Múlt csütörtökön elhatároztuk Olgival, hogy felfedezzük az új bicikliutat, amelyik nemrég épült az Ipoly mellett. Én tavaly is készültem rá, mert Csincsillát akartam meglátogatni, de nem jött össze, Olgi pedig kenutúra közben látta, hogy az Ipoly mellett milyen csodálatos új bicikliút van. Én most Tésáig mindenképpen el akartam jutni, de sajnos most se jött össze. Pedig olyan jól felkészültem:
Rákosrendezőről indultunk vonattal, és Szobig akartunk menni, hogy majd onnan tekerünk Tésáig vagy tovább. Sok okból nem tudtunk korán indulni, de valahogy nem is akartam ezen stresszelni, mert mostanában olyan sok a munka, hogy szerettem volna egy igazán laza és kikapcsolódós napot. Kb. délben szálltunk fel a vonatra, szerencsénk volt, hogy a jó kis emeletes vonat jött, erre könnyű feltenni a bringákat, és még üres is volt. Sajnos Vácon át kellett szállnunk egy másik ugyanilyen kényelmes vonatra, csak 3 vágánnyal arrébb, úgyhogy itt kipróbáltuk a liftezést, de ez elég lassú dolog, jobb lenne, ha a lépcsőkre csinálnának egy lehajtót, amin le és fel lehetne tolni a bringákat.
Végre aztán megérkeztünk Szobra, ahol útlevélellenőrzés várt 😎
Olgi be is állt a sorba:
Viszont egyetlen tábla se mutatta, hogy merre induljunk az állomásról a bringaút irányába. Nem baj, kisebb kerülővel megtaláltuk.
Aztán elindultunk Ipolydamásd felé, és ott jól pofára estünk, mert véget ért a jó kis bringaút. Ameddig jutottunk, ott egy híd épül a folyó fölött, ami Szlovákiába visz át. Úgy láttuk, hogy a tervek szerint ott fog folytatódni a bringaút, majd Letkésnél jön vissza Magyarországra. Mutatta is egy fatérkép Ipolydamásd végén:
Így aztán megpróbáltunk országúton eltekerni Letkésig, hátha ott megtaláljuk a bringaút folytatását, de visszafordultunk - bár már majdnem elértük -, mert nagyon nem volt kedvünk az országúton tekerni. Kikapcsolódni mentünk, nem meghalni.
Átterveztük a napot, és visszaindultunk Vác felé, végig bicikliúton, és útközben megálltunk Nagymaroson, Olgi telkén megettük a maradék kajáinkat. Ilyen varázslatos az Ipoly Szob és Ipolydamásd között:
Szobon megálltunk, és megkérdeztünk egy helyi lakost, hogy mit tud a bringaútról, azt mondta, hogy már teljesen kész van, csak még nem adták át, nyilván még több pénzt akarnak kilopni belőle, így mondta. Aztán még Nagymaros előtt találtunk a bicikliút mellett egy jó kis egységet, ahol meg tudtunk inni végre egy fröcsit. Vácra kb. este fél 9-kor értünk, és amikor vettem a jegyet, még hagyták kifizetni, és akkor mondta a pénztáros, hogy 2 perc múlva indul a vonatunk a 2-es vágányról. Olgi a vállára kapta a bringáját bringatáskástól és rohant le a lépcsőn, majd fel a lépcsőn, hogy majd feltartja a vonatot, amíg odaérek. De épp amikor a keze a gombon volt, hogy nyissa az ajtót, elindult a vonat. A következő pedig 1 óra múlva jött. Sebaj, Vácon még nyitva volt egy újabb egység, és tudtunk inni még egy fröcsit, amíg a vonatra vártunk.
Láttunk fekete marhákat, meg kisrókákat is elég veszélyes helyzetben, de most inkább mutatok Émit, aki a Dunában fürdött, nem az Ipolyban
A computerem persze megint hol működött, hol nem, néha lenullázta magát, úgyhogy nem tudom a pontos adatokat, de olyan 50 kilométert tekertünk, és nem is túl lassan, mert Olgi elég profi, én meg úgy döntöttem, hogy bírom. Amíg tudtam mérni, sokszor mentünk 20 km/órával, pedig az én tempóm általában 14 km/óra. Ennek megfelelően 4 napig tartott kipihenni a túrát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése