Természetesen nem érkeztek üres kézzel: hoztak két féle házi pálinkát, házi kolbászt, sonkát, szalonnát. Olyan illatuk van!
Én főleg olyan ételekkel készültem, amiket itt, a blogon fedeztem fel. Édes sütire sajnos nem volt időm, azt készen vettem. Sós sütinek pedig a kedvenc krumplis pogácsámat gondoltam.
Ennek a poginak van egy kis története. Aputól tanultam a receptet, ő pedig egy idős nénitől. Régebben, amikor még irodába járt dolgozni, egyik nap megjelent a bejárat mellett egy néni, aki házi pogácsát árult, hogy kiegészítse a nyugdíját. Mindenki vette tőle mint a cukrot, mert nem adta drágán és finom volt. Apu egyszer odáig merészkedett, hogy megkérdezte tőle a receptet. A néni szívesen elmondta, így lett ez családunk egyik kedvenc sütije.
Hozzávalók:
1 kg liszt
1/2 kg áttört főtt krumpli
kb. 1/2 liter tej
5 dkg élesztő
2 tojás
1 evőkanál só
2 evőkanál zsír
A langyos tejbe belemorzsolom, elkeverem és felfuttatom az élesztőt, majd az összes hozzávalót összegyúrom a deszkán (vagy dagasztógéppel megdagasztom). Jól gyúrható, de közepesen kemény tésztát kell kapnunk. Ha a tej kevésnek bizonyul, öntsünk még hozzá, de langyos legyen.
Ezután letakarva kb. fél óráig kelesztjük. Kis darabokat szoktam levágni a cipóból és kb. 1 cm magasra nyújtom. Egyszerre csak egy-két tepsinyi adagot szaggatok ki. A tetejüket megkenem felvert tojással. Amíg a sütő melegszik, még egy kicsit kelesztem a tésztát. Légkeverésen 220 fokon kb. 15 perc alatt pirosra sütöm.
Én normál méretű pogácsaszaggatóval szoktam kiszaggatni, de apu azt mondta, hogy a néni kb. fánk méretű pogikat csinált. Úgy még nem próbáltam. Viszont egyszer megbolondítottam egy kis bolognai szósszal, ami tésztához készült és megmaradt ebédről. A kiszaggatott pogácsák tetejébe nyomtam egy kis lyukat és azt töltöttem meg szósszal. Azt hittem, ahogy kelni fog és magasodik a sütőben, kitolja magából a szószt, de szerencsére nem így történt. :)
17 megjegyzés:
Ez igazi jó recept, ilyenekkel nevelték fel a régi öregek feleségei a hat-nyolc gyereküket. Egy csepp Hagyomány.
Akkor süss ilyet, én maradok a zsomporkeksznél. Az is jó recept...
Igaz, én is emlékszem, anyu gyakran sütött ilyet! Én viszont még soha, úgyhogy épp ideje kipróbálni ezt a receptet, köszi Bea!
Ágiiiiii! Mi az a zsomporkeksz?
Mindamellett meg iszonyú gusztusos. Én a kelt tésztákkal úgy vagyok, mint Andi a piskótatésztával... sajnos nem nekem találták ki. Vagy túl puha, vagy túl kemény. Elég az alja. Fojtós a tészta... Mi lehet a titkos recept? Amitől szemmel láthatóan könnyű - gusztusosan kisült, nem kemény, égett? Ami olyan, mint a képen? Ti biztos tudjátok! Nekem csak a zsomporkeksz megy!
Az egy ezeréves, egyszerű kekszrecept az 1930-as évekből. Amikor már falun is kezdtek elterjedni a városias sütik, akkor találták ki a parasztasszonykák. Iszonyat, disznózsíros kalóriabomba. És isteni!
Ja, és azért zsompor, mert akkor még nem voltak olcsó porcelán meg fém sütistálak kaphatók, ezért az öreglányok zsomporba tették a kexet, és úgy kínálták a vendégeknek. A zsompor meg gyékényből, csuhéból meg fűzfaszíjacsból készült kenyérkosárféle.
Oké, a zsomporkeksz receptjéért cserébe eláruljuk a kelt tészta titkos receptjét! :-)
(Egyébként már írtam, hogy nekem is csak azóta sikerülnek a kelt tészták, mióta Csincsilla receptjeit használom. Előtte pont úgy voltam vele én is, mint most te, de most már igazán belejöttem. Ezért gondolom, hogy Bea receptje is működne most már nekem ... asszem.)
Ha már termelünk, úgyis kell majd a gizgazok közt ennivalókat is szerepeltetnünk, hiszen azért veettünk mindent, hogy megegyük! Akkor innen próbálkozok legközelebb kelttészta-receptekkel, remélem, jobban megy majd. Úgy irigylem azokat,(titeket) akik már ránézésre, meg kézrátétellel megállapítják, hogy a tészta megfelelő, finom, nem olyan hervasztó, mint ahogy nekem sikerül!
Ági, én véletlenül keveredtem ide, a profi szakácsok és cukrászok közé! Mindent úgy csinálok, ahogy írják, aztán lesz belőle valami, ami annyira azért nem lehet rossz, mert a családom falja! Nyugodtan próbálkozz! Én most épp megint feketeerdő-tekercset sütök Csincsilla receptje alapján, és egyszerűen nem lehet elrontani! A lényeg, hogy jó meleg legyen a tésztának :-) azt szereti.
Nagyon tetszik a pogácsa már holnap megsütöm ha lehet
a fénykép is iszonyú jó róla
sokszor puszil: É
ilyen apukával könnyű! aki még recepteket is gyűjt! jól is néz ki:) mármint a pogi.
Ági, régebben én is hadilábon álltam a kelt tésztákkal, de aztán valahogy megszerettem a sütésüket. Előfordul, hogy én is elrontom elsőre, kemény lesz a tésztája, stb..de aztán módosítom a receptet és másodszorra már sikerülni is szokott. Egyébként amit Andinak írtam egyszer, az ide is igaz: sok függ a sütőtől is!
Az én veszprém megyei rokonaim zsombornak mondták a zsomport. :)
Andi, szerintem te is profi vagy, ne húzd le magad! :) Olyan szépeket tudsz sütni-főzni!
Éva, ha megsütötted, várom a beszámolót, hogy ízlett a családnak! :)
Csincsilla, én is örülök, hogy ilyen apukám van. De most már anyukámat is mozgósítom, mert a végén még azt hiszitek, ő nem szokott a konyhában tevékenykedni. :)
Hát eléggé úgy néz tűnik!
miffan??? mégeccer írd le!
Nyelvújító Andi :P :D
Nemtom mit akartam inni! vagyis írni! upsz!
Megjegyzés küldése