2009. április 25., szombat

Töltött padlizsán márványsajtos görögsalátával


Borival úgy szoktuk egymás névnapját és szülinapját tartani, hogy az ünnepelt főz. Így hát most rajtam volt a sor, de mivel annyira szép idő van mostanában, úgy gondoltuk, hogy a félkész kajákkal átmegyek Borihoz és ott fejezem be főzést, majd a kertben esszük meg az egészet. Nem tudom, tudja-e mindenki, mennyire jó egy kertben üldögélni, finomakat enni, napozni! Hát akkor most mondom: nagyon jó!

Mivel közbeiktatott autókázással volt nehezítve a mai főzőcske, ezért azt találtuk ki, hogy valami sütőben befejezhető fékész kajával megyek Borihoz, plusz valami salátával. Bori találta ki, hogy töltött, vagy rakott zöldséget csináljak, így esett a választásom a töltött tökre és a töltött padlizsánra.


Több szakácskönyvben is utánanéztem, és bár sok dologban különböztek a receptek, abban megegyezett mindegyik, hogy a padlizsánt meg kell sütni, mielőtt megtöltjük. Ezért mielőtt nekiálltam volna a darált húsos töltelék elkészítésének, a serpenyőben szépen megpirítottam a félbevágott és citrommal jól bedörzsölt padlizsánt (lehetett volna sütőben is sütni, de ahhoz most nem volt kedvem!). A padlizsánfeleknek még sütés előtt kiszedtem egyben a belsejét, és ezeket a kivágott belső részeket is bedörzsöltem citrommal és szép barnára sütöttem.

A töltelék ugyanaz volt, mint a töltött töknél: egy serpenyőben jó sok hagymát dinszteltem, majd egy duci gerezd fokhagymával illatosítottam. Megszórtam piros paprikával, és erre tettem a darált húst, amit pirítás közben folyamatosan tördeltem össze egy favillával. Amikor elkészült, felengedtem egy kis vízzel, öntöttem hozzá házi paradicsomlét, szórtam bele 4-5 evőkanál rizst, sóztam, borsoztam és jó sűrűre főztem.



A padlizsánhajókat sütés után megint meglocsoltam citromlével, bekentem egy gerezd szétnyomott fokhagymával, sóztam borsoztam, majd ebbe az előkészített üregbe tettem a darált húsos tölteléket, és betakartam a padlizsánokból kiszedett, majd szép barnára sütött belső résszel. A tetejét megszórtam durvára reszelt sajttal, és 200 fokon 45 percig sütöttem.



A salátát úgy állítottam össze, hogy apróra vágtam egy pár levél fejes salát, egy szál uborkát, három paradicsomot, egy retket, egy csokor petrezselymet és egy fél fej lilahagymát. Két kanál szőlőmagolajjal és egy kanál balzsamecettel locsoltuk meg, és a végén szórtunk rá apróra vágott márványsajtot. Hihetetlenül finom volt így együtt, szerintem sokkal jobb, mint fetával.



A sült-töltött padlizsán, a sült-töltött tök a tányéron, nagyon jól mutat!



Bori kertje:



Hortenzia a frissen kibújt körömvirág-levélkék között. A körömvirág Keresztapa kedvence volt, most is mindig ott virít a sírján. Amióta ezt tudom, én is imádom ezt a virágot.



A tulipánok sokféle színben pompáznak, egy félreeső helyen egy majdnem fekete is kivirágzott.



Ez pedig az ebéd utáni szieszta helyszíne (már persze ha nem egy hiperaktív barátnővel áldott meg a sors és nem kell vele biciklitúrára menned ebéd után azonnal...). Ha lesz egy házam valamikor, biztosan az első dolgom lesz venni egy hintaágyat!!!


12 megjegyzés:

Éva írta...

Na hál istennek minden jóban van valami roszz!! mer már túl sok lett volna a jóból!!
(isteniek a kaják a kert és a virágok!!) valami kis bakikáról is írhattál volna a szerencsétlen pórnépnek...

Andi írta...

Jó hát annyi, hogy elsőre nem sikerült tökéletesre sütni a cuccot, de félsülten is nagyon finomak voltak a zöldségek. Később visszatettük a sütőbe, de úgy én már nem kóstoltam.

Ági írta...

Már tíz éve egy hintaágyról álmodozom én is, de nem lehet 2 méternél hosszabbat kapni. A rövidben meg nem lehet normálisan aludni vasárnap ebéd után!

Hedvig írta...

Jó Borinak, hogy minden kész, minden szép, még hintaágy is van. A miénk még elég kezdemény, építőanyag-, homok-, meg kavicskupac, gaztenger nyírásával előállított, nem selymes, de fajgazdag fű, itt-ott egy-egy művelésbe vont rész. Jani alatt múltkor összetört a műanyag szék, úgyhogy azt hiszem ezután pokrócon piknikezünk a kertben.

Andi írta...

Ági, én láttam egy baromi nagy hintaágyat a Kikában itt Budapesten, fából volt, szép munka, kényelmes, csak egy kocsi áráért adták...
Hédi, ugyanez a hintaágy szerintem még Janit is elbírná, annyira tömör volt! Annyi csak az egész, hogy az ember spórol rá mintegy 20 évig :-)

Hedvig írta...

Nem tudom, lehet, hogy inkább fogunk maradék téglákat és deszkákat vagy facsököket, s alkotunk valamit. Kika=derágo. Spórúnyi=ölíg.

Andi írta...

Ölíg bizony! :-)

Ági írta...

Hát én is láttam azt a csodát, éppen a győri Kikában. Sokkolt... Különben apósék a borgátai nyaralójukhoz csináltattak egy falusi lakatossal egy nagyon nagy, klassz hintaágyat. Hátránya, hogy nem dönthető, és csak teherautóval mozdítható. Pedig csak én ülök bele egy évben egyszer, amikor lemegyünk bulizni.

csincsilla írta...

naon szépek, egyszer már ráveszem magam ilyesmire is, csak nem tart olyan nagyon sokáig.

micike írta...

Nagyon büszke vagyok rád Gömbike! Éjjen a márványsajt!

Andi írta...

Csudálkoztam is, hogy ízlett nekem a márványsajt, pedig ott se voltál! :-)

Hedvig írta...

Megfőztük ezt a kaját hétfőn, nagyon finom lett. Görögsalira már nem volt energiám, helyette barna zsemle volt a köret.