Fetával töltött sült paprika

Mostanában elég sokat kísérleteztem a sült paprikával, valamiért jól rákattantam, gondolom azért, mert finom. Szerencsére Toma és Szabi odavoltak ezért a fetával töltött verzióért, amit megint csak Annától tanultam, amikor egy alkalommal grilleztünk Tahiban. Tűzön sütve a paprika persze egész más, sokkal de sokkal finomabb, de ha nincs tűz, akkor jó lesz a sütő is, ez nem lehet akadály.

Jó lett volna kicsit megpucolni a sütőajtót fotózás előtt, de nem tudtam, hogy fotózni fogok.

Szóval, a paprikákat megmostam és 200 fokon légkeveréssel sütöttem addig, amíg kicsit meg nem feketedett a héjuk. Közben egyszer vagy kétszer megforgattam őket a száruknál fogva, itt vigyázni kell, mert elég forró, akár lehet használni valami csipeszt hozzá. Olvastam több helyen, hogy a gáztűzhely gázlángján, vagy grill fokozaton is lehetne sütni. Mindegy egyébként, bárhogy finom lesz.

Amikor megsültek a paprikák, át kell tenni egy tálba, és lefedni őket folpackal vagy egy fedővel/tányérral, hogy a saját gőzében felpuhuljon a héjuk, amit aztán így (viszonylag) könnyen le lehet húzni. A vékony héjú hegyes erős zöld paprikáról nem annyira könnyű még így sem. Érdemes a kétféle paprikát külön gőzölni, nehogy a piros édes paprika átvegye a csipősséget. Egy fél óra gőzölés után (ami lehet több idő is), lehúztam minden paprika héját, eltávolítottam a szárát és a magokat is amennyire tudtam, majd a pirosakat két csíkra vágtam, félbehajtottam és a csíkra fetasajtot tettem, és így feltekertem. A zöld paprikát nem vágtam félbe, hanem ahogy volt, úgy ráhelyeztem a fetát és feltekertem. Összetűztem egy fogpiszkálóval, mert szeretne szétesni. Csak olívaolajjal öntöztem meg a végén, mert a sós feta helyettesíti a sót. 

Nagy sikere volt, pedig nincs vele sok meló. A feltekerésbe is bele lehet jönni talán, hogy ne ilyen kis bénák legyenek a falatkák. Toma a vendégek érkezése előtt 2 vagy 3 pirosat felfalt, Szabi pedig 2 erőssel küzdött meg, Mazsi ette a harmadikat, hát gratulálok nekik!

Sült paprikás receptek a blogon:

- Ajvár
- Sültpaprika-saláta
- Sült paprikás hummusz
- Erdei gombás rizs sült paprikával, kaporral
- Sült paprika ezzel-azzal
- Jamie paradicsomlevese
- Rántott paprika
- Ilonka zakuszkája

Napi cuki pedig Amy, aki bemutatja, hogy kell olyan szomorúan nézni, hogy az ember azt higgye, hogy rettentő szörnyű sorsa van. És egyébként is éhen hal.

Csak azt sajnálom, hogy azt az arcát nem fotóztuk le, amikor a babzsákban tekergett, hogy fészket rakjon magának, de a babzsák folyton megváltoztatta a formáját. Elég ideges feje volt! 

Csicseriborsókrém (hummus, hummusz, humusz - bárhogy is írják)

 

A hummuszt valaki vagy szereti, vagy nem, szerintem köztes lét nincsen, szóval olyat nem ismerek, aki nincs oda érte, de azért meg tudja enni. Én se szerettem, amíg meg nem kóstoltam az aldis pikáns hummuszt. (Amúgy többfélét is kóstoltam, de csak ez az egy jött be eddig. Meg a sajátom. Meg azóta még egy sparos is.) Ennek egyáltalán nincs csicseriborsó vagy szezámmag íze, inkább ecetes és picit csípős, és pont ezt imádom. Régóta szeretném már magamnak elkészíteni, de a leírások alapján olyan nehéznek tűnt, 2 óra főzéssel riogatnak, és azt azért nem szeretném. Aztán megtaláltam egyik új kedvencem, Zsombi youtube-csatornáján és a weboldalán is a receptet, és kiderült, hogy nagyon nem nehéz előállítani a hummuszt. 

Nem akartam konzervből csinálni, mert abban nincsen semmi kihívás, és kíváncsi voltam, hogy tényleg 30 perc alatt megfő-e kuktában a nem beáztatott száraz csicseri, ahogy azt valahol máshol olvastam, de eddig a pályáig még nem merészkedtem el, ez haladóknak való. Van egy gyönyörű kuktám, és szeretek rögtönözni, szóval előbb-utóbb sor kerül majd arra is, hogy nem áztatom be előre, de például muszáj lesz aznap csinálnom valamiért egy finom hummuszt, és akkor jön majd a kukta. 

Én most kétfélét csináltam, egy simát és egy sült paprikásat, de próbáltam már csilis-sültpaprikásat is, nekem nagyon bejöttek. Még a sima is!

Hozzávalók:

• 25 dkg száraz csicseriborsó
• 2 teáskanál szódabikarbóna
• 2 evőkanál tahini
• pici fokhagymapor (vagy fokhagyma azoknak a szerencséseknek, akik még nem lesznek rosszul tőle)
• 1 teáskanál őrölt kömény
• ecet vagy citromlé ízlés szerint
• só, bors, olívaolaj ízlés szerint
• pár kanál hideg víz a megfelelő állag beállításához 

------------------------------------------------------------------------

• A sült paprikáshoz: sült paprika
• A csilis sült paprikáshoz: sült paprika, csilipaprika, csilipehely
• A tetejére díszítésnek: olívaolaj, füstölt pirospaprika, zöldfűszerek (pl. koriander)

A csicseriborsót előző este megmostam, és beáztattam kétszeres mennyiségű vízbe, és adtam hozzá 1 teáskanál szódabikarbónát. Másnap leszűrtem, és újabb 1 teáskanál szódabikarbónával sós vízben megfőztem. Nálam 35-40 percig tartott a főzés nem lobogó sós vízben. (És kuktában is 30 perc, de ott nem kell beáztatni állítólag. Ezt még ellenőriznem kell.) Akkor jó, ha két ujjal könnyen szét lehet nyomni a csicseriborsókat.

Nagyon sok vízben többször átöblítettem, hogy minél több héjtól megszabaduljak (Zsombi videójában 2.20-nál látszik, hogy milyen héjról is van szó.)

A sült paprikáshoz a kápia paprikát (vagy bármilyen piros színűt) megsütöttem sütőben, aztán lehúztam a megfeketedett héjukat, a szárat eltávolítottam, és a magokat is nagyjából, és ezzel a paprika is készen állt a felhasználásra. (Szép fázisfotók Csincsillától a sült paprika elkészítéséről itt.) Egy szűrőbe téve a  paprikák levét érdemes lecsöpögtetni amennyire lehetséges.

Jöhet az összeállítás: a csicseriborsó felét az aprítógépbe kanalaztam, hozzátettem a tahinit és a fűszereket. Folyamatosan kóstolgattam, és amikor úgy éreztem, hogy jó lesz, akkor egy részét kiszedtem egy kis tálkába. Megjegyzem, én most nem citromlét használtam, hanem ecetet, mert azzal nekem jobban ízlik (Réka meg pont azt szereti kevésbé). Az olívaolaj és a víz azért van a hozzávalók között, mert elég sűrű ez a krém, ezekkel lehet kicsit lazítani, de apránként kell adagolni, nehogy túl híg legyen végül.

Az aprítógépben maradt kevéske hummuszhoz tettem a maradék főtt csicseriborsót, a 3 db sült paprikát, és további fűszereket, és ezt is krémesítettem. (A paprikát jobban le kell csöpögtetni felhasználás előtt, mert eléggé felhígította.)

Tálaláskor kis olívaolajjal, füstölt paprikával és félretett főtt csicseriborsószemekkel, esetleg valami zöldfűszerrel lehet díszíteni. Azt imádom ebben a kajában, hogy olyan jól lehet díszíteni, és minden fotón jól néz ki, még az enyémeken is. 

A tanihiról: Csincsillának is van humusz-receptje már a blogon, és ott az derül ki, hogy ő ilyen tahinit használ:

Én meg ilyet találtam, nagyon nehezen:

Még annyit szeretnék itten okoskodni, hogy ha túl sokat sikerül egyszerre főzni, akkor be lehet tenni a mélyhűtőbe, sőt teljesen elkészítve is be lehet tenni, nekem most van is bent egy adag sült paprikás. Bármikor elővehető, és amiért még nagyon izgatja a fantáziámat, az az, hogy ezerféleképpen lehet fűszerezni, tuti, hogy előbb-utóbb mindenki megtalálja azt, ami mégis csak ízlik neki. Itt egy recept a drága Ottolenghitől, itt pedig egy currys-diós-mazsolás érdekesség, amiben még az is újdonság, hogy csak villával összetörik a főtt csicserit, és ilyen rusztikusan tálalják. Ezt majd szeretném kipróbálni.

Most pedig jöjjön végre Szabi csodás fotója az egyik ünnepi asztalról a kétféle hummusszal, fetakockákkal, Old Gouda sajtkockákkal (nagyon finom, kóstoljátok meg, a Lidlben kapható), tortillával, dinnyefalatokkal, és a mártogatókhoz répa-, kaliforniai paprika- és szárzeller-darabokkal, sós napraforgómaggal és tesóm kezével (aki nagyon éhesen érkezett!):

És ki más lehetne a napi cuki, mint Amy, aki valószínűleg rájött, hogy itt finomságok vannak az asztalon. Lehet, hogy ő szereti a hummuszt!

Mert persze természetesen ő is jött felköszönteni az ünnepeltet. 

Aztán karácsonykor Tomával csináltunk egy újabb humuszt, amihez egyszerre két receptet használtunk. Mindkettőt bejegyzem ide, mi kevertük őket.

Ottolenghi Jeruzsálem c. szakácskönyvéből:

• 250 g csicseriborsó
• 1 teáskanál szódabikarbóna
• 270 g világos tahinipaszta
• 4 evőkanál citromlé
• 4 gerezd fokhagyma áttörve
• 1,5 teáskanál só
• 100 ml jéghideg víz

1. Előző éjszakára kétszeres mennyiségű vízbe beáztatni, majd másnap leszűrni. 
2. Egy felforrósított lábosban a lecsepegtetett csicseriborsót a szódabikarbónával folyamatosan kevergetve 3 percig pirítani.
3. 1,5 liter vízzel megfőzni (kb. 20-40) perc, közben a keletkező habot leszedegetni.
4. Leszűrni, és ilyenkorra kb. 600 gramm lesz a megfőtt csicseri.
5. Aprítógéppel vagy turmixszal pürésíteni, majd járó motor mellett hozzáadni minden hozzávalót, legutoljára a jeges vizet. 
6. Öt percig turmixolni.
7. Amikor kész, egy lapos tálban szétteríteni, fóliával letakarni és hűtőben pihentetni 30 percig.
8. Fogyasztás előtt 30 perccel elő kell venni a hűtőből.

Ács Bori Telex-cikke szerint:

• 250 gramm szezámmag vagy ugyanennyi kész tahini
• 300 gramm száraz csicseriborsó
• egy teáskanál só
• egy teáskanál szóda karbonát/szódabikarbóna
• 2 gerezd fokhagyma
• egy citrom leve
• 2 evőkanál olívaolaj

1. Legalább ötszörös mennyiségű vízbe beáztatni a szódakarbonáttal és a sóval. Hűtőben ázzon 8-12 órán át.
2. Másnap ugyanebben a vízben megfőzni, alacsony lángon főzni, a habot leszedegetni. 
3. A tahinihoz a szezámmagot az aprítógépben egy evőkanál olaj társaságában vaj állagú pasztává pürésíteni.
4. Fokhagymát egy mozsárban összetörni sóval (ezt Toma csinálta, olyan szép lett!), majd a citromlével.
5. A fokhagymakrémet a tahinihez keverni.
6. Amikor nagyon puha a csicseri, akkor leszűrni, de a főzőlevet megtartani. Konyharuhára borítani és a héjat eltávolítani.
7. A csicserit az aprítógépbe tenni a tahinihez és hosszan simára turmixolni, közben apránként a langyos főzővízből adagolni hozzá.

Amit most csináltunk Tomával:

Csak 1 gerezd fokhagymát használtunk miattam, de mégis fájt a gyomrom tőle, tehát ezt mindenképpen ki kell hagyni, és helyette fokhagymagranulátumot kell használni legközelebb. Jeges vízzel turmixoltunk úgy, hogy jégkockákat tettünk a vízbe, hogy minél jegesebb legyen. (Ez fontos, Toma mondta, hogy mindenképpen jegyezzem fel.) Tahinipasztát használtunk, és nem mértük; 3 kávéskanál volt. Elég volt bele.

Csincsilla humusza. Hogy ezt mért nem próbáltam még ki, nem tudom, nagyon jónak tűnik!

Sült oldalas Toma 35. szülinapjára

 

Nem nagyon értem, hogy lehet Toma 35 éves. Amikor kicsi volt, azt mondták, élvezzem ki azt a pár évet, mert olyan gyorsan fel fog nőni, és én ezt egyáltalán nem hittem el, és folyton sürgettem az időt, hogy mikor fog már járni, mikor fog már beszélni, mikor lesz szobatiszta, mikor lesz már önálló, mikor lesz már nagykorú, mikor lesz már, hogy elmúlik az a kis görcs a gyomromból az állandó aggodalomtól (azt hiszem, soha), legyünk már túl ezen, legyünk már túl azon, és aztán egyszer csak elköltözött itthonról, és ennek is már jó tíz éve. Azon is megdöbbentem egy kicsit , amikor 30 lett, de ez a 35 már tényleg túlmegy minden határon! Szegénynek mindig elmesélem a születése körüli napjaimat, néha már forgatja a szemét, mert a könyökén jön ki a sztori, és nem is annyira érdekes, de akkor is jó feleleveníteni, mert hát majdnem tegnap történt. Hova lett ez a 35 év? 

A szülinapi bulijára ki akartam próbálni egy csomó újdonságot, és jól ki is használtam most az alkalmat, hogy Vid kivételével az egész család itt volt, szóval voltunk néhányan, akikre lehetett főzni. Ezek készültek:

• Sült oldalas (amit Annától tanultam és itt már le is írtam röviden)
• Sült tarja (mert tesóm aggódott, hogy nem lesz elég hús az oldalasokon)
• Csirkenyárs (amit meg Mazsitól tanultam, és itt már le is írtam)
• Krumplipüré
• Héjában sült krumpli
• Bazsalikomos-fokhagymás görög joghurt öntetnek a héjában sült krumplira, vagy bármire
• Fetával töltött sült paprika (édes és erős verzió)
• Uborkasaláta
• Paradicsomsaláta
• Kétféle hummusz (egy sima és egy sültpaprikás, majd jönnek a recik)
• Bazsalikomos-fokhagymás labane
• A torta pedig Guiness-torta volt
• Házi szilvás őszibaracklé volt még (arról sajnos nincs fotó, úgyhogy nem tudom leírni)
• és tesómnak egy picike orosz pezsgő dinnyelével ízesítve

Menet közben elvetettem ezeket:

• Sült padlizsán görög joghurttal
• Zsombi-féle babsaláta (Zsombi az új kedvencem)

A szép képeket Szabi csinálta

Az oldalas nagyon egyszerű volt tényleg. Egyébként az Auchanban vettem, és meglepődtem, hogy nem egy csupa csont valami volt, hanem rengeteg hús volt nagyon-nagyon kevés csonton. Úgy kellene sütni, hogy a zsír teljesen ellepje a húsdarabokat, de mivel ilyen sokat sütöttem egyszerre, és nagy tepsiben kellett csinálnom, nem akartam annyira sok zsírt használni. De így is nagyon-nagyon finom lett, kérdezzétek meg a családomat! Nem is hinnétek, hogy mennyire!

Hozzávalók:

• oldalas
• 2 szál szárzeller
• 1 fej lila hagyma, 1 fej vörös hagyma
• 5 gerezd fokhagyma
• 4-5 evőkanál sűrített paradicsom
• annyi zsír, hogy ellepje, de én most csak egy 500 grammos zsír felét használtam, elég is volt

A képen a 2 darab oldalas (sajnos a súlyukat nem tudom) és a 4 szelet tarja. 

A tepsibe sütőpapírt tettem, és beleszórtam 1 szál szárzellert feldarabolva, 1 fej lila hagymát felcsíkozva és 4 gerezd fokhagymát egészben. (Lehet növelni a mennyiségeket, ez csak első próba volt.) Rátettem a husikat és mindkét felüket megsóztam és megborsoztam. A húsokat megkentem a sűrített paradicsommal, és a tetejükre is szórtam 1 szál feldarabolt szárzellert és 1 felcsíkozott vöröshagymát (nem volt több lila). Egy gerezd fokhagymát még rádobtam a biztonság kedvéért. Ezután a húsokra kanalaztam a zsírt, és betoltam 150 fokra a sütőbe. 2 órát sült így, közben többször megforgattam, mert mint említettem, nem lepte el teljesen a zsír a húsokat, és féltem, hogy kiszáradnak.

(A sorrend egyébként az volt, hogy amíg 2 órát sültek szépen lassan ezek a húsok, addig a csirkenyársat felfűztem – előző nap bepácolt csirke + gomba + csirke + kaliforniai paprika + csirke + hagyma + csirke + cukkini –, és amikor megsült az oldalas, kivettem, letakartam, és a helyére betoltam a nyársakat a pár szem krumplival, amit jól lesúroltam. Ezeknek már elég volt úgy 30-35 perc 200°C-on, légkeveréssel, egyszer megforgatva a nyársakat.)

Tálaláskor szépen feldaraboltam a húsokat és külön tálkába kiszedtem a finom, sűrű szaftot, amivé a zöldségek átalakultak. 

A padlizsánt pedig megsütöttem másnap vagy harmadnap a maradék bepácolt csirkével és a mártogatósokhoz feldarabolt zöldségekkel, újhagymakarikákkal, gombával, és egy kis krumplival, az nem maradhat el, mert nagyon szeretem.

A megsült állapotról nem sikerült jó képet csinálni, mert nagyon éhes voltam és a nap is nagyon sütött.

Napi cuki pedig maga az ünnepelt, aki azzal a két foggal született, amelyik a képen is látszik. Persze születésekor nem volt ekkora az a két szép fog, akkor még éppen csak kibújtak. Sírt is folyton, mert fájt neki.

A kép 34 évvel ezelőtt Fóton készült róla, ahová akkoriban költöztünk. Itt egy óriási lavórban fürdetem éppen, és szorgalmasan sürgetem az időt, hogy tudjon már egyedül fürdeni.

Viki káposztasalátája az augusztus 20-i lakásavató (tető)teraszpartira

 

Isteni volt a teraszparti, Viki saslikot készített, és hozzá ezt a káposztasalátát, mindkettő nagyon finom volt. Én vittem a szokásos sajtos rudat (a képen), meg a legújabb kísérletemet, a sima, a sült paprikás és a sültpaprikás-csilis hummuszt (ezt hogy kell írni?). A hummuszról és a saslikról sajnos nem készült fotó, de szerintem nagyon jók lettek azok is. Annyira csodálatos egy ilyen tetőterasz, nem véletlenül álmodozom róla már évek óta! És szerencsére kaptam itt egy kis zugot:

Ez az egérlyuk az enyém, és nagy terveim vannak vele: kerti sütögetés, szép növények, hintaágy, hely a függőágyamnak, stb. stb. És egy kis medence se lenne rossz. 

Na de a káposztasaláta receptje Vikitől:

Hozzávalók:

• 1,2 kg káposzta
• 3 közepes sárgarépa
• 1 alma (Viki kinyomta a levét reszelés után, és szerinte lehetne kettőt is tenni a salátába)
• 1 nagy fej hagyma (ezt is kevesellte Viki, szóval lehet több)

Mindent felaprítunk vagy lereszelünk, és összekeverjük a zöldségeket.

Hozzávalók az öntethez:

• egy kis fémtubusos majonéz + 3 evőkanál
• 3 evőkanál mustár
• 3 evőkanál ecet
• 2-3 teáskanál cukor
• 1 nagy pohár tejföl (nem a vödör, hanem a 450 grammos)

Viki megjegyzése, hogy ha több alma megy bele, akkor kevesebb cukor kell. Mindent összekeverünk, és hagyjuk összeérni az ízeket. Saslikot sütünk hozzá, és meghívjuk a családunkat a teraszunkra! Intézünk hozzá tűzijátékot.

A gyönyörű fotókat Szabi készítette természetesen.

Aztán annyira bejött nekem Viki káposztasalátája, hogy én is el akartam készíteni, de végül Csincsilla mézes káposztasalátáját csináltam, mert holnap tesómmal unokabátyámhoz megyünk kertipartira, és a bográcsban készült pörkölthöz ez jobban illik.

Ez kb. 1 kiló káposztából, 1,5 répából, 1 fej hagymából és némi újhagyma zöldjéből készült (szerintem ez így dupla adag), amire 2 evőkanálnyi mézet, 4-5 evőkanálnyi fehérborecetet egy jó adag őrölt köményt (talán mokkáskanálnyit) és 3 kávéskanálnyi sót tettem. Leöntöttem 1,5 liter felforralt, majd kicsit visszahűlt vízzel (Cs. 80°C-osat ír). Azért kellett ennyi víz, mert a só egy kicsit sok lett, de az előző kóstolásnál meg kevés volt. Kóstolgatni kell, és igazán finom csak kis állás után lesz. A fehérborecetem csak 5%-os, és szőlőmustsűrítményből és fehérborecetből készült, tehát nem elég savanyú, azért kellett többet használnom, mint a duplája az eredetinek. Ezt a káposztasalátát leszűrve szintén bele lehet tenni Viki öntetébe, ki fogom próbálni hamarosan. Egyelőre csak arra gyúrok, hogy holnap élve átjussak a Rómaira bringával. Olyan meleg van, hogy az erkélyen felrobbant a hőmérőm, mert új helyre tettem, és így egész nap sütötte a nap.

Ez a nyár amúgy tök jó volt, többször volt hideg, mint meleg, de most ilyen vagyok én is:

Pláne holnap leszek ilyen!

Pizzaszósz Mazsi szülinapi bulijára és veszprémi miniszobrok

Pár hónapja kísérleteztem egy pizzaszósszal, de nem írtam be a blogba, mert nem lett jó. Erre Mazsi szülinapi pizzapartiján szembejöttek velem a tökéletes pizzák az ő tökéletes szószukkal (a fenti képen nyíllal jelöltem nektek). Nem értem, minek töltök órákat receptek olvasásával, mikor a tuti receptek itt vannak a közelemben. Izgalmas volt amúgy a buli, mert tesóm sütője épp most adta meg magát. Már jó hosszú ideje sült benne egy pizza, amikor megérkeztem a buliba, de még mindig nyers volt. Kezdett kisebb pánikhangulat kialakulni, de akkor Mazsi és Viki megmentette a bulit azzal, hogy elrohantak az előkészített pizzákkal és megsütötték őket a saját lakásukban és visszahozták tesómhoz. Én kétfélét kóstoltam, és mind a kettő nagyon finom volt: egy szalonnás-sonkás-gombásat és egy spenótosat. Ilyen volt a sonkás-szalonnás:

Tesóm azt mondta, mindig másképp készül a pizzaszósz, de most még gyorsan el tudja mondani, hogy ebben mik voltak a hozzávalók:

• 2 db hámozottparadicsom-konzerv
• 1 mokkáskanál só
• oregano
• pici bors
• 30-40 levél bazsalikom
• mokkáskanál-hegynyi cukor

Ezeket merülőmixerrel összeturmixolta és kb. 6 vagy 8 pizzára volt elég. Gondolom majd megkapom a pontos adatokat. A pizzatészták meg ilyen gyönyörűen megkeltek:

Szabi csinálta a csodálatos fotókat, bár én is vittem fényképezőt, de aztán nem tudtam használni, azt hiszem megöltek volna, ha még fotózgatok, ahelyett, hogy nekiesünk délután 3-kor a pizzáknak...

Napi cuki Penny lesz, akiről kiderült, hogy imádja az olajbogyót. Nagyon fontos, hogy teljes hangerőn induljon a videó!

Szeretném, ha 1-től 10-es skálán pontoznátok, hogy mennyire cuki ez a hang. Én 10-est adok rá!

Ez pedig Micike sült olajbogyója, marha jól néz ki. Nemsokára megyek Máltára, és akkor megkóstolom én is. Egyébként mikor mondtam neki, hogy Penny videójához beteszem ezt a képet, azt mondta, hogy ő is 10 pontot ad Penny kis cérnahangjára! Eddig még csak 1.000.020 pontja van! Szavazzatok!

Én pedig végre eljutottam Veszprémbe, és megkerestem a három miniszobrot. Évával mentünk egy 2 napos wellness nyaralásra. Csak azért volt wellness, mert vittük a bringákat szokás szerint, és ez a Veszprém 7 dombra épült városka. Szeretném megkérdezni az építőket, hogy ezt miért csinálták? Jó kis edzés volt a sok dombot megmászni bringával.

Már az odautunk is elég kalandosra sikerült, azzal kezdve, hogy előző este iszonyúan eláztam bringával egy nagy viharban, de annyira, hogy nem száradt meg a szandálom a másnapi indulásra. Aztán a Déliben kiderült, hogy a kinézett vonatunk nem tud bringát szállítani (mert rossz az a vagon), így aztán másfél órát üldögéltünk az undorító koszos pályaudvaron, folyamatosan nagyon szégyelltem magam. Ide európai emberek is érkeznek! Nem ciki ez nekünk? Na mindegy. Másfél órás várakozás után olyan vonat indult, amire nagyon nehéz felküzdeni a bringát, egy nagyon meredek lépcsőn kell felvinni és nagyon keskeny a nyílás is, hogy ha lehet, beakadjon a kormány, és visszazuhanjon az ember vele. Ezután fel kell akasztani egy kampóra a százkilós bringákat. Itt lett egy kis szerencsénk, mert segített egy férfi. Aztán egy európai állampolgár nem igazodott ki a szörnyűséges jegyvásárló automata logikáján és csak helyjegyet vett, menetjegyet nem. Nem volt nála elég készpénz, de persze a kaller terminálja nem működött. Nem mondta, hogy elnézést kérünk, nem kell fizetni, mert a MÁV nem biztosítja a fizetéshez a feltételeket, hanem hosszan küzdött a terminállal, majd egy másik utazóval is, mire egy harmadik utazó beszólt (aki heti 5 napot utazik vonattal), és akkor elkezdődött az üvöltözés. Szörnyű volt. 

Végül megérkeztünk, ugyanaz a fickó, aki a felszállásnál segített, a leszállásnál is jött segíteni. Ettől kicsit helyreállt a lelki békém. Ezután vágtunk neki az első veszprémi dombnak, hogy eljussunk a szállásra, ami nagyon jó volt, egy kertes házban egy apartman, és ki lehetett ülni egy csodálatos teraszra a csodálatos kertet nézni. 

E' itt a ker'!

Kis pihenő után nekivágtunk a város felfedezésének. Mindent megnéztünk, és nagyon gyönyörű volt, sokat lehetne róla mesélni, de most csak a miniszobrokat mutatom. Az első szobor, amit megtaláltunk, Ernő az őr. Ő a végvár bejáratánál a Hősök kapujánál áll. Nem olyan picike, mint a budapesti miniszobrok, 30 cm magas és nagyon cuki. Elég komolyan veszi magát. Ő volt a kedvencünk.

A második miniszobor Ödön az utcazenész volt, őt nagyon sokáig kerestük, és emiatt többször kellett valamelyik dombot megmászni bringával, pedig rögtön, ahogy rákanyarodtunk a megfelelő utcára, elmentünk mellette... (a Kossuth Lajos utca alsó részén van.) Elég nagy ő is: 47 cm hosszú, 33 cm széles és 27 cm magas. 

A harmadik miniszobor pedig Leonóra, a kislány és az oroszlán. A leírás szerint ő a jövőt szimbolizálja. Elolvasva a leírást, sem jövök rá, hogy miért a jövőt? Ez a jelen. Bárhol látok embereket, nem a környezetüket szemlélik, hanem a telefonjaikat. Leonóra is azt bámulja, ahelyett, hogy az oroszlánját simogatná. Leonóra 36 cm hosszú, 17 cm széles és 25 cm magas.

A második napon legurultunk Veszprémből Almádiba. Ez egy fantasztikus bringaút, olyan jó, hogy már ilyenek is vannak! Ez az út még azért is nagyon jó, mert 14 vagy 15 kilométeren keresztül csak gurulni kell egy gyönyörű erdőben. Sajnos előtte meg kell mászni mind a 7 veszprémi dombot, én legalábbis így éreztem, mire megtaláltuk a bringaút kiindulópontját. De aztán jött a felejthetetlen élmény, amit még fokozott, hogy az erdőben volt egy hely, a neve A Zöld, ahol lehetett volna fröcsizni, ha nem kellett  volna sietnünk kijutni az erdőből még a vihar odaérkezése előtt. 

Itt egy kis leírás a bringaútról: Veszprém-Almádi bringaút.

És itt pedig A Zöldről: Titkos biciklis pihenő. Ide vissza KELL mennem!

Almádiból Veszprémbe is meg lehet próbálni az utat, de én nem javaslom. Végig emelkedik, bár állítólag nem durván. Veszprémből Almádiba viszont maga a mennyország. A hazaút már szinte tökéletesre sikeredett, mert a Katica nevű vonat jött, amire csak fel kell tolni a bringákat. Imádom a katicákat, és Katicát is, és a tökéletesből csak azért vonok le pontokat, mert a vonat 25 percet késett, ezt nem mondta be az állmáson a hangosbemondó, a vécé nem működött, és a vagonnak néhány ajtaja is le volt ragasztva, mert használhatatlan volt. De ez már nem borított ki, mert annyira jó volt ez a két nap.

Réka répatorta muffinja

Nagyon szeretem a répatortát, például Csincsilla emlékezetes répatortáját se fogom sose elfelejteni, amit Baka Zsuzsi búcsúztatójára csinált. Több okból is emlékezetes ez a torta, egyrészt azért, mert gyönyörű volt és nagyon finom, másrészt ez az egyetlen közösen írt blogbejegyzésünk Csincsillával. De emlékezetes még amiatt az esemény miatt is, amit abban a bejegyzésben emlegettem, hogy miért nem fogom Zsuzsit soha elfelejteni. Most már le merem írni, hogy mi volt ez: akkoriban készült Toma az érettségire, és sajnos az azt megelőző időben hosszú ideig nem járt tornaórára, mert annyira borzalmasak voltak azok az órák. Úgy kell ezt elképzelni, hogy egy fiúosztály egymással tol ki (nagyon finoman fogalmazva), és persze főleg azokkal, akik nem ügyesek tornából és a labdajátékokból. A tanár pedig nem kontrollálja igazán ezeket az eseményeket. Nem ismerem a részleteket, de el tudom képzelni, és akkoriban is el tudtam, és együtt is éreztem a fiammal. Na és a tanár üzente nekem, hogy meg fogja Tomát buktatni tornából és nem engedi érettségizni, ha nem visz igazolást. Akkoriban műtötték Toma kezét, és a zárójelentést egy kicsit kiegészítette Zsuzsi (szkennerrel, pdf-szerkesztővel, nyomtatóval és egyéb ügyességekkel) azzal a mondattal, hogy év végéig fel van mentve tornából. Így aztán Tomának lett érettségije. Mást nem tudtam kitalálni. Szerintem már elévült ez a bűncselekmény, az eltelt 15 év miatt. Köszönöm Zsuzsi, örök hálám! Kár, hogy nem olvasod.

Visszatérve a répatortára, rengeteg receptet mentettem már el, de még sosem sütöttem, mert a dió miatt a családomban nincs senki, aki segítene megenni. Így meg azért elég félelmetes dolog ez, mert 1.: ha megeszem egyedül az egész tortát, akkor ugye gurulni fogok, plusz az életem hátralévő részében nem tudok ránézni a répatortára, 2.: ha nem eszem meg mindet, akkor minek sütöttem... Nehéz ügy. Ha cukrászdába megyek, akkor néha répatortát szoktam rendelni, de egy cukrászdai süti, már bocsánat, szerintem ehetetlen. Azért megeszem, de akkor is. A legtöbb cukrászdai süti ilyen, bocsit kérek a kivételektől.

Ezt a muffint Réka a tahii (vajon ezt hogy kell írni helyesen?) hétvégére sütötte, és képzeljétek, nincs benne dió! 

Hozzávalók:

• 15 dkg reszelt sárgarépa
• 13 dkg cukor
• 2 db tojás
• 10 dkg finomliszt
• 1 csapott teáskanál sütőpor
• 1 csapott teáskanál szódabikarbóna
• 1 csipet só
• 0,7 dl napraforgóolaj
• 1 teáskanál őrölt fahéj
• 1 teáskanál őrölt gyömbér
• őrölt szegfűszeg ízlés szerint

A tojásokat a cukorral habosra keverjük, majd hozzáadjuk az olajat és a lisztes keveréket, és simára keverjük. Ezután hozzákeverjük a lereszelt répát. A masszát egyenlően elosztjuk a muffintepsi papírral kibélelt mélyedéseiben, és előmelegített sütőben megsütjük. 

Réka azért nem írt hőmérsékletet, mert neki gázsütője van. És még azt mondta, hogy tett bele egy marék apróra vágott mandulát is. Nagyon finom volt! A cukrot lehet benne egy kicsit csökkenteni, mert jó édes volt (ezt csak magamnak írom, de Réka is mondta).

Itt pedig Zozi nézi a rettentő komolyan fotózást az erkélyen még indulás előtt:

Néva pedig már azután pózolgat, hogy megettük az összes muffint:

A tahi hétvégéről jó lenne még a babsaláta receptjét megszerezni, de Anna azt mondta: recept? hahaha! 

Ajvár - és Tahi hétvége 2023. július 22-23.

 

Nem tudtam jó fotókat csinálni a tűző napon, és ezt most jókor írom, mert épp ebben a pillanatban a fázósak teljesen szét vannak fagyva. 21 fok lett a lakásomban mára, hurrá! Az újonnan örökölt vastag, plüss, csillagokkal és masnival díszített pizsimben ülök a gépnél és kicsit fázom én is, de nem csukok be semmit! 

Ezt a finom házi ajvárt is a Tahi-buliba készítettem még múlt héten, és mártogatósnak gondoltam, de lehet kenyérre kenni vagy sült húsok mellé is jó. Minden verziót kipróbáltunk Tahiban. Mártogattuk kenyérrel, focacciával, zöldségekkel (répával, uborkával) és tortillachipsszel is, sőt még sült hús mellé is ki lehetett próbálni. 

A legtöbb receptben azt írják, hogy a fokhagymát is meg kell sütni héjában a paprikával és a padlizsánnal együtt, de én akkor még nem tudtam, hogy ajvárt is fogok készíteni, így aztán a fokhagymasütés elmaradt, csak a 3 padlizsánt és a 8-9 db kaliforniai paprikát sütöttem meg (nem mind kellett ide, de háromféle kaja lett belőlük). A sütőt már nem akartam emiatt újból beindítani, úgyhogy fokhagymagranulátumot használtam helyette. Utólag süthettem volna serpenyőben is egy kevés olajon apróra vágott fokhagymát, de rettenetes meleg volt, és rohantam is további dolgaimra, így ezt se csináltam. Így is nagyon finom volt!

Hozzávalók:

• 1 nagyobb padlizsán
• 5-6 piros színű paprika (kápia, pritamin vagy kaliforniai) - nálam most kaliforniai volt
• 4-5 gerezd fokhagyma (héjában megsütve)
• olívaolaj kb. fél deci
• balzsamecet kb. 3 evőkanál
• só kb. fél kiskanál
• bors

A padlizsánt késsel megszurkáltam, és a paprikákkal együtt 180 fokon légkeveréssel. megsütöttem. Ha időben kapcsolunk, akkor velük együtt kell sütni 4-5 gerezd fokhagymát is. Amikor jó fekete foltosra sültek a zöldségek, egy tálba áttettem őket és letakartam, hogy a gőzben felpuhuljon a héjuk és könnyen lehúzható legyen. Megvártam, hogy kihűljenek és mindent az aprítógépbe tettem, aprítottam. Nem kell túl krémesre keverni, legyen egy kicsit rusztikus.

Aznap délután jött értem Réka, hogy légkondicionált kocsival elvigyen gyógyszertárba és a tesómhoz, hogy át tudjam adni neki a napernyőt a másnapi balatoni strandoláshoz, egyszóval megmentette az életemet, annyira köszönöm neki, és az ügyintézések után feljöttünk hozzám a viszonylag hűvös (26 fokos) lakásba kicsit dumálni (Rékánál 33 fok volt akkoriban). Megkóstoltuk a friss ajvárt, Réka nagyon szereti valamelyik bolti változatot, és ezért nagyon érdekelt a véleménye. Kicsi sót elbír még, ezt mondta. Ezért mielőtt Tahiba kivittem volna, tettem bele kicsi sót, és Réka szerint is ekkor lett tökéletes. Az az 5 nap is is jót tett neki, amit a mélyhűtőben várakozott az indulásig. 

A fotózáshoz bazsalikommal díszítettem, amit aztán felaprítva belekevertem. Chilivel csípősíteni is lehet, ha valaki szereti.

Anna meg ilyen gyönyörű kenyereket és focacciákat sütött a mártogatósokhoz Tahiban. Nagyon finomak voltak amellett, hogy gyönyörűek. Szombaton jól elkirándultunk két kutyával a Hétvályús forráshoz, ott addig-addig üldögéltünk, míg ránk nem esteledett és át nem fáztunk egy kissé. Hazafelé Toma csak háromszor esett el, nem tudom miért, talán túl erős volt a gravitáció. Szerencsére semmi baja nem lett. Vasárnap terveztünk felmenni a Vörös-kőhöz, de annyira meleg lett, hogy az megint elmaradt.

A mai cuki ismét Amy lesz. A gyönyörű profi fotók szokás szerint a Win-Win Zone-tól vannak. Emberfotózást nem vállal vajon Lilla? Bár lehet, hogy én nem tudnék ilyen szépen, okosan ülni, feküdni és nézni. 

A Win-Win Zone amúgy egy kutyakiképző iskola, a fotókon jól látszik, milyen okos növendékek járnak oda.

A suli szemlélete itt olvasható, nekem ez nagyon tetszik: 

Így kéne.

Az annyira furcsa, hogy ajvár nem volt még a blogon. Senki nem szereti? Vagy csak nem írtátok be?

Sültpaprika-saláta

 

Kaptam nemrég rengeteg kaliforniai paprikát a boltból, és amikor csomagolták tesómék, egy néni rám szólt: Mindet elviszi???? Fú, nagyon mérges volt, kértem, hogy válasszon, amennyit csak akar, mert a többit nekem kell feldolgozni. Persze a mondat második felét csak magamban mondtam. A néni nem tudta, hogy én csak úgy megkapom, mert kiselejtezték őket. Szóval jó sok volt, valami sérült szállítmány lehetett, vagy nem tudom mi volt a baj velük. A rossz részeket, ha voltak, kivágtam és megsütöttem az összeset néhány padlizsánnal együtt. A padlizsánt ehhez a sültpaprika-salátához nem használtam, viszont sütöttem még két hegyes (nagyon!) erős paprikát is, és abból egy kicsike adag erős verzió készült. A padlizsánok az ajvárba és a padlizsánkrémbe kerültek.

Kiindulásnak ezt a Lila Füge receptet használtam, bár sok másikat is megnéztem és végigolvastam, és igazából az érdekelt, hogy citromot vagy ecetet használnak-e. A citromot választottam most.

Hozzávalók ehhez az adaghoz:

• 3 db paprika (kápia, kaliforniai vagy pritamin)
• 2 db hegyes erős paprika
• 1 citrom leve
• ½ dl olívaolaj
• 1 gerezd fokhagyma

A paprikákat 180 fokon légkeveréssel megsütöttem a sütőben. Lehet sokféleképpen sütni, pl. platnin, gázlángon vagy parázson, persze legjobb a parázson sült paprika. Én most ehhez a salátához 3 db-ot használtam fel, de inkább több paprikával érdemes beindítani a sütőt. Addig kell sütni őket, míg sok fekete folt nem lesz a héjukon. A száruknál fogva időnként meg kell forgatni.

Amikor megsültek, egy tálba áttettem a paprikákat (külön kezeltem az erőseket), és lefedve hagytam kihűlni. A kihűlt paprikákról könnyen lehúztam a héjukat, kiszedtem a magokat. Nagyjából egyforma csíkokra vágtam a paprikahúst. A piros paprikákat egy tálba tettem, a zöld erőseket egy pici üvegbe (némi piros kíséretében).

Egy kis lábosban az olívaolajat, a citromot és a vékonyra szeletelt fokhagymát összemelegítettem, és amikor felforrt, gyorsan levettem a lapról és a paprikákra kanalaztam. Minden paprikát igyekeztem a 

lé alá nyomni. De nem sikerült. Úgyhogy amíg érlelődött a hűtőben, néha megkevertem.

Az erős annyira erős lett, hogy a mellette lévő pirosakra is átragadt az erő. Úgyszólván az erő velük volt.

Egy-két nap pácolódás jót tesz neki, az enyém kb. 6 napos volt, amikor kivittem Tahiba. Anna mondta, hogy még a fokhagymák is nagyon finomak lettek, én ott nem mertem megkóstolni, mert mi van, ha szarul leszek tőle, ahogy szoktam, de itthon megkóstoltam a maradékot, és 1.: tényleg isteni az is, és 2.: nem lett tőle semmi bajom. 

Ilyen állapotában hűtőben kell tartani, és meg kell enni hamar, mondjuk 1-2 héten belül, de vizes dunszttal tartósítható télire is. 

Napi cuki végre megint Amy lesz. Ma nagyon önálló volt, mert jöttek érte és elvitték a napközibe, és amikor hazahozták, meg is etették, így aztán ma az összes gazdit nélkülöznie kellett egészen estig. Amikor Viki hazaért a munkából, ilyen fejjel fogadta őt Amy. (Azt mondja: Hát itt vagy végre, te csavargó? Már megint más kutyákkal voltál?)

Nem tudjuk eldönteni, hogy most örül vagy inkább büszke magára. Aztán még ilyen fejeket is tud, annyira édes! Olyan, mintha mesélni akarna valamit, nem? Itt például azt mondja: Figyelj, Viki! A napköziben az volt, hogy sokat rohangáltam, és játszottam Lufival. 👇

És Lufi folyton barátkozni akar velem. Én is szeretem őt, de kicsit sok már, hogy annyit puszilgat, mindig nyálas lesz az orrom tőle. 👇

Így telibe szokott csókolni. De azért jó volt, és a sok puszit is el tudom viselni, bár én nem vagyok ilyen puszilkodós. Kicsit hiányoztál ám, de jó, hogy itthon vagy! 👇

Ezt ki tudja utána csinálni? 

És akkor most azt kell írnom, hogy a ma késő délutáni/esti bringás ügyintézésünkkor kicsit fáztam. A lábujjam a szandálban begörcsölt a hidegtől. A lakás pedig már lehűlt 23 fokra (tegnap éjszakára vártuk a lehűlést, de becsaptak a meteorológusok megint, végül aztán ma késő délután érkezett meg). Az erkélyen 22 fok van, de sokkal hidegebbnek érezni. Nem tudom Nagymaroson vagy Tahiban milyen idő lehet, de tuti, hogy sapka és sál is kell. Annyira jó! 

További sült paprikák a blogban:

• egyszer kipróbáltam a rántott paprikát, és úgy emlékszem, nagyon finom volt,
• itt meg Csincsilla csinált erdei gombás rizst sült paprikával, és nagyon menő fázisfotók vannak a paprikáról, így kell ennek kinézni tényleg.

Régebben tettem el sült paprikát télire is, igaz nem sokat, csak éppen hogy, de nem találom a blogban, ezt valahogy nem értem.