A kicsi szálacskák nem cérnagiliszták, hanem a baracklekvár rostjai:)
Korrupciós céllal készült a nagyobbik, és egy kicsi nekünk is, hogy egyáltalán meg tudjuk kóstolni. Egyébként is már régóta terveztem, ráadásul találtam otthon egy eldugott baracklekvárt (de gondos is volt, aki oda tette!!!), érkezett is a célközönségtől erre utaló halvány célzás (azt mondta, szereti a Sacher-tortát), szóval a cél adott volt, csak ki kellett várjam a napot, amikor autóval suhanok be a munkahelyemre (elég strapabíró tortáról van szó, de azért egy órás bickliutat nem biztos, hogy kibírt volna szegény). És amikor az összes elem összeállt, akkor már csak meg kellett sütni (egyetlen egy dolog nem stimmelt, a nyuszi hozott néhány tonna nagyon finom étcsokit, és abból az egyiket félre akartam tenni a tortához, de sajnos megettem, brühü). A recept már ki van nézve néhány éve, tele vagyok hosszútávú tervekkel a sütést illetően.
Mammánál, az egyik legeslegkedvencebb blogomban találtam száz éve,
itt. (Nem emlékszem, mióta olvasok gasztroblogokat, jó régóta, de ez volt az egyik legelső, amibe beleszerettem. Már maga a fejlécben lévő kép is annyira gyönyörű, hogy több év múltán is hosszú ideig el tudom nézegetni. A kaják meg überfrankók:))
Na, visszatérve a projektre:
Hétfőn megsütöttem a tésztát.
Hozzávalók:
- 150 gramm étcsoki
- 125 gramm vaj
- 6 tojás
- 125 gramm cukor
- 150 gramm lisztféle, ebből nálam 40 gramm volt a darált mandula, 50 gramm keményítő és 60 gramm liszt
- 1 teáskanál sütőpor
- 1 csipet só
- 1 evőkanál vaníliakivonat helyett nálam 1 zacskó vaníliás cukor
- 3 evőkanál holland kakaó (az eredeti receptben nem volt benne)
Először is bekapcsoltam a sütőt. Aztán kemény habot vertem a tojások fehérjéből a csipet sóval. Ezt aztán áttessékeltem egy másik tálba, és a robotgéppel jól felhabosítottam a tojások sárgáját a cukorral meg a vaníliás cukorral. A lisztet, keményítőt, mandulát, sütőport egy harmadik tálban jól összekevertem. És egy negyedikbe pedig (a Tamás mosogatott) beletettem a vajat meg a csokit, és mikróban összeolvasztottam. Igen, én is utálok ilyen csinálni, de egyszerűen nem volt erőm megint összekoszolni száz edényt a gőz feletti olvasztáshoz. Inkább nagyon figyeltem, és percenként háromszor kivettem átkeverni, a meleg vajba nagyon gyorsan beleolvadt a csoki. Ezt a langyos olvadékot szép lassan beleöntöttem a robotgépben várakozó cukros tojássárgájákba, és együtt is alaposan átkevertem. Aztán mehetett bele a tojáshab meg a liszt, váltakozva. Irtó jól nézett ki a massza, nagyon sokat dobott rajta a mandula, de nekem kicsit édes volt, ezért beleszórtam még a 3 evőkanálnyi holland kakaóport is, akkor már jobban ízlett.
Egy 25 cm-es fém kapcsos tortaformát meg egy 18 cm-es szilikont használtam. A szilikonnal nem csináltam semmit, a fém alját vajjal kikentem, morzsával megszórtam, arányosan elosztottam köztük a tésztát, és mehetettek a forró sütőbe. Nekem olyan 15 perc alatt sült meg a kicsi (tűpróba!), a hőmérő szerint 180 fok volt a sütőben, a nagynak meg 20-22 perc kellett. Nyitott ajtó mellett ácsorgott még egy keveset, aztán kivettem. Viszonylag rendes piskóták születtek, nem zuhantak össze. A formában hagytam őket kihűlni, másnap reggel operáltam ki őket, de nem volt egyszerű, mert mind a kettő picit odatapadt. Nem nagyon, csak annyira, amennyire a papírra szoktak, de azért legközelebb maradok a szokásos sütőpapíros módszeremnél, nekem az egyszerűbbnek tűnik. Több réteg fóliába becsomagoltam őket, meg jól eldugtam, nehogy valaki szórakozottan beleharapjon, és elrohantam dolgozni, este kapnak majd tölteléket meg szép ruhát (ja, a cukormentes baracklekváromat még összecukroztam, és felfőztem).
Kedves naplóm, kedd este van, akkor folytatlak.
Hozzávalók a töltelékhez meg a bevonathoz:
- 30 dkg étcsoki ( az eredeti recept az egy darab 28 cm-es tortához 120 grammot ír)
- 8 evőkanál víz
- 12 dkg porcukor
- 2 evőkanál vaj
- 4 evőkanál étolaj
Előkotortam a két becsomagolt tésztát, mind a kettő félbevágtam, még cérnával sem kellett piszmogni, kifejezetten jól kezelhető volt, egy nagy éles késsel ripsz-ropsz ketté lehetett vágni őket (biztos sokatoknak volt már kalandja atomokra hulló piskótákkal, szóval én is nagyon tudtam értékelni ezt a kezességet).
A Bendi finom rumjából kölcsönvettem egy decit, és a felével meglocsoltam mindkét torta alsó karikáját. (Egyébként a tortalapokat természetesen fejre állítottam, az aljuk mindig sokkal simább.) Jöhetett rájuk jó sok baracklekvár, amennyit csak fel tudtak szívni, kicsit vártam is, hogy beigya a piskóta, és még lehessen rá tenni. Aztán rátettem a felső tésztalapokat is, azokat is rendesen meglocsolgattam a rummal, megint baracklekvár. Nem mértem a mennyiséget, de egy nagy, 7 dl-es üveg lekvárnak körülbelül a felét használtam el összesen a két tortához, ennél többet nem tudtam beléjük gyömöckölni.
A mázat sikerült elszerencsétlenkedni, most tényleg gőz felett dolgoztam, kis lábaskába bele a víz, abba az összetört csokik, amikor megolvadt, jó gyorsan, akkor a porcukor, és persze közben már el is zártam a gázt, igyekeztem, hogy ne menjen 40 fok fölé a hőmérséklet a fenti lábaskában. De a vége az lett, hogy a porcukor nem olvadt fel rendesen, nem olyan selymes a máz, mint kellett volna legyen. De nem mertem tovább melegíteni meg izélgetni, mert egyszer dobtam már ki fél kiló nagyon jó étcsokit, amit addig izélgettem, amíg összeugrott az egész, most meg nem volt otthon még tartalék. Beletettem a vajat is, de annyira tömör volt, hogy nekem kellett még bele az a kis olaj (szigorúan semleges ízű), hogy kicsit folyósabb legyen a történet.
Ráöntöttem a tortákra, nem terült el igazán szépen, le is fényképeztem, hogy lássátok, de nagyon nem mertem hozzányúlkálni. Az oldalakat is valahogy becsokiztam (kiskanál, döntés), nem lett tökéletes a külseje, sajnos.
Viszont cserében nagyon jól vágható lett, akkor is, amikor már megdermedt. Szerintem legközelebb a meleg vízben először a porcukrot oldom fel (mondjuk, dobja magát), és ebbe a cukros oldatba teszem a csokit, akkor tuti felolvad. A külcsínt meg még gyakorolni kell, de meg kell mondjam, hogy nincs sok gondom a rusztikus tortákkal, majd az Andi megoldja szebben:)
Megvágva (a vaku miatt ilyen hóka):
Szerintem brutálisan jó. Omlóan puha, nagyon csokis, és az a kis rum meg sárgabaracklekvár igazán nem rontja el. Bírom eléggé az édeset, de egy szeletnél többet nem lehet megenni, szóval a fenti adagnak a fele bőven elég egy nagy családnak. Úgy, hogy este még újra kapnak belőle:) És szerintem pont jó volt a tészta magassága is, se nem magas, se nem alacsony. Meg én is felhívnám rá a figyelmet, hogy ez nem az a torta, ahol spórolni lehet a hozzávalókkal, kell hozzá a jó csoki, a vanília meg a jó lekvár - és persze a jó rum -, mert pontosan olyan lesz az íze, mint a beletett hozzávalóké.
