Ázsiai ízesítésű uborkasaláta

 

Tesóm is próbálkozott egy uborkasaláta-variációval, majdnem olyannal, mint amilyennel én is kísérleteztem tavaly (ez volt a Dragomán-féle egyszerű uborkasaláta), csak az a különbség a kettő között, hogy tesóm ecetet is tett az ubira. Neki is kicsit sós lett az első kísérlet, de tovább folytatja. Amikor megtudtam, hogy mivel foglalkozik, kicsit szóvá kellett tennem, hogy de hát ez már fenn van a blogban, miért másnak a receptjével kísérletezel (anyukám)?!?! Na és miután ezt jól megbeszélgettük ma, akkor - micsoda véletlen! - elém került ez az uborkás cikk, amiben szerepel a tört uborka nevű saláta, azt próbáltam ki kicsit másképp. Pl. nem törtem az uborkát, hanem vastagra szeleteltem, fokhagyma helyett granulátumot használtam (mert nem bírom már sajnos), és nem tettem bele olyan sok (1 evőkanál) szezámolajat, a hiányzó részt olívaolajjal pótoltam.

Hozzávalók:

• 1 db kígyóuborka héjastól vastagra szeletelve
• ½ teáskanál só
• ½ teáskanál cukor

Az öntethez:

• ½ evőkanál szezámolaj (lehet több is, csak akkor az olívaolajat csökkenteni kell)
• ½ evőkanál olívaolaj
• 1 evőkanál rizsecet
• 1 evőkanál világos szójaszósz
• 1 mokkáskanálnyi fokhagymagranulátum (nem fokhagymasó), vagy 1 gerezd fokhagyma reszelve

Szerencsére a márciusi Óriási Ázsiaifűszer Bevásárlásból mindenféle ázsiai hozzávalóm van, például halszósz is, legközelebb azt teszek rá szójaszósz helyett.

Az uborkát alaposan megmostam, vastag uborkagyaluval legyalultam. Sóztam és cukroztam és jól összekevertem. Egy órát állni hagytam, közben összeállítottam az öntetet. Amikor eljött az idő, akkor az uborkából kinyomtam a levet (ezt is félretettem, hátha kelleni fog, de nem kellett), és összeforgattam az öntettel. Annyira finom volt, hogy csak ámultam. Mindenképpen próbáljátok ki! 

A legjobb közvetlenül evés előtt összekeverni az öntettel, mert amíg áll az uborka, tovább engedi a levét, és felhígítja a finom öntetet. Bár úgy is nagyon finom.

Az ázsiai kajákkal egyébként az a bajom, hogy bármennyit eszem belőlük, utána folyamatosan éhes vagyok, tehát megállás nélkül tudnám folytatni. Nem tudom mi lehet az oka, talán a szójaszósz csinálja ezt?

Voltam színházban vasárnap Olgival, a Jaj nagyi!-t néztük meg (Molnár Piroska főszereplésével, aki szokás szerint isteni volt), és hazafelé a Duna-parti bringaúton akartunk menni, amikor megláttuk, hogy le van zárva az autók elől a rakpart. Nosza, legurultunk oda, és ekkor eszembe jutott, hogy ott van a békalábas usanka miniszobor, amivel még el vagyok maradva. Ahol leérkeztünk a pesti alsó rakpartra, ott rögtön a lépcsőhöz gurultunk, és - ki hitte volna! - rögtön a kis drágaságba botlottunk. Már sötétedett, és azért nem tökéletesek a képek róla.

Olyan pici, hogy a tenyeremben elférne. De inkább nem teszem ide a közös képünket, mert magammal nem vagyok megelégedve, ő jól néz ki ott is.

Azért kapott békatalpakat az usanka, mert ha valamilyen újabb barom megint beledobná a Dunába, akkor ki tudjon úszni. Gondolom.

Készült a hétvégén még egy lépcsős kép, a lányok Muse koncerten voltak Ausztriában, és Amyke kapott egy rózsaszín kiskacsát, hogy kiengeszteljék, amiért neki itthon kellett maradnia. Tesóm vigyázott rá, úgyhogy tökre el volt kényeztetve, és csak az első nap volt szomorú (láttam én is), aztán már nem volt semmi baja. A rózsaszín kiskacsának szivárványos szivecskéi vannak.

Örült neki nagyon! Ha kapok róla fotót, akkor azt is mutatom majd.

Kaptam! Nem túl éles, de azért minden látszik, aminek látszania kell.