Dutch Baby, a sütőben sült óriáspalacsinta - és a blogunk 16. szülinapja

Ma van a blogunk 16. szülinapja! Nagyon is illik hozzá ez a holland baba, mert Csincsilla első bejegyzése 2008. június 13-án (pénteken) a cseresznyés klafuti volt, ami olyan, mint egy sütőben sült palacsinta, az én elsőm pedig az eperlekvár volt. Az epres Dutch Babym pedig ennek a kettőnek a keveréke lett. És nem volt szándékos, istibizi!

És legyen egy kis statisztika is a szülinapon: van 46 követőnk, 1626 bejegyzésünk és 10827 megjegyzés, komment a bejegyzések alatt. A megtekintések száma a kezdetektől: 2.149.051 db, ma 233, tegnap 114, ebben a hónapban 2438 és a múlt hónapban 4920. Kár, hogy tavaly nem jegyzeteltem ki.

Annyira érdekelt, hogy miért pont holland baba a neve, hogy utánanéztem. Van neki wikipedia oldala is, ahol holland babapalacsintának hívják. Azt írják, hogy a jelenlegi forma az Egyesült Államokból származik, és pont az én legkedvencebb történelmi koromban, az 1900-as évek első felében jelent meg a Manca's Cafe-ban, egy családi étteremben, amely a Washington állambeli Seattle-ben volt, és amelynek tulajdonosa Victor Manca volt. Bár ezek a palacsinták a német palacsintaételből származnak, azt írják, hogy a holland baba nevet Victor Manca egyik lánya találta ki, ahol a "holland" talán a német deutsch szónak az ő elferdítése volt. Azt is írják, hogy ez a sütőben sült palacsinta nagyon hasonlít a Yorkshire pudinghoz, csak ez édes, az meg nem, és ezt egy nagy adagban sütik, míg a Yorkshire pudingot sok kicsi adagban.

Tálalható reggelire, villásreggelire, ebédre, desszertre, sőt még "brinner"-re (vacsorára való reggeli) is. A holland babapalacsintát általában azonnal tálalják, amint kiveszik a sütőből. A sima Dutch Baby mellett van egy hasonló, a Baby Apple nevű sütőben sült palacsinta is, ami a tésztába ágyazott almaszeleteket tartalmaz. Na ezt már két éve megsütöttem én is!

Régóta szemeztem már vele, de most végre elkészült és nagyon-nagyon finom lett!

Hozzávalók:

• 2 db tojás
• 1 dl tejszín
• 1 dl tej
• 80 g liszt
• 1 kávéskanál fahéj
• 1 evőkanál barna cukor
• 1 kávéskanál vaníliakivonat
• 20 g vaj

A tojásokat robotgéppel összekevertem a tejjel és a tejszínnel, hozzáadtam a vaníliát, majd végül beleszitáltam a lisztet. A sütőt előmelegítettem 200 fokra, és a fodros tortaformát is betettem a vajjal együtt, hogy melegedjen. Jobb lenne egy öntöttvas serpenyő, vagy bármilyen serpenyő, aminek nem műanyag a nyele, de ez sajnos nincs, úgyhogy a fodros piteformával bűvészkedtem. Amikor felmelegedett a sütő, akkor kivettem a tűzforró tortaformát, beleöntöttem a tésztát és visszatettem 18-20 percre. A cukor miatt elég gyorsan barnulni kezdett, ezért lejjebb vettem a hőfokot (190-re), és tovább sütöttem légkeveréssel. Annyira gyönyörű volt, ahogy felemelkedett a tészta sütőben!

Még a sütés elején betettem mellé a kb. 20 dkg epret, amit megszórtam egy kis barna cukorral, meg egy kis vaníliakivonattal. Valahogy sűrűbbre kellett volna sütni, de ezek mélyhűtött eprek voltak, így sok levet engedtek. Ezenkívül tálaláskor lehet a tetejére tenni őszibarackból vagy nektarinból főzött ragut, vagy bármilyen bogyós gyümölcsöt, de lehet csak olvasztott vajjal, cukorral és citrommal tálalni. Nigellánál olvastam, hogy vannak, akik szalonnával és juharsziruppal eszik - ez azért elég merész, bár Amerikában talán mindennapi. Egy kis tejszín vagy joghurt is jól állt volna neki. Meg a porcukor! Az mindenkinek jól áll.

Nagyon finom volt, a felét még frissen, egy ültő helyemben megettem. A másik felét melegítve kell ennem, szegény én... (Frissítés: melegítve is finom!)

Napi cuki - ha még nem volt elég az édesség mára - Amy lesz, aki meglátogatta szombaton az áradó Dunát, és pózolt egy farönkön. (Már megismerem, ha Szabi készíti a képeket, mert olyankor tátva marad a szám.)

Aztán belehallgatott a levegőbe, hogy mit is mond neki a víz, mit üzennek a halak:

Végül pedig megmutatta, hogy kell szépen leugrani. Hát nem véletlen, tornászcsaládból származik:

Én is voltam szombaton áradó Dunát nézni, amikor bringával mentem a Bikás parkba. Odafelé a lezárt Pesti alsó rakparton mentem, visszafelé a Budai alsón jöttem, mindkettő óriási élmény volt. A Budai rakparton ráadásul sokkal kevesebben voltak, sokkal kihaltabb volt, ezért az még jobb volt. Lehetett suhanni a kátyúk nélküli úton, miközben mellettem éppen a peremig ért a víz, néhol ki is öntött már. (Szombaton még irtó meleg volt, de tegnapra olyan hideg lett, hogy pulóvereket kellett felvennem, amikor kimozdultam, meg hosszú bringásnacit, és a lakás is lehűlt 22 fokra. Nekem ez nagyon bejön, kaptam pár nap haladékot.)