2022. március 19., szombat

Epres-banános-almás-mandarinos smoothie


Ez a smoothie azért imádnivaló, mert csak gyümölcs van benne és víz. Micikétől tanultam, az a jó, hogy ehhez se kell mesterszakácsnak lenni. Tavaly mindennap csináltam, egész télen, bár Micike szerint ez nyári ital, mivel jeges gyümölcs kell bele, és jegesen kell összeturmixolni. Valamiért nekem mégis télen jut csak eszembe, lehet, hogy azért, mert télre van telepakolva a mélyhűtőm különböző gyümölcsökkel. Ha például a banán kezd megbarnulni, ez az egyik legjobb felhasználása, de az is lehet, hogy nem várom meg a barnulást, hanem még jó állapotban azt is berakom megpucolva a mélyhűtőbe. (Ne héjastól!)

Én mindig bubis vízzel öntöm fel, de szerintem sima vízzel is tökéletes lehet. Nálam nem gond a bubis, az mindig van itthon, sőt már bubisvíz-gyártó szerkezetem is van, a fröcsi miatt. Tesómnak nem szabad bele sok vizet tenni, mert kiskanállal akarja enni desszertként.

Hozzávalók:

  • Mélyhűtött eper és/vagy erdei gyümölcsök, bogyós gyümölcsök, málna, áfonya, bármi
  • Mélyhűtött vagy friss banán
  • Alma 
  • Mandarin, narancs, vagy grépfrút, vagy ezeknek a leve
  • Víz, amennyit gondolsz
Az egészet belepakolom az aprítógépbe, a mélyhűtött gyümölcsöket egy kicsit hamarabb, hogy tudjanak egy picit olvadni. Az én aprítóm nem viszi olyan jól a jégdarabokat. Amikor kicsit felolvadt, mehet bele az alma és a banán is, és a többi hozzávaló, ha van, meg egy kis víz. Micike nem pucolja meg és magozza ki az almát, én igen, az aprítógépem miatt. Amikor egyszer Tománál csináltunk ilyet, ott se magoztuk ki, és nem voltak benne magházdarabok. Szóval ez is gépfüggő és ízlésfüggő.

Általában kb. 10 szem eper, 2 banán, 1 alma az adag, de bárhogy variálható. Sokszor megcsinálok egyszerre többet, és 2-3 napig csak rájárok. Délután szoktam inni, hogy kibírjam vacsoráig. Ilyenkor a sűrű gyümölcsturmixot átöntöm egy pohárba, feltöltöm valamennyi bubis vízzel és kész. Persze ekkor már nincsenek benne jeges darabok, de így is nagyon finom. 

Napi cuki

Ha valaki azt hinné az előzmények után, hogy Amy sosincs otthon, mert mindig a napköziben bandázik, az téved, nemrég például meglátogatta a gazdáját a munkahelyén a rendelőben. Ebből is kiderül, hogy Amy mindenhol ott van, és mindent felügyel. A rendelőben lakik Dr. Csipesz a hörcsög, aki nem tévesztendő össze egy tengerimalaccal. Ez tényleg egy höri, és egyszerűen csak dagadt. És Amy nagyon szeretne vele játszani vagy megkóstolni őt, ezt még nem tisztáztuk.


Csipesznek egy darabig kerestek igazi gazdit, de mivel nem kellett senkinek, így maradt a rendelőben kabalának. Amy szívesen beugrana hozzá a terráriumba, és akkor hátha ő is ott lehetne észrevétlenül a gazdival a rendelésen. Bár a napközi is elég jó buli.


Ennél hosszabbra nem tudja nyújtani a nyakát és az orrát. De mintha Csipesz nem akarna barátkozni... Valahogy mindig hátat fordít Amynek. Szerintem ez nem szép tőle.


És itt van Dr. Csipesz végre szemből is. (Itt meg egérre hasonlít, nem?)


Nagyon veszélyes, harap, mint egy vadállat (a höri!). Jobb ha Amy nem dugja be az orrát. Inkább legyen a napköziben.

További smoothie-k és lassik és egyéb gyümölcslék a blogon:

2022. március 18., péntek

Réka tonhalas mártogatója

 

Ez valami fantasztikus recept, mert amilyen egyszerű, olyan finom. Réka mindig ezt hozza a bulikba, és mindig el is fogy. Legutóbb olyan szerencsém volt, hogy ott készítette a szemem láttára, mert nem volt ideje előre megcsinálni, úgyhogy ellestem a titkokat... És ez jól is jött, amikor nemrég egy alkalommal Mazsi átjött hozzám fodrászkodni és dumálni. Nagyon sok munkája volt, és egyáltalán nem volt biztos, hogy tud jönni, így aztán nem készültem semmivel, vagyis ez sem igaz, mert főztem egy jó nagy adag borscsot, de nem azt akartunk enni, így váratlanul eszembe jutott ez a mártogatós. Ehhez mindig mindenkinek minden hozzávaló megvan otthon, ezért is zseniális a recept. (Akinek nincs meg, az szerezze be.)


Hozzávalók (1 kisebb bulira):

  • 1 tonhalkonzerv (bármilyen jó: olajos és sós vizes is) - azt írják a dobozon, hogy töltőtömeg 150 gramm, nettó tömeg 195 gramm, hmmm. Szóval egy átlagos tonhalkonzerv.
  • 1 kis pohár (175 grammos) 12%-os tejföl
  • só, bors, bazsalikom, oregánó, kapor, bármilyen fűszer, amit szeretsz
Ezeket villával jól összekevertem és kész is. Tényleg ennyi.

Pucoltam jó sok répát hozzá, meg volt még kaliforniai paprika is, és tortilla chips, és ezzel mártogattuk. Most legutóbb tesómhoz vittem ilyet, amikor online színházban voltunk. A darab szar volt, de ez a mártogatós elfogyott.

A halat Amy is szereti, főleg a Duna-parton sétálva, ha talál egy döglöttet, azonnal belehempergőzik, és ha förtelmes döglötthalszagú lesz a bundája, akkor boldog. És nem érti, miért kiabálnak vele és fújjolnak, meg próbálnak minél távolabb kerülni tőle, és amikor hazaér miért kell azonnal fürdeni.


De itt a képen nem ez történt, hanem csak megint a napköziben bandázik ez a kutyagyerek.


Na, így kell élvezni az életet, gyerekek, mint ahogy Amy mutatja.

2022. március 14., hétfő

Füstöltlazacos tojáskrém és kirándulás Biatorbágyon

 

Úgy tűnik, nálam már húsvét van, annak minden hozzávalójával: főtt tojás, füstölt hús és torma. Bár igazából azért készült ez a szendvicskrém, mert Biatorbágyra mentünk kirándulni Gabival, és vinnem kellett valamit az útra. 

Hozzávalók:

  • 3 tojás
  • 50 g füstölt lazac (szerintem tegyetek bele többet, ez kicsit kevés volt)
  • 1 kis pohár (175 grammos) 12%-os tejföl, vagy ha nagy pohár van otthon, akkor abból 2-3 evőkanálnyi
  • só, bors, kapor a díszítéshez
Az eredeti receptben mások az arányok, egyszer úgy is ki kéne próbálni. Ott 2 tojás és 125 g füstölt lazac és 100 gramm tejföl van, az lehet, hogy még jobb is.

A tojásokat keményre főztem sós vízben. Amikor kicsit kihűlt, megpucoltam, 2 db-ot betettem az aprítóba, mellé a lazac nagy részét és a tejfölt, és krémesre aprítottam. Áttettem egy tányérba, és hozzákevertem villával a maradék lazacot és tojást. Sóztam, borsoztam, a végén kaporral megszórtam.


A szendvicsekbe a frissen elkészült zsázsacsírát tettem, aminek csípős tormaíze van, nagyon passzolt hozzá. Amíg a kirándulásra készítettem a szenyákat, ezt a kicsikét szépen megettem egy kis tejeskávéval, és ez tök jó ötlet volt, mert utána órákig nem éheztem meg.


De persze ahhoz nem kell éhesnek lenni, hogy az ember megegye a szendvicseit egy kiránduláson (és a csokikat és a gyümölcsöket).

És a túra: Biatorbágyon kirándultunk Gabival tegnap, felmásztunk a Százlépcsőn a Madárszirthez, és messziről megcsodáltuk a Nyakas-sziklát is. Ezt a túraleírást követtük. Nagyon jó volt a túra egyrészt azért, mert a legtöbb részén nem volt túlságosan megerőltető, csak a tériszonyomat tette próbára egy kicsit. A Százlépcsőn felmenni is kalandos volt, egy helyen félre kellett állnunk, hogy a gyorsabban haladó fiatal fiúkákat elengedjük, na ott volt egy kis bajom, mert amíg csak haladtunk felfelé, nem tört rám a tériszony, de a mikor megálltam és lenéztem, és főleg oldalra, a lépcső melletti szakadékba, akkor kicsit féltem, hogy innen nem fogok továbbmenni. Ez a Százlépcső:


Hősiesen folytattam, és felértünk a Madárszirtre, ami messziről ilyen:


Közelről meg ilyen:


A Nyakas-sziklát nem másztuk meg, de meg se közelítettük, csak messziről néztük. A kép közepén van:


És amíg én a kiránduláson a tériszonyomat győztem le, addig Amy az iskolában szintén legyőzte a félelmét ebben a füstöltlazacos tojáskrém színű alagútban:


Ilyen egy igazi K9-es renttenthetetlen kutymány.


Tessék nézni azt az elszánt tekintetet, ahogyan a labdáját megmenti a Sárga Szörny gyomrából!


Jól áll neki a sárga. Nekem meg pont a sárga nem áll jól, igaz, nem is vagyok ilyen isteni csokoládészínű.

A kirándulásról Gabi, az ügyes Amyről pedig Szabi készítette a csodaszép képeket. 

2022. március 12., szombat

Székelykáposzta

 

Most megint totál meglepődésben vagyok, hogy nincs még székelykáposzta a blogon. Felháborító! Pedig ez a legtutibb kaja a világon: nagyon finom (ha jó a káposzta, vagy ha nem rontjuk el), egyszerre nagy adagot lehet csinálni belőle, sokáig eláll, lehet mélyhűteni és Toma is szereti. Ez utóbbi most már tök mindegy, mert saját magát eteti a gyerek, de régebben ez is szempont volt.

Szóval iszonyúan csodálkoztam, hogy nincs székelykápi, de ahogy kutakodtam, találtam jó sok savanyú káposztás bejegyzést, köztük ezt a Szegedi gulyást 2008-ból, amit én alkottam, és szerintem  igazából székelykáposzta cserépedényben, de a legkedvencebb savanyú káposztás bejegyzés amit már ezerszer elolvastam, Csincsilla töltött káposztája, amit Zsuzsika módra készített. Messze ez a legjobb bejegyzés az egész blogtörténelmünkben, ami 2008. június 13-án indult rögtön egy Cseresznyés klafutival Csincsillától és egy Eperlekvárral tőlem. Mostanában sokat nosztalgiázom itt a blogon, néha könnyezgetek is, de a legjobb sztori tényleg az a Zsuzsika-féle töltött kápi volt. 

Na tehát, ez a székelykápi így készült. Hozzávalók:

  • Fél kiló hús (itt most pulykamell volt, de lehet disznó- vagy csirkehús is, bármi ami jó egy pörkölthöz, ehhez is jó)
  • 2 közepes fej hagyma
  • só, bors, piros paprika, füstölt piros paprika 
  • bármi, amit a pörköltbe is szoktál tenni: paradicsom, paprika, én most beletettem egy fél piros kaliforniai paprikát, mert már nagyon nyamvadt volt a hűtőben.
  • 1-1,5 kiló savanyú káposzta
  • babérlevél, őrölt kömény
  • a tálaláshoz tejföl
És akkor aprítógéppel aprítottam most a hagymát, ezt egy 2-3 evőkanálnyi kacsazsíron megdinszteltem, megszórtam piros paprikával (ne felejtsek el venni, mert most elfogyott) és őrölt füstölt piros paprikával, amit Micikétől kaptam Máltáról, kicsi vízzel felöntöttem, és beletettem még az aprítógépben pürésített kaliforniai paprikát. Ezután mentek bele a húskockák, és még jó nagy adag víz, egy kis só, és rengeteg bors. A sóval vigyázni kell, mert a káposzta is lehet nagyon sós, ezt érdemes előtte ellenőrizni. Én tuti helyről veszem, ahol nem túl sós, csak savanyú. Lényegében most egy olyan pörköltet kell csinálni, ami sokkal fűszeresebb a megszokottnál, és van sok szaftja is közben. A bors sokat segít ebben a túlfűszerezésben.

Amikor a pörkölt félig vagy egészen megfőtt, persze közben millió dologgal foglalkoztam, tehát nekem teljesen megfőtt, akkor beletettem kb. 1,2 kiló káposztát, még adtam hozzá vizet és 4-5 babérlevelet és egy mokkáskanálnyi őrölt köményt és még borsot. Igyekeztem a káposztát belenyomni a szaftba, és így lassú tűzön főztem lefedve még valamennyit. Addig kell főzni, amíg annyira éhes nem leszel, hogy már úgy döntesz, kit érdekel, hogy megfőtt-e, most már enni KELL.

Jó sok tejföllel és jó sok kenyérrel kell elfogyasztani. Napi cukinak megint Amy a napköziben egy barijával:

Nem tudom hogy lehet valaki ennyire cuki, főleg a füleit tessék nézni, azzal szokott kommunikálni a külvilág felé, most azt mondja: Mentsetek meg ettől az őrülttől! Szeretnék abba az irányba távozni. ->

2022. március 7., hétfő

Kacsakocsonya


"Remegek, mint kicsi-kacsa-kocsonyája Mis-kol-con" - ezt  mondogatta apu, amikor villáján felém egyensúlyozott egy falat kocsonyát. Még kicsit remegtette is a kezével. Viszolyogva néztem a remegő izét, de mindenképpen meg akartam kóstolni. Mert ahogy ette! Ahogy mindent evett, az utánozhatatlan volt, az embernek összefutott a nyál a szájában. Itt van előttem, ahogy kicsi katonákat készít a kis vágódeszkán: felkockázza a kenyeret, vékony kolbászkarikákat tesz rá, és egy pöttyintésnyi mustárral fejezi be az építményt. Vagy ahogy lágytojást evett, teljesen csak arra koncentrálva, amit csinál: kanalával körbeütögette a tojás héját, ezzel megrepesztve, majd megbontotta a tojást. Finoman leszedte kanalával a tetejét, és minden falat előtt belesózott a tojásba. Talán kenyérrel tunkolgatta is, ebben nem vagyok biztos, hogy az ő vagy az én specialitásom-e. Talán inkább az övé, hiszen én nagyon ritkán eszem ilyet, mert sosem sikerül tökéletesre a lágytojás. Sorolhatnám még, ahogy szardíniát evett, vagy a húslevesben főtt mindenfélével telt tálat maga elé húzta...

Sosem néztem utána, honnan van ez a "mondóka", de most megtaláltam, az "Egy kis itóka, ha bennem van" című költeményből. Úgy tűnik, apu kicsit átköltötte, de nagyon tetszik az utolsó strófa:

                "Egy kis itóka, ha bennem van,
                Hét napig ünnepi kedvem van.
                Míg bor van a kis polcon,
                Remegek, mint általába’
                Remegni szokott a gyáva
                Kicsi-kacsa-kocsonyácska
                Miskolcon."

Nagyon cuki, hallgassátok meg itt!

Tavaly ilyenkorig fogalmam se volt róla, hogy van olyan, hogy kacsakocsonya. Nagyon ritkán főzök kocsonyát, talán életemben kétszer csináltam, persze disznóból, és akkor Domi receptjét használtam. De mivel egyedül szeretem ezt a kaját, nem állok neki kocsonyát főzni, mert mindig rengeteg lesz belőle, úgyse tudom mindet megenni. És kapni se szoktam kocsonyát senkitől (nyaf). Szóval Olgitól hallottam, hogy csináltak anyukájával kacsakocsonyát kacsacsontból, kacsanyakból, egyéb alkatrészekből, és hozott nekem is ilyen darabokat a piacról. Annyira jó volt, hogy nem éreztem a diszó szagát, amikor főtt a kocsonya! És persze ez is túl sok lesz, de ebből a fölösleget legalább el tudom tenni a mélyhűtőbe alaplének, vagy csak simán levesnek ínségesebb időkre. Ha nagy a hajtás, csak előveszek egy dobozzal, főzök bele tésztát és megeszem.

Hozzávalók:

  • 1 kg körüli kacsadarabok: 1 nyak, 1 farhát, némi kacsaláb és egyéb alkatrész. Ha nincs kacsaláb, akkor legalább csirkeláb kerüljön bele titokban.
  • 1-1,5 liter víz 
  • 1-2 sárgarépa
  • 1 fehérrépa
  • 1 fej hagyma
  • 1 picike zeller (nem fontos)
  • 4-5 gerezd fokhagyma
  • só, bors
  • ha nem akar megdermedni, akkor zselatin
A kacsadarabokat megmostam, annyi vízben, amennyi ellepi, feltettem forrni. Amikor felforrt, a habot leszedtem, és mehettek bele a zöldségek. Aztán takarékon 4-5-6 órán keresztül főztem. Tálaláskor megszórhatjuk sóval, borssal, pirospaprikával, meglocsolhatjuk citromlével. Két pici üveggel tesómnak, 2 tányérral nekem lett, a maradék meg ment a mélyhűtőbe alaplének. Aztán kiderült, hogy Vikinek is ízlik, fel is jegyzem ide, nehogy elfelejtsük!

A családunknak vannak egyéb miskolci kötődései is, nem csak a kacsakocsonya, mert Amyt a miskolci árvaházban találta Mazsi, onnan fogadták örökbe Vikiék:

Eleinte szomorú volt és bizalmatlan, de most már nagyon boldog kiskutya lett belőle, ahogy az óriási vigyorból is látszik a képeken:

Asszem értékelné, ha kaphatna a kacsakocsonyámból. 

Nagyon meglepődtem, de nem találtam további kocsonyákat a blogon.

2022. március 5., szombat

Képregény a csíráztatásról 2. - zsázsacsíra

Elöljáróban annyit mindenképpen el kell mondanom, ha valaki nem akarná elolvasni az egész bejegyzést, hogy befőttes üvegben nem lehet zsázsát csíráztatni. Egy rétegben szét kell teríteni a magokat valamilyen lapos edényben. Legjobb az emeletes csíráztató cucc.

Frissítés: Ha zsázsát akarsz csíráztatni, ezt a videót vagy pedig ezt a videót is nézd meg, nagyon hasznos! Kár, hogy nem találtam rá hamarabb. A videókban egy kísérlet folyik, aminek az lett az eredménye, hogy áztatásos módszerrel nem lehet zsázsát csíráztatni, a legjobb, ha az emeletes csíráztató edényben történik a csíráztatás és naponta hatszor, nyolcszor spriccelővel megspricceljük. Ez az egy módszer működik. Semmiképpen nem szabad áztatni, de még lemosni sem, mert azonnal kialakul ez a zselés cucc a magok körül, amibe a csíra beleragadhat.

A zsázsamagok sokkal kisebbek, mint a retekmagok, és talán emiatt is tök furán viselkednek a vízben, alig akartak lesüllyedni a tál aljára. De többször jól megkevertem őket az ujjammal, és végül a nagyja lesüllyedt. A csíráztatással kapcsolatban minden fontos tudnivalót leírtam a retekcsíránál, így most csak a folyamatot fogom képekkel dokumentálni (már csak azért is, hogy gyakoroljam a fotózást). Remélem, ez a csíráztatási próbálkozás is sikeres lesz. A retekcsírák nagyon finomak voltak, mindet meg is ettem különböző kajákhoz. A legjobb kacsazsíros-kenyéren volt, de a curryhez is nagyon illett.

A kerti zsázsa egy olyan káposztaféle, melynek a legrövidebb a tenyészideje, vetés után már két héttel is fogyasztható. A népi gyógyászat salátatormaként, vadmustárként, szépítőfűként, kányafűként, kerti tormafűként és kerti rézsukának emlegeti. 

A kínai orvoslás már évszázadok óta használja, az egyik császár úgy beszélt róla, mint a legfinomabb salátáról. A rómaiak afrodiziákumként használták az ókorban a kerti zsázsát, szemérmetlen magként nevezték. A friss zsázsa íze leginkább a tormához hasonlít, de nem olyan erőteljesen csípős.

Tehát akkor 1. nap, szombat: Beáztattam a zsázsamagokat:

Megint úgy csináltam, mint múltkor. A fehér tálkában egy teáskanálnyi mag van, a rózsaszínben három púpos teáskanálnyi. A kisebb adag megy majd az emeletes csíráztatóba, a nagyobbik a befőttesüvegbe.

Még mindig 1. nap, 6 óra ázás után az emeletes csíráztató edénybe került a fehér tálka tartalma.


És az üvegbe a másik. Nagyon fura ez a zsázsamag, egy zselés anyag képződött a magok köré, emiatt nem lehet leönteni róluk a vizet sehogyan sem. Remélem, lecsöpög majd, de kicsit gyanús nekem, hogy ez a kísérlet nem lesz olyan sikeres, mint a retekcsíra.

Utánanéztem ennek a zselés anyagnak, amitől próbálok megszabadulni, de azt olvasom, hogy ez teljesen oké. Azt írják, hogy zsázsát úgy tudunk jól csíráztatni, hogy egy nem túl magas oldalú műanyag tálba tesszük az átöblített magokat, szépen elsimítva egy rétegben. Aztán naponta kétszer csak úgy kézzel, finoman vizet spriccelünk rá. Mert így egyben marad a "zselatin" massza. Gyönyörűen meg fog nőni kb. 3-4 centisre, amikor enni akarunk belőle, csak vegyünk ki belőle annyit, amennyi kell. A többit hagyjuk a tálban és öntözgessük, míg el nem fogy!

Egy másik módszer, hogy szitába szórjuk a magokat, jól meglocsoljuk, majd egy nedves pamut textillel letakarjuk. Naponta 3-4-szer meglocsoljuk. Három nap elteltével már kicsírázik annyira, hogy a ruhát levehetjük a tetejéről. Ezután még egy pár napig, a fogyasztásig locsolgatjuk. Amit a növényből elfogyasztunk, az voltaképpen csak a szár és a rajta lévő két sziklevél.

Hát azt hiszem, az üveges módszert most nem erőltetem. Keresek valamit, amibe kiönthetem belőle a magokat, hátha túléli az eddigi kezelést.

Ezt a tányért találtam, ebbe átöntöttem az üvegből. Jól látszik a kocsonyás cucc a magok körül.


Ennek van szép üvegteteje, most úgy érezhetik magukat, mint egy üvegházban.

2. nap, vasárnap, elkezdtek csírázni a magok. A műanyag csíráztató tálat kicsit megúsztattam egy mélytányérnyi vízben.

Még az agyonmacerált magok is elkezdtek csírázni a tányérban. Ezeket nem tudtam megúsztatni, ezért reggel megspricceltem őket vízzel, és este is meg fogom, sőt lehet, hogy napközben is.

3. nap, hétfő, nagyon érdekes megfigyelni, hogy mindig éjszaka nőnek egy nagyot a csírák. Hiába nézegetem napközben többször is, szerintem nem változnak, de amikor reggel rájuk nézek, mindig meglepődöm, hogy mekkorák lettek.

A tányérban csíráztatott magok kicsit le vannak most maradva, talán mert nem csak egy rétegben vannak elterítve. Továbbra is csak permetezéssel tudom őket vízhez juttatni, reggel és este fújok rájuk valamennyit. A tányér szélén nagyobbak a csírák, úgy látom.

4. nap, kedd, reggelre a műanyag csíráztatóban lévő csírák kicsit kiszőrösödtek, de most már nem ijedtem meg, tudom, hogy ez nem penész. Fürdetés után el is tűntek a szőröcskék, lelapultak.

A tányérban lévő csírák nem tudtak kiszőrösödni, mert bele vannak teljesen ragadva ebbe a zselés anyagba, nem tudom mi lesz velük, most ilyen állapotban vannak:

5. nap, szerda, a csíráztató edényben elég szépen fejlődnek a növénykék:

De (5. napon) a tányérban továbbra se történik semmi. Tegnap megpróbáltam egy hústűvel egyenként kiemelni a ragacsból a növénykék fejét, de amint lefújtam őket vízzel, rögtön visszafeküdtek. Így néznek ma ki:

6. nap, csütörtök, semmi látványos nem történt a csírákkal, csak az, hogy véletlenül találtam a fényképezőn egy gombot, amitől sokkal szebbek és élesebbek lettek a képeim (WB a neve). Nézzétek!

A tányér a 6. napon (Esküszöm, élőben nem ilyen szépek a csírák! Isteni ez a WB gomb!):

7. nap, péntek, ma nem csináltam fotót a növénykékről, mert nem történt nagy változás. Holnap mutatom őket.

8. nap, szombat, ez lett a nap, amikor leszüretelem a csírákat. Nagyon picike adag sikerült, de majd csak kóstolás után fogom eldönteni, hogy fogok-e még próbálkozni vele. Látszik, hogy a csíráztatóban milyen gyönyörűek lettek:

A tányérban pedig ez lett a 8. napra. Persze tudom, hogy ide túl sok magot telepítettem, talán kevesebbel még ez is működne.

Utánanéztem a zsázsa csíráztatásának, és ezen az oldalon sok hasznos infó van. Az előnyeiről ezt írják:

  • segít megelőzni a szívinfarktust,
  • értágító, alvadásgátló hatású,
  • vízhajtó, így vérnyomáscsökkentő is egyben,
  • az antioxidánsok erősítik az immunrendszert és késleltetik az öregedést,
  • csökkenti a gyulladást,
  • segít a mellrák és a vastagbélrák megelőzésében,
  • enzimjei a máj működését segítik,
  • afrodiziákum, növeli a férfierőt,
  • sok kollagént tartalmaz (ez jó nekem!).
  • cukorbetegeknek különösen ajánlott.

Napi két cuki pedig az elválaszthatatlan páros:

Winston:

és Penny:

Nem túl messziről, de nem itt a helyszínen figyelik ők is a csíráimat.

Most jött a hír, hogy tényleg várják a zsázsacsírát a zsázsás galambsülthöz! Hát ennek a galambnak elég provokáló a tekintete, nem?

Ha sikerül, viszem! Sajnos nem lett annyi, hogy bárkinek adjak belőle, de semmi gond, következik a vegyes magkeverék csíráztatása. Ebben mungóbabmag, jégcsapretekmag, lencsemag és lucernamag lesz. Fú, de kíváncsi vagyok!

2022. március 1., kedd

Csirkecurry vörös lencsével


Csak gyorsan leírom ezt a receptet, mert annyira finom lett! Nincs sztori, illetve volt, de később töröltem.


Sajnos eléggé nem bírom megemészteni a babot, lencsét, de nagyon szeretnék belőlük főzni, mert annyi különleges és érdekes recept van velük. Szilveszterkor is csináltam egy isteni finom vörös lencsét, majd 2 napig nem bírtam enni utána, borzasztó volt. Minden bajom volt tőle. De nem adom fel, főleg a vörös lencsét szeretném használni, az olyan szép is, és gyorsan el is készül. Ezért amibe csak lehet, belecsempészek egy-két-három kanállal. Ilyen ez a curry is, jól eldugtam benne a lencsét, nem is lett semmi bajom.

(Szabitól tanultam a kompozíciót!)

Hozzávalók:
  • 1 csirkemell (30 dkg)
  • 50 g vörös lencse
  • 1 kisebb cukkíni 
  • 1 közepes sárgarépa 
  • 2-3 db paradicsom
  • 1 fej hagyma
  • 2 gerezd fokhagyma
  • 1 teáskanál curry fűszerkeverék
  • kisebb darab gyömbér
  • chilipaprika ízlés szerint, vagy erős curry, vagy erős pirospaprika
  • 1/2 citrom leve
  • 2,5 dl tejszín (kókusztej lenne autentikus, de azt nem szeretem - egyelőre)
  • só, bors, őrölt római kömény
A hagymát felaprítottam megdinszteltem, hozzáadtam a lereszelt fokhagymát és gyömbért, a kisebb kockákra vágott (és sóval, borssal, pici liszttel megszórt) csirkemellet, és körbepirítottam a curryvel és egy kis őrölt római köménnyel. Hozzáadtam a félkarikára vágott cukkínit, a csíkozott sárgarépát és a feldarabolt paradicsomot (nekem most volt a mélyhűtőben koktélparadicsom, azt tettem bele, mert nem találtam meg a direkt ehhez a kajához vásárolt paradicsomot a hűtőben... Később meglett!). 

Felöntöttem annyi vízzel, hogy éppen ellepje, és beleszórtam a vörös lencsét. Jól összeforraltam, és hozzáadtam a tejszínt is. Sóztam, borsoztam, beledobtam a picire vágott chilipaprikát, és főztem kb. 10 percig. Egy kis citromlét is facsartam bele, de a tálaláskor is nyomtam rá, nagyon jól áll neki.

Nem tudom, ha kókusztejjel csinálnám sűrűbb lenne-e a szaft, de nekem így is jó, mert nagyon-nagyon finom. Rizzsel és retekcsírával ettem. (Azóta olvastam valahol, hogy nagyon sűrű joghurt kell bele, ezt majd ki fogom próbálni.)

És töröltem a napi cukit is. Minden, amit töröltem, az akkoriban indult orosz invázióval kapcsolatos volt, és nem szerettem újraolvasni. (2026.11.02.)