Merthogy velem mindig történik valami, most éppen az, hogy előző nap jól bevásároltam a pizzához, még Serrano sonkát és mozarellát is vettem, meg friss bazsalikomot és rukkolát is, de aznap, amikor sütöttem volna, kiderült, hogy az élesztőt elfelejtettem. Feltúrtam a konyhát, és találtam is egy 2014-ben lejárt szárított élesztőt. Kipróbáltam és működött. Ez egyrészt ijesztő másrészt óriási szerencse!
Hozzávalók a tésztához (a könyv szerinti recept felét csináltam, azt írom le):
- ½ kiló liszt
- 1 csapott evőkanál só
- ½ evőkanál szárított oregánó
- frissen őrölt fekete bors
- 1 tasak szárított élesztő
- 1 teáskanál cukor
- 3 deci langyos víz
- 3 evőkanál olívaolaj
Tehát ez csak fél adag a könyvhöz képest, és 2 ilyen szép kerek pizzám lett belőle. A lisztet a tálba szitáltam, hozzákevertem a sót és a többi fűszert. Egy külön pohárban ½ deci langyos vízbe kevertem az 1 teáskanál cukrot, a tasak élesztőt és 2 vagy 3 evőkanál lisztet (a kimért lisztből vettem el!). Vártam, hogy történik-e valami, és pillanatok alatt felfutott. Hozzáöntöttem a liszthez ezt is és a maradék 2,5 deci vizet és az olajat is, és összekevertem a robotgéppel. Pár percig dagasztottam, amíg szép, sima gömb lett belőle és már nem ragadt a tál oldalához. Ekkor kiolajoztam a tálat vékonyan, és kb. 45 perc alatt a duplájára kelesztettem. Amikor megkelt, kétfelé osztottam és igyekeztem kör alakúra nyújtani a tésztát (a másodikat Toma nyújtotta!), akkorára, hogy beleférjen ebbe a csudaszép, 32 cm átmérőjű pizzasütő tepsibe. (Régebben egyben nyújtottam ki az egész tésztát és egy sütőlemezre tettem, de az nem volt ilyen szép.)
Amikor nekiálltam elkészíteni a könyvből a pizzaszószt, kibányásztam a kamraszekrényből egy piros konzervet, azt gondoltam, hogy hámozottparadicsom-konzerv, de amint kinyitottam, kiderült, hogy paradicsomos fehérbab. Ezt egyébként azért vettem, hogy majd egyszer valakinek (persze a fiamnak) csinálok egy igazi angol reggelit, és akkor nagyon menő leszek. Nem leszek. És hajszálon múlt, hogy most sem leszek, mert nem volt a szekrényben több piros konzerv. Volt viszont a saját eltevésű paradicsomomból, úgyhogy abból főztem pizzaszószt, de ide most a könyvből írom, ahogy tesóm is szokta csinálni.
Hozzávalók a pizzaszószhoz (a könyv szerinti recept fele):
- ½ doboz hámozottparadicsom-konzerv (a könyvben le kell csöpögtetni, nem tudom miért)
- 1 teáskanál szárított oregánó
- 1 gerezd fokhagyma
- 1 evőkanál olívaolaj
- 1 evőkanálnyi sűrített paradicsom
- frissen őrölt bors
Fentebb részletezett okokból én nem ezt a szószt csináltam, de a könyv szerint ezeket csak össze kell turmixolni, annyi pluszmunkával, hogy a fokhagymát át kell nyomni fokhagymanyomón, vagy másképp áttörni. Sót nem szabad beletenni, mert a pizzán a többi cucc (a könyv szerint: topping) amúgy is sós. Igaza van Stahlnak, az én pizzám kicsit sós lett, mert tettem sót a pizzaszószomba is. Nekem ne mondják meg!
És akkor már csak az van, hogy a tésztát kinyújtjuk jó centis vastagságúra (én a vékonyabb tésztát szeretem, szóval ½ centisre nyújtottam), rápakolunk mindent, amit akarunk, és 220 fokos sütőben 20-25 perc alatt megsütjük. Annyi kis nézeteltérés támadt itt tesómmal, hogy én alulra teszem a sajtot, ő meg a pizza tetejére. Tehát nálam: paradicsom, sajt, többi cucc; tesómnál: paradicsom, cuccok, sajt.
A többi malőr a pizzával már csak az volt, hogy a bazsalikomot elfelejtettem rátenni, és a tálaláskor se jutott eszembe, sőt akkor már az se, hogy vettem finom salátákat hozzá, és, hogy azzal kéne villogni. Másnap, amikor egyedül ettem a pizzát, vagdosni akartam rá a gyönyörű bazsalikomból de kiderült, hogy tetves. Így aztán lezuhanyoztam a növényt, a letépett leveleket meg nagyon-nagyon megmostam, de juszt is megettem.
Napi cukinak pedig itt az egész napközis tábor:
És itt látható a világ legstréberebb kutyája, aki nagyon komolyan veszi, ha ülni kell:
Annyira cuki!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése