2022. november 27., vasárnap

Hálaadás kacsával

 

Pulykát akartak sütni a fiatalok, hálaadásnapi pulykát, de a pulyka több okból elmaradt, és beugrott helyette egy kacsa. Azt mondták, hogy egy igazi nagy felnőtt pulykát nem tudnának megenni, a bébipulykát meg nincs szívük megsütni. Ráadásul kicsit elcsúszott a hozzávalók beszerzése is, így aztán egy rendes pulyka megsütése bele se fért volna már a napba. Ezt a képet például 19.32-kor kaptam:


Tehát ekkor kezdődött a sütés. A tepsibe répa, hagyma, fokhagyma és talán sütőtök került a kacsa alá. 22.37-kor viszont már jött a hír, hogy nagyon finom lett, így nézett ki, amikor elkészült.


Készült hozzá krumplipüré és sütőtökpüré:


És ilyen lett a végső simítások elvégzése után:


Hajnali fél 1-kor meg már mindenki elálmosodott, vagy már aludt:

2022. november 23., szerda

Almás palacsinta a sütőből

 

Nagyon szeretem az almás palacsintát, vagy bundás almát, vagy almás pirogot, vagy bármilyen almás édes tésztát, és régen eskü, tudtam én is csinálni, de újabban sose sikerül. Pedig sokféle receptet próbáltam már, a netről is és a zabliszt zacskójáról is, vagy Boriét, aki joghurttal keveri a reszelt almát, Olgiét, aki pirogot süt belőle, vagy Olgi anyukájáét, aki palacsintatésztába mártja azt hiszem, és forró olajban süti ki. Meg tudok őrülni a gyönyörűségtől, mikor ezek a nők átszaladnak a még meleg vagy langyos almás cuccal (vagy én érkezem jókor hozzájuk), és nagyon szeretném én is itthon előállítani, hogy bármikor ehessek. Tele van a füzetem almás palacsinta recepttel, de sajnos mind áthúzva és ilyen megjegyzésekkel, hogy „vacak”, „kuka”, „sz...r volt”, meg ilyenek. Hát ez se lett tökéletes, kicsit gumiszerű a tésztája, de ez volt az utóbbi idők legjobb saját készítésű almás palacsintája.

Ezt a mostani receptet a neten találtam, és feleztem a mennyiséget, hogy mini adag legyen ez is. Hozzávalók a tésztához:

  • 2 db tojás
  • 120 ml tej
  • 50 ml bubis víz
  • 100 g finomliszt
  • csipet só
Ezekből a hozzávalókból a szokásos módon sima palacsintatésztát kell keverni. Ehhez a mennyiséghez a fodros tortaformát kivajaztam, és beleöntöttem a tésztát. (De most látom, hogy az eredeti recept szerint elő kellett volna forrósítani a tepsit, így akkor a fodros tortaforma a kivajazással nem játszik. Majd kipróbálom az előforrósított tepsivel is! Mindegy, folytatom, mert ehető lett.)

Hozzávalók a tészta tetejére:
  • 2 db alma
  • kicsi citromlé
  • 2,5 evőkanál cukor
  • fél teáskanál fahéj
Az almákat meghámoztam, felszeleteltem, és elvileg citromlével meg kellett volna locsolni, de én rögtön a tésztán szépen elrendeztem. Porcukrot használtam, azt összekevertem a fahéjjal és teaszűrővel rászitáltam az almákra egyenletesen. 240 fokon sütöttem 15 percig.

Frissítés: Tesómmal is megsütöttük, és kipróbáltuk úgy, hogy a fodros tortaformát előmelegítettük, és a forró formát óvatosan kivajaztuk. A másik változtatás, hogy kb. 3-4 evőkanál barna cukorral megszórtuk az almák tetejét, majd arra szórtuk a fahéjas porcukrot. Tökéletes lett!


Egy kis cukrozott tejszínhab is jól állt volna neki. Most, hogy nézegetem, összefut a nyál a számban, szóval tulajdonképpen elég jó lett. Nyugodtan essetek neki most azonnal. Ha elkészül, így fogtok örülni:


És így fogtok kinézni:


2022. november 22., kedd

Tökkrémleves hokkaido tökből

 

Amikor együtt önkénteskedtünk az Árvácskánál, kutyasétáltatás közben leginkább az ebekről beszélgettünk, Csincsilla elmesélt mindent a kutyáinkról. De néha, mikor eseménytelenebb kuncsaftunk volt, végre kajákról és főzésről is tudtunk dumálni, mint a régi szép időkben (de hiányzik!). Így került szóba a sütőtökkrémleves hokkaido (japán) tökből, ez terem Csincsillánál és imádja. Nem kell elősütni, sőt nem is szabad, mert akkor erősen gesztenyés ízt kap, egyszerűen csak meg kell főzni, leturmixolni és kész a krémleves. És állítólag a nem hokkaidonál sokkal finomabb. Ennyit jegyeztem meg. 

A hokkaido tök így néz ki:


Nemrég kaptam egyet Csincsillától, és gyorsan elismételtettem vele a receptet, tehát ő úgy szokta, hogy egy kisebb vöröshagymát megdinsztel, erre teszi a magozott, darabolt tököt. Nem kell megpucolni, mert  ennek nagyon vékony a héja, így az is megfő jó puhára. Kis párolás után felengedi vízzel és puhára főzi. Aztán botmixerezi és sóval, pici borssal és csípőssel fűszerezi. Semmi mást nem szokott hozzátenni, legfeljebb néha egy kis tejfölt tálaláskor. (Találtam Csincsillától mindenmentes sütőtökkrémleves-recit és egy almásat is.)

Na én ugyanígy csináltam, de egyelőre csak a fél tökkel kísérleteztem, a másik feléből valami más lesz nemsokára. Tettem még bele szárított gyömbért is, és csak azért nem élő gyömbért, mert féltem, hogy nagyon elnyomja majd az ízét. (A tányérban a fotón a pici fekete pöttyök a borsdarabkák, mert a borsörlőm ennyire durvára darál, én így szeretem. Csak itt most nem mutat valami jól. Pedig olyan gyönyörű képeket csináltam a levesről is és a tökről is, szép sárga virágokkal, de valahogy ez a meleg narancssárga szín nem sikerült minden képen.) 2 tányérnyi lett belőle, és tényleg sokkal finomabb, mint a másik változat. 

Ennek a töknek sokkal több magja van, mint annak a dísztöknek volt, amit megfaragtam múltkor. Ilyen sok lett belőle:


Direkt ugyanabba a tálba tettem, mint az előzőt, hogy össze lehessen hasonlítani a mennyiségeket. Már csak azt szeretném tudni, hogy hogy kell a héjából úgy kiszedni, hogy hogy nem nyálazom össze, ha a leves tetejére szeretném szórni mondjuk egy vendégnek? 

(Csincsilla, azt csak neked írom, hogy nem olyan könnyű kiszedni ezt a tökmagot a héjából, mint az előző fajtát, de lehet, hogy nem sütöttem elég ideig, vagy nem szárítottam sütés előtt elég ideig, nem tudom, csak ha nálatok is előállna ez a probléma, és reklamálna DT, akkor igaza van. Ha nálatok jól működik, akkor én hibáztam. De legalább egységnyi idő alatt tizedannyi tökmagot eszem, ennek is van haszna.)

Napi cukinak egy kis szigorú Amy:

Azt tudtátok, hogy a kutyák orrlenyomata annyira egyedi, mint az emberek ujjlenyomata?

2022. november 18., péntek

Egyszemélyes szilvás süti


Nagyon szeretem ezeket a mini tortaformában sült sütiket, ilyen volt például a mini toszkán csokitorta, és ilyen ez a picike szilvás süti is, amit még tavaly tanultam Annától. A mini tortaforma 17 cm-es átmérőjű, és ez még az a méret, amit pár nap alatt egyedül is el tudok tüntetni. Soha nem voltam édesszájú és sajnos a kisfiam sem, így nem lettem olyan profi tortasütő, mint Csincsilla, de mostanában már csak akkor vagyok nyugodt és boldog, ha van itthon valami desszert is (meg leves, gyümölcs, és persze valamilyen húsos főétel is). Nagyon szeretek enni! És öregszem is.


Azért is jó ez a süti, mert fantasztikusan egyszerű a receptje, ezek a hozzávalók:
  • 10 dkg olvadt vaj
  • 10 dkg cukor
  • 10 dkg liszt
  • kicsi sütőpor
  • 1 tojás
A tetejére
  • ½ kg szilva vagy bármilyen más gyümölcs, de Anna szerint szilvával a legfinomabb
  • cukor
  • fahéj
Ennyit még meg tudtam jegyezni, de hogy milyen sorrendben kell összekeverni a hozzávalókat, azt nem tudom (és azt sem, hogy van-e ennek bármi jelentősége). Én most úgy csináltam, hogy a tojást robotgéppel fehéredésig kevertem a cukorral, majd hozzáadtam az olvadt, de nem forró vajat, végül a sütőporral elkevert lisztet. Kivajazott, lisztezett, alul sütőpapírral borított tortaformába öntöttem a tésztát, majd jó sok szilvával kiraktam a tetejét. Megszórtam cukorral és fahéjjal, és 180 fokon megsütöttem. 


Sajnos nem tudom, mennyi ideig sütöttem, mert nincs felírva, hogy meddig kell, én meg ezt pár hete csináltam, és elfelejtettem hogy volt, de mondjuk 20 vagy 30 perc. Legközelebb beírom. A lényeg, hogy így nézzen ki, mint a képen, és nagyon finom fahéjas-szilvaillat terjengjen a lakásban. Reggelire is jó, de a délutáni ötórai teához is tökéletes, ha az angol királynő szokásait szeretnénk utánozni.

Napi cukinak most azt a 8 db manót mutatom meg, amit egy hete csináltunk Rékával. Ilyenek fehér alapon, sárga háttérrel:


Fekete alapon, fehér háttérrel:


És művészien:


És egy kis Amy is, nehogy hiányérzetünk legyen:


Mindent és mindenkit megeszünk!

2022. november 7., hétfő

Pirított (sütő)tökmag - tökfaragó versennyel


Jól elkéstem ezzel a bejegyzéssel, meg a tökfaragással is, de nem baj, akkor is leírom, hogy meglegyen. Vettem egy gyönyörű kicsike tököt, és azt gondoltam, hogy a 4 napos hétvégére, amikor Csincsillával találkozunk, megfaragom neki ajándékba (csak úgy), és akkor jól időzítve meglesz a tökmagsütés is. De nem volt időm faragni, ezért szóban átadtam a tököt neki, és mondta, hogy jó, hogy nem vittem, mert nem kér semmit. Ha lehet. Aztán meséltem Tomának hosszan a Csincsillával közös kutyasétáltatós élményeimet, majd mondtam neki a tökproblémát, hogy nem sikerült elkészülnöm vele, és hogy akkor neki faragom meg. Mondta, hogy nagyon örül neki, de tarthatná-e nálam azt a tököt. Mondtam, hogy persze. De nem sikerült elkészülnöm akkorra sem, amikor Toma nálam járt. Ekkor volt még egy ötletem, hogy kiviszem majd a temetőbe, milyen jól fog mutatni a sok szokványos mécses között, de akkorra se készült el. És ezzel elment a négynapos hétvége. 

Aztán a múlt hétvégén mégis elkészült, és a magokat is megsütöttem, és minden nagyon tökéletes lett. Mutatom:


A tökmag pedig úgy készült, hogy egy fagyiskanállal kikapartam a tök belsejét, amelyik magokra nagyon rátapadt a tökhús, azt egyből dobtam is ki, nem vacakoltam vele, de könnyű volt ez a döntés, mert azok a magok nagyon picik voltak, nem kellettek a sütéshez. A nagyobb magokat megtisztítva még vízbe is dobáltam, többször átmostam, szűrőn keresztül is és álló vízben is. Aztán kiterítettem száradni egy sütőpapírra. De nem tudtam kivárni a teljes száradást, úgyhogy picit nyirkosan megsóztam, és a hideg sütőbe betoltam. 160 fokra állítottam a sütőt, és amikor elérte a 160 fokot, légkeveréssel sütöttem 15 percig. Ennyi elég is volt neki, de lehet, hogy másik sütőben több vagy kevesebb idő kell neki, vagy esetleg meg kell forgatni őket félidőben. Nagyon-nagyon finom lett, nem lehet abbahagyni. 

A fiatalok meg minden évben elutaznak valahova vidékre tököt faragni. Mindig máshova. És megállapítottuk tesómmal, hogy egyre szebb tököket faragnak, az ideiek így sikerültek:

1. Viki, 2. Vid, 3. Szabi, 4. Mazsi


5. Andi
Lehet szavazni!

A napi cuki pedig Amy a kiránduláson, amikor még csak azt mondják neki, hogy ott kell maradnia egy fotó kedvéért, de ő már nagyon aggódik, nehogy ott hagyják őt:


És aztán mondták neki, hogy kész a fotó, jöhet:


És már én se félek a kutyáktól, mióta voltunk sétáltatni Csincsillával, itt éppen Luckyval és Rambóval barátkozom, osztogatom a jutifalatokat:


Azt sohasem gondoltam volna, hogy én valaha egy idegen kutya szája elé teszem a kezemet, azt meg pláne nem, hogy a kezem a helyén marad ezután, de az első kutya, akit kivittünk a menhelyről egy sétára, Picur volt (persze csak a neve volt Picur, ő maga óriási volt), és Picur kikerülte Csincsilla felé nyújtott kezét, amiben a jutifalatok voltak, és leült elém. És nem lehetett mit tenni, elő kellett venni a zsebemből a jutifalatokat, és odanyújtani Picurnak. És kiderült, hogy ez nem is olyan rossz. A második kutyus Nellike volt, az ember tényleg azonnal szerelembe esik vele, olyan volt, mint egy cica, ahogy bújt hozzám, és teljes testével nekem dőlt, aztán jött Elif, majd Lucky és Rambó, Ganja, Búza, és Negro. Felejthetetlen, különleges élmény volt, az tuti.

2022. október 25., kedd

Citromhabtorta - sok kutyával, Andinak szeretettel


Természetesen gluténmentes.

És ez nem a torta, hanem az otthoni maradék. A tortáról nincs kép, azt el kell képzelni.

Egy-két hónapja minden szombaton és vasárnap kutyát sétáltatunk a szentendrei Árvácskánál. Nagyon-nagyon régóta terveztem ezt, csak eddig nem fért bele az életembe. Mindenkinek melegen ajánlom, minden menhelyi kutyának nagy öröm, ha kiszabadulhat a ketrecéből, és más, nagy valószínűséggel örömteli ingerek érhetik. Van, akit ki sem lehet varázsolni a ketrecéből, és van, aki rögtön nekiindul, és akár másfél órán keresztül teljes erőből húzza a pórázt, és valószínűleg fogalma sincs róla, hogy ki van a madzag végén, mármint a másikon. Es a két véglet között még végtelen számú a variáció. Fizikailag és lelkileg sem könnyű ez a pár óra. A lelki alatt nem arra gondolok, hogy jaj, szegény, de sajnálom, hogy a menhelyen van, hanem csupán arra, hogy megtaláljuk együtt azt a módszert, amellyel nagyobb öröm lesz a közös séta. A húzó-rángató ne húzzon és ne rángasson, a sétálni nem akaró mégiscsak eltávolodjék a menhely bejáratától valamicskét. Legyenek jól megsimogatva és megmasszírozva. Megtömve minden finomsággal, jó kaját kapnak és eleget a menhelyen is, de a jutalomfalatoknak azért mindenki örül, sőt. Meg satöbbi. 

Megvannak az aktuális szerelmeink, DT a nehézfiúkat viszi, egyrészt bírja is a műfajt, másrészt nyilván nem egy kisgyerekes anyukának kölcsönöznek egy nehezen kezelhető, a harapást is opciónak tekintő nagyobb testű ebet. Általában nem tudok fényképezni, mert mindig van a kezemben egy póráz, annak a végén egy kutya, aki vagy teljes erőből rángatva menne vagy megpróbál nyelves puszikat adni, és közben véresre karmol. De egyszer azért csináltam pár képet, és ezt most Andi kedvéért itt is megmutatom (Andinak is van némi kutyafóbiája, ezért megbeszéltük, hogy egyszer jön ő is sétáltatni - tökéletes módszer ellene a menhelyi kutyasétáltatás, a kutyakényeztetés közben egyszerűen nem jut idő a fóbiánkkal foglalkozni). De ez majd a napi cuki lesz. Először jöjjön a recept.

Szóval szülinapi tortát akartam csinálni, nem túl nagyot, és nem túl kalóriadúsat. Meg mi is szívesen ettünk volna valami édességet otthon. Szóval egy baromi nagy adagot csináltam, ennek jönnek a hozzávalói. Ebből kijött egy 18 cm átmérőjű, magas, kerek torta, és két jó nagy tál otthonra.

Az alap a szokásos almás-mákos kevert süti volt, ehhez sosem mérem a hozzávalókat, egyszerűen kikeverek valamit, mindenféleképpen finom lesz, legfeljebb kanállal esszük.

Tehát a tésztához:

- 20 dkg darált mák

- 2 üveg almaszósz (720 ml/üveg) - én szoktam eltenni, de kapni az Aldiban készen is. Vagy összedobhatja az ember a sütés előtt - a hámozott, kicsumázott almát meg kell főzni, ennyi az egész, és a kívánatos mértékben összetörni. De használhatunk helyette egyszerűen frissen reszelt almát is.

- 4 tojás felverve villával

- kb. 1 dl olívaolaj

Ezeket összekeverem egy jó nagy tálban. Jöhet a többi száraz hozzávaló meg a fűszerek, csak úgy érzésre:

- pár evőkanál hajdinaliszt (mert jól megy nagyon az íze mindenféle almás cucchoz)

- 1-2 evőkanál tápiókakeményítő

- 5-6 evőkanál rizsliszt vagy 4-5 evőkanál rizsdara

- só, 1:4 édesítő, fahéj, vanília

- egy marék tört pirított mogyoró

- 1 marék mandulalap

A kapott massza nem önthető, nem önterülő, de még hígabb, mint egy nokedli, nem lehetne kiszaggatni. Szóval ilyen állagot akarok elérni. A darás lehet hígabb, mert az erősen duzzadni fog. A jó nagy gáztepsimet kibélelem sütőpapírral, belesimítom a masszát. Ez egy nagyon vizes cucc, lassan fog megsülni, és fontos, hogy ne legyen túl vastag, mert akkor sosem. 190 fokon sütöm, legalább egy óra. De az is lehet, hogy több. Melegen még elég mállékony, hidegen lehet majd vagdosni. A végeredmény egyébként egy nagyon mákos, nagyon puha, nagyon szaftos tészta, magában is rohadt jó.

Megsütöttem, és másnap kivágtam belőle egy kört a kicsi torta alapjának, a többivel pedig kibéleltem két közepes tálat. Erre jött a hab.

A citromhabhoz:

- 2 nagy pohár görög joghurt

- 4 dl tejszín

- 2 citrom és 1 narancs leve

- 9 lap zselatin

- jó sok felaprított bio citromhéj (mindig van lefagyasztva)

- 1:4 édesítő, vanília

Hát ezen nincs mit ragozni, a tejszínt felvertem habbá, a többit összekevertem, a zselatint áztattam, pici vízben feloldottam, aztán mindent összedolgoztam. A tortára raktam jó sokat, 8-10 centi magasságot (arról nincs képem), a maradékot meg ráöntöttem a két tálban várakozó maradék tésztákra. Pár óra dermesztés elég. Akkor jó, ha semmi nem túl édes, a mákos alap jó mák ízű, a citromos hab meg egy kicsit savanykás. Szuper lett.


Na, és a napi cukik.

Két tojás. Jobbra, a fojtó nyakörvvel Elif. Tíz hónapos kutyagyerek. Balra a tesó, Barka, akit három hónaposan már örökbe fogadtak, és egy szerető nagycsaládban él. Elif végtelen energiával rendelkezik, de cukorfalat, édes, kedves, okos. Sok idő kell hozzá és sok türelem. Igyekszem mindig sétálni vele egy jó nagyot, tanuljuk, hogy ne húzzuk tele torokkal a pórázt. Sokat okosodtunk, mint a ketten.



Nellike. A szerelmem. Okos, kedves, bújós. Most már folyamatosan boldog. Étvágya remek. Nagy főnyereménye lesz valakinek. Egy-két éves kutyus, látszik, hogy már voltak kiskutyái. A születési ideje most biztosan rosszul szerepel a menhely honlapján.





Mogyoró. Nagy testű, nagybundás, jó kutya. Fogalmam sincs, miért van még a menhelyen, szép is, kedves is. Nem tartozik DT ügyfelei közé, nem nehézfiú egyáltalán, nem rángat, nem húz, nem támad, nem is tudom, hogy kerültek össze.



Negro. Nem fiatal kutyus, de örökmozgó. Imád sétálni, és elég problémamentes.  Ez a legjobban sikerült kép róla:) Nem kicsi, nem nagy, fekete, az örök észrevehetetlen. A többi képen legfeljebb a háromnegyed része látszódik, az is hátulról.



Björn. Mint az ördög, olyan eleven. Gyönyörű kutya, ő is Elif-korú, olyan tíz hónap körüli. Hatalmas tappancsaí vannak. Brenda az anyukája, ő is a menhelyen lakik. Björni is azok közé tartozik, akik egyedül (mármint kutyatárs nélkül) nem szívesen távolodnak a menhelytől, azért van épp DT ölében. Energiában és erőben úgy két-három Elif (pedig ő sem kutya, illetve hát az). Jó kutya lesz, de sok-sok időt kéne rászánni. Imádja az embereket.



Mendike. Cukorfalat. Elmondhatatlanul kedves. Nem egy sporlédi, a kis görbe lábain hosszú utakra már nem megy. Ha elfárad, lefekszik:) Jó súlya van, mozdítani nemigen lehet. Bármikor hazavinném, Nellikével együtt.


Búza. Fiatal, félős kutyus. Irtó kedves egyébként. Boldogan kontaktál, simul, ugrik, de sokszor fél messzire elmenni a menhelytől. Igazán hosszú útra még csak egyszer tudtam elvinni, amikor DT-vel és egy másik kuttyal együtt mentünk. Neki is olyan fantasztikus puha bullszája van, speciel pici kemény sörtécskékkel, szerencsére irtó jó az étvágya, sokszor fogdoshatom:)


Rollócska. DT kedvence. Nagytestű, szerintem nem egy Einstein, de nagyon szeretetreméltó. Igazából nagyon félénk. Teljesen meg van zavarodva, nem való neki a nyüzsgős menhely, egyre inkább befelé fordul, általában nincs kedve sétálni sem. Messzire nem szoktak jutni. A súlyánál fogva mindig pont az van, amit ő akar, betontuskót nem lehet mozdítani. Sajnos harap is, ha úgy gondolja, hogy oka van rá. Nem igazán imádja a többi kutyát... Nehéz ügy. Az ülve, piknikelve elfogyasztott nyúlfül és a gerincmasszázs már jól megy. 


Sok más kuncsaftunk is van, de kép csak róluk. 

Andi, a négynapos hétvége szombatján vagy vasárnapján?


2022. október 9., vasárnap

Amy recept nélkül

 

Csincsilla, csak neked, csak most - a tegnapi találkozás emlékére egy kis Amy. (Még maradt 6.500 forintunk.) Ha lesz mostanában valami újdonság, akkor istibizi írok receptet is a képhez. 😎 De legalább most rögzítettem, hogy tegnap találkoztunk végre. Legközelebb találkozunk az Árvácskában Szentendrén. Esetleg küldhetnél te is nekem egy kis biztatást a kedvence(i)dről.

2022. szeptember 8., csütörtök

Sült padlizsán görög joghurttal és chilivel - és Dunakeszi bringatúra

Ezt a sült padlizsánt Annától tanultan, amikor náluk voltam Tahiban a nyáron. Már háromszor elkészítettem azóta, de egyszer se sikerült lefotózni, mert gyorsan elfogyott. Most is már csak ez a fél darabka maradt meg nagy nehezen a fotózáshoz. A sok olívaolajtól krémesre sül, és még a héja is ehető, főleg, ha még kicsi, fiatal padlizsánokat sütünk. Anna parázson sütött hozzá húst, majd kitette ezt a padlizsánt az asztalra, meglocsolta görög joghurttal, és ekkor elállt a szavam. Nem tudom elmondani, hogy milyen finom, feltétlen ki kell próbálnotok!

Úgy készül, hogy a padlizsánokat hosszában félbevágjuk, majd kb. 1 cm távolságra csíkokat vágunk a húsába. A résekbe felszeletelt fokhagymát teszünk, nem sokat, egyet-kettőt, sózzuk, borsozzuk és meglocsoljuk olívaolajjal. 200 fokos sütőben krémesre sütjük. Tálaláskor hideg görög joghurtot csorgatunk rá és chilipaprikával díszítjük. Mennyei!

Nálam a saslik mellé készült. A sült krumpli teljesen fölösleges a tányéron, mert ez a padlizsán egy kis hússal önmagában is tökéletes és isteni finom, csak azért sütöttem most hozzá, mert annyira féltem, hogy éhes maradok!

Mai cuki a fűszerkertem az erkélyen. Menta, bazsalikom, tárkony, rozmaring van a cserépben. A tárkony egy kicsit se néz ki jól, de reménykedem benne, hogy még feléled. Mentettem a zöldségboltból, és szépen helyre is jött, de amikor beültettem ebbe a nagy cserépbe, akkor megsértődött egy kicsit és ledobálta az összes új levelét.

És közelebbről:


Nemrég eljutottunk végre tesómmal Dunakeszire bringával. Első alkalommal a Duna-partot néztük meg, leültünk egy padra és figyeltük a Dunát és az embereket, és azt az érdekes felfedezést tettük, hogy vasárnap délután Dunakeszin a Duna-parton korzóznak az emberek gyönyörűen kiöltözve. Nagyon vicces. Mivel most már jól működik a bringás computerem, írom az adatokat:

Távolság: 33,433 km oda-vissza
Max. sebesség: 22,6 km/óra
Átlagsebesség: 12,7 km/óra
Idő: 2 óra 37 perc 40 másodperc. 

Aztán eltekertünk másodszor is, az már kicsit kalandosabbra sikerült, mert nem a Duna-partot céloztuk meg, hanem az Auchanba akartunk bemenni, de oda már nem visz bringaút, úgyhogy elég veszélyes helyen mentünk egy rövid szakaszon, egyszer félre is kellett állnunk, mert egy kamion nem tudott kikerülni minket a szűk úton. Visszafelé viszont eleredt az eső, úgyhogy még meg is áztunk. Csak odafelé tudtam mérni, mert visszafelé elfelejtettem feltenni a műszert. Akkor így mentünk:

Távolság: 16,399 km csak oda
Max. sebesség: 27,6 km/óra
Átlagsebesség: 13,8 km/óra -> Tesóm rekordja! Igazából emiatt írtam le az adatokat! 😀
Idő: 1 óra 10 perc 41 másodperc

2022. szeptember 3., szombat

Serpenyős csirkenyárs, azaz saslik, amit Mazsitól tanultam

Múlt szombaton (augusztus 27-én, ez fontos dátum, rögzítem is!) tartottuk Mazsiék lakásavató buliját. (Egyúttal az összes közeli szülinapot is.) Mazsi úgy tervezte, hogy mártogatókat fog kínálni, és nem lesz leülős étkezés, hanem dumcsi, járkálás, nézelődés, eszegetés, de anyukájával közösen ezt nem hagyhattuk annyiban, és erős nyomást helyeztünk rá, hogy legyen sok kaja. És lett. Kicsit túl sok is.

Mazsi ezekkel a kajákkal készült: ez a csirkenyárs, sült kukorica, tonhalkrém, tojáskrém, krumplisaláta sokféle zöldség gyönyörű egyforma darabokra vágva a mártogatáshoz, gyümölcsök: görög dinnye, szőlő, barack.

Anyukája ezeket hozta a buliba: Mama-féle sült hús, körözött, csokis és lekváros piskótatekercs.

És én: kenyér, utopenec, majonézes krumplisaláta, padlizsánkrém, sajtos rúd.

Borzasztóan sajnálom, hogy nem készült fotó a gyönyörű terülj-terülj asztalkámról.

Na és ettől a csirkenyárstól teljesen el voltunk ájulva, mert nem tudtam elképzelni, hogy lehet ennyire omlós és finom a husi, nincs kiszáradva, nem uralja semmilyen íz, mint például nálam a régi verzióban a kolozsvári szalonna. Ezért elkértem a receptet, és kiderült, hogy Mazsi egy barátnőjétől tanulta, és azt is ekkor tudtam meg, hogy nem is sütőben készült, hanem serpenyőben!


Hozzávalók nálam most 11 db nyárshoz:

  • 2 db csirkemell felkockázva
  • 3 fej hagyma nyolcadokra vágva
  • fél kaliforniai paprika kisebb darabokra vágva, de lehet hegyes erős paprika is egy kicsi
  • 5-6 db paradicsom nagyságtól függően negyedekre vagy nyolcadokra vágva
  • napraforgóolaj
  • só, bors, szárított bazsalikom
Az olajba szórtam a fűszereket és a felkockázott csirkemellet belekevertem. Fontos, hogy a páclé ellepje a husit. Mazsi üzeni mindenkinek, hogy ha nem lehet kapni csirkemellet, mert mondjuk hiánycikk lesz, akkor ugyanolyan finom filézett pulykacombbal, de bármilyen szárnyas bármilyen testrészével tökéletes lesz. A barátnő, akinél Mazsi először látta ezt a csirkenyársat, tejben pácolta a husikat. Lehet egy óráig vagy akár több napig is. Lehet a pácban tartani, és frissen készíteni mindennap néhány nyársat, mondjuk amíg meg nem unja az ember.

Na és nálam pár napig tartott a pácolódás különböző okok miatt, de aztán csak felfűztem a nyársra a hagymát, paprikát, paradicsomot és húst, és egy száraz teflonserpenyőbe tettem őket:


És most jön a lényeg: végig fedővel lefedve kell sütni, közben kétszer-háromszor meg lehet forgatni. Persze a fotózáshoz le kellett venni a fedőt:

Mellédobtam a megmaradt feldarabolt zöldségeket is. Annyira finom! Mazsi egyébként a buli után még kétszer tartott morzsapartit magának, ezek voltak vasárnap a tányérján:


Ez pedig a hétfői maradékmentés:


És mi pedig tegnap kettesben ünnepeltük Toma szülinapját, azt hiszem ilyen nem volt még sose, de olyan szerencse volt, hogy ott várakoztak a pácban a csirkemellkockák, mert teljesen váratlanul dőlt el, hogy nálam lesz a buli, és ezt készítettem neki. Igaz, hogy ma van a szülinap, és tegnap kezdődött az ünneplés, de majdnem sikerült kivárni az igazi megszületését, ugyanis fél 4-kor indult haza, és azt hiszem, hajnali 6 körül születhetett. Nem tudom, mert elvették a szemüvegemet és nem láttam az órát a falon. Az is igaz, hogy nem is néztem. 


Vagyis nem pont ez készült, mert a szülinapi vacsit nem lehetett lefotózni, olyan gyorsan elfogyott, de megismételtem a kedvetekért. Toma tányérján persze a padlizsán helyett is sült krumpli volt meg görög saláta sok-sok fetával.

Visszatérve Mazsi lakásavatójára, Penny így várta a vendégeket:


Meg így:


De nem dagi, hanem csak jön a tél és már növeszti a bundáját!

Én meg kaptam új tűzhelyet:


És végre itt az ősz! Istenem, de vártam.