Grízes tészta Vilma 2. szülinapjára

A mai bejegyzésemnek nem az étel lesz a lényege. Hiszen ki ne tudna grízes tésztát csinálni? A világ egyik legegyszerűbb és leggyorsabban elkészíthető finomsága. Egy kis zsíron vagy olajon megpírítunk egy bögre búzadarát, majd felöntjük 3/4 bögre vízzel, hogy megpuhuljon és belekeverjük a főtt tésztát. Ehetjük édesen, porcukorral meghintve vagy lekvárral meglocsolva, esetleg sósan, köretként. Általában szélesmetélttel csinálom, de most nem volt itthon, ezért kockatésztát főztem hozzá.

A grízes tésztát Vilmának csináltam, mert ma van a második szülinapja. Hogy miért pont ezt, azt majd a későbbiekben részletezem. Először szeretném elmesélni, hogyan is került hozzánk. Frakkhoz, a másik vizslánkhoz járt régebben egy kutyaoktató, hogy megpróbáljon okos és művelt európai kutyát nevelni belőle. :) Aki ismeri Frakkot az elmondhatja, hogy valamilyen szinten sikerült is. Szóval Piroska, az oktató tette a bogarat a fülünkbe. Neki két mudija van és megkérdezte, hogy nem akarunk-e Frakknak egy társat? Hiszen egész nap itthon van egyedül, amíg mi dolgozunk, talán unatkozik. Én elég hevesen tiltakoztam eleinte, de aztán szép lassan beadtam a derekam. Miért is ne? De azt kikötöttem, hogy amennyiben lehetséges, attól a családtól vegyük a kiskutyát, akitől Frakkot és ha lehet kan legyen. Részben szerencsénk volt, mert amikor Imi felhívta őket, kiderült, hogy éppen akkor ellett Janka (Frakk anyukája), de sajnos csak egy kutyus maradt meg az alomból, a többi elpusztult. Ráadásul az egy túlélő lány volt. Várnunk kellett még egy kicsit, hogy kiderüljön, az az egy túléli-e az első heteit. Három hét múlva mentünk el megnézni. Én úgy voltam vele, hogy csak megnézzük!!! Ez még semmire nem kötelez, ráadásul lány és én fiút akartam. De amikor megláttam, végem volt, beleszerettem. :)

Ezeknek a szemeknek nem bírtam ellenállni. :)

A Molnár család Nógrádban lakik, két vizslájuk van: Janka és Leó, ők a szülők. Kisvizsla-nézőbe vittük Frakkot is, hogy kiderüljön, mit szólna a jövevényhez. Akkor még nem volt ellenére a dolog, mert nem tudta, hogy ha az a három hetes kis csomag, akit körbeszaglászott nálunk marad, akkor neki felfordul az élete, nem lesz több nyugodt, szunyókálással töltött nap, hanem egy házsártos, terrorista lánnyal kell együtt élnie.

Frakk itt majdnem 4 éves, Vilma pedig 3 hetes.

A nógrádi látogatás után nem volt kérdéses, hogy az a kutyus kell nekem! Néha azért motoszkált bennem a gondolat, hogy vajon ő nem beteg? Nem fog elpusztulni, mielőtt elhozhatnánk? Vagy miután elhoztuk? De ha csak ránéztem Frakkra, minden kétségem eltűnt. Elvégre testvérek, Frakknál egészségesebb, erősebb kutyával pedig még nem találkoztam és valószínűleg az sem véletlen, hogy Vilma maradt meg egyedül az alomból. (Ez a tény egyébként a szocializációját nagyban befolyásolta szerintem, mert Frakkon kívül más kutyákkal nem tud meglenni, megjegyzem, Frakk nélkül sem!)

8 hetes korában hozhattuk el, szülinapomra kaptam ajándékba. Azóta sokszor mondtam viccesen, hogy ha lett volna egy kis eszem, otthagyom Nógrádon. Amikor megérkeztünk érte, azzal fogadott minket, hogy az előző gazdi gyönyörű sárga virágjai közé ugrott egy hatalmas hasast. A négy pici láb négyfelé állt és vigyorogva ugrott a lépcsőről a virágokba. :)

Azóta eltelt két év, sok mindent átéltünk vele, nagyon rossz de imádnivaló. Szerencsére még nem volt beteg (lekopogom), egyedül az ivartalanítási műtét miatt volt huzamosabb ideig (kb. 7 óra) dokinál. Erre azért volt szükség, mert eszünkbe sem jutott pároztatni őket, meg különben is tesók!

Ezt a képet muszáj volt feltennem ide is, Imi blogján is megtalálható. A félreértések elkerülése végett: szeret az asztal mellett ülni széken, padon, de nem ott eszik! :)

Végül pedig a magyarázat a grízes tésztára. Tavaly áprilisban, Vilma szülinapja körül újítottuk fel a fürdőszobát. A vízvezeték-szerelési munkálatokat Imi keresztapuja végezte. Imi keresztszülei, Erzsi néni és Miki bácsi Szombathely mellett, Vépen laknak. Róluk még fogtok olvasni egészen biztosan. Szóval Miki bácsi Vépről jött fel, hogy dolgozhasson nálunk. :) Ahogy Erzsi néni meg szokott kérdezni minket, amikor megyünk hozzájuk, hogy "mit főzzek? mit ennétek?", úgy én is megtettem. Miki bácsi erre a szokásosat felelte: "darás tésztát vagy túrós csuszát". Mindig ezt mondja, mert saját bevallása szerint a fülén jön már ki a sok hús, a nehezebb ételek. Persze én nem fogadom a rokonokat, vendégeket ilyen egyszerű ételekkel, de úgy gondoltam, meglepetésből csinálok egy kis grízes tésztát - úgy emlékszem - a brassói mellé kiegészítésképpen. Úgy akartam tálalni, hogy "tessék, ez az ebéd, csak grízes tésztát főztem". Kiváncsi voltam, mit szól hozzá. Meg is csináltam előző nap és kiraktam az egész lábas tésztát hűlni a kamrakőre, persze fedővel lefedve. Kb. 5 perc után látom, hogy Vilma onnan sunnyog kifelé és nagyon nyalogatja a száját. Abban a pillanatban le sem esett, hogy mit csinálhatott, elvégre nem hallottam zörgést és forró volt a tészta! Pedig de: a kiskutyám az utolsó morzsáig befalta úgy ahogy volt, forrón. :) Vannak rá tanúk! Mivel nem volt itthon több búzadara és akkor kisebb gondom is nagyobb volt annál, hogy elmenjek venni, nem sikerült a meglepi. Viszont Vilma jóllakott.

A mai napon ennek emlékére kap egy jó nagy adag grízes tésztát, természetesen mindenféle ízesítés nélkül. Frakknak is jut belőle!