Bruschetta-variációk és naplemente-túra a Nagy-Kevélyre

 

Végre valahára eljött Mazsi, hogy kicsit megfodrászoljon, és ez alkalomból a bruschettát választotta a neki összeállított étlapról. Tudom, hogy ez egy borzasztó egyszerű kaja, de nekem sikerült ezt is megbonyolítani. Megnéztem rengeteg videót, elolvastam rengeteg receptet, mert azt akartam, hogy nagyon-nagyon-nagyon finom legyen, hogy emlékezetes legyen. Csináltam többfélét is, majd mindjárt írom, hogy miket. A hajam megint jól sikerült, sőt most lett a legjobb - igaz, minden alkalommal ezt szoktuk megállapítani. Aztán a fodrászolás után még éjszaka varrtunk is, egy nagy terítőből csináltunk sok kis konyharuhát tesómnak, ezeket kellett beszegni varrógéppel. Majdnem végeztünk is velük, csak egyet hagyott Mazsi nekem, az nem tudom mikor lesz kész. 

Többféle bruschettát csináltunk, az 1. a padlizsánkrémes volt, erről nincsen fotó, mert nem volt idő fotózgatni. 

A 2. fajta a szokásos paradicsomos és bazsalikomos. Ehhez vásároltam is kenyeret, meg a saját kovászos kenyereimet is használtam, mindegyik finom volt.

A 3. a Serrano sonkás-paradicsomos-bazsalikomos volt, amihez tettünk az összefokhagymázott kenyérre egy kis bekevert paradicsomot, rá a sonkát, a tetejére meg bazsalikomot és parmezán sajtot:

A 4. pedig a mozarellás-paraicsomos, ennek nagyobb sikere lehetett volna, ha a többi nincs mellette. Így szegényke nem hozott átütő sikert, de azért nem szabad ezt se kihagyni:

Az 5. a tonhalas-paradicsomos lett volna, ha nem felejtem el megcsinálni. Tehát erről azért nincs kép, mert nem készült el, bocsika. 

(Mióta öregszem, mindig elfelejtek feltálalni valamit a vendégeknek. Legutóbb karácsonykor nem kapott senki kávét, pedig szupi új kávédarálóm is van és csodás Szarvasi kávéfőzőm is, és tejhabosítóm is, és még meg is kérdeztem, hogy kér-e valaki, és szegény Mazsi kért is, de ennyiben maradtunk. Sosem fogom megbocsátani magamnak.)

Mindegyikhez megpirítottam a kenyeret a sütőben grill fokozaton úgy, hogy előbb ecsettel olívaolajat kentem rájuk. Elég 5-7 perc a kenyereknek még akkor is, ha nincs teljesen bemelegedve a sütő. Ezt onnan tudom, hogy az első adag kenyeret sikerült megégetnem. Lehet pirítani kontakt grillel, vagy kenyérpirítóval, vagy serpenyőben is. Amikor kész lettek a pirított kenyerek, akkor fokhagymagerezddel bedörzsöltük, de csak Mazsiét, mert én nem bírom már, mióta megöregedtem, és így mentek rá a feltétek. Isteni volt mindegyik! Még olívaolajjal meglocsolhattuk volna a kész bruschetták tetejét. 

Múlt pénteken Gabival voltam naplemente túrán a Nagy-Kevélyen. Ez úgy volt, hogy kocsival elmentünk délután 6-kor Pilisborosjenőre, és onnan indult a túra fel a Nagy-Kevélyre, közben dumáltunk. Nagyon sok túraútvonal megy ott, zöld, sárga és kék is, mi nem is tudom melyiken mentünk, mert váltogatni kellett, de végül felértünk. Csodálatos volt a kilátás, az illatok, a csend és az, hogy egyedül voltunk a csúcson. Leültünk egy-egy sziklára, és megettük amiket magunkkal vittünk. Én vittem egy ugyanolyan szendvicset, mint amit előző nap az Ipoly-bringatúrára, meg vittem csokikat és vizet. Szedtünk kakukkfüvet is.

Ez itt az egri vár másolata Pilisborosjenőn a Nagy-Kevélyről nézve:

Ez pedig Pilisborosjenő:

Ilyen szép, de sziklás út visz fel és le is:

És ez a csodálatos naplemente:

Visszafelé már tök sötétben jöttünk le az erdőben, még jó, hogy vittem a bringalámpámat, mert semmit nem láttam volna. És eléggé kellett kapaszkodni is, mert a sziklák görögtek (Rolling Stones voltak), de szerencsésen leértünk. Összesen 6-7 km volt. Jó volt egy kicsit félni a sötét erdőben, meg aztán a sötét faluban, ahogy haladtunk, a kutyák folyamatosan támadták a kerítést. Egy helyen volt egy néma csaucsau, amelyik csak szó nélkül nekiugrott oldalával a kerítésnek, ami ki volt hasasodva a sok nekiugrástól. Egy másik ponton megismételte a mutatványt, biztos voltam benne, hogy ki tud jönni. De szerencsére nem. A túloldalon meg egy agárszerűség dugta ki a fejét a deszkapalánkok között, egészen vállig kinyújtózott és úgy ugatott. Szerintem csak azért nem jött ki teljesen, mert nem akart.

Napi cukinak meg a félelmetes kutyasztorik után egy félelmetes Amy-Lufi meccs a napköziben: