Joulutorttu, azaz szilvalekváros szélforgók

 

Ez egy finn karácsonyi aprósüti, de karácsonykor nem sütöttem meg, mert tesóm pillanatok alatt 3 tepsi sütivel árasztotta el a családot (mézes krémes, bejgli és zserbó). Szerintem nagyon is illik ide, ebbe a szép februári 20 fokos télbe és szélbe. Azért választottam egyébként, mert Toma tavaly volt Norvégiában, és ezzel a sütivel szerettem volna kapcsolódni ahhoz az óriási attrakcióhoz, hogy eljutott oda, és még Dániába is. A Joulutorttu nekem nagyon bejött, és már csak azért is jó lenne minden évben megsütni, hogy tudjam ellenőrizni a képességeim romlását, ami idővel törvényszerű. Már most se volt mindig egyszerű eltalálni hogy melyik csücsköt hova is hajtogassam, hogy szélforgó legyen belőle végül. Arról nem is beszélve, hogy a nevét képtelen vagyok megjegyezni, kimondani meg se próbáltam! Még jó, hogy Mazsi elnevezte szélforgónak, ez a név menni fog.

Hozzávalók:

• 35 dkg finomliszt
• 1 csipet só
• 20 dkg hideg vaj felkockázva
• 25 dkg ricotta
• 75 ml tejszín
• 25 dkg szilvalekvár (nálam sütőben sült házi, cukormentes, egy 2 decis üveggel)
• 1 tojás
• (sok) fahéjas porcukor a szóráshoz

A lisztet összekevertem a sóval, és a vajjal elmorzsoltam. Amikor homokszerű állaga lett, hozzáadtam a rikottát és a tejszínt és összegyúrtam a tésztát. Egy órára a hűtőbe tettem, de akár lehet egy éjszakára is. A pihentetés után a tésztát átgyúrtam, és elfeleztem. Az egyik felet visszatettem a hűtőbe, amíg a másikkal dolgoztam. Egyébként nem ezt a puha állagot vártam 1 óra hűtős pihentetés után, de aztán úgy döntöttem, hogy nem várok tovább, folytatom a sütit. És milyen jól döntöttem, mert így szuper könnyű volt dolgozni a puha tésztával.

Nincs deszkám, a konyhapulton szoktam nyújtani, de előtte jól lemosom persze. Szóval lisztezett konyhapulton olyan 3-4 mm vastagra kinyújtottam, vagy talán annál vékonyabb volt néhol, 30×30 cm-es formát szerettem volna elérni, hogy majd 10×10 cm-es négyzeteket tudjak vágni belőlük (pizzavágóval). A kilógó részeket levágtam, hogy minél szabályosabbak legyenek a négyzetek.

A képen látható módon egy késsel bevágtam a sarkoknál, és a közepére tettem egy teáskanálnyi szilvalekvárt. A sarkokat középre behajtottam, hogy szélforgó alakja legyen a sütinek. (Annyira szeretném, ha megcsinálnátok, mert kíváncsi vagyok, hogy megy nektek!) Összesen 23 db szélforgóm lett.

Tojással lekentem a szélforgókat és 190 fokos sütőben szép pirosra sütöttem. A recept azt írja, hogy 10-12 perc alatt sülnek meg, nekem tovább tartott, pedig légkeveréssel sütöttem. 

Végül ennyi lekvár maradt, ezzel most mit csináljak?

A kész sütiket még forrón megszórtam fahéjas porcukorral, de mivel a tésztában és a lekvárban semmi cukor nincs, ezért nem találtam elég édesnek. Úgyhogy később újra és újra szórtam rájuk cukrot, míg el nem találtam az édességet. Nagyon-nagyon finom!

Én egyébként tegnap se és ma se tudtam vacsorázni, miután ebéd után megettem egy-két szélforgót, szóval ha ez lenne a fogyókúra kulcsa, akkor benne vagyok!

És a napi cuki Amy lesz, ahogy őrzi a gazdik új lakásának új konyhájában az új tűzhelyet:

És megint van egy újabb miniszobor... Mindig le vagyok maradva, most kereshetem meg ezt is!

Indiai vajas csirke naan kenyérrel

 

Megérte türelmesnek lenni! Megkaptuk a receptet erről az isteni indiai vajas csirkéről, amit Mazsi és Szabi főzött, és Szabi fotózott, tessék nyugodtan elájulni a csodás képektől. És közben még cicák is lesznek, hogy megnyugodjanak a kedélyek, tényleg élnek még! Akkora szerencsém volt, hogy kaptam kóstolót ebből a kajából, és azóta is arról álmodozom, hogy ilyet fogok enni. De sokat. Már csak amiatt is jó, ha megvan a recept, hogy meg tudom már én is főzni, ha nem lennék elég türelmes, hogy kivárjam, amíg újra főznek ilyet. Bár nem szeretnék idáig eljutni...

Na, akkor kezdjük a vajas csirkével. Hozzávalók:

• kb. 900 g csirke (mell vagy comb)
• kb. 3 közepes hagyma
• 2 tk. chilli
• 1 tk. kurkuma
• 1 tk. őrölt kömény
• 1 tk. cayenne
• 3 tk. garam masala (VAGY 1 tk. koriandermag (mozsárban összetörtük), 1 tk. római kömény (ez is mozsárban), 1 tk. kardamom, 3 levél babér)
• 1 fahéjrúd
• 1 kanál reszelt gyömbér
• 3 gerezd zúzott fokhagyma
• 1 konzerv darabolt pari
• só, bors
• kis pohár joghurt (de lehet tejszín is)
• 1,5 kocka vaj (ami itthon volt azt használtuk el, a recept ahonnan lestünk 6 kanállal írta)

Eredeti recept: https://tasty.co/recipe/easy-butter-chicken

Feldaraboltuk a csirkét és befűszereztük (só, bors, kurkuma, 1 tk. chilli) majd állni hagytuk amíg a hagymát megpucoltuk és feldaraboltuk. A vaj felét megolvasztottuk és azon megpirítottuk a csirkét, majd kivettük. Raktunk még egy kis vajat a serpenyőbe olvasztani (a végén is kell majd a szószba, szóval akkor legyen a fél fele TEHÁT negyed 😄) és azon megdinszteltük a hagymát a maradék fűszerrel (1 tk. chilli, kömény, gyömbér, fokhagyma, cayenne, kardamom, római kömény, babér, fahéj, só, bors - remélem nem hagytam ki senkit a felsorolásból, de a lényeg, hogy itt MINDEN jön 😄). 

Az eredeti recept garam masalát ír a sokminden mellé, de az nem volt itthon és utánanéztünk, hogy az miből is áll, ezért került bele még a koriandermag-római kömény-kardamom-babérlevél négyes, mert ezek voltak nekünk. Más is van a garam masalában de úgy gondoltuk, hogy 10 fűszer csak elég lesz már (és nem is volt itthon más 😄).

Amikor megdinsztelődött a hagyma beleöntöttük a darabolt parit, visszaforraltuk és jöhettek vissza a husik és raktunk bele joghurtot. (A recept itt tejszínt írt, de mi inkább a joghurtra szavaztunk mert az izgibb - de tejszínnel is ki fogjuk majd próbálni). Elvileg itt lehet vizet is hozzáadni, de nem raktunk mert sűrű szaftot akartunk inkább. Beledobtuk még a maradék vajat és összerottyantottunk mindent és kész is. Illetve leszedtük minimumra, mert közben jól megcsúsztunk a Naan kenyérrel és gondoltuk akkor érjenek még az ízek 1-es lángon amíg azzal végzünk.

NAAN - nagyon nem tökéletes még, a mennyiségek inkább sacc/kb. Hozzávalók:

• 1 dl langyos víz
• 1 tasak élesztő
• 2 ek. joghurt
• 35 dkg liszt
• 1 tk. cukor
• 2 tk. só 

A vízben elkevertük a cukrot és az élesztőt, aztán egybeöntöttünk mindent mindennel és próbáltuk összegyúrni. Azt írja a recept, hogy nem baj ha ragacsos a tészta és semmiképp se legyen túl kemény „lisztes” állaga - na hát én a kezemről alig tudtam leszedni. 😄 

Liszttel és vízzel lehet az állagán javítani, de én az első körben nem mertem semmit változtatni. 

Amikor valamennyire összeállt (és leműtötted a háromnegyedét a kezedről) akkor be kell olajozni a külsejét a gömbnek és fél órára félre lehet rakni. Itt elkövettem az a hibát, hogy nem kerestem neki meleg helyet, mert gondoltam majd a reci említi ha kell. De amikor már a 20. percben sem nőtt meg, ráraktam a radiátorra még egy negyed órát és akkor kicsit emelkedett már. (Penny persze nem érti, mogy merték elfoglalni a helyét a radiátoron!)

Ezt az adagot hatfelé lehet osztani, kis gömböket kell belőle csinálni (itt is hideg víz és olaj segített, hogy ne maradjon minden rajtam) és sütés előtt széthúzni, mint a lángost. Elvileg meg kéne vizezni az oldalát, de mivel már könyékig tésztás voltam szabadulni akartam az egyedtől ezért csak ráraktam a száraz palacsintasütőre és úgy hevítettem. Az első oldala mindig nagyon szép lett, a másik oldala viszont mire megfordítottam már megkeményedett valamennyire így az inkább égett. Próbáltam azt vizezni-olajozni de nem sokat segített. Így haladtam egyenként velük. 

Nem lettek sajnos foszlósak és egy kicsit talán sótlanok is lettek, de ettől független nagyon szerettük, valószínűleg azért mert mi csináltuk magunknak. 😄 Következő nap már csak egy kicsi lisztem maradt, ott már inkább szemre kevertem össze a hozzávalókat és inkább a nyers tészta állagát figyeltem, ami szerintem majdnem tökéletes lett, csak aztán kicsivel több vizet raktam bele mint szerettem volna és azt már liszt hiányában nem tudtam javítani. Valami olyasmit képzelek el, ami icipicit ragacsos csak, de már simán lejön a kezedről és csillog amikor összeállítod gömbbe. Nemtom ez mennyire elképzelhető. 😄 

A receptet azért nem linkelem ide (MERT HAZUDIK) mert nem igazán volt jó kép sem benne és az arányok sem teljesen jók, viszont kiindulásnak szerintem nem rossz, nem fogom feladni, amint meglesz a tökéletes foszlós Naan arányom elküldöm!

(Szeretném megcáfolni a fentieket, nekem nagyon-nagyon bejött a naan is, és a többi is, de persze szívesen kóstolom a további kísérleteket!)

Csincsillától naan 1 és naan 2, és naan 3 a sütőből, ha ez segítség neked, Mazsi. Szívesen!

És itt az élő és gyönyörű Winston is:

Azt tudtátok, hogy Mazsinak és Szabinak volt egy főzős blogja? A fészbuk-oldaluk itt található, és maga a blog pedig itt. Isteni receptek vannak ott is, csak egy kicsit furák. 

Posztkiegészítés erős idegzetűeknek, mert kiderült, hogy halálra dolgoztatják a cicákat:

Recept felolvasása

Ellenőrzés

Halálos fáradtság, miután egész nap főznie kellett

Micike Marokkóban

 

Nem én voltam Marokkóban, hanem barátnőm, Micike, és küldte ezt a gyönyörű kajafotót, amit muszáj itt megörökíteni, remélem nem bánjátok. Cserébe lesznek cukik is! Balról jobbra: sajtos pizza, kétféle olajbogyó, a dobozban csirke kebab van, a zacskóban pedig ugyanez szendvicsként.

Azt mesélte, hogy nagyon finom kaják vannak ott, ettek is többféle tagine-t. 

Ezek így készülnek:

Ha véletlenül lesz kertem, és tudok tüzet rakni és parazsat csinálni, akkor feltétlenül veszek egy ilyen edényt, mert nagyon tetszenek ezek az egytálételek. 

És valami isteni, gríz alapú kenyérkét is ettek, ezt a receptet találtam hozzá magyarul. Micike úgy hívta, hogy semolina, a wikipedián meg harcha a neve. (Most megtaláltam, hogy a semolina búzadarát jelent.)

Kóstoltak még couscous-t és tanjia-t is, ez utóbbi a tagine egy változata. 

Úgy megkívántam ezeket a jó kis fűszeres marokkói kajákat, hogy ide szeretném majd gyűjteni, ha találok olyan receptet, amit ki akarok próbálni. 

És volt egy csomó cukiság is, néhányat mutatok. Pl. cicák:

Folti

Popóka

Motoros banda

Tündérke

Meg kutyák:

Pitbull

Álomszuszék

És a többiek:

És egy bringaszerelő kolléga:

Marlenka golyók

A Marlenka torta tésztájából elég sok megmaradt, azok a leeső szélek, amiket le kellett vágnunk, hogy kör alakja legyen a tortánknak. Ezeknek egy része ment a torta oldalára és tetejére felaprítva, de még mindig maradt jelentős mennyiség. Karamellkrémet is mindjárt dupla adagot csináltam, ha már annyi ideig kell főzni, és abból is maradt több mint egy fél konzervnyi. Sokat törtem a fejem, hogy mi legyen ezekkel. Azt tudtam, hogy a karamellt bármikor bármire el tudom használni, mert mindenki imádja és mindent feldob, de mi legyen a megmaradt tésztával? Találtam sok Marlenka golyó receptet, de mindegyikbe rengeteg vajat tettek, meg rumaromát (fú, csak azt ne!), és tudtam, hogy én ezt nem akarom. 

Nem volt más választás, kísérletezni kellett. Olgi is odaadta ehhez a maradék tésztáját, így lett 300 gramm, amit felaprítottam aprítógéppel, pontosabban mondva porrá őröltem, bár a receptek azt írták, legyen kicsit darabos. Majd úgy is kipróbálom egyszer. A karamellt már megírtam a Marlenka tortánál: tehát a 375 grammos lezárt konzerv sűrített tejet gyöngyöző vízben főztem 3 órát, de 2 is elég lett volna, és ennyi. A fél konzervnyi karamellhez (ami megmaradt a tortából) kevertem egy 450 grammos poharas tejföl (20%-os) nagyjából felét, így kaptam egy sűrű krémet. Ebbe öntöttem a porrá őrölt tésztamaradékot, majd összekeverés után próbáltam golyókat formázni belőlük, de túlságosan lágyak voltak, nem maradtak golyó formában. Meghempergettem egy kis darált tésztában, és betettem őket a hűtőbe. Másnap hidegen aztán igazán lehetett golyót formázni belőlük, kár, hogy nem maradt semmi, amiben újra meghempergethettem volna őket. Talán dióba lehetett volna, csak a családom nem eszik diót.

Tanulságok:

• Kicsit kevesebb karamell is elég ehhez a mennyiségű tejfölhöz, mondjuk 3 evőkanálnyi, mert most még a tortánál is édesebb lett. Viszont így is elég gyorsan megettem négy golyót, és alig bírtam abbahagyni.
• Nyugodtan készülhet a karamell akár úgy, mint a sós karamell krémem, vagy ahogy a sós karamell szaloncukornál készült, és valahol olvastam, hogy kókusztejből is lehet karamellt főzni.
• Összeállítás után, de golyógyártás előtt be kell tenni a hűtőbe, hogy formázhatók legyenek a golyók.
• Hagyni kell morzsát a bevonáshoz, mert így elég furán néznek ki szegények. Vagy ha nem marad, akkor valami más rucit ki kell nekik találni.

Annyira édesek ezek a golyók, hogy csak egy nagyon édes napi cuki jöhet ide, pl. egy nyári Amyke:

Remélem, ez a kép nem volt még! Türelmetlenül várom Pennyről és Winstonról a fotókat, meg a hozzájuk tartozó (ígért) isteni receptet!

Még egy nagyon érdekes dologra szeretném felhívni a figyelmeteket, hogy itt lehet követni egy tyúkudvar és egy tyúkól életét (most alszanak), és még távolról meg is tudjátok etetni a tyúkokat, és ami a legfontosabb, van egy komondor a farmon, tesóm már látta is őt!

Mindenkinek van neve (a nyuszinak Pöcök, a kakasoknak Mogyoró és Dimitri), még a patkánynak is, aki látogatja az udvart, képzeljétek, Semjénnek hívják! Sajnos a komondort még nem tudom hogy hívják. Gyerekkorom legutolsó komondorjának Dolly volt a neve.

Itt éppen valaki vásárolt kaját a tyúkoknak, és a csövön ömlött ki a kukorica:

Egyelőre Dollinak fogom hívni a komondort, épp most is ugat!

Tárkonyos zöldségleves cukkinivel, krumpligombóccal

 

Semmi különös ez a leves, csak azt akartam elmesélni, hogy tettem bele cukkinit is, mert megint egy nagyobb szállítmány érkezett a zöldségboltból. Kicsit nagyobb darabokban hagytam, hogy tesóm ki tudja piszkálni, ha nem ízlene neki, magamban biztos voltam, hogy szeretni fogom, mert a csirkecurrybe is szoktam tenni, és ott is annyira ízlik, igaz, ott kicsit roppanósabb szokott lenni, mint ahogy most sikerült. 

Hozzávalók a leveshez:

• kb. 10 cm hosszúságú póréhagyma apróra vágva
• fél paprika apróra vágva
• 1 fehérrépa, a vékonyabbik része kicsire vágva, a vastag csak hasábokra vágva, mert ezt nem szereti senki
• 1 kis darabka zeller, egy kis része apróra vágva, a többi hasábokra, a többi ugyanaz, mint fent
• 2 sárgarépa kisebb kockára vágva
• 1 közepes krumpli (de lehet kettő is) kisebb kockákra vágva
• 6-8 db csiperkegomba kockára vágva
• egy kávéscsészényi fagyasztott zöldborsó
• 1 cukkini most hasábokra, legközelebb kockákra vágva
• tejföl vagy joghurt vagy a kettő keveréke a habaráshoz, de liszt nélkül
• só, bors, tárkony, zöldségleveskocka (ez utóbbi kihagyható), petrezselyem

Nem kell megijedni a hosszú listától, mert bármi mehet bele a levesbe és bármi kimaradhat. Ami otthon van és zöldség, minden jó lehet. 

Kis olajon megfonnyasztottam a hagymát és a paprikát, ment rá a fehérrépa, a sárgarépa és a zeller, majd pár perc múlva, amikor kicsit megsültek, felöntöttem vízzel és beletettem a fűszereket. Ahogy haladtam a zöldségek aprításával, úgy mentek bele a levesbe, legutolsónak a cukkini. Amikor a zöldségek megpuhultak, akkor a krumpligombócokat is beleengedtem a levesbe, és amint feljöttek a leves tetejére, egy kis maradék tejföl és maradék görög joghurt keverékét, liszt nélkül, beleöntöttem. Jó kis savanykás leves lett, de sajnos egyáltalán nem szép.

Legközelebb a cukkinit legeslegutoljára, a krumpligombócok után teszem majd a levesbe, és azt is kockákra fogom vágni.

Hozzávalók a krumpligombóchoz:

• 2 közepes krumpli (35 dkg volt)
• 1 púpozott kiskanál vaj
• 1 tojás sárgája
• 3 evőkanál rétesliszt
• petrezselyem

A krumpligombócot egy régebbi receptemből vettem, úgy emlékeztem, hogy az nagyon finom volt, de amit most csináltam, nem sikerült. Ott 3 evőkanál lisztet írtam, most is ennyit tettem bele, lehet, hogy több kellett volna, és lehet, hogy rétesliszt kellett volna. Nem főtt szét, de nem lett tökéletes, és akkor azt is feljegyzem most, hogy legközelebb legyen 25 dkg krumpli a 3 evőkanál rétesliszthez. Vagy további kísérleteket kellene folytatni.

Még annyit írok, hogy valami érdekes is legyen (remélem érdekes!), hogy azzal kezdtem, hogy megfőztem a gombóchoz a krumplit sós vízben, és a főzőlevet a levesbe öntöttem. Olyan jó volt, hogy nem kellett kiönteni!

A mai napi cuki Amy lesz Lufival a napköziben:

Csak játszanak!

Körözött 2. - A világ legegyszerűbb és legfinomabb körözöttje

 

Ez tesóm specialitása, a címből kimaradt még az, hogy „és legszebb”. Sokan mindenfélét tesznek bele, és biztos nem árt neki, de tesóm csak ezt a 4 összetevőt használja: juhtúró/brindza, vaj, hagyma, piros paprika. Nálunk minden húsvétkor ott van a helye az ünnepi asztalon, de valahogy elmaradt, hogy beírjam a blogba. Találtam egy körözöttet Beától, ez tehéntúróból készült, tuti, hogy az is nagyon finom. 

Tegnap átmentem tesómhoz, hogy befejezzük a Dzsimi-sorozatot a második 5 résszel, és vittem az English Muffinokat, tesóm meg csinált hozzá körözöttet. A sorozatból az első 5 rész sokkal jobban tetszett, annak érdekesebb volt a története, a második 5 rész néhol még unalmas is volt, de a színészek isteniek voltak, annyira jó őket nézni. Ráadásul a legtöbb kedvenc színészem játszott benne, nekem nagy élmény volt. 

Hozzávalók 1 főre:

• 1 db 125 grammos Bryndza (Lidlben vagy Aldiban kapható)
• körülbelül fele ennyi mennyiségű puha vaj
• negyed lilahagyma (vagy több, vagy kevesebb, kóstolás után kell dönteni)
• kicsi piros paprika a színezéshez

Minden legyen szobahőmérsékletű, és így be kell dobálni az aprítógépbe mindent a hagyma kivételével. Amikor jól összekeveredtek az összetevők, és csodálatos krémes állagot vesznek fel, akkor kell beletenni az apróra vágott hagymát, és kész. Ez kb. 5 percig tart.

Sütöttünk még almás palacsintát is a sütőben, ennek majdnem a felét sikerült felfalnom, olyan jó lett.

Napi cukinak meg Amy megint kirándult a Hármashatár-hegyen a napközistársakkal, és szerencsére Lufi is ott volt. Itt a két csirkefogó:

Én mostanában nem járok kirándulni, mert lusta vagyok, így viszont többet tudok írni a blogba. Ezen a hétvégén pedig melegedés kezdődött, pont jó idő egy rövid túrához. Nem baj, pihenni is kell, meg kipróbálni végre a sok kaját, amiket terveztem.

Angol muffin (Eggs Benedicthez)

 

Tesóm fedezte fel, hogy Eggs Benny kihívás van, először Fiala Borcsa, majd pár napra rá Fűszeres Eszter receptjét küldte a közös chat-csatornánkba (aminek a neve: Banyák, of course), így tudtam meg, hogy verseny van. Nem neveztem be, de akkor is egyre sürgetőbben éreztem, hogy ezt most már nekem is el kell készíteni, nem lehet olyan nagy dolog, ha ennyire elterjedt. Először angol muffin recepteket kerestem, így találtam rá a Nem vagyok mesterszakács blogban egy olyanra, amit végre nem serpenyőben, hanem sütőben kell sütni. Nem tűnt nagyon egyszerűnek a dolog, de túl bonyolultnak sem, és pluszpontot kapott a házi szavazásomon a serpenyő mellőzése. Nekem abban még soha semmilyen tésztát nem sikerült megsütni úgy, hogy jó legyen - nem tudom, hogy mi az oka.

Hozzávalók 8 (vagy 9) db angol muffinhoz (ami nem is igazi muffin, hanem zsömle):

• 30 dkg kenyérliszt (vagy ha nincs, akkor finomliszt)
• 2 dkg élesztő
• 2,5 dl hideg víz
• 1 teáskanál porcukor
• 2 teáskanál só
• 2-3 evőkanál olaj
• kevés kukoricaliszt a formázáshoz

A leírás szerint semmiben nem szabad eltérni az eredeti recepttől, mert ez így jó ahogy van. Így aztán, bár kicsit soknak találtam ennyi sót és élesztőt ehhez a mennyiségű liszthez, mégsem mertem kevesebbet használni. És nem is lett elsózva (viszont az élesztőt még mindig soknak érzem).

Megint pontokba szedve írom, mert így jegyzeteltem ki, és sokat segített abban hogy kövessem, hol tartok:

1.     Hideg vízben feloldottam az élesztőt és a cukrot. Éppen csak összekevertem, de nem futtattam fel.

2.     Közben a lisztet átszitáltam, majd összekevertem a sóval. Ezután beleöntöttem az élesztős vizet, és összeállítottam a tésztát. Nagyon ragacsos tészta lett, olyan mint egy nokedlitészta, csak annál kicsit azért sűrűbb. 

3.     10 percet pihentettem, majd kicsi olajjal bekentem, dagasztottam egy kicsit, és megint beolajoztam. 

4.     20 percet pihent letakarva, majd újra dagasztottam és olajoztam.

5.     30 percet pihent, majd megint dagasztottam. Ekkor már gyönyörű volt a tészta, nagyon könnyű és lágy, nem ragadt, és tele volt bubival.

6.     10 perc pihenés után kukoricalisztes deszkára borítottam, és igyekeztem 30×20 cm-es téglalappá kinyújtani, azt írja az eredeti recept, hogy ilyenkor 2-3 cm vastag lesz a tészta. Nekem azért nem sikerült se a precíz téglalap, se az egyenletes vastagság, egyszerűen sajnáltam a szépen megkelt tésztámat kinyújtani. (Továbbra sem értem, miért kell ennyit b...tatni a kelt tésztát, de nem mertem eltérni az útmutatótól, a fotók gyönyörűséges angol muffinokat ígértek, érdemes rápillantani.)

7.    8 cm átmérőjű köröket vágtam ki a borospoharammal (ikeás talpas pohár), ebből nekem nem 7 db, hanem 8 db jött ki, majd a leeső darabokat újra összegyúrtam és megformáztam egy kilencedik zsömlének.

8.     Sütőpapíros tepsire tettem, teaszűrővel kukoricalisztet szórtam rájuk, és letakarva 30 percet kelesztettem őket. 

9.    Amikor letelt az utolsó kelesztés ideje, 220 fokos sütőben 10 percig sütöttem, ekkor megfordítottam mindegyiket, majd újabb 8 percig sütöttem. Eddig tart az eredeti recept. Nekem ekkor még gyanúsan fehérek voltak a zsömik, így légkeverésre visszatoltam az egyik oldalát 3 percre, a másikat 2 percre. Bár nem írta a recept, de ha végig légkeveréssel sütöm, akkor elég a 10+8 perc.

Hát nem lett olyan, mint az eredeti.

De azért tök jó lett, könnyű és finom (nem olyan, mint az első bagelem).

Napi cukinak meg Soma, aki látogatóban volt a dokiknál, és megkapta az első oltását, és kicsit elege van már a szurkálásból.

Ugye milyen nagyot nőtt? Olyan mint egy kiskamasz, akinek éppen megnyúlt mindene: keze, lába, füle, orra... De jól áll neki nagyon! Remélem, óriási kiskutya lesz! Somikáról itt írtam, hogy milyen megpróbáltatásokon ment keresztül decemberben - az orvosaival együtt.