A sütögetés: vittünk magunkkal hűtőtáskában a mélyhűtőből frissen elővett joghurtos-őrölt köményes pácolt csirkemellet, ez ki se tudott olvadni teljesen Nagymarosig; sütöttünk mellé cukkiniszeleteket, édesköményszeleteket, hagymakarikákat és héjában főtt krumplit is. Ehhez a krumplihoz csinálta Olgi ezt a zöldfűszeres tejfölt, amit itthon megpróbáltam előállítani. Persze nem lett ugyanolyan jó, mert a frissen szedett fűszereknek egész más, sokkal intenzívebb az aromája, ráadásul a szárakra ha ráharapok, akkor csak úgy pattan szét a számban, árasztva a finom ízeket. Olgi ezeket szedte a kertben: sok petrezselyem, kapor (amiről most tudtam meg, hogy mégis szeretem és erre Csincsilla azt mondaná, hogy elértem az érettségnek ezt a fokát végre), snidling, fokhagymaszár. Ezeket összehajtogatta olyan 6-7 cm-esre, szorosan a markába fogta és ollóval egy mélytányérba aprította. Az itthoni ismétléskor nekem ennyi lett:
A nyaralás alatt háromszor csinált ilyen öntetet Olgi, és mind a háromszor mást tett a fűszerekre: első nap 1 evőkanálnyi majonézt és egy kis dobozka tejfölt, második nap ebédnél egy tejföl volt és egy kis joghurt, az esti harmadik evésnél tejföl + görög joghurt + valamilyen krémsajt. Mind a három nagyon finom volt. (Következő utunknál füstölt sajtot is reszelt a tejfölbe, annyira jó volt az is!) Én egy kis doboz tejfölt és egy evőkanál joghurtot használtam, a joghurtot csak azért, hogy folyékonyabb legyen a cucc:
Egy kis sóval és fehérborssal fűszereztem, Olginál csak azért nem került rá bors, mert elfogyott. Jól összekevertem és így hidegen mehetett a forró krumplira. A krumplit lehet félbevágni vagy egy pohár aljával összetörni. Olgi egy kanállal folyamatosan kevergette a forró puha krumplit az öntettel, és így ette ki a héjából. Ez is jó módszer.
Úgy lenne a legjobb, ha a főzés után a pohár aljával vagy valami mással összetöröm a krumplit, és azt még úgy, olyan rusztikus darabos állapotában meggrillezem. De nem tettem, mert nagyon melegem volt, és egyébként így is nagyon finom volt. És lehetne a tetejére szórni ropogósra sütött baconszalonna-kockákat is ... sooook szalonnát. Akartam is, csak elfelejtettem.
A bringatúra: kedden mentünk és csütörtökön jöttünk haza. Összesen 128,753 km-t tekertünk.
Első nap Vácig tekertünk, ez 36,712 km volt. (Tesóm kedvéért lemértem, hogy ezt a távot 2 óra 30 perc alatt tettük meg, és alig van emelkedő, az se nagy.) Vácon felültünk a vonatra és azzal mentünk Nagymarosra. Ott bevásároltunk a boltban, majd a telken megküzdöttünk a függőágyak fellógatásával és a szúnyogokkal, és végül kezdődhetett a sütögetés.
Második nap Nagymarosról indultunk este 7 körül, hogy vacsorázzunk Zebegényben, de a Vasparipa, ami egy isteni hely volt még kb. 10 éve, most végleg bezárt, és a mellette lévő hely se volt nyitva, csak a Mókus Söröző. Ez nem volt annyira szimpatikus, úgyhogy továbbmentünk Szobra, hogy ott egy pizzériában együnk, ami 10-ig tart nyitva. De odaérve kiderült, hogy ez ugyanolyan hely, mint a Mókus, és ugyanazok a figurák ülnek a teraszon. Ide se ültünk be, mert ez se tetszett, úgyhogy gyorsan visszafordultunk, hátha kapunk enni a Zebegény és Szob között útközben látott bringás helyen. De ott azt mondták, hogy már zárva vannak, úgyhogy visszajöttünk a Mókusba, de ekkor már jó sötét volt, és izgi volt a tekerés. A Mókusban természetesen étel nem volt, csak ital. Hát jó, akkor rendeltünk két hosszúlépést, és szépen elővettük és megettük az esti borozáshoz vásárolt chipset és olajbogyót, és aztán hazamentünk. Közben hallgattuk a kocsmai beszélgetéseket a foci EB-ről, és köszöngettünk a távozóknak, mert mindenki elköszönt tőlünk is. Ez annyira érdekes volt, és nagyon tetszett. Ezen a napon 34,398 km-t mentünk.
Harmadik nap úgy terveztük, hogy reggel 7-kor indulunk haza, de 11 óra lett belőle. (Egy nyaralóból nem lehet csak úgy elindulni, annyi tennivaló van. Meggondolandó, hogy legyen-e nekem is nyaralóm, kell-e nekem ez a sok feladat...) Vácig terveztünk tekerni, hogy ott ebédelünk, felülünk a vonatra és jövünk haza. Aztán ott egy KFC-ben ettünk, és mellette a Jyskben megvettük az ágytakarót, és nem szálltunk fel a vonatra, hanem végigbringáztuk a hazautat. 57,643 km volt ez a nap, és rettenetesen elfáradtam. De annyira jó volt! Olgi már az ismétlésről beszél, és én is ezt szeretném. Csak a szúnyogcsípéseim és a feltört kislábujjaim, és egyéb alkatrészeim gyógyuljanak meg, és mehetünk.
Közben Mazsi halad a cicafuttatóval, amit az erkélyre épít, hogy Penny ne legyen depressziós. Itt ígértem, hogy majd mutatom, ahogy készül, úgyhogy most jöhetnek a fázisfotók. Tehát, ez itt a tervrajz, ezzel kezdődött minden:
Aztán a tartóelemek megvásárlása, méretre vágása és pácolása következett:
Az alapok elkészültek:
A meósok ellenőrzik az első fázis munkálatait:
Folytatódik az építkezés, és jelenleg itt tartunk:
Mivel ez egy kétszintes cicakifutó lesz, még folytatom a munkanaplót. A képen épp egy elégedett és egy kíváncsi meós látható.
4 megjegyzés:
majd kérek képeket a kész cicafuttatóról, mert egyelőre nem értem. az a cél, hogy akkor is ott lehessenek, amikor nincs ott a Mazsi? mert látom, hogy most is az erkélyen hesszelnek a kis cukorfalatok.
és sült krumplit is akarok valamilyen cuccal, az is lesz. mondjuk, nekem az idén sem kaprom, sem petrezselymem nincs (mindenről a Prézli tehet). snidling volt, de kiszáradt a nyomorult, pedig állandóan locsolunk, ő is olyan, mint te, nem bírja a meleget. de valamit azért biztos találok a kertben. mármint zöldséget.
ja és hogy ti mennyit bicajoztok, elképesztő, legalább annyira irigykedem rád miatta, mint a kenyér miatt.
Jaj de jó! Szeretem, ha irigyelnek! Azóta voltunk még egyszer, kicsit többet tekertünk, és a kaland az volt, hogy Olgi telkénél van két szökött törpemalac, egy rózsaszín lánycucu és egy barna fiúcucu, és az erdőben élnek és teljesen vissza vannak vadulva, és a lánycucu terhes, és szedtünk nekik almát és kiöntöttük egy elhagyott üres telekre, ahol felbukkantak (de persze elmenekültek, amikor közelebbről meg akartuk őket nézni), na szóval kiöntöttünk oda egy kosár almát és másnap még nem, de a következő napra mindet megették. És amikor voltunk ellenőrizni az almákat, akkor hallottam, hogy zörög a bokor, azt hittem, egy madár vagy valami, és el is fordultam, indultam le a telek végéből a kijárat felé, mire Olgi szólt, hogy ott egy szarvas! és kb. 8 méterre tőlünk távolodott a szarvas, de ott megállt és visszanézett ránk (szemrehányóan), és olyan fenséges volt.
Kösz a sok kommentet!
Igen, a végső cél az lenne, hogy akkor is kimehessenek amikor mi nem vagyunk kint - tudom, hogy egy csomó cica kijár mindenféle védelem nélkül, de én ennél betojibb vagyok. Első lépésként ez még csak egy prototípus, egyelőre úgy megy, hogy kikéredzkednek, és én beterelem őket a karámba, majd eltorlaszolom a bejáratát. Nemsoká csinálok rá zárható ajtót is, az egy fokkal pofásabb lesz. Aztán ha úgy látom, hogy szeretik akkor jöhet a nagyobb átalakítás, hogy erkélyablakon keresztül tudjanak kijárni bármikor. Egyelőre úgy tűnik, hogy el fogunk ide is jutni, úgy látom hogy szeretik! (persze azért felháborítja őket ha sokáig nem nézek rájuk, azért mégsem börtöntöltelékek ők...)
Megjegyzés küldése