Baba ganoush (vagy baba ghanoush) - a közel-keleti padlizsánkrém

 

Tahiban voltunk megint az előző hétvégén, és oda készült néhány újdonság, amikre már olyan régóta vágyom. Annál sokkal több tervem van, mint amit meg tudnék egyedül enni, ezért mindig áldozatokra várok. A mostani áldozatokra Tahiban csaptam le ismét. Készült ez a libanoni padlizsánkrém, sültpaprika-saláta és ajvár. Sajnos a terülj-terülj asztalkáról most nem tudtam képet csinálni, mert lemerült a fotósfelszerelésem. Réka csinált néhány fotót másnap a maradékokról, hogy segítsen, de minden képen van valaki, úgyhogy azokat nem teszem ide, viszont tök jó, hogy segítenek felidézni, hogy mik is készültek most hétvégén. Mert szokás szerint rengeteg mindenféle finomság volt. Anna sütött valamilyen disznóalkatrészt lassú tűzön, ahogy múltkor az oldalast, és csinált zsályás fehérbabsalátát, pesztót, körözöttet, és folyamatosan érkeztek a különféle formájú és fűszerezésű frissen sült kenyerek és focacciák. Az egyik kenyér különleges tulipánformát kapott, az utolsó szállítmány készítését megpróbáltam Toma telefonjával lefotózni, de egy kivétellel mindegyik képbe belelóg az ujjam:

A fiúk nem ettek belőle, mert szerintük ez nem tulipánforma. Szerintem meg ne igyanak annyit!

Réka pedig hozott egy nagyon finom ecetes szilvát, amit nem ő készített, de nagyon finom volt, főleg, miután megsóztuk, mert akkor lett tökéletes. És sütött egy isteni répatorta muffint, ami nem volt tele dióval, ezért majd kipróbálhatom a családomon is. Megvan a reci, hamarosan azt is megírom, úgyis olyan sokszor kell répát menteni a boltból. 

A padlizsánkrém pedig úgy készült, hogy múlt hétvégén (a legnagyobb melegben) megsütöttem a padlizsánokat a sütőben 180 fokon légkeveréssel. Azzal kell kezdeni, hogy késsel több helyen meg kell szurkálni, és utána addig kell sütni, amíg kemény, és itt-ott fekete nem lesz a héja. Többször be kell nyúlni a forró sütőbe, megforgatni a padlizsánokat, hogy minden oldaluk lehetőleg jól megsüljön. (Ehhez az kell, hogy szeressük a padlizsánkrémet nagyon!) Ez kb. 30 perc, közben lehet beszélgetni Micikével a Messengeren. Őt nem zavarja, ha időnként felugrálok megforgatni a padlizsánokat. 

Amikor megsültek, áttettem őket kicsit csöpögni és hűlni egy szűrőbe, amit egy tálba állítottam. A kihűlt padlizsánokról lehúztam a lila héjukat és egy dobozban betettem a mélyhűtőbe őket, hogy indulás előtt összeállítsam majd a padlizsánkrémet.

Jó név ez a baba ganoush neki, csak nem lehet megjegyezni. Volt itt minden, Rékával sziporkáztunk: baba gulyás, mama gulyás és a többi, ami nem jut eszembe.

Hozzávalók:

• 2 közepes padlizsán megsütve, héjatlanítva, jól lecsöpögtetve
• 2 evőkanál tahini
• 3 evőkanál citromlé
• 2 (vagy inkább több!) evőkanál olívaolaj
• 1 gerezd fokhagyma apróra vágva
• ½ teáskanál só
• kicsi bors

A mélyhűtőből elővettem a padlizsánt és megint szűrőbe tettem, ott olvasztottam fel. További levek csöpögtek ki belőle. (Lehet frissen sült, lecsöpögtetett és héjatlanított padlizsánnal is innen folytatni, nekem előre el volt készítve.) Mindent az aprítógépbe tettem, és krémes állagúra pürésítettem. Kétszer tettem még hozzá további 1-1 löttyintésnyi olívaolajat, mert úgy éreztem, jó lenne. Amikor elkészült, áttettem egy tálba és díszítettem.

Hozzávalók a tálaláshoz:

• friss petrezselyem apróra vágva
• kicsi füstölt pirospaprika
• olívaolaj

A tálban árkokat készítettem a padlizsánkrém tetején, és az olívaolajat ráöntöttem. Megszórtam végül a füstölt paprikával, és ollóval vagdostam rá friss petrezselymet. Tahiban friss kenyérrel, focacciával, bolti tortillachipsszel, zöldségekkel ettük.

Frissítés! Készült egy második baba ghanoush is pár hónappal később, és az sokkal jobban sikerült szerintem, érdemes azt is kipróbálni. Az abban különbözik hogy jó hosszú ideig csöpögtettem a sült padlizsánokat, hogy minél kevésbé folyós legyen majd a krém. Meg a fűszerekben is, de szerintem nem emiatt lett az jobb.

Itt pedig a napi cuki rovatban Winston bemutatja, hogy szoktam dolgozni ebéd után. Nagyon nem bírom a meleget, és kábé ezt szoktam előadni én is. 

27 nap van még augusztus 20-ig. Tesóm már zokog. Én kezdem úgy érezni, hogy túl fogom élni ezt a nyarat is. Winston velem van!

További padlizsánkrémek a blogon:

• egy 2008-as próbálkozás tőlem fokhagymával, kefirrel,
• Kata-féle padlizsánkrém 2009-ből fokhagymával és hagymával,
• egy 2010-es próbálkozásom kecskesajttal,
• Csincsilla 2017-es tésai padlizsánkréme,
• és egy fokhagyma nélküli próbálkozásom 2022-ből, pici majonézzel, vöröshagymával, én ezt szeretem a legjobban.

Karamellizált meggymártás - és ez megint egy Ottolenghi recept

Ez a karamellizált meggymártás az új kedvenc szakácsom, Ottolenghi receptje, de én nem nála találtam, hanem chili & vaníliánál. Az is egy tervem a nyugdíjra, hogy az érdekes Ottolenghi recepteket kiszótárazom és megcsinálom. Ehhez elég sok idő kell nekem, de az most nincsen sajnos. Ezért most azokat próbálom ki inkább, amiket megtaláltam magyarul. A desszertes szakácskönyvét nem vettem ki a könyvtárból, mert az édességek nem annyira izgatnak, de azért ez a karamelles meggy nem hagyott nyugodni, mióta megtaláltam. Aztán utolsó utáni pillanatban kaptam fél kiló meggyet a legutolsó szállítmányból. 

Hozzávalók:

• ½ kg meggy (lehet mélyhűtött is)
• 4 dkg cukor
• ½ citrom leve (és héja, ha sikerül biocitromot szerezni. Nekem nem az volt, ezért bolti szárított citromhéjat használtam)
• 2 szem szegfűszeg
• 2 szem szegfűbors
• 1 evőkanál étkezési keményítő
• 2 evőkanál víz

Egy kicsike lábosban a cukrot elkezdtem melegíteni 3-as fokozaton a kerámialapos tűzhelyen.

Lényeg, hogy nagyon alacsony hőfokon karamellizálódjon, és nem szabad kevergetni, legjobb, ha egyáltalán hozzá se nyúlunk, de ha nagyon muszáj, akkor picit az edényt lehet mozgatni. Nem hittem el, hogy működni fog, de tényleg nem égett meg.

Amikor ilyen szép borostyánsárga lett a cukor, akkor a kimagozott meggyet rádobtam. Ekkor a karamell a peremeken megkeményedett és odaragadt a lábos aljához. Nagyon nyűgös lettem, de a recept szerint a további melegítéstől beleolvad majd a karamell a meggybe, és ez is igaznak bizonyult, bár elég sokat kellett várni rá. Szóval a karamellre ment a meggy, a citrom, a citromhéj, a szegfűszeg és a szegfűbors. 15 percig lefedve főztem alacsony fokozaton, amíg jó sok leve lett a meggynek, majd szűrőkanállal kiszedtem a szemeket egy tányérba. Az étkezési keményítőt két evőkanál vízzel elkevertem és besűrítettem vele a visszamaradt meggylevet. 

A meggyszemek között megkerestem a fűszereket és kidobtam. Amikor a meggy és a leve kihűlt, a kettőt összekevertem.

Főztem hozzá 3 dl tejből tejbegrízt, de tehettem volna túrógombócra, palacsintába, tejberizsre, vaníliafagyira, zabkására vagy sűrű görög joghurtra (labane).

Na, és ma tényleg lehűlt a levegő, egész nap jól lehetett bírni az időjárást, persze én nem ilyenkor megyek bringatúrára, hanem a tűző napon, de mindegy, mert otthon is fincsi, ha nincs kánikula. Az előbb még egy kis vihar is érkezett, és akkorát dörgött, hogy majdnem összecsináltam magam. Megijedt Winston is nagyon!  

Még a végén tesómnak lesz igaza, hogy csak hisztizek a meleg miatt, pedig nincs is olyan nagyon meleg.

A maradék meggymártást két kicsi üvegbe tettem, és szívesen adnám annak, aki megkóstolná. Elég finom lett, de nem érzem külön a karamellizált cukrot benne, ahogy ígérték, de nem baj, így is nagyon jó. Ahogy állt és hűlt tovább, egyre jobban éreztem viszont a citromhéjat benne. Állítólag hűtőben 3-4 napig áll el, nem értem miért csak addig, de legfeljebb beteszem a mélyhűtőbe. 

Én most Tahiba megyek a hétvégén, nem a meggymártást fogom a legjobban kívánni asszem...

Stahl-féle toszkán bableves

Szegény Tomával kísérletezgetek mostanában, ő csak jön, hogy egyen egy jó kis rántott húst, de aztán valami furcsaság lesz a menü. Persze nem így van, mert mindig megbeszéljük, és ő választja ki, hogy mi legyen, és annyira hálás vagyok neki, hogy amint megérzi, hogy mennyire szeretnék kipróbálni valamit, rögtön azt választja. Itt most az volt, hogy az angol reggeliből megmaradt egy fél konzervnyi paradicsomos bab, ezt betettem a mélyhűtőbe, és kinéztem hozzá ezt a toszkán bableves receptet, hogy majd ebbe felhasználom. És így is lett. Szerintem nagyon finom leves, de nem lehet belőle keveset csinálni, mert annyi hozzávaló van, és ha mindegyikből csak egy kicsit teszek, akkor is lesz már vagy 2 liter leves.

Hozzávalók:

• 10 dkg bacon szalonna
• 1 sárgarépa
• 1 fej vöröshagyma
• 2 gerezd fokhagyma
• 1/4 darab zellergumó
• 2 szem krumpli (negyed kilót írt a recept, nekem ez 300 gramm körül volt)
• 1/4 kg kelkáposzta (nekem egy pici fej volt, 300 gramm körüli ez is)
• 2 kis doboz fehérbabkonzerv (nekem 1 fehérbab volt és fél paradicsomos bab)
• 1 evőkanál olívaolaj
• 1 evőkanál sűrített paradicsom (plusz még egy, ha úgy érzed, én úgy éreztem)
• 3 babérlevél
• só, bors, morzsolt kakukkfű
• legalább 2 liter víz (1,5 litert ír a recept, kevés volt)
• tettem bele egy fél húsleveskockát, mert valahogy nem állt nekem össze a dolog, és így lett tökéletes

A szalonnát felkockáztam és egy teflonserpenyőben egy evőkanál olívaolajon kisütöttem a zsírját, hogy ropogós darabkákat kapjak. A darabkákat kiszedtem, a kisült zsírt átöntöttem egy nagyobb lábosba.

A répát, a hagymát és a zellert géppel a nagylyukú reszelővel lereszeltem. Lehet kézzel reszelni a nagylyukú sajtreszelővel is. (Én féltem az ujjaimat, mindig történik valami baleset, amikor ilyen kemény cuccokat kell reszelni.) A fokhagymát apróra vágtam. A szalonnazsíron megpirítottam egy kicsit a lereszelt zöldségeket és a fokhagymát. Sót és borsot is tettem rájuk. A receptben az van, hogy párolni kell, én inkább pirítottam. Felöntöttem másfél liter vízzel, és sorban, ahogy készültek, dobáltam bele a vízbe többi zöldséget is: a kockákra vágott krumplit és a csíkokra vágott kelkáposztát, majd beletettem 1 evőkanál paradicsompürét és később még egyet, mert kevésnek éreztem. Hozzáadtam a babérlevelet és a kakukkfüvet is és újból sót és borsot. És még egy kis vizet, mert ekkor főzeléknek tűnt a leves. Főztem kb. 20 percig (a recept fél órát ír, de annyi nem kellett), és ekkor a leveshez adtam a jól lemosott fehérbabot, és a paradicsomos fehérbabot, amit Toma villával pépesre nyomkodott. Ez volt a sűrítőanyaga a levesnek. (Az eredeti receptben is az egyik konzervet egyben, a másikat összenyomkodva kell a leveshez adni). Még 10 percet főztem.

Hozzávalók a tálaláshoz:

• a korábban megpirított szalonna
• 1 csokor petrezselyem
• 1 gerezd fokhagyma
• pár szelet pirított kenyér
• esetleg tejföl

Tálaláskor kitettem egy kis tálkában a megsült szalonnát, apróra vágott petrezselymet és egy kis tejfölt. A kenyeret megpirítottam, forrón rádörzsöltem a fokhagymát és ezt tettem a tányér aljára. Erre mertem a forró levest, amit megszórtam a szalonnadarabkákkal és a petrezselyemmel. (A recept szerint olívával meg kellett volna még locsolni, ezt elfelejtettem sajnos.) Én még tettem rá egy kis tejfölt is, finom volt. Utána tiramisu volt, amit nem örökítettem meg, mert megint nem lett tökéletes. Most az volt a baj, hogy nem lett elég édes a krém, és még az alsó lapot túlságosan el is áztattam a kávéval. 

A napi cuki pedig egy máltai farm lesz. Micike gyalog jár haza a munkahelyéről, és egy cuki farm mellett visz az útja. Itt szokott találkozni galambokkal, lovakkal és ezekkel a barátságos szamarakkal is. Mindig odamennek a kerítéshez, hogy üdvözöljék Micikét. (Egy másik helyen meg egy kakas járkál az úton néha, teljesen békésen elvan, senki nem bántja.) Itt vannak a galambok:

És ezek meg a nagyon édes szamarak, várják, hátha kapnak valamit. Sokszor persze óvatosan az árnyékban maradnak még akkor is, ha elég csábító, hogy jön arra valaki, aki esetleg hozhat valamit nekik.

Szerencsére találnak elég árnyékot.

Amúgy ez a farm két nagyforgalmú út között van. Amikor Micike videót küldött a romos lépcsőkről, ahol leereszkedik, meg a kőből rakott rommaradványnak tűnő falról, ami mellett elmegy, kicsit aggódtam, hogy miért jár ilyen elhagyatott helyen haza.

De a pár perces videó vége felé már hallani lehetett az autók zaját, szóval mégse volt veszélyben! 

Máltán is meleg van, de itt is, bár tesóm megkért, hogy írjam be a blogba: 2023. július 20-án még nem volt olyan éjszaka, hogy a melegtől ne tudjon aludni. Amint lemegy a nap, a lakásának az az oldala  lehűl, és így ha huzatot csinál, éjszakára kellemes hűvös lesz a hálószobában. Ez persze csak az ő lakására érvényes, az enyémben rettentő meleg: 26-27 fok van. Nem lehet jobban lehűteni az ablakok kinyitásával. De holnap jön valami lehűlés, a max. hőmérséklet 25 fok lesz, délutánra esőt írnak. Jaj de várom!

Voltam bringatúrán: első nap itthonról eltekertünk Olgival Nagymarosra a telkére, ekkor még nem tudtam mérni a kilométert, mert megint gond volt az eszközzel, de olyan 50 km lehetett. A legnagyobb melegben mentünk, majdnem belehaltam. (Most tudtuk csak ezt a túrát megcsinálni, mert táborban van Olgi fia.) De kint a telken már tök jó volt, óriási csend és hűvös volt este, nagyon szeretnék egy telket én is. Este sütögettünk, én hűtőtáskában vittem a lefagyasztott bepácolt husit, ami így egész úton nem olvadt fel, külön olvasztani kellett, amikor odaértünk. Olgi hozott krumplit és édeskrumplit, amit megsütött a parázsban és amikor ettük, leöntöttük petrezselymes joghurttal, nagyon finom volt. Sütött még kápiapaprikát is a husik mellett, hát ez is isteni volt. Nem is tudjátok, hogy egy ilyen kimerítő túra után milyen finom tud lenni minden! Másnap már csak délután 4-kor indultunk, és Nagymarosról eltekertünk Szobra, onnan tovább, és Ipolydamásdnál átmentünk Szlovákiába az új hídon. Helemba felé tekertünk tovább, teljesen forgalommentes úton, majd elérkeztünk egy vasúti átjáróba, ahol az Ipoly belefolyt a Dunába. Itt nagyjából a Duna mellett mentünk tovább, néha eltávolodott az országút, néha közel ment, és egyszercsak le tudtunk térni egy gyönyörű új bringaútra itt a szlovák oldalon, ami a Duna gátjának a tetején vezetett egészen Párkányig. Valami fantasztikus volt meglátni onnan az esztergomi Bazilikát. 

Le is ültünk egy padra a Bazilikával szemben, Olgi szerzett egy-egy hosszúlépést (forintért), majd áttekertünk Esztergomba a párkányi hídon. 

Ez a szakasz 46 km volt. Itt megvacsoráztunk (sajnos csak egy kínai büfében volt kaja, mert a konyha minden nyitva lévő egységben 9-kor bezárt, és ekkor már fél 10 volt). A becsomagolt kínai kajával (ami nem volt jó) visszatekertünk a Dunához, és a partján megettük. Aztán a 22.35-ös vonattal hazajöttünk. Majdnem éjfél volt, mire hazaértem, annyi élménnyel, és olyan fáradtan, hogy ma semmire nem voltam képes, csak alvásra és pihenésre. Nagyon jó volt, megismételjük majd ha nem lesz ennyire meleg.

Angol reggeli

Végre megcsináltam ezt is! Vagyis nem jó a ragozás, mert megcsináltuk! Toma segített. Mert az úgy volt, hogy évek óta készülök rá, hogy csináljak angol reggelit. Már számtalanszor vettem paradicsomos babkonzervet, de még sosem mertem belekezdeni. Nagyon stresszelt, hogy egyszerre kellene mindennek kész lenni, és még meleg is legyen. És semmi ne égjen oda, ne maradjon nyers, szóval túl sok mindennek kell túlságosan egyszerre elkészülni.

Aztán múlt szombaton összegyűlt a család egy kis lakásfestésre, és mivel délután kettőkor kezdtünk, gondolkodtam, mit csináljak előtte, rántott húst, vagy valami kiadós reggelit. Merthogy Toma nálam kezdett festés előtt. Aztán megegyeztünk, hogy a rántott hús után aludni kell, nem festeni, ergo: legyen valamilyen reggeli. Úgyhogy ismét elkezdtem kacérkodni az angol reggeli gondolatával. És KÉPZELJÉTEK! Nem is volt olyan bonyolult! Bár itt a fotón úgy tűnik, mintha a szalonna megégett volna, de nem így volt, legalábbis az enyém, amit nem sikerült lefotózni, az tökéletes lett. Toma azt hazudta, hogy az övé nemcsak úgy tűnik, hanem tényleg megégett. 

Hozzávalók 2 személyre (vagy másfél személyre):

• 1 paradicsomos babkonzerv fele. A másik fele mehet a Toszkán bablevesbe, vagy a mélyhűtőbe
• 4 szelet baconszalonna
• 3 db kolbász (Aldiban vettem grillkolbászt, de bármilyen kolbász jó. Csinosabb lett volna ha rövidebb kolbászkák lettek volna, de az csak túl nagy kiszerelésben volt.)
• 4 db kicsike fej gomba
• 5-6-7 koktélparadicsom, vagy személyenként 1-1 paradicsom
• 3 tojás

Szóval, írom a lépéseket:

1. A paradicsomos babkonzervet mindenféle hagymás és fokhagymás fakszni nélkül egy kislábosban feltettem a tűzhelyre melegedni.
2. Toma eközben pucolta a gombákat (van aki pucolja, van aki héjastól eszi, mi lehúzzuk a héját)
3. Én egy evőkanál olajon elkezdtem a baconszalonnákat pirítani egy teflonserpenyőben, mellétettem a kolbászkákat. 
4. Amikor megsültek, kiszedtem őket a tányérokba, az olajos szalonnazsíron pedig megsütöttem a gombát és a félbevágott paradicsomokat, ez tényleg nagyon gyorsan megvolt. Amikor megsültek, sóztam és a kolbászkák mellé tettem őket a tányérra.
5. A serpenyőt több rétegben összehajtott papírtörlővel kitöröltem (de akár lehetett volna egy másik tiszta serpenyőt elővenni), és egy újabb evőkanál olajon megsütöttem a tükörtojásokat. Sóztam, borsoztam, és végül ez is a tányérra került. 
6. Végül pár kanál paradicsomos babot is a tányérokra mertem.
7. Toma közben pirította a kenyereket.

És ennyi! Kár volt izgulni! Arra gondoltam, hogy megcsinálom másnap még egyszer, hogy tudjak olyan fotót mutatni, ahol szép a szalonna is, de aztán egyszer csak nem találtam a szalonnát a hűtőben, valaki megette. Fogalmam sincs, hogy ki! 🤥

Napi cuki a nagyon ügyes és fegyelmezett Amy, aki az egész festés alatt egyedül volt otthon, és a gazdája rettenetesen izgult miatta, hogy olyan sokáig magára van hagyva. Ez megint egy szép Win-win Zone-os fotó:

Amúgy a többiek is reggelivel kezdtek festés előtt, Mazsi kenőmájas zsemlét csinált frissen sült zsemlével (amit ő sütött), Viki pedig saját készítésű paradicsomos ragut (darált hús, pari, paprika, hagyma, oregano, bazsalikom, tejszín) tett tortillalapba, megsütötte gouda sajttal, mellé salátakeveréket tett brokkolicsírával, és tejfölt sóval és borssal. Íme:

Mazsiéról sajnos nincs fotó (reméljük pótolja!). Tesóm szegény dolgozott a zöldségboltban, ő nem reggelizett. Az utolsó gömbcukkiniből meg sütöttem megint cukkinis brownie-t a festőbuliba, de most nem tettem bele diót, hanem csak a felének a tetejére szórtam mandulalapokat. A festés pedig jól sikerült, és eléggé kinyiffantunk.

Állítólag holnap lesz az idei nyár legmelegebb napja. A lakásban 26 fok van, az erkélyen 29 este tízkor.

Cukkinis-padlizsános lecsó rizzsel

Most már nem tudom abbahagyni a cukkinis sorozatomat. Mint tudjuk, kaptam egy csomó cukkinit nemrég, amit meg kellett menteni a kidobástól. Utolsó előtti gömbcukkiniből csináltam ezt a lecsószerűséget, de kiegészült azzal, hogy kaptam még 2 padlizsánt is, amiből egy felet belekockáztam ebbe, elég jót tett neki. A sorozat korábbi részei: 1. cukkinis brownie, 2. fermentált cukkini és 3. sült zöldségsaláta Ottolenghitől. Jut eszembe, tegnap elmentem a könyvtárba, hogy szerezzek Ottolenghi szakácskönyvet, és találtam is egyet, de abban csak édességek voltak. A könyvtárosok cukik voltak, segíteni akartak, és keresgéltek az adatbázisban további Ottolenghiket, de ebben a könyvtárban nem volt, csak a központiban. Oda persze nem vagyok beiratkozva, és emiatt nem is leszek. És ahogy keresgéltek, olvasták a címeket, amiből kiderült, hogy leginkább vegetáriánus szakácskönyvei vannak a fickónak, és kérdezték, melyiket keresem. Mondtam, hogy azt, amelyikben hús is van! Vicces volt.

Na leírom ezt a kaját, de a blog tele van ilyenekkel Csincsilla jóvoltából. Tésán mindig rengeteg cukkini termett és mindenféle verziót mutatott már.

Hozzávalók:

• 3 szál újhagyma
• egy nagyon vékony gerezd fokhagyma
• olaj
• ½ kaliforniai paprika
• 1 hegyes erős zöldpaprika
• 1 tv-paprika
• egy kicsi gömbcukkini (a belseje csupa mag volt, szóval nem maradt túl sok belőle)
• ½ padlizsán (megpucolva, bár jól állt volna a lilaság a kajának, de legtöbbször nem szeretem a héját mert nem fő/sül ehetőre)
• 3 db paradicsom
• fűszerek: só, bors, őrölt római kömény és még ami kézre esik, én most használtam a békásmegyeri közösségi kertből kapott száraz borsikafűből egy kicsit, meg talán petrezselymet a mélyhűtőből

Azért ezek a hozzávalók, mert már egy ideje foglalták a hűtőben a helyet, mindegyik mentett zöldség természetesen.

Kicsi olajon az aprított újhagymát az ehető zöld szárral együtt megfonnyasztottam, ment rá a kaliforniai paprikából minden menthető rész, amíg ez sült, a többi paprikát is falatnyi darabokra vágtam és ment a serpenyőbe ez is. Ezután tettem rá a falatnyi kockákra vágott cukkinit és padlizsánt, és legeslegvégül 3 db lehéjazott paradicsomot szintén felaprítva. Ezután fűszereztem az egészet. Zacskós basmati gyorsrizst főztem hozzá, mert nagyon éhes voltam. Éppen ezért ettem hozzá kovászos kenyeret is.

Még egy gömbcukkini van, nem tudom mi legyen vele, gondoltam, hogy lehetne rántott, de akarok büdösíteni? Majd kiderül hamarosan.

A cukik most sziesztázó állatkák lesznek, elsőként Amy, ahogy belakta az új lakást

aztán Winston és Penny, ahogy belakták az új polcaikat:

Ezt a szép fotót a cicákról most Mazsi csinálta. Amyről pedig tesóm, mert ott várta a festőket, akik nem jöttek.

Barackos-meggyes pite 2.

Amikor Csincsillánál járok, mindig van valamilyen süti, mindig gyümölcsös és mindig nagyon-nagyon finom. A látogatás után mindig úgy érzem, tuti nekem is sikerülni fog pont olyan finomat sütni. Ilyenkor azért végiglapozom a blogunkat, hátha megtalálom a megfelelő receptet, nemrég (tavaly) viszont cseteltünk is róla, de nekem mégsem lett olyan. Nem értem. Most találtam ezt a meggyes-barackos pitét, de nem ezt csináltam, hanem a krumplis-szilvás pitét. Ebben a bejegyzésben van egy gluténes és egy gluténmentes változat, én a gluténest választottam, viszont abba nem kellett krumpli (vagyis burgonyapehely). Nem is akartam, hogy krumplis legyen, és úgy megörültem a recinek, hogy rögtön nekiálltam, úgyis voltak itthon mentett barackjaim (őszi és sárga is), és vettem egy kis meggyet hozzájuk. (A közelemben mindenki állatokat ment, én zöldségeket és gyümölcsöket. Amiket már nem lehet eladni a zöldségboltban, de még tökéletesek, azoknak egy jó része hozzám kerül. Plusz Annától kaptam egy saját termésű sárgabarackot a margitszigeti bulinkon, ami önmagában még nem volt ehető, mert nagyon éretlen volt, de itt a sütiben tökéletesre sült.)

Szóval a hozzávalók, a gluténes verzióhoz:

• 2 tojás
• 2 dl tejszín
• 1 dl joghurt
• 1 csipet só
• 6-7 evőkanál finomliszt
• fél csomag sütőpor
• legalább 1 kg gyümölcs
• fahéj
• 1-2 evőkanál barna cukor a tésztába és plusz 1-2 evőkanál barna cukor a tetejére

Itt egy annyira tipikus Csincsilla-féle eligazítás a recepthez: "Kb. piskótatészta sűrűséget kell belőni. De úgyis jó, ha hígabb. Meg úgy is, ha sűrűbb. Bárhogy jó. Állítólag finom."

Szóval aztán az lett, hogy a robotgép táljában összekevertem a két egész tojást a tejszínnel és a joghurttal, plusz a csipet sóval. Aztán beletettem egy kicsi fahéjat és 2 (vagy 3?) evőkanál barna cukrot. Hozzákevertem a lisztet és a sütőport. Nagyon-nagyon folyós volt, és így is kell lenni, de azért én tettem még bele 2-3 evőkanál lisztet (biztos ezt nem kellett volna). Kivajaztam a fodros piteformát és beleöntöttem a tésztát (még mindig nagyon folyt!), nem piskótatészta sűrűségű volt, hanem hígabb. Rápakoltam minden gyümölcsöt, ami itthon volt: 2 db nagy kopaszbarackot apróra vágva, 3 db sárgabarackot, ebből egy Annától, szintén apróra vágva, és két maréknyi meggyet kimagozva, felezve.

A tetejét megszórtam két evőkanál barna cukorral, és 180 fokon sütöttem légkeveréssel, amíg meg nem pirult. Még így is nagyon finom, hogy nem annyira finom, mint Csincsilláé! Legközelebb ne próbáljam meg piskótásabbra venni a figurát?

Külsőre hasonlítunk, de belsőre nem annyira. Csincsillának nem ilyen tömör a tésztája, itt lehet összehasonlítani az enyémmel.

A napi cuki, Kira lesz. Toma a hétvégén vidéken volt fesztiválozni, és az egyik barátjánál szálltak meg, ahol megint tudott kutyát zsákmányolni magának. Ez egy juhuszka, azért teszem ide, hogy tesómra nyomást helyezzek. Egy ideje törpreng egy juhuszkán...

Tehát Kira az összebarátkozás után kicsit duzzogott, hogy a szobába nem mehetett be a srácokhoz

De aztán volt sétáltatás másnap

és elfáradás

és végre egy kép szemből:

Hát elég jól néz ki szerintem. Toma mesélte, hogy folyton sípol. Ez annyira jellemző rájuk!

Az időjárásról meg annyit, hogy ma este elvileg jön egy hidegfront, de én már nem hiszem el, hogy lehűlést is hoz, viszont jövő szerdára ígérik az első hőhullámot, aminek még nem látják a végét. És a lakás már most 25 fokos. 47 nap van még augusztus 20-ig.😓

Sóska rusztikusan

Évekig nem tudtam megenni a sóskát, fájt tőle a gyomrom, meg úgy éreztem, lemarja a fogaimról a zománcot, de közben nagyon szerettem. Úgy készítem, ahogy keresztanyám csinálta, ő nem turmixolta vagy pürésítette le, és krumplival, lágytojással ettük. Nagyon válogatós gyerek voltam, és ezt is akkor szerettem meg, amikor apu halála után anyu bevonult a kórházba vagy hat hétre idegösszeomlással, és Gizi hozzánk költözött, és valami istenien főzött. Akkor szerettem meg a kelkáposztafőzeléket is, amit meg is tanultam tőle. Azt mondta, nem kell megenni, csak kóstold meg! Megkóstoltam, és nem bírtam abbahagyni, annyira ízlett. Nem tudom, mit tett az ételekkel, de minden nagyon finom volt, amit csinált. Lecsót egymagának 3 paprikából és 2 paradicsomból főzött, jó csípősre, a nokedlit kicsi vágódeszkáról szaggatta késsel a levesbe, próbáltam, de nem tudtam leutánozni, a lágy tojást úgy főzte, hogy ült a hokedlin a lábas gáztűzelye mellett és a karóráján tartotta a szemét, és mindig sikerült neki. Nem úgy, mint nekem, hogy most az egyik tojás nem lett tökéletes, de azért nem volt nyers, csak úgy néz ki:

A tojásfőző tojásommal készült most is, de a kettőből csak egy sikerült teljesen tökéletesre. Mutatom azt is:

Na jó, de most a sóskáról írok, nem a tojásokról, folytatom is. Szóval nemrég kaptam tesómtól egy pici adag megpucolt, ledinsztelt sóskát, nekem már csak tejfölt kellett hozzákeverni és ízesíteni, és hosszú kihagyás után megint enni a finom sóskát. És újra feltámadt a szerelem! Amióta az a pici adag elfogyott, arról álmodoztam, hogy szereznem kell még sóskát. A mirelit nem jó, mert az le van pürésítve, bár találtam a neten darabosat is, állítólag a Pennyben lehet kapni, de még nem jutottam el oda. És aztán egy alkalommal elmentünk tesómmal bringával egy messzi Aldiba, azért azt választottuk mert az elég távol van tőlünk, ahhoz hogy ne végezzünk túl gyorsan a délutáni sétával/bringázással. És mit láttak ott szemeim? Egy néni ült egy kissámlin és 2 zacskó zöld levél volt előtte, plusz egy csomó vágott virág. (Azért nem írom, hogy a város melyik részén voltunk, mert a hülye hivatal képes ezeket a néniket zaklatni, pedig lenne egy listám, hogy kiket kéne.) Lekötöttük a bringát és megkérdeztem tőle, hogy ugye ez sóska? (Lehetett volna spenót is, na.) Mondta, hogy: Igen. Melliket teccik kérni? (Imádom ezt a tájszólást is.) Mutattam az egyikre, félretette, bementünk vásárolni, és mire kijöttünk tudtam már, hogy mindkettőt kérem. Elosztottuk tesómmal, és én még aznap este megpucoltam és ledinszteltem a részemet. De csak másnap fejeztem be. Simán tud várakozni pár napot, de akár be lehet tenni a mélyhűtőbe is a véglegesítés előtt.

Csincsilla teljesen másképp készíti, mint én, itt olvasható az ő verziója. Addig egyezünk, hogy olajon vagy zsíron megfonnyasztjuk a leveleket. Ezen a ponton válik ketté a receptünk. Én nem szoktam teljesen elfőzni a levét, és amikor minden levél elvesztette a gyönyörű zöld színét, egy kis pohár tejfölbe egy csapott evőkanál lisztet keverek (fél kiló volt a sóska, de szerintem 1 kilóhoz is ennyi tejfölt és lisztet tennék, gyakorlatilag bármennyi bármihez ennyit teszek valamiért), és ezzel besűrítem a leveleket. Semmi pürésítés, semmi selymesítés. Nagyon sok cukorral és valamennyi sóval ízesítem. Azt hiszem volt 3 evőkanálnyi is a cukor. Kell bele, mert nagyon savanyú.

Legtöbbször krumplipürével és lágytojással eszem, de most sütöttem hozzá csirkemellet is, annyira de annyira finom volt, most is összefut a nyál a számban.

Maradjunk még a zöldségnél és Pennynél. Amikor elkészült a mászófal, amit Mazsi tervezett és valósított meg a cicáknak, akkor a szép fotók kedvéért babérmeggy-ágat rázott nekik Mazsi, hogy nézzenek szépen. Ebből a sorozatból jön még egy adagocska. 

Megszagoljuk:

Megkóstoljuk:

És kurvamérgesen nézünk, hogy mivel akarnak minket megetetni:

Nem tudom mi az a babérmeggy, és honnan van ilyenje Mazsinak, de a szép fotókat természetesen Szabi készítette.

A világ legegyszerűbb vacsija: héjában sült krumpli sok vajjal és sült padlizsánnal

Hát ez tényleg leírásra sem érdemes recept (nem is recept), de muszáj írnom, mert Vikiék tegnap költöztek át az új lakásukba, és leginkább erről szeretnék beszámolni. De kaja mindenképpen kell még akkor is, ha semmi extra nem készült. Majd valamikor írni akarok egy finom sóskáról, de az szerintem nem illik ehhez az eseményhez, szóval most ez lesz.

Szoktam kapni padlizsánt is a testvéremtől, de amikor még nem volt ilyen jó dolgom, akkor is gyakran vásároltam és sütöttem padlizsánt és krumplit vacsorára, mert nagyon finom és nagyon gyors és nagyon egyszerű. A héjában sült krumplinak az a titka, hogy nagyon sok sót és vajat kell tenni rá, persze már csak a tányéron, utólag, a sütéshez nem kell semmi. A padlizsánnak meg a sok olívaolaj a titka, igyekszem nem sokat használni, de akkor tud igazán krémesre sülni, ha kap olajat rendesen. A fotók lámpafénynél készültek (éjszaka), ezért nem látszik, milyen szép is ez a kaja.

A padlizsánokat megpucoltam. Próbáltam már pucolás nélkül is, mert olyan jól néz ki az a szép lila héja, meg mert minden sztárséf pucolás nélkül használja, de nagyon idegesít, hogy utána kerülgetnem kell a héjat, mert legtöbbször szárazra, élesre sül. Volt már olyan, hogy a héjat is meg tudtam enni egy kajában, de nem tudom mi a titka, ritkán sikerül olyanra, ezért tutira akarok menni. Szóval meghámozom és felkarikázom a padlizsánokat olyan 7 mm vastagságúra (nem mérem!). Ha nagyon vékony lesz véletlenül, az se baj, mert az ropogósra fog sülni, de jobb, ha a többség vastagabb és krémesre sül. Meglocsolom olívaolajjal finoman, de az se lenne baj, ha nem finoman. Az olajozás úgy történik, hogy pár csepp olajat öntök az egyik karikára, és egy másik karikával szétkenem, így egyszerre lesz olajos mindkettő. Sietni kell, mert a padlizsán nagyon szomjas, gyorsan beszívja az olajat. Ezután sózom, borsozom.

Ez itt a képen másfél padlizsán, elég dagik voltak. A krumplikat dörzsiszivaccsal ledörzsölöm, félbevágom és egy picit megsózom. A vágott, sózott felüket egymáshoz dörzsölöm, állítólag ettől sül majd szép hólyagosra (néha igen, néha nem, mégse tudom kihagyni ezt a lépést). Én most 2 krumplit engedélyeztem magamnak éjszakára. Mármint éjszakai vacsira. Betolom a sütőbe 180 fokra légkeveréssel és szép pirosra sütöm.

Még melegen a krumplikra teszem a vajdarabkákat, sőt ha elolvad, újabb darabkákat teszek rá, jól megsózom és eszem. A padlizsánokra görög joghurtot is lehet tenni, mert úgy is finom, de legtöbbször csak így csupaszon szoktam enni. Nagyon szeretem. Csak persze erre a kajára nem szabad 15 km-es túrát szervezni, mert 20 percen belül rám törne a kibírhatatlan éhség. Amikor ez a kaja, akkor utána szépen menni kell csicsikálni.

Szóval a költözés. Csütörtök estére minden be volt csomagolva, mert pénteken reggel jöttek a szállítók. Szegény Amy alig talált a matracának egy talpalatnyi helyet.

De aztán nem tévesztette szem elől azt a dobozt, amelyikbe a jutifalatokat csomagolták. Ezt ügyesen őrizte egy darabig. (Annyira édes!)

Másnap, amíg a költözés zajlott, tesómnál volt napköziben, ahol a tiltott zónába keveredett valahogy, és ott véletlenül elaludt egy kicsit fura pózban. Tesóm rendes volt, mert csak nagyon óvatosan pakolászott a lakásban, nehogy megzavarja Amyt a pihenésben. Ezért nem is tudott közelebbi képet készíteni sajnos.

Itt neki nem lenne szabad lennie! 

Ezalatt a régi lakás kiürült:

És az új megtelt. Ilyen csodálatos terasza van, ahonnan a hegyeket lehet nézni reggelizés közben. 

Vagy egy fröcsivel a kézben. Fantasztikus, hogy milyen messzire el lehet látni! Ha én kinézek az ablakomon, egyik oldalon egy hülye panelházat látok, a másikon meg egy másik hülye panelházat. Szeretnék egy tetőteraszt én is!

Nagyon szerencsések voltak Vikiék, hogy erre a hétre is valamennyire lehűlés jött, így a költözés nem 40 fokban zajlott, csak 35-ben. Muszáj megírnom, mert kérték a kánikularajongó rokonaim, hogy ezen a héten kedden (06.27.) jól lehűlt a levegő, amitől kedden, szerdán és csütörtökön, sőt talán még pénteken is este/éjszaka olyan hideg volt, (10-15 fok), hogy én a margitszigeti bulimon 2 pulóvert és egy széldzsekit vettem fel és úgy sem éreztem komfortosan magam. Egyik reggelre még a lakásom is lehűlt (27 fokról) 21 fokra! Egyszóval tényleg hideg volt. Idén a júniussal elégedett vagyok, csak egy hét volt kibírhatatlan, amikor éjszaka se hűlt le, de most olyan jó. Kíváncsi vagyok, milyen lesz a július, ami ma kezdődött.