Ropogós édeskrumpli

 

Hát teljesen el vagyok ájulva magamtól, van ez a 2 hetes fotós kihívás (tanfolyam), amire beneveztem Rékával és Annával, és ekkorát fejlődtem. Jó, egy picit ki van égve a krumpli, de sajnos nem tudtam megismételni a fotózást, mert mire ez kiderült, addigra megettem. De nekem így is nagyon tetszik. 

A fotós kihíváson egyébként kétnaponta jön egy oktatóvideó és egy feladat. A feladatban kapunk egy témát, amiről a képeinket el kell készítenünk. Már most is rengeteget tanultam, de leginkább azt, hogy rá kell szánni az időt egy kép elkészítésére. Be lehet küldeni egy fészbuk-csoportba, de én nem szoktam, sőt a csoportnak se lettem a tagja egyelőre. Nekem saját házi bírálóim vannak (Szabi, Toma, Mazsi).

Az 1. feladat témája a tea vagy teázás volt. Figyelni kellett rá, hogy a kép a most tanult harmadolás szabálya szerint készüljön. Ez azt jelenti, hogy a téma lehetőleg ne legyen középen. Na nekem ez így sikerült:

A 2. feladat a békaperspektíva volt. Persze nem csak ez az egy kép készült, lefotóztam a könyvespolcot alulról, az ablakot, Zorát, egy virágot, egy lámpát, és nem is tudom, hogy még miket. 

A 3. feladat témája a villa. Arra kellett figyelni, hogy a képen akár valódi, akár látszólagos, de határozott irányok, vonalak, görbék jelenjenek meg. Na ez az a kép, amiért Szabi megdicsért. Szabinak a fények és árnyékok tetszettek nagyon, nem a határozott irányok/vonalak/görbék, arról nem is tudott.

A 4. feladat témája az ébredés. Csak arra kellett figyelni, hogy a kép négyzetes formájú legyen. Ez lett:

És az 5. feladat, hogy egy olyan utcarészletet kell fotózni, ahol hangsúlyosan megjelenik a perspektíva. Ez még nincs kész, de az ötlet már megvan. Olyan szívesen betenném Anna és Réka képeit is, de ez nem fotós blog, szóval most abba is hagyom, remélem, nem untátok. Folytatom a főzéssel.

Egyszer Micikével beszélgettem videocseten, és valami nagyon szép narancssárgát mártogatott valami nagyon szép pirosba. Kérdeztem, mi az. Mondta, hogy édeskrumpli és csiliszósz. Jó, hát olyan szép színe van, nekem is meg kell kóstolni. Mondta Micike, hogy mirelit édeskrumplit szokott venni az egyik máltai élelmiszerláncnál, úgyhogy megnéztem itthon is, és kaptam. Megcsináltam, és nagyon ízlett. 

Aztán megpróbáltam nem mirelitből készíteni, mert nem szeretem egyszerűsíteni az életemet, jó az nekem, ha pucolok és darabolok, de soha nem lett ropogós. Nagyon finom, csak hát inkább főtt krumplira emlékeztet, mint sültre. És akkor olvastam valahol, hogy tudom-e mitől lesz ropogós az édeskrumpli? Dehogy tudom! Kiderült, hogy a kukoricakeményítőtől. Csináltam egy fűszerkeveréket, és ezzel beszórtam a krumplit, majd fújtam rá olajat és tényleg ropogott. Oké, nem lesz olyan, mint az olajban sült sima krumpli, de valamennyire ropogni fog. 

Hozzávalók:

• 1 evőkanál kukoricakeményítő
• 1 kávéskanál só
• 1 kávéskanál frissen őrölt bors
• ízlés szerint csilipor, cayenne bors, vagy bármi ami csíp

Ezt a 4 dolgot összekevertem, és teaszűrővel rászórtam a szinte egyforma vékony hasábokra vágott krumplira. Persze a teaszűrőben maradt nagyobb borsdarabkákat is ráborítottam. Ezután lefújtam olajjal (lehet locsolni is, ha csak olyan van otthon, nálam ez a gyakoribb) és kézzel jól összeforgattam. Leggyakrabban egyébként nem keverem össze a fűszereket, hanem egymás után rászórom a krumplira, mert nem szeretek mosogatni és úgyis mindent összeforgatok még kézzel, hogy egyenletesen bekenje az olaj a krumplikat. És a lustaságom miatt nem csinálom azt sem, hogy egy dobozban összerázom a krumplit a fűszerekkel, majd ha mindenhol bevonta, akkor az olajjal is. A dobozt sincs kedvem elmosogatni. Meg nem is érek rá, mindig nagyon éhes vagyok.

A lényeg, hogy viszonylag vékony hasábokra kell vágni, pont akkorára szoktam, mint az olajban sült krumplit. Most 4 db kisebb krumplit vágtam fel, és ebből a keverékből csak 2 kávéskanálnyit szórtam rá. Mehet több is.

200 fokos (nem előmelegített) sütőben légkeveréssel sütöttem kb. 20 percig, félidőben megforgattam. Figyelni kell, mert szeret megégni. Salátával és mustáros szűzérmével ettem. A salátára lenmagot szórtam, mert rengeteg van itthon. Lesz is egy recept, amiben ő a főszereplő.

Napi cuki pedig Amy a napköziben, amint finoman jelzi, hogy nem mindenkivel szeretne barátkozni:

Vagy ha muszáj, akkor viszont "Én vagyok a nagyobb"! Remélem, mindenki látja!

(Nem tudom, miért ilyen minőségűek ezek a fotók, igaz, loptam őket, de akkor is. Ha van jobb, akkor szívesen lecserélem...)

További édeskrumplik a blogon a batátarajongóknak:

- Csincsilla gluténmentes, tejmentes édeskrumplija csirkével és cukkinivel,

- Rozmaringos sült édesburgonya (vegán, gluténmentes) szintén Csincsillától,

- van ám zöldborsós is,

- és fokhagymás is,

- és az én egyik régi próbálkozásom póréhagymával és sajttal, de akkoriban még nem ízlett. Tökre nem mindegy, hogy mikor kóstolsz meg egy új ételt. És főleg, hogy kivel!