2022. március 5., szombat

Képregény a csíráztatásról 2. - zsázsacsíra

Elöljáróban annyit mindenképpen el kell mondanom, ha valaki nem akarná elolvasni az egész bejegyzést, hogy befőttes üvegben nem lehet zsázsát csíráztatni. Egy rétegben szét kell teríteni a magokat valamilyen lapos edényben. Legjobb az emeletes csíráztató cucc.

Frissítés: Ha zsázsát akarsz csíráztatni, ezt a videót vagy pedig ezt a videót is nézd meg, nagyon hasznos! Kár, hogy nem találtam rá hamarabb. A videókban egy kísérlet folyik, aminek az lett az eredménye, hogy áztatásos módszerrel nem lehet zsázsát csíráztatni, a legjobb, ha az emeletes csíráztató edényben történik a csíráztatás és naponta hatszor, nyolcszor spriccelővel megspricceljük. Ez az egy módszer működik. Semmiképpen nem szabad áztatni, de még lemosni sem, mert azonnal kialakul ez a zselés cucc a magok körül, amibe a csíra beleragadhat.

A zsázsamagok sokkal kisebbek, mint a retekmagok, és talán emiatt is tök furán viselkednek a vízben, alig akartak lesüllyedni a tál aljára. De többször jól megkevertem őket az ujjammal, és végül a nagyja lesüllyedt. A csíráztatással kapcsolatban minden fontos tudnivalót leírtam a retekcsíránál, így most csak a folyamatot fogom képekkel dokumentálni (már csak azért is, hogy gyakoroljam a fotózást). Remélem, ez a csíráztatási próbálkozás is sikeres lesz. A retekcsírák nagyon finomak voltak, mindet meg is ettem különböző kajákhoz. A legjobb kacsazsíros-kenyéren volt, de a curryhez is nagyon illett.

A kerti zsázsa egy olyan káposztaféle, melynek a legrövidebb a tenyészideje, vetés után már két héttel is fogyasztható. A népi gyógyászat salátatormaként, vadmustárként, szépítőfűként, kányafűként, kerti tormafűként és kerti rézsukának emlegeti. 

A kínai orvoslás már évszázadok óta használja, az egyik császár úgy beszélt róla, mint a legfinomabb salátáról. A rómaiak afrodiziákumként használták az ókorban a kerti zsázsát, szemérmetlen magként nevezték. A friss zsázsa íze leginkább a tormához hasonlít, de nem olyan erőteljesen csípős.

Tehát akkor 1. nap, szombat: Beáztattam a zsázsamagokat:

Megint úgy csináltam, mint múltkor. A fehér tálkában egy teáskanálnyi mag van, a rózsaszínben három púpos teáskanálnyi. A kisebb adag megy majd az emeletes csíráztatóba, a nagyobbik a befőttesüvegbe.

Még mindig 1. nap, 6 óra ázás után az emeletes csíráztató edénybe került a fehér tálka tartalma.


És az üvegbe a másik. Nagyon fura ez a zsázsamag, egy zselés anyag képződött a magok köré, emiatt nem lehet leönteni róluk a vizet sehogyan sem. Remélem, lecsöpög majd, de kicsit gyanús nekem, hogy ez a kísérlet nem lesz olyan sikeres, mint a retekcsíra.

Utánanéztem ennek a zselés anyagnak, amitől próbálok megszabadulni, de azt olvasom, hogy ez teljesen oké. Azt írják, hogy zsázsát úgy tudunk jól csíráztatni, hogy egy nem túl magas oldalú műanyag tálba tesszük az átöblített magokat, szépen elsimítva egy rétegben. Aztán naponta kétszer csak úgy kézzel, finoman vizet spriccelünk rá. Mert így egyben marad a "zselatin" massza. Gyönyörűen meg fog nőni kb. 3-4 centisre, amikor enni akarunk belőle, csak vegyünk ki belőle annyit, amennyi kell. A többit hagyjuk a tálban és öntözgessük, míg el nem fogy!

Egy másik módszer, hogy szitába szórjuk a magokat, jól meglocsoljuk, majd egy nedves pamut textillel letakarjuk. Naponta 3-4-szer meglocsoljuk. Három nap elteltével már kicsírázik annyira, hogy a ruhát levehetjük a tetejéről. Ezután még egy pár napig, a fogyasztásig locsolgatjuk. Amit a növényből elfogyasztunk, az voltaképpen csak a szár és a rajta lévő két sziklevél.

Hát azt hiszem, az üveges módszert most nem erőltetem. Keresek valamit, amibe kiönthetem belőle a magokat, hátha túléli az eddigi kezelést.

Ezt a tányért találtam, ebbe átöntöttem az üvegből. Jól látszik a kocsonyás cucc a magok körül.


Ennek van szép üvegteteje, most úgy érezhetik magukat, mint egy üvegházban.

2. nap, vasárnap, elkezdtek csírázni a magok. A műanyag csíráztató tálat kicsit megúsztattam egy mélytányérnyi vízben.

Még az agyonmacerált magok is elkezdtek csírázni a tányérban. Ezeket nem tudtam megúsztatni, ezért reggel megspricceltem őket vízzel, és este is meg fogom, sőt lehet, hogy napközben is.

3. nap, hétfő, nagyon érdekes megfigyelni, hogy mindig éjszaka nőnek egy nagyot a csírák. Hiába nézegetem napközben többször is, szerintem nem változnak, de amikor reggel rájuk nézek, mindig meglepődöm, hogy mekkorák lettek.

A tányérban csíráztatott magok kicsit le vannak most maradva, talán mert nem csak egy rétegben vannak elterítve. Továbbra is csak permetezéssel tudom őket vízhez juttatni, reggel és este fújok rájuk valamennyit. A tányér szélén nagyobbak a csírák, úgy látom.

4. nap, kedd, reggelre a műanyag csíráztatóban lévő csírák kicsit kiszőrösödtek, de most már nem ijedtem meg, tudom, hogy ez nem penész. Fürdetés után el is tűntek a szőröcskék, lelapultak.

A tányérban lévő csírák nem tudtak kiszőrösödni, mert bele vannak teljesen ragadva ebbe a zselés anyagba, nem tudom mi lesz velük, most ilyen állapotban vannak:

5. nap, szerda, a csíráztató edényben elég szépen fejlődnek a növénykék:

De (5. napon) a tányérban továbbra se történik semmi. Tegnap megpróbáltam egy hústűvel egyenként kiemelni a ragacsból a növénykék fejét, de amint lefújtam őket vízzel, rögtön visszafeküdtek. Így néznek ma ki:

6. nap, csütörtök, semmi látványos nem történt a csírákkal, csak az, hogy véletlenül találtam a fényképezőn egy gombot, amitől sokkal szebbek és élesebbek lettek a képeim (WB a neve). Nézzétek!

A tányér a 6. napon (Esküszöm, élőben nem ilyen szépek a csírák! Isteni ez a WB gomb!):

7. nap, péntek, ma nem csináltam fotót a növénykékről, mert nem történt nagy változás. Holnap mutatom őket.

8. nap, szombat, ez lett a nap, amikor leszüretelem a csírákat. Nagyon picike adag sikerült, de majd csak kóstolás után fogom eldönteni, hogy fogok-e még próbálkozni vele. Látszik, hogy a csíráztatóban milyen gyönyörűek lettek:

A tányérban pedig ez lett a 8. napra. Persze tudom, hogy ide túl sok magot telepítettem, talán kevesebbel még ez is működne.

Utánanéztem a zsázsa csíráztatásának, és ezen az oldalon sok hasznos infó van. Az előnyeiről ezt írják:

  • segít megelőzni a szívinfarktust,
  • értágító, alvadásgátló hatású,
  • vízhajtó, így vérnyomáscsökkentő is egyben,
  • az antioxidánsok erősítik az immunrendszert és késleltetik az öregedést,
  • csökkenti a gyulladást,
  • segít a mellrák és a vastagbélrák megelőzésében,
  • enzimjei a máj működését segítik,
  • afrodiziákum, növeli a férfierőt,
  • sok kollagént tartalmaz (ez jó nekem!).
  • cukorbetegeknek különösen ajánlott.

Napi két cuki pedig az elválaszthatatlan páros:

Winston:

és Penny:

Nem túl messziről, de nem itt a helyszínen figyelik ők is a csíráimat.

Most jött a hír, hogy tényleg várják a zsázsacsírát a zsázsás galambsülthöz! Hát ennek a galambnak elég provokáló a tekintete, nem?

Ha sikerül, viszem! Sajnos nem lett annyi, hogy bárkinek adjak belőle, de semmi gond, következik a vegyes magkeverék csíráztatása. Ebben mungóbabmag, jégcsapretekmag, lencsemag és lucernamag lesz. Fú, de kíváncsi vagyok!

10 megjegyzés:

mazsolla írta...

Ejj de szép cicák ezek!! 😍
Azt próbáltad h ruhán keresztül kinyomni a felesleges zselés vizet róluk?

Andi írta...

Azt nem, mert a gézdarab is olyan nyálkás lett, de azt próbáltam, hogy egy szűrőbe öntöttem és egy eszközzel (most nem jut eszembe a neve), átpasszíroztam hosszan, de nem jött le róla az összes cucc. Most próbálok utánanézni, hogy mi a teendő.

mazsolla írta...

Nagyon érdekes! Várom a híreket!

Zsén írta...

És a tányér hogyan folytatódott????

Andi írta...

Szia Zsén, de jó, hogy nézel minket, úgy örülök! A tányérról is tettem fel új fotót, de látod, szinte semmit nem változott tegnap óta. Valahogy az a zselés cucc nem engedi fejlődni a magokat, csak a tányér szélén. Még nem adom fel, kicsit gyakrabban fogom bepermetezni, hátha akkor nem szilárdul annyira meg a zselé. Úgy tűnik, hogy fontos, hogy csak vékonyan, egy rétegben legyenek elterítve a beáztatott magok.

Zsén írta...

Köszönöm a folytatást!
Nagyon szeretem a zsázsát, egész nyáron eszem a kertből, de a csíráztatásával nem boldogultam.Igaz, egyszer próbáltam csak.

Andi írta...

Nagyon szívesen, Zsén! Én nem tudom, hogy szeretem-e, de ha igen, akkor fogok még próbálkozni vele. Egyszer régebben már megpróbáltam, de akkor nem sikerült nekem se. Most, ha nehezen indult is, de lett egy pici kóstoló adag.

csincsilla írta...

elképesztően szép ez a két cica. ráadásul pont a kedvenc cicaszíneim.
én is szeretnék csíráztatni, de nagyjából úgy vagyok vele, mint a palántaneveléssel, teljesen véletlenszerűen hol sikerül, hol nem, fogalmam sincs, hogy miért igen és miért nem. neked viszont gyönyörű a csíráztatóedényes. lehet, hogy kellene vennem egyet. mert imádom a zsázsacsírát. most voltam a zöldségesnél, egy kis adag mikrozöldségnek becézett zsázsacsíra hétszázvalamennyi forint, ennyit nem áldoztam magamra.

Andi írta...

Jaj, viszek neked!

mazsolla írta...

❤️❤️❤️ ezt a cicákért!