatrésze. Sütőben 200 fokon 35-40 perc alatt az egészet összesütötte.
Én a megsült csirkedarabokat a sütőpapírral bélelt tepsiben várakozó paradicsomos-krumplis keverékhez öntöttem, és jól összekevertem. Megszórtam szárított oreganóval, és ráöntöttem az olívaolajat is, amiben a csirkék sültek. 200 fokon sütöttem, amíg a krumplik meg nem pirultak.
Jamie amíg sült a kaja, rukolát tett egy tálba, meglocsolta olívaolajjal, nyomott rá citromlét és a maradék oreganós öntettel megöntözte. Az elkészült kaját azután ezzel a salátával szórta meg.
Én csak egyszerűen tálaltam a vacsorát, mivel a rukolaszállítmányom mostanában akadozik kissé. :-)

Nagyon finom volt, ha serpenyőben folytathattam volna a sütést, akkor még a mosogatnivaló se lett volna olyan sok. Azt hiszem, én még sosem sütöttem így serpenyőben, olajban bőrös csirkét, mindenesetre most meglepődtem, mennyire ízletes, egészen más, mint a sütőben hosszabb idő alatt piruló csirke bőre. Kicsit több paradicsomot el bírtam volna viselni, de ez nem Jamie hibája, nekem nem volt itthon több. És valami jó kis ütős saláta is simán lecsúszott volna mellé.

Majdnem bolognai

Annánál ettünk ilyen fűszeres-darált húsos házi széles metéltet, és a gyerekek annyira falták, meg persze nekem is nagyon ízlett, hogy gyorsan megjegyeztem a receptet. De nem tökéletesen, mert paradicsomból majdnem kétszer ennyit kellett volna használni, hogy elég szaftos legyen a szósz, szépen bevonja az összes tésztaszálat. A ragu lényege különben, hogy hagymát nem kell használni csak fokhagymát (meg répát és zellert sem). Lehet a végén egy kis tejszínnel szelídíteni.

Hozzávalók (2 nagyon éhes, és 3 kevésbé éhes személynek):

- 3 gerezd fokhagyma apróra vágva vagy összezúzva
- friss rozmaring, vagy ha nincs, akkor szárított, mint most nekem
- 30 dkg darált hús (marha, marha és sertés vegyesen, vagy csirke, mint most nekem)
- 0,5 liter házi paradicsomlé (inkább 8 deci, vagy még több kellett volna)

A házi szélesmetélthez:

- 2 tojás
- 20 dkg liszt

Egy serpenyőben forró olajon sütöttem a fokhagymát az apróra vágott rozmaringgal. Nem kell félni tőle, nem lesz keserű, Anna külön kiemelte, hogy jól meg kell sütni. Persze azért annyira nem, hogy megégjen, csak már jó erősen illatozzon. Figyelni kell rá. Ezután a serpenyőbe öntöttem a darált húst, és fakanállal folyamatosan széttördelve a húst is megsütöttem. Felöntöttem a paradicsomlével, kicsi vizet adtam hozzá, meg sót és csipetnyi cukrot, és együtt főztem. Sokkal több paradicsomlének kellett volna lenni, nekem kicsit túlságosan besűrűsödött, de már hígítani nem akartam.

Amíg a ragu főtt, elkészítettem a tésztát: két tojást és 20 dkg lisztet Jamie módszerével aprítógéppel morzsásra kevertem, majd kicsit kézzel is összegyúrtam. Hagytam pihenni pár percig, utána a tésztanyújtó gép legvastagabb fokozatán többször átnyomtam, minden alkalommal behajtottam a két végét egymásra. Amikor meguntam, egyre vékonyabb fokozaton kellett a tésztának átmennie, míg végül a vágófejen is. A házi tészta amúgy pillanatok alatt megfő a forró vízben, 1-2 perc elég neki.

Tálaláskor a kifőtt tésztát előmelegített tányérra szedtem, tettem a fűszeres raguból a tetejére, és megszórtam sajttal.

Sajnálom, hogy nem lett tökéletes, de így is nagyon finom volt. És nagyon-nagyon gyorsan elkészült.

Na, konzultáltam Annával és ő kb. 60-70 deka darált húshoz kb. 1,4 liter paradicsomlét adott, valamint a fokhagymás rozmaringra a paradicsomot öntötte előbb, majd ebbe tette a darált húst, ami remekül szétfőtt a sok lében, nem lett kérges, nem száradt ki a sütéstől. Legközelebb így csinálom én is!

Linzi almatorta

Beköszöntött az igazi ősz, megmutatja csúnyábbik arcát, elérkezett hát az almás sütik (meg a túl sötét fényképek) ideje, amikor csak az ad egy kis vigasztalást, ha finom sült alma, fahéj és gyömbér édes illata tölti meg a lakást. Meg persze szeretném benevezni az emlékezetes Nagy őszi almatortaversenyre ezt az Európa eszik c. szakácskönyvben talált almás sütit.

Hozzávalók:

- 20 dkg liszt
- 10 dkg vaj (csak az igazi vaj a jó)
- 15 dkg cukor
- 1 csomag sütőpor (felet használtam)
- 2 csomag vaníliás cukor (egyet használtam, meg egy kis barnacukrot)
- 1 tojás
- 40 dkg alma
- 1/2 citrom leve
- őrölt fahéj, őrölt szegfűszeg, friss vagy őrölt gyömbér
- tej (ha szükséges)

A lisztet a vajjal morzsásra kevertem, hozzáadtam a cukrot, a felvert tojás egy részét (picit félretettem a kenéshez), a sütőport, és ezekkel együtt összegyúrtam. Ha túl kemény lenne a tészta, kevés tejet lehet hozzáadni. Folpackba csomagolva egy órára a hűtőbe tettem. Az almát elnegyedeltem, meghámoztam, magházukat kivágtam és vékony szeletekre vágtam a darabokat. Meglocsoltam a citromlével, megszórtam a fűszerekkel, összekevertem, hogy jól átjárják az ízek az almát.

A fodros sütőformát kivajaztam, zsemlemorzsával megszórtam. A tészta 2/3 részét vékonyra nyújtottam, de inkább belenyomkodtam a tortaformába úgy, hogy az oldalán is legyen tészta. Megszórtam barna cukorral, elrendeztem rajta a fűszeres almát és a maradék tésztából rudakat sodorva a tetejét berácsoztam. A maradék tojással a rácsokat megkentem és 150-160 fokon 50 percig sütöttem.

Nagyon finom, nagyon édes, nagyon illatos. Egy kis tejszínhab még lecsúszott volna mellé, de azt nem találtam itthon.

Tojásos-kolbászos egybesült fasírt

Nem tudom kinél hogy van, de nálunk nem egyszer előfordul, hogy egy bizonyos ételt annyira megkedvelünk, hogy rendszeresen ismétlődően, az unalomig esszük, utána pedig évekre elfelejtjük. Ez a fasírt is ilyen. Anyuék egy időben elég gyakran készítették és most valahogy beugrott nekik, hogy milyen régen volt már. A recept egy ezer éves Nők Lapjából való, már eléggé el van rongyolódva.


Hozzávalók a fasírthoz:
- 1 szikkadt zsemle
- 4 + 2 db tojás
- só, bors
- 1 piros húsú paprika (kápia, pritamin vagy kaliforniai)
- 1 nagy csokor petrezselyem
- 1 nagy fej hagyma
- 4 gerezd fokhagyma
- 10 dkg füstölt kolbász
- 1 evőkanál + 1 kávéskanál olaj
- 1/4 kávéskanál szárított kakukkfű
- 1 evőkanál dijoni mustár
- 1 kávéskanál csípős paprikakrém
- 50 dkg darált hús
- 15 dkg sajt

A joghurtos mártáshoz:
- 2 dl joghurt
- 2 gerezd fokhagyma
- 1/2 dl fehérbor
- 1/4 kávéskanál porcukor
- 2 evőkanál olívaolaj
- 1-2 csipet chilipor
- maradék petrezselyem
- só, bors

Igen, jól látjátok, ehhez a fasírthoz egy ilyen különleges mártás is jár. :)


A zsemlét beáztatjuk langyos, sós vízbe. 4 tojást sós vízben keményre főzünk, hideg vízben lehűtjük, majd meghámozzuk és felkarikázzuk. A paprikát kicsumázzuk, kis kockákra vágjuk. A petrezselymet megmossuk, leveleit lecsipkedjük és felaprítjuk. A kolbászt is kisebb kockákra vagdaljuk. A hagymát nagyon apróra vágjuk, a fokhagymagerezdeket áttörjük.

Felforrósítunk 1 evőkanál olajat, a hagymát megfonnyasztjuk benne, majd hűlni hagyjuk.
A zsemlét alaposan kinyomkodjuk, a hagymával, a petrezselyem felével, a maradék 2 tojással, a kakukkfűvel, a mustárral, a paprikakrémme és a fokhagymával a húshoz adjuk. Ízlés szerint sózzuk, borsozzuk, jól összedolgozzuk.

A sütőt előmelegítjuk 180 fokra. Egy kb. 30 x 40 cm-es tepsit kibélelünk alufóliával, és megkenünk olajjal. Egyenletesen elsimítjuk rajta a húsmasszát, a tetejét megszórjuk reszelt sajttal, majd úgy, hogy a hosszanti széleken 5-5 cm szabadon maradjon, beterítjük a tojáskarikákkal, valamint a kolbász- és paprikakockákkal.

A fólia segítségével szorosan feltekerjük (eltávolítjuk róla a fóliát), betesszük a sütőbe és kb. 45-50 perc alatt szép pirosra sütjük. Tálalás előtt 10 percig pihentetjük, aztán tálra emeljük és felszeleteljük. Sült krumplival, friss salátával a legfinomabb.


Na és persze a joghurtos mártással, ami a következőképpen készül:

A joghurtot, bort, porcukrot, olívaolajat, chiliport, a maradék petrezselymet és 2 gerezd fokhagymát valamint ízlés szerint sót és borsot turmixgépbe helyezzük és néhány pörgetéssel sűrű péppé keverjük. Jól lehűtve kínáljuk a fasírt mellé.


Ebből sajnos most nem ettem, de emlékeim szerint különlegesen finom ízű, főleg a mártással együtt. Kicsit tavaszias hangulatú a paprika és a petrezselyem miatt. Különösen ajánlott annak, aki nagyon szereti a fasírtot, de már unja a gombóc formájút, vagy az egybesültet csak tojással töltve.

Francia kenyér

Így, két szóban: francia kenyér - és nem franciakenyér. Hogy igazán franciakenyér-, azaz bagett-formájú legyen, kellett volna hozzá kelesztő- és sütőforma, hogy szép hosszúkás, karcsú kenyérkéket kapjak. Ennek hiányában szakajtóban is lehetett volna keleszteni, akkor nem terül szét ennyire, vagy keményebbre dagasztani, bár nekem így is megfelel, nagyon is megfelel.

Az elmúlt hetek több sikertelen kenyér- és zsömlesütési kísérlete után találtam Európa eszik szakácskönyvbemben a receptet, és amiért felfigyeltem rá, az azért történt, mert Csincsilla már többször javasolta, hogy készítsek kovászt a kenyérhez, vagy legalább keverjek be valamennyi lisztet, vizet és élesztőt egy órával a dagasztás előtt, mert így finomabb kenyeret fogok kapni. Ebben a receptben pedig pont ez volt az utasítás. Nagyon bejött, úgyhogy próbálkozni fogok még többféle liszttel is.

Ehhez a kenyérhez teljes kiőrlésű búzaliszt kellett volna, de ilyen feliratút nem találtam azon a három helyen, ahol kerestem, ezért jobb híján vettem Graham búzalisztet, nem tudom, van-e valami különbség.

Hozzávalók:

- 50 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
- 50 dkg finomliszt
- 2 evőkanál olaj
- 1 evőkanál méz
- 3 kávéskanál só
- 2 dkg élesztő
- 1 doboz joghurt
- 5 dl langyos víz

Az élesztőt, a joghurtot, a vizet, az olajat, a sót és a mézet a finomliszttel (tehát a teljes kiőrlésű, vagy Graham búzaliszt kivételével minden hozzávalót) összekevertem, és egy órát állni hagytam. Ez idő alatt az élesztő szépen elkezdett dolgozni, a tészta kicsit megemelkedett, bugyborékolni kezdett. Ekkor hozzákevertem a Graham lisztet is, és a géppel simára dagasztottam. Vizes kézzel azonnal megformáztam 9 db zsemlét és 1 db hosszú, rúd alakú kenyérkét, majd hagytam őket duplájára kelni.

(Alig fértek el a sütőlemezen, igaz, én fele mennyiségű tésztát szoktam egyszerre gyártani, az ráfér egy sütőlapra.) Előmelegítettem a sütőt 250 fokra, és (mivel elfelejtettem visszavenni a hőfokot), ezen sütöttem kb. 20 percig. Az eredeti recept szerint közepes hőmérsékleten 40-50 percig kellett volna sütni.

A fiamnak ebből csomagoltam ma szendvicset, és 10.00 órakora már jelzett is msn-en, hogy finom lett a zsömle!

Édeske. :-)

Belga csokoládétorta

Hazajött végre Mazsi a messzi Spanyolországból, és ma végre felköszönthettük őt augusztusi szülinapja alkalmából. Én ezzel a csokitortával készültem, aminek a receptjét Boritól kaptam e-mailen, de eredetileg itt jelent meg.

Hozzávalók:

- 15 dkg vaj
- 2 tábla csoki (eredeti belga Lidl-s :-), 99 Ft-os)
- 2 evőkanál méz
- 3 db tojás
- fél bögre liszt (a bögrekalkulátor szerint ez 70 g)
- fél bögre cukor (a bögrekalkulátor szerint ez 120 g)
- 1 cs. sütőpor
- 2 pohár natúr joghurt
- 3 evőkanál kakaópor
- 2 evőkanál méz

Azzal kezdtem, hogy a sütőt előmelegítettem 170 fokra, a csokit és a vajat gőz fölött felolvasztottam, belekevertem a két evőkanál mézet, és félretettem hűlni. Ezután a tojásokat szétválasztottam, a fehérjét kemény habbá vertem, a sárgáját habverővel fehéredésig kevertem. A lisztet a cukorral és a sütőporral összekevertem, majd belekevertem a joghurtba. A joghurtos masszát pedig a tojássárgához adtam, és jól elkevertem. Ezután beleszitáltam a kakaóport, finoman hozzádolgoztam a kemény tojásfehérjehabot, végül a kihűtött olvasztott csokit is. Alul sütőpapírral bélelt, oldalán kivajazott kapcsos tortaformába öntöttem és 40 percig sütöttem 170 fokon. Majd még 20 percig 200 fokon, mert annyira nyers volt.

Matematikai feladvány: ha az olasz csokitorta 30 perc alatt 175 fokon teljesen átsült, de 150 fokon nem sült meg, akkor ez a belga csokitorta hány fokon, hány perc alatt fog megsülni? Mert a recept erre vonatkozóan semmi instrukcióval nem szolgált.

Végül aztán megsült szegénykém egy óra alatt, és elég finom is lett, de nem hiszem, hogy ez volt a jó megoldás, amit én próbáltam.

Van még egy kérdésem, és komolyan örülnék, ha válaszolna valaki, hogy van-e annak jelentősége, hogy mit mivel, milyen sorrendben keverek össze? Muszáj-e először a joghurtot a liszttel elkeverni, majd ezután a tojássárgához adni (egy újabb koszos edényt eredményezve), vagy lehet-e a joghurtot egyből a tojássárgához és utána a lisztet is?

(A tortasütés mindig kizökkent kicsit a nyugalmamból.)

Epres tejszínhabbal és csokidrazséval díszítettem. Az epres tejszínhab úgy készült, hogy 2,5 dl tejszínt félig felvertem, hozzáadtam egy csomó porcukrot (ízlés szerint, ahogy a rutinosak mondanák), egy csomag habfixáltót, és ezután kemény habbá vertem. Ekkor adtam hozzá a felolvasztott kis doboz (Philadelphia-sajtos doboznyi) eperpürét és ezzel alaposan elkevertem. A hűtőben várakozva az epres tejszínhab egyre keményedik, és ez érvényes rá akkor is, ha nincs benne habfixáló.

Pórékrémleves

Semmi nem tud olyan jól esni egy csúnya, esős, hideg csütörtök este, mint egy vígasztalóan forró, selymes, melengető leves. És mivel túl sok hozzávalóra nincs hozzá szükség, ezért a hagymalevest választottam erre a napra. A receptet Európa eszik szakácskönyvemből választottam, és Monmouth-i (Wales) pórékrémleves (cawl cennin a hufen) néven fut.

Hozzávalók (8 személyre):

- 63 dkg megtisztított póréhagyma
- 6 dkg vaj
- 38 dkg apróra vágott zeller
- 7,5 csésze húsleves
- 3 dkg finomra aprított petrezselyem
- só, bors
- 6 dkg hús (elhagyható)
- 2/3 csésze tejszín
- pirított kenyérkockák

Mindjárt féladagot vettem, és ez 3 személy részére volt elég. A pórét vékony karikákra vágtam, és néhány zöld karikát félretettem a díszítéshez. A vajat felolvasztottam egy lábosban, és a hagymát, valamint a zellert kis lángon, lefedve ezen pároltam. Felöntöttem a (húsleveskockából készült) levessel és egy órát hagytam főni. Merülőmixerrel összeturmixoltam, beletettem a tejszínt, egy kis szárított petrezselymet, és itt kéne a húst is. Sóval, borssal ízesítettem és egy pillanatra újra felforraltam.

A kenyeret felkockáztam és jó sok vajon, teflonserpenyőben megpirítottam. Tálaláskor a levesbe sajtot reszeltem, beledobáltam a pirított kenyérkockákat és megszórtam a félretett hagymakarikákkal.

Én póréból még sosem csináltam hagymalevest, csak vöröshagymából, és bár ez is nagyon finom volt, azért az igazi vöröshagymából készült levesnek sokkal intenzívebb és édesebb íze van, maradok annál a verziónál.

Szakácskönyvajánló

Új kedvencemet szeretném ajánlani, a Zafir Press gondozásában megjelent A koleszterinszint csökkenthető című szakácskönyvet. Sokat főztem mostanában ebből a szakácskönyvből, persze ezt észre is lehetett venni, unásig ismételgettem a könyv címét az utóbbi néhány bejegyzésemben. Tesómnak vettem névnapjára ajándékba, ám hamar visszakértem, hogy egy kicsit belelapozhassak, mert első pillantásra is megtetszettek a receptek, de most már úgy illik, hogy egy kicsit visszaadjam.

A bevezetőben a koleszterinről tudhatunk meg sok hasznos dolgot, majd a koleszterincsökkentő ételekről, egyszerű, érthető táblázatokkal illusztrálva a néhol (számomra) kicsit nehezebben emészthető tudományos szöveget. Ezután következik 100 jobbnál jobb recept, amik közül én ezeket próbáltam ki:

Reggelik:
Energiadús smoothie
Banános zabkása

Levesek és saláták:
Csirkehúsleves
Thai csirkesaláta

Előételek és könnyű ételek:
Zöldbab japán módra

Hagymás máj pirítóssal

Főételek:
Spagetti karamellizált zöldségekkel
Citromos-ragadós csirke

Desszertek:
Kajszibarackos-narancsos gyümölcskrém
Könnyed égetett krém
Könnyű csokoládétorta

Alapreceptek:
Innen sajnos még nem tudtam semmit kirpóbálni, pedig van néhány kiszemeltem, mint a japán wasabis öntet, a keleti öntet és a thai mártogatós szósz.


A kilencven ki nem próbált recept közül még jó néhány van, amit beütemeztem magamnak, mint a spanyol omlett, a párolt dim-sum, a fűszeres thai leves, a sült burgonya zsályával, a zsírszegény burgonyakarikák, a wokban sült tofu és spenót, a tojásos sült rizs, a rakott padlizsán fetával, a keleti csirke salátalevélben, a mézes-mázos csirke, a bárányhús tandoori ízesítéssel, a sült csirke olasz módra, a wokban sült kínai sertéshús, a sáfrányos csirke, a marokkói báránysült kuszkuszon, a szezámmagos banán és a nyári puding. Többnyire persze halas receptek vannak még, amiket a fiam miatt sajnos mellőzni fogok, de így is marad elég izgalmas íz, érdekes újdonság.

Bár ne legyen szükség rá, de a kiadónak megjelent még néhány diétás szakácskönyve,

A prosztata védelmében - Betegségmegelőzés, étrend, gyógyító ételek

A szívbarát receptek - Szívesen finomat!

és a Kemoterápia alatt - Étrendi tanácsok, gyógyító ételek

A fülszövegben olvasható, hogy hamarosan megjelennek további diétás szakácskönyveik:

Műtét után - Étrendi tanácsok, gyógyító ételek

Menopausa alatt - Betegségmegelőzés, étrendi tanácsok, gyógyító ételek

Irritábilis bél szindróma - Étrendi tanácsok, gyógyító ételek

Tejérzékenyek szakácskönyve - Étrendi tanácsok, főzés, receptek

Gluténmentesen finomat! - Étrendi tanácsok, főzés, receptek

OMEGA-3 szakácskönyv - Tippek, trükkök sok-sok recepttel

Gyomorégés, gyomorfekély, reflux receptek - - Étrendi tanácsok, főzés, receptek

Cukorbetegek szakácskönyve - Diétásan finomat!

Fogyókúra cukorbetegségben - Tippek, trükkök sok-sok recepttel.

Ha ilyen színvonalas szakácskönyvek lesznek ezek is, akkor bátran merem ajánlani őket mindenkinek! Én kettőt már kinéztem magamnak...

Könnyed égetett krém

A képen talán nem néz ki túl jól, de nagyon egyszerű édesség, ezért nem selejteztem ki azonnal. Persze új kedvencemben, A koleszterin csökkenthető c. szakácskönyvben találtam. Finom, gyümölcsös, meleg, gyors, egészséges, és akármikor egy személy részére is elkészíthető.

Hozzávalók négy személyre:

- 400 g málna (eper is megfelelő)
- 1 teáskanál vaníliaesszencia
- 300 g alacsony zsírtartalmú natúr joghurt
- 6 evőkanál görög joghurt
- 6 evőkanál barnacukor
- 4 hajtás friss menta

A görög joghurtról ezt írja a könyv: A hazai natúr joghurtnál sűrűbb állagú, "glettsűrűségű" görög joghurt egyes hazai delikát üzletekben is kapható, de natúr joghurtból házilag is egyszerűen előállítható. A joghurtot gézkendőbe öntjük, szűrőbe tesszük, amit egy éjszakán át a hűtőben tartunk. Így a felesleges folyadék kicsöpög belőle, s ha kell, a felhasználás előtt még facsarhatunk is rajta egyet." Én is ezt tettem, pontosan úgy, ahogy Csincsillától tanultam, csak az volt a baj, hogy mire a felhasználásra került volna a sor, már ehetetlen állapotba került, ezért ezt a hozzávalót tejföllel pótoltam. De ne ezen a mellékszálon kalandozzunk, mert két másik probléma is felmerült, amiért ez a desszert nem néz olyan jól ki a fotómon, mint az eredetin: az egyik, hogy fagyasztott gyümölcsöt használtam (epret és málnát is), de nem csöpögtettem le rendesen, így elég sok levet engedett grillezés közben. A másik pedig, hogy a grillező program a sütőmben valamiért nem működött tökéletesen, ezért nem karamellizálódott olyan gyönyörűre, mint vártam. És még így is nagyon finom lett, el is fogyott.

Nagy hőfokra előmelegítjük a grillsütőt. A gyümölcsöt elosztjuk négy kis edénybe. A vaníliaesszenciát összekeverjük a joghurttal (én vaníliás cukrot használtam), és ráöntjük a gyümölcs tetejére a tálakban. Erre aztán minden edényben vékonyan görög joghurtot rétegezünk, hogy megvédjük a keveréket a megalvadástól. Minden egyes edény tetejére másfél evőkanálnyi barnacukrot szórunk, hogy befedjük a felszínt. Majd mindezt 2-3 percre a grillsütőbe helyezzük, amíg a cukor karamellizálódik. Tetejére még friss mentát szórunk és tálaljuk.

(Egy adag tápértéke: 749 kJ (179 kcal), 3,1 g zsír, 1,8 g telített zsír, 0,08 g nátrium.)

Nizzai egytálétel marhahúsból

Most egy másik szakácskönyvre kattantam rá, címe Európa eszik. Ebből fogok néhány receptet kipróbálni a következő hetekben. Mivel marhahús kell ehhez az ételhez, kicsit töprengtem magamban honnan szerezzem be. Nemrég a Kisnánára vásárolt marhahúsból főzött gulyásnak volt halszaga, pedig elmentem ahhoz a henteshez az újpesti piacon, amit Bea ajánlott, de annak éppen nem volt marhája, és elküldött egy másik társához. Szép volt a hús, sőt gyönyörű, de a szaga... meg a 4 órás főzési idő, mert nem akart megpuhulni... Aztán végül finom lett, és megettük, bár volt egy kis rossz érzésem, hogy vajon mit eszünk? Előtte egy évvel az Auchanban vásárolt marhahúsból főzött húslevest kellett kiönteni ugyanezért. Elmentem tehát a Lehel piacra, és egy helyen vettem egy kis darab szép felsálat - szerencsém volt, a hús hamar megpuhult, és halszag sem volt. Volt ezzel szemben olyan finom illat a kétórás sütési idő alatt, hogy a gyomrom is hangosan korgott közben, és alig bírtam kivárni, hogy elkészüljön a vacsoránk, aztán meg nem győztem kiszellőztetni a lakást. De megérte!

Hozzávalók (4 személyre)

- 0,5 kg marhahús
- 4 fej hagyma (én kettőt tettem bele)
- 1 gerezd fokhagyma (én kettőt tettem bele)
- 6 db paradicsom
- 10 dkg töltött olivabogyó (én szárított, morzsolt trombitagombát tettem bele helyette)
- 0,5 kg krumpli
- 1 szál rozmaring
- 1 evőkanál fűszerkeverék (nem tudom mi lehet ez, én sót, borsot, őrölt köményt használtam)
- olívaolaj a sütéshez

A recept nem írja, de én azzal kezdtem, hogy a falatnyi darabokra vágott marhahúst elősütöttem egy teflon serpenyőben, csak addig, amíg a külseje szépen megbarnult. Ezután egy sütőtálba daraboltam a zöldségeket:  a hagymát és a krumplit nyolcfelé, a paradicsomot pedig négyfelé vágtam. A húst is hozzáadtam, rákarikáztam a fokhagymagerezdeket, megszórtam sóval, borssal, őrölt köménnyel, meglocsoltam olívaolajjal és a kezemmel alaposan összekevertem. Tenyeremmel rámorzsoltam a szárított gombát, végül a tetején elhelyeztem egy rozmaringágat (az eredeti receptben apróra vágva kell belekeverni, de én a fiam miatt nem mertem). Fóliával lefedve a hideg sütőbe toltam, majd 180 fokon sütöttem 2 órán keresztül.

Szerintem nagyon-nagyon finom lett, a fiam viszont túl fűszeresnek találta (azt hiszem nem szereti az őrölt köményt), valamint az apróra morzsolt trombitagombákat is kiválogatta.

Idén elmarad a kamrabemutató

A napokban több barátomtól hallottam, hogy újabb adót fognak bevezetni, a lekváradót. Nem szívesen mutogatnám ezek után a kamrámat, mert félek, hogy a keményen megadóztatott fizetésemből a piacon vásárolt, és a többszörösen és súlyosan megadóztatott öreg autómmal és benzinemmel hazaszállított, áfával, kereskedői vállalkozói adókkal terhelt nyersanyagból főzött lekvárjaimat is meg akarják majd adóztatni.

Aztán ha továbbgondolom, a rengeteg új adó bevezetése után én még azt is el tudom képzelni, hogy hamarosan bevezetik az internethasználati adót, hogy ne tudjak majd ezen hőbörögni és ilyeneket írni sehová, soha többet.

Zöld paradicsom télire

A Tamás nagymamája mindent jobban csinált nálam. Minden nap volt főtt étel, mindig pont annyi, amennyi kellett. Nem volt végtelen a repertoárja, sosem volt náluk karibi rizses csirke, de az az x darab étel, amit egyébként mind imádtak, mindig a jól ismert, MEGBÍZHATÓ minőségben készült, és biztosan lehetett rá számítani, hogy lesz is még, nem egy extrém kihágás eredménye. A jó, hűvös (tiszta és rendes) kamra tele volt finom lekvárokkal (igen, csipkével is), befőttekkel, szörpökkel, savanyúságokkal, szárított gombával, és karácsony meg húsvét előtt szépen megtelt mindenféle remek süteménnyel, nem kell mondanom, hogy ugyanazokkal, az unokák által ismert és szeretett sütikkel (nem bantusztáni tavaszköszöntő pitével és társaival). Az étkeztetés kiszámítható és tökéletes volt. Ja, és persze mindezt fillérekből, mert az igazi háziasszony ezt is tudja. A tenyérnyi konyha nem csak ezt tudta, hanem ott volt a nagymama varrógépe is, ott varrt és szabott (nem a szoba közepén), ingeket meg fess nacikat a fess unokákra. Tényleg gyönyörűen.
Sajnos, már nem találkoztunk olyan sokszor, hogy a teljes kínálatot végig tudtam volna kóstolni, az meg aztán végképp meg sem fordult a fejemben, hogy elkérjem a recepteket, a halandóság nemigen fordul meg a fiatalok fejében.
Aztán most ott állok, hogy bezzeg a nagymama nemtudommije milyen finom volt, és úgy kéne reprodukáljam, hogy nemhogy nem kóstoltam, de még csak nem is láttam soha. Az egyik ilyen kanizsai tökéletesség a zöldparadicsom-savanyúság volt.Annyit lehet róla tudni, hogy nagyon-nagyon finom volt, és hagyma is volt benne:)
Egyszer már tettem el, az a recept működött, de nekünk nem ízlett, túl ecetesnek találtuk (és persze rögtön kiderült, hogy a nagymamáé nem ilyen volt). Akkoriban még nem írtam fel a receptek forrását, szóval, sajnos, nem tudom belinkelni, de szívesen pótolom. 1 kg paradicsom és 1 kg gyöngyhagyma kellett hozzá. Másfél liter vízből, 3 dl 20%-os ecetből, 2 evőkanál sóból, 5 evőkanál cukorból, 2 evőkanál mustármagból, 1 evőkanár koriandermagból és 1 szál tormából levet kellett főzni, forrón ráönteni az üvegekbe rakott zöldségekre, és kihűlésig száraz dunsztban tartani.
Most a Horváth Ilonában találtam egy receptet, biztos voltam benne, hogy a nagymama is ezt használta, Horváth Ilona tényleg volt minden konyhában, szóval nagyon megörültem neki, de erről már kóstolás nélkül kiderült, hogy nem ez volt, mert ebben fel kell szeletelni a paradicsomot (a nagymamáé egészben volt, mint most megtudtam). Szóval változatlanul keresem az echte receptet. Addig is jöjjön a Horváth Ilonáé.

Hozzávalók:
- 5 kg zöld paradicsom, 1 kg vöröshagyma (nekem összesen 3 kg paradicsom volt és 60 dkg hagyma)
- 3 dkg só 1-1 kg anyagra
- 3 liter víz
- 1 liter enyhe (?) ecet (6 dl 10%-osat használtam)
- 10 dkg cukor (15 dkg-t használtam)

A paradicsomokat és a hagymát felkarikázzuk, kilónként 3 dkg sóval besózzuk, és békén hagyjak egy napig.
Másnap levet főzünk a többi hozzávalóból, adagonként beletesszük a zöldségeket, újra felforraljuk, és tiszta üvegekbe szedjük. A forró levet ráöntjük. Másnap még utántöltjük, és csak akkor zárjuk le.

Hát, nagyon kíváncsi vagyok, hogy működik-e, meg milyen lesz. Remélem, nem felejtem el beírni (azt is remélem, hogy valaki figyelmeztet majd rá:)).

Közben belebotlottam egy nagyon jó kis édes-savanyú zöldparadicsom-receptbe, nem hiszem, hogy a nagymama ez alapján tette volna el, de nagyon jónak tűnik, jövőre kipróbálom.

Napi cukinak meg egy kis Börzsöny, meg némi kiránduló eb: