Sajnos elkészültekor, még melegen nem fényképeztem le, mert lusta voltam, és talán így nem eléggé étvágygerjesztő, de azért mindenképpen szeretném feltenni brokkolis lasagnámat. Most csináltam először ilyet, de mivel a lasagna felét hagyományosra készítettem, előbb azt kóstoltam meg, erről a részről nem tudok nyilatkozni. Mit csináljak, ha én eléggé húsevő vagyok?
Először elkészítettem a brokkolit: egy kisebb fej brokkolit rózsáira szedtem, és egy fél sárgarépa társaságában megfőztem vegetás vízben. Amikor kihűlt, a brokkolit még további vékonyabb szeletekre vágtam, a répát lereszeltem. A serpenyőben vajat olvasztottam, ebbe öntöttem egy kis tejszínt, két kanál tejfölt és egy kicsi tejet. Amikor összemelegedtek, beledobáltam a brokkolidarabkákat és a reszelt sárgarépát, sót, borsot, kurkumát, szerecsendiót. Legvégül, hogy kicsit besűrűsödjön, sajtot reszeltem bele.
Kábé 4 deka vajból, 4 deka lisztből és fél liter tejből besamelt főztem, ezt is sóztam, borsoztam és megszórtam reszelt szerecsendióval. A jénai aljára ebből a besamelből csorgattam, majd jöhetett a lasagnalap, erre a brokkolis mártás, rá egy kis reszelt sajt, amit betakartam besamellel és az egész rétegezést még egyszer megismételtem. A tetejére tészta került, amit meglocsoltam besamellel és jócskán megszórtam reszelt sajttal. 180 fokon sütöttem 35 percig.
És bár úgy készültem, nem sikerült április 15-re időzítenem a bejegyzésemet (jelenleg 24 perce április 16. van), azért szerettem volna apuról is megemlékezni 75. szülinapján. Sajnos ő már 27 éve nincs velünk. A képen tesómmal és velem látható, talán 35 éves lehet :-) Nem hiszem hogy életében valaha hallott volna akár a brokkoliról, akár a lasagnáról...
22 megjegyzés:
Úgy látszik, ez az április 15.-e népszerű nap a születésre, nagymamám is akkor született, ő most 74 éves.
Melyik vagy te és melyik Tata a képen? :)
Finom lehet a lasagna, egyszer biztos kipróbálom! :) Tudod, tésztaimádó vagyok én is!
Tippem: bal oldali Tata, jobb oldali te.
Igen, és még Marcsinak is tegnap volt a szülinapja! :-)Hogy melyik vagyok én? Majd még tanulmányozom a képet, de azt hiszem fogalmam sincs. Talán a bújósabb-cicásabb verzió vagyok én... :-)
Én is erre céloztam... :-)
Boldog szülinapot Pali bácsi azaz Palkó! Nem tudlak eklépzelni 75 évesen ne haragudj! Te örökké fiatal maradtál. Aranyosak vagytok a képen Andi csak azt nem értem engem hová dugtatok a fotózás idejére??? :-(((
irtó mókásak vagytok, főleg a lábszerkezetek:) nagyon csinos apukátok volt!
Éva, gondolkodtam, hogy feltegyem-e azt a képet, amin te is rajta vagy, csak azon nem apu, hanem Zsuzsi néni ölelget minket...
Azt hiszem azért nem vagy ezen a képen, mert végre sikerült leráznunk téged! :-)
Csincsilla, láthatod, hogy ilyen lábakból milyen fantasztikus szép lábak lettek! Nem szabad feladni a reményt sosem. :-)))
éva! szerintem te épp bújócskázol, és sikerült elbújnod! :)
jól tippeltél bea! honnan jöttél rá? :)
Az arcotokból Tata. :) Sok minden alapján nem tudnálak megkülönböztetni benneteket. (Pl. a hangotok) De az arckifejezésetek valahogy jellemző ezen a képen.
éjjen! akkor nem sokat öregedtünk azőte, hogy ez a fénykép elkészült! :) az arcunk legalábbis...
Barátnőm férjének is tegnap volt a szülinapja! :)
Hű mennyien születtek április 15-én!
Én egyből kitaláltam, az arckifejezés mindent elárult. nagyon cuki kis szöszkék voltatok (a szőke a voltatok, a cuki most is él) A Papátokat meg nagyon sajnálom vagyis inkább titeket, hogy már nem ehet ebből a fincsi lasagne-ból.Bittos nagyon értékelné, de majd odaát főzhetsz neki mindenféle égi mannát :)
Fogok is! :-)
Köszi a cukit tesó!
Andi,Te a bal oldali vagy!Biztos,hogy nem hallott ezekről a dolgokról,mert nem volt lehetőségünk találkozni ilyenekkel!Álmomban,amikor újra az Előpatakban vagyok a Nagy Pali mindíg így ül a konyhában amikor belépek és még hallom is-gyere Cunó igyál egy pohár sört- ...Számomra nem haltak meg,csak éjszaka lehet találkozni velük!
Én is szoktam velük éjszaka találkozni, főleg Keresztapával (jó lenne ha mesélnél róluk, te még emlékszel rájuk...), és olyankor nagyon-nagyon szoktam bőgni, nem tudom miért, de azt tudom, hogy más is így van vele! :-)
Az életem első igazi sokk élménye keresztapa elvesztése volt. Soha nem felejtem azt az erős hiány-érzetet amit akkor éreztem és azt a hisztérikus sírást amit csaptam. Nem tudom hány éves lehettem. Azóta persze volt egy-pár ilyen élmény (most nem sorolom itt fel őket) de mondom az ő (id Matus István) halála volt az első a sorban. Az édenkert elvesztése....
mÁRTA,
apu is mindig úgy mondta, hogy AZŐTE!!
7 éves voltál Éva...
direkk írtam azőtének :)
Mind így mondták! :-)
Megjegyzés küldése