Pizzás csiga

Hát, a neve, csak mert a boltiakat így hívják, meg az olyan hülyén hangzott volna, hogy kecsapos-sajtos tekercs. Pedig az. Pont ilyen borzalmas, jeges-esős augusztus végi délutánokra való, sütni is jó, mert legalább ad egy kis meleget, addig sem fagyok meg a konyhában, meg persze enni is, egy jó nagy bögre forró teával.
Amúgy semmi extra, a szokásos kelt tészta (fél kiló liszt, negyed kocka friss élesztő, só, langyos tej, kis cukor), kenyérsütőgéppel vagy robotgéppel összedagasztva. Meleg helyen (ilyenkor jön a képbe az ötven fokra felfűtött sütő) a duplájára kelesztem, átgyúrom, formázom.
Most a tészta egyik feléből lett ez a sajtos, a másik feléből meg kakaós csiga.
A megkelt, átgyúrt tészta felét jó nagy téglalappá kinyújtottam, megkentem majd tíz dekányi olvasztott vajjal. Megkentem kecsappal (boltival, sajnos, kb. húsz év múlva lesz időm házira), megszórtam jó sok reszelt sajttal. A hosszabbik oldal mentén feltekertem, mint a bejglit, aztán felkarikáztam, olyan két centi magas  csigákra. Sütőpapírral bélelt tepsiben hagytam megint megkelni az ötven fokos sütőben, aztán kivettem, könnyű meleg pléddel letakartam, amíg felfűtöttem a sütőt 220 fokra. Még gyorsan lekentem e tetejüket langyos sós vízzel, meg megszórtam egy kis reszelt sajttal, aztán már mehettek is vissza sülni, 200 fokon amíg szépen meg nem pirultak. Rácson hagytam kihűlni.

Sajtos-túrós pogácsa

Ott tartottam az előző bejegyzésem végénél, hogy Eszti nemcsak levessel és főétellel, de különböző süteményekkel is várt minket. Ezek között volt édes is, sós is.

A sós süti ez a pogácsa volt, ami tulajdonképpen megegyezik Csincsilla túrós pogácsájával. Csak egy ici-pici különbség van a kettő között. :) Annyiszor ettem már Esztinél ezt a pogit, sőt még a receptet is megkaptam tőle, mégsem jöttem rá Csincsilla bejegyzéseit olvasgatva, hogy ugyanarról van szó.

Hozzávalók:
- 25 dkg liszt
- 25 dkg túró
- 25 dkg vaj + olvasztott vaj a kenéshez
- só
- reszelt sajt (füstölt és sima vegyesen)

A lisztet, a túrót, a vajat nagyjából fél evőkanálnyi sóval deszkán összegyúrjuk. Ujjnyi vastagra kinyújtjuk - és itt jön a különbség Csincsilla és Eszti pogácsája között - , a tetejét megkenjük olvasztott vajjal és beborítjuk reszelt sajttal. A legfinomabb, ha füstölt és sima sajtot vegyesen használunk hozzá.

Ezután csigaszerűen feltekerjük a tésztát (mintha kakaós csigát készítenénk), két szélét felhajtjuk és az egészet újra kinyújtjuk kb. másfél ujjnyi magasra. Tetejét megkenjük tojással, megszórjuk reszelt sajttal, pogácsaszaggatóval kiszaggatjuk vagy pedig késsel kisebb kockákra vágjuk. Eszti a második változatot szokta alkalmazni. :)

Előmelegített forró sütőben pirulásig sütjük.


Én is megcsináltam már párszor ezt a pogit, de persze az enyém soha nem sikerült ilyen szépre. Nem volt ilyen magas, nem dülöngélt jobbra-balra hajtogatott pogácsához illően. Esztié pedig mindig tökéletes.

Ebéd Esztinél, avagy a krokettkészítés rejtélye

Nemcsak Erzsi néni, hanem Imi unokatestvére, Eszti is fantasztikus, több fogásos menüvel várt minket vépi ott-tartózkodásunk alatt. Szombaton ebédre voltunk hivatalosak hozzájuk. Nem nagyon akarta előre elárulni, hogy mit fogunk enni náluk, így többnyire meglepetés volt. Ahogyan az is, hogy milyen gyönyörűen feldíszítette nekünk 13 éves lánya, Eszter az ebédlőasztalt. A terítékben a kék szín dominált.

Az első fogás húsleves volt gazdagon, vagyis cérnametélttel, zöldségekkel és mindenféle benne főtt hússal. Nincs is jobb egy nagy tányér házi húslevesnél.

A második fogás pedig a következőkből állt: gyros csirkemellből, burgonyakrokettel és tzatzikivel. Ami engem igazán lenyűgözött, az ez a krokettkészítő szerkezet volt:

Szerencsére a krokettel még nem készült el Eszti, amikor odaértünk hozzájuk, így láthattam használat közben is ezt a csodamasinát. :) Ha valaki tudja, hol lehet kapni ilyen szerkezetet, szóljon nekem, mert beleszerettem. :) Annyira könnyű elkészíteni vele a krokettet!

Persze nem csak jó eszköz kell hozzá, hanem jó recept is. Eszti így készíti:

"1kg főtt, széttört burgonyához 3 tojást, kb. 20 dkg lisztet adunk. Olyan keménységű legyen, hogy még a főzőkanállal lehessen vele dolgozni. Majd a hiper-szuper krokettszaggatóból forró olajba adagoljuk."

Vagyis beletöltjük a krokettkészítőbe a masszát és a tetején lévő kart elkezdjük tekerni, aminek hatására megjelennek az alján a kis "nudlik". Olyan hosszúra hagyjuk amilyenre csak akarjuk, aztán előretoljuk a "felépítmény" és levágódnak a krokettjeink. Mint ahogyan a nokedlit szaggatjuk.

Néhány perc alatt készre, aranybarnára és ropogósra sülnek a krokettek. Én nagyon szeretem, bár ritkán szoktam enni. Még soha nem ettem olyant, ami nincs bepanírozva, de erről nem is hiányzott a panír. Anélkül is finom, ropogós volt kívülről, belülről pedig lágy, pont megfelelő állagú.

A gyors receptjét is leírta nekem Eszti:

"Csirkemellet kis csíkokra, vagy kockákra vágunk és Knorr Fűszervarázs Gyros fűszerkeverékkel és 3-4 evőkanál olivaolajjal összedolgozzuk. Serpenyőben készre sütjük."

Valamint a tzatzikit is:

"Az uborkát apró kockákra vágjuk, megsózzuk. Később a levét kicsavarjuk, és előre elkészített Kotányi tzatziki salátaöntettel összekeverjük."

(Gyros recepteket itt és itt, tzatziki receptet pedig itt és itt és itt olvashattok még.)

Annyira finom volt minden, hogy csak akkor hagytuk abba az evést, amikor már majdnem kidurrantunk. És ekkor megtudtuk, hogy Eszti 3 féle sütivel is készült.... De ezekről majd a következő bejegyzésekben írok. Mint egy folytatásos teleregény. :)

Erzsi néni máglyarakása

Bár már szerepel a blogon egy máglyarakás Csincsilla által bejegyezve, leírom azt a változatot is amit Erzsi néni szokott sütni. Úgy gondolom, ez a süti is "ahány ház, annyi szokás", hiszen Erzsi néni minimálisan másképp készíti mint Csincsilla és nyaralásunk alatt Sopronban is nagyon finomat ettem, ott például mézzel készült De nekem akkor is az a kedvencem, amit Imi keresztanyuja süt. Mielőtt Vépre utazunk, mindig megkérdezi, hogy mivel várjon minket, és ilyenkor általában nem marad ki a válaszunkból a máglyarakás. :)


Hozzávalók:
- 8 szikkadtabb zsemle
- 5 tojás
- kb. 7 dl tej
- reszelt citromhéj
- 1 csomag vaníliás cukor
- 5-7 db alma
- cukor
- darált dió
- baracklekvár


Az almákat meghámozzuk, lereszeljük, megcukrozzuk és állni hagyjuk. A cukrozásnál vegyük figyelembe, hogy mennyire édes az alma!

A tojásokat kettéválasztjuk. A sárgáját habosra keverjük 5 evőkanál cukorral, a vaníliás cukorral és a citrom reszelt héjával. Folyamatos keverés mellett apránként hozzáadjuk a tejet is.

A zsemléket felkarikázzuk, belehelyezzük egy mély tálba és nyakon öntjük a keverékkel. Jól összeforgatjuk és állni hagyjuk, hogy magába szívja az összes tojásos-cukros tejet.

Kivajazunk egy kisebbfajta tepsit és beleterítjük a zsemlék felét. Ezt megkenjük baracklekvárral, megszórjuk darált dióval. Befedjük a másik adag zsemlével. 180 fokra előmelegített sütőben kb. 5 percig sütjük.

Amíg sül, a közben levet eresztett almát kicsavarjuk. Kihúzzuk a sütőből a tepsit, a süteményt beterítjük az almával és további kb. fél órán keresztül sütjük.

A tojásfehérjét kb. 2 evőkanál cukorral gőz felett (vizet forralunk egy lábasban és miközben forr, ráhelyezünk egy egy számmal kisebb lábast, benne a tojásfehérjével) kemény habbá verjük. Állítólag ez a titka annak, hogy ne essen össze a tojásfehérjehab. Az almarétegre simítjuk a habot és 130-140 fokra visszavesszük a sütőnk hőmérsékletét. Ezután már csak szárítjuk-pirítjuk a tojásfehérjét.

Langyosan, hidegen, másnaposan, harmadnaposan (ha még marad addig) mindenhogyan finom.


Erzsi néni szerint ez most nem sikerült - de ő mindig mindenre ezt mondja és olyan finomak a sütijei, hogy csak úgy faljuk - mert nem pirult meg eléggé a hab. Én ezt a hiányosságot nem vettem észre, csak ettem és ettem és ettem...

Zserbó

A hosszú hétvégét Vépen töltöttük, mint minden évben az augusztus 20-a környéki hosszú hétvégéket. Ilyenkor szokták rendezni Szombathelyen a Savaria Karnevált, de nem is kifejezetten ezért mentünk, hanem hogy Imi keresztszüleivel, unokatestvéreivel lehessünk.

Erzsi néni természetesen megint kitett magáért. Megérkezésünkkor a konyhában sürgött-forgott és teljesen zavarba jött attól a ténytől, hogy fél 12 (!) van és még nincs kész az ebéd!!! Nem mintha éhesek vagy türelmetlenek lettünk volna...

Paprikás csirkét, hozzá friss, apró nokedlit, harcsapaprikást, máglyarakást és zserbót készített nekünk. A zserbóját muszáj bemutatnom, hiszen messze földön híres. Az utcájukban lakó cukrász is tőle kérte el a receptet, mert olyan finomat még ő sem tud készíteni.

Emlékszem, amikor először hívtak meg engem magukhoz, kb. 10 évvel ezelőtt, szintén zserbót sütött. Azóta sem ettem még hozzá hasonlóan finomat. Omlós, puha, egyáltalán nem száraz, nyami... Azzal poénkodtam, hogy beházasodtam a családjukba csak azért, hogy a zserbójából ehessek minden évben. :)

Idén végre elkértem Erzsi nénitől a receptet. Kis ideig kutatott utána, hiszen ő már nem papír alapján, hanem rutinból készíti. Semmit nem mér hozzá, mégis pontosan tudja, hogy miből mennyit adjon hozzá, hogy egy nagy, gáztepsi méretű sütemény legyen a végeredmény. És mindig ugyanolyan az íze! 

Én egy kisebb tepsihez való sütemény hozzávalóit írtam le:
- 30 dkg liszt
- 10 dkg zsír (lehet, hogy vajjal is ugyanolyan jó, bár nem biztos!)
- 12 dkg cukor
- 2 dkg élesztő
- 2 dl tej
- 1 tojás sárgája
- késhegynyi szódabikarbóna
- baracklekvár
- darált dió
- tortabevonó csokoládé

Az élesztőt langyos tejben egy csipetnyi cukorral felfuttatjuk.

A lisztet a maradék cukorral, a lágy zsírral, a tojás sárgájával és a szódabikarbónával gyúródeszkára helyezzük. Hozzáadjuk az élesztős tejet és jó alaposan összegyúrjuk. 

A tésztát 3 egyforma részre osztjuk, mindegyik részt akkora téglalappá nyújtjuk, hogy a tepsit éppen befedje.


Az első lapot a sütőpapírral bélelt tepsibe simítjuk. Ezt alaposan megkenjük baracklekvárral, lehetőleg házi készítésűvel, mert az biztos nem válik folyóssá a hő hatására. A lekváros réteget megszórjuk darált dióval, úgy hogy egy pici rész se maradjon ki. Erre ráfektetjük a következő kinyújtott tésztalapot és picit rányomkodjuk. Jöhet megint a lekvár-dió réteg, végül az utolsó tésztalap. 

170-180 fokosra előmelegített sütőbe toljuk a tepsit és a sütit addig sütjük amíg a teteje aranybarna lesz.

Amint kivettük a sütőből, még forrón, egyenletesen bevonjuk a tetejét a megolvasztott tortabevonó csokival. Kihűtve szépen szeletelhető.

Végre rájöttem, hogy én is ismerek egy gombaszakértőt: nevezetesen Erzsi néni férjét, Miki bácsit.  Aznap reggel, amikor odaérkeztünk, szintén gombászni volt és ezeket a gyönyörű példányokat gyűjtötte. Még a nevüket is elsorolta nekem: galambica, molyhos tinóru, piruló galóca, törzsökgomba és vargánya került a ládába.

A gombák egy része gombapaprikásként végezte, másik részüket pedig rántott gombának készítette el Erzsi néni. Én ekkora gombákat még életemben nem láttam. Nekik viszont teljesen hétköznapi lehetett a látvány, mert mint megtudtam, Miki bácsi rendszeresen, néha hetente többször is jár gombát szedni.

Muszaka 2. - egyszerűbb változat

Még sosem csináltam muszakát. Most végre megértem rá. Kicsit (úgy két évre) visszavetett a fejlődésben Andiék muszakája, úgy érzem, ennyi munkára egyszerűen nem vagyok képes. Viszonylag egyszerűnek tűnt (már amennyire egy ilyen húsos-rakott cucc egyszerűnek nevezhető) az nlc (Myreille) nyaralós receptje, szóval úgy kb. ennek a mentén evezgettem. Már amennyire visszaemlékeztem belőle.
A legfontosabb különbség, hogy ebben csak padlizsán van, krumpli és cukkini nincs (három zöldségféle használata már jelentősen megnöveli a mosogatnivalókat, nem beszélve a szellemi erőfeszítésről, hogy melyiket mikor, hova, nem, erre tényleg nem vagyok képes.
Tulajdonképpen pont úgy csináltam, mintha lasagnét csinálnék, csak a tésztalapok helyett sült padlizsánt használtam. Nem hinném, hogy autentikus lenne (még sosem voltam Görögországban, sajnos), de finom volt.

Hozzávalók egy nagy adaghoz:
- öt darab közepes, szép padlizsán
- 70 dkg darált hús
- 1 kg paradicsom
- 2 nagyobb vöröshagyma
- 3 gerezd fokhagyma
- némi olívaolaj és/vagy libazsír
- fűszerek: oregánó, bazsalikom, só, bors, méz
- a besamelhez: 10 dkg vaj, 3 evőkanál liszt, 3dl tej, egy nagy pohár tejföl
- reszelt sajt a tetejére

Ritkán csinálok padlizsánt, nem is tudom miért, pedig nagyon szeretem, szóval zavarban voltam, hogy meghámozzam-e, végül aztán meghámoztam, de aztán pont láttam a Paprika tévében, hogy nem kellett volna, szóval legközelebb ennyivel is gyorsabb leszek. Felkarikáztam őket, olyan 6-8 mm vastagságúra. Egy nagy tálban összekevertem egy nagy marék sóval a karikákat, és pontosan fél órát hagytam állni. Állítólag ez azért kell, mert ettől megváltozik a padlizsán állaga, és nem fogja szivacsként magába szívni az olajat.
Fél óra múlva alaposan átmostam, hogy a só nagyja kijöjjön belőle. Serpenyőben kellett volna kicsi olajon átsütni, de erre nem vagyok hajlandó, mély nyomokat hagyott bennem amikor Mamma marinált zöldségeihez sütöttem meg jó néhány karikát, nem bírom az olajszagot, és az olíváét talán még kevésbé, az én konyhámban valahogy nagyon meg tud ülni, hiába nyitok ki mindent. Szóval kipapíroztam egy tepsit, ecsettel vékonyan bekentem olívaolajjal (kivételesen nem libazsírral), erre szépen, három rétegben elrendeztem a leszárított padlizsánkarikákat, minden réteget meglocsoltam egy icipici olajjal. Forró sütőben megsütöttem.
Mindeközben megcsináltam a húsos ragut meg a besamelt. Az apróra vágott vöröshagymákat libazsíron megpároltam, kicsit átsütöttem az apróra vágott fokhagymával, mehetett rá a darált hús, alaposan átpirítottam. Közben a kilónyi paradicsomomat héjtalanítottam (tetejét kereszt alakban kicsit bevágtam, egy perces forróvizes fürdő, utána már szépen lejön), kockára vágtam, és ezt is rádobtam a hús tetejére. Só, méz, oregánó, alaposan összerotyogtattam kis lángon, amikor már majdnem kész volt, akkor tettem hozzá a bazsalikomot (sk. bazsalikompesztó formájában, de persze friss is lehet) meg a borsot. A fedőt mellőztem, mert az volt a cél, hogy minden levét elfője.
A besamel már tényleg gyorsan ment, a vajat megolvasztottam, hozzákevertem a lisztet, kevergetve feleresztettem a tejjel, sűrűre főztem. Só, pici bors. A végén hozzákevertem a nagy pohár tejfölt.
Az összerakás már gyorsan ment, és nem igényelt semmi észt, hála istennek. Kivajazott nagy tepsi alját kiraktam padlizsánszeletekkel, erre jött egy adag húsos-paradicsomos ragu, erre egy kis besamell, aztán ezt újra eljátszottam néhányszor. A tetejére padlizsán és besamell, meg néhány maréknyi reszelt sajt. Nem kell nagyon púpozni a tepsit, mert eléggé leves még így is, nehogy kifolyjon. Forró sütőben gyorsan szép pirosra hűl, érdemes előre lekészíteni, mert melegítve sokkal finomabb, mint frissen.
Macerás, macerás, de azért ki lehetett bírni, valahol félúton van a fokhagymás-nyersparadicsomos tészta meg a rántott hús sült krumplival című előadások között. Órán belül kész, ha kicsit csipkedjük magunkat.

Gyümölcsleves áfonyával és barackkal

Pont ugyanúgy készült, ahogy általában szoktam a gyümölcslevest.Csak annyira finom volt ez a kettő együtt, hogy megérdemli a megörökítést.

Hozzávalók:
- víz
- barack, áfonya
- cukor, vaníliás cukor vagy vaníliakivonat
- só
- egy citrom leve
- egy evőkanál keményítő
- olyan másfél dl tejszín

Feltettem egy kisebb fazékban vizet. Megsóztam (alaposan), tettem bele némi cukrot. Amíg felforrt,  egy evőkanál keményítőt elkevertem egy kis hideg vízzel. Meghámoztam, kimagoztam, felszeleteltem a barackokat, az áfonyát megmostam.Amikor felforrt a víz, beledobtam a barackokat, és összeforraltam a keményítővel, egy-két perc, sem a barack, sem a keményítő nem reagál túlzottan jól a hosszasabb forralásra. Amikor már kicsit kihűlt, szóval még meleg volt, de már nem forró, hozzáöntöttem az áfonyát (ezt már végképp nem akartam főzni), belecsavartam egy citrom levét meg öntöttem hozzá egy kis vaníliakivonatot. Még egy kicsit hűtöttem, mehetett hozzá a tejszín. Hűtőben hagyni kell legalább egy órát pihenni, hogy kioldódjanak és összeérjenek az ízek.

Gyümölcslevesek eddig nálunk:
- Beáék görög gyümölcslevese
- Andi hideg eperlevese
- Andi másik főzött gyümölcslevese
- gyümölcsleves tőlem




És néhány nyaralós kép Balatonszéplak-alsóról (ezt vajon hogy írják???). A velünk nyaraló gyerekeink száma csökken, az ebeké viszont nő.

Lebegő nyári Kófic, Dominak:

Napozó lányok:

 Az új nő, Polka. Mindig akcióra készen.

 Lebegő, fáradt Zazika:

A szép kutyás képeket a Kisárpi csinálta.

Paradicsomos csirkecsíkok

Andi helyett most én írok egy tésztás bejegyzést. Remélhetőleg ez elő fogja csalogatni még őt is a nyári pihenésből és újra aktívvá válik itt a blogon is. :)

Anyuék készítették ezt az egyszerű, de nagyon finom tésztaételt. Paprika- és paradicsomszezon van, mi más is lehetne a raguban mint ezek? Igaz, a recept paradicsomlevet ír, de én ki fogom próbálni apróra kockázott friss paradicsommal is.


Hozzávalók:
- 50 dkg csirkemellfilé
- 10 dkg póréhagyma
- 10 dkg zöld húsú paprika
- 10 dkg zellerszár
- 3 gerezd fokhagyma
- 2 evőkanál olívaolaj
- 3 dl sűrített paradicsomlé
- 1 evőkanál felaprított petrezselyem
- 1 mokkáskanál szárított rozmaring (frissel még finomabb lehet)


A húst alaposan megmossuk, megszárítjuk és vékony csíkokra szeljük. A póréhagymát megtisztítjuk, félkarikára vágjuk. A paprikát megmossuk, felcsíkozzuk. A zellert is megtisztítjuk és felaprítjuk. A fokhagymát meghámozzuk, összezúzzuk

Felforrósítjuk az olajat, megpirítjuk benne a húst majd rátesszük a hagymát, fokhagymát. Sózzuk, borsozzuk és 1-2 perc alatt összepirítjuk.

Belekeverjük a zellert, a paprikát és felöntjük a paradicsomlével. 2-3 percig forraljuk, beleszórjuk a petrezselymet, rozmaringot és ismét forraljuk néhány percig. Ha szükséges még utánaízesítjük.
Kifőtt tésztával, forrón, reszelt sajttal (vagy anélkül :) ) tálaljuk.

A receptet végigolvasva úgy gondolom, nem sokkal több idő lehet az elkészítése, mint amíg én ezt a bejegyzést elkészítettem. Vagyis szívesen ajánlom azoknak egy hosszú munkanap után gyorsan elkészíthető, laktató meleg vacsorára vágynak.

Brownie szederlekvárral

Brownie receptet már több helyen is találhatunk itt a blogon. Például az Andi-félét, amiben kávé is van, aztán a Berni-félét, aminek a tésztájába lekvár vagy aszalt gyümölcs keverendő, és Csincsilla is feltöltötte a Piszke-félét, ami viszont krémsajttal készül.

Én is megsütöttem a saját változatomat, amiben nincs sem kávé, sem lekvár, sem gyümölcs, sem krémsajt, mégis leginkább Andiéra hasonlít.


Hozzávalók:
- 17 dkg étcsokoládé (80%-osat tettem bele)
- 17 dkg vaj
- 4 dkg liszt
- fél csomag sütőpor
- 3 tojás
- 9 dkg cukor
- 3 dkg darált dió

Az étcsokit a vajjal gőz felett felolvasztjuk, jól összekeverjük majd hagyjuk langyosra hűlni.
A tojást a cukorral habosra keverjük ezután hozzáadjuk a vajas-csokoládés krémet, majd a liszttel elkevert sütőport és a darált diót (én durvára aprítottam nem daráltam). Alaposan összedolgozzuk.

A masszát sütőpapírral bélelt sütőformába töltjük és 180 fokosra előmelegített sütőben 15-20 percig sütjük (tűpróbáig).

Egy nagyon lágy állagú süteményt kapunk a végén, ami ugyan morzsálódik rendesen, de kárpótol érte az a tömény étcsokiíz ami jellemző a brownie-ra. Igazi boldogsághormon termelő csokoládébomba. :)

Berni ugyan ígérte nekem, hogy elküldi anyukája szederlekvár receptjét, de végül elmaradt, gondolom van elég más dolga is mint recepteket lejegyezni.

Így hát fogtam magam és életemben először elkészítettem egy adag szederlekvárt a saját fejem után menve.

3,7 kg szedret alaposan megmostam, megtisztítottam és egy befőzőlábasban rétegesen leraktam összesen kb. 90 deka kristálycukorral. Takaréklángon elkezdtem főzni, szép lassan levet is eresztett és isteni szederillat lepte el a lakást. Időnként leszűrtem róla a tetején képződő habot.

2 óra főzés után hozzáadtam 2 csomag 3:1-es arányú lekvárzselésítőt. Botmixerrel alaposan elvegyítettem a lekvárban, ezzel megakadályozva, hogy csomós maradjon benne a por állagú zselésítő. Közben az egyben maradt szederszemeket kisebbre turmixoltam a kézimixer segítségével. Ezután még kb. negyed órát-20 percet rotyogtattam, majd fertőtlenített, kiszárított, felmelegített üvegekbe töltöttem a forró lekvárt. Celofánnal, befőzőgumival azonnal lezártam, rácsavartam a tetejét és 5-6 percre fejre állítottam az üvegeket. Ezután egyesével belecsavartam az üvegeket újságpapírba és mehetett a dunsztba a paplanok, plédek közé 4 napra.

Összesen 12 db kisebb-nagyobb üveget tudtam megtölteni. Múlt hét végén a brownie mellé már fel is bontottuk az egyik kisebb fajtát és leteszteltük, hogy milyen lett az első szederlekváram. Azt hiszem, jövőre is készülhet belőle, mert a brownie mellé el is fogyott az egy üveggel. :)

Különösen annak örülök, hogy ez az első olyan lekváram, ami nem folyékony, hanem normálisan kenhető állagú lett. Tesókám már be is nevezett a következő projektre, ami szerinte az áfonyalekvár lesz néhány héten belül. :)

2010. augusztus 14. - Kinga és Victor esküvője

Múlt hét szombaton részt vettünk az idei 4. esküvőn. Bár már rutinos esküvőre járóknak kellett volna lennünk, számomra mégis ez volt a legkülönlegesebb, legérdekesebb mind közül. Mégpedig azért, mert ez a házasságkötés egy magyar-nigériai fúzió volt. :)

Kinga barátnőm még Magyarországon ismerkedett meg Victorral, egy nigériai fiúval. Egymásba szerettek, Kinga családjának nem kis tiltakozása ellenére. Később Londonba költöztek és jelenleg is ott laknak. Kinga egy angol iskolában tanít a gyerekeknek francia és/vagy spanyol nyelvet, szóval nyelvtudásban nincsen hiány.

Kinga családja végül belátta, hogy a tiltakozásnak nem sok értelme van, mert a fiatalok nagyon is jól megvannak egymással hosszú idő óta. Megismerkedtek Victorral és megszerették. Így amikor Kingáék bejelentették, hogy szeretnének összeházasodni, a szülei és keresztanyuja örömmel vetették bele magukat itt Magyarországon az esküvőszervezésbe. Ami szerintem csillagos ötösre sikerült...

Úgy tudom, nem volt kérdés, hogy Magyarországon tartsák az esküvőt, természetesen a nigériai (ha jól hallottam, az Egyesült Államokban élnek) rokonok meghívásával. Kinga túl sokat nem tudott segíteni a szervezkedésben Londonból, viszont az ötletekről, lehetőségekről kikérték a véleményét és ő bólintott rá a tervekre.

A templomi szertartást a váci székesegyházban tartották a rengeteg rokon, barát részvételével. Ha jól tudom kb. 160-an voltunk és összesen 10 országból érkeztek vendégek. Kinga népes családja többek között Franciaországban, Lengyelországban él...

Amint megérkeztünk a templomhoz, feladatot kaptam. Aranka néni (Kinga anyukája) egy dobozkát nyomott a kezembe, amiben apró rózsákból készült csuklópántok voltak. Figyelnem kellett, hogy megérkeznek-e a koszorúslányok és mindegyikkel fel kellett köttetnem egy-egy csuklópántot. A szertartás kezdete előtt 10 perccel még csak 3 koszorúslány érkezett meg a 7-ből és a menyasszony és vőlegény sem volt sehol. Végül Aranka néni úgy döntött, nem várunk tovább, felköttetett velem egy pántot mondván, hogy ha majd valamelyik koszorúslánynak hiányzik, odaadom neki. Végül nem volt szükség rá, mert csodák csodájára mindegyiknek jutott és én is megtarthattam az enyémet.

Nem lett volna Kinga a Kinga, ha a saját esküvőjéről nem késik el. :) Általános iskolai barátnők vagyunk, gyakran jártunk együtt a suliba és rengetegszer vártam rá. Mindig sikerült valahonnan elkésnie. :)

4 óra után 5 perccel sikerült megérkezniük a templomhoz és kezdődhetett a szetartás. Számomra már ez is nagyon érdekes volt, hiszen két nyelven folyt. A Victorra vonatkozó részeket angolul celebrálta a pap, illetve Victor is angolul válaszolt, míg Kingával magyarul kommunikált. Még a Miatyánkot is mindkét nyelven hallhattam.

A szertartás után a templom előtt kosarakból süteménnyel kínáltak mindenkit csakúgy mint Ágiék esküvőjén. A képen látható bácsi egyébként 97 éves és Lengyelországból utazott az eseményre. :)

Hosszú sorokban álltak az emberek, hogy gratulálhassanak az ifjú párnak, akik végig mosolyogva fogadtak mindenkit.

Természetesen a rizsszórás sem maradhatott el.

Ezután egy rövid fotózás kezdődött a székesegyház lépcsőin. Ezen a képen a menyasszony és a vőlegény szűk családjuk körében láthatóak. Victor családja egyébként egy hihetetlenül energikus, vidám, szívélyes, barátságos társaság. Aranka néni mesélte, hogy az esküvő előtt egy nappal találkoztak életükben először és őt azonnal körbeölelgették, puszilgatták, emelgették, mintha régi barátok lennének.

Kis idővel később megérkeztünk a lagzi színhelyére, ami szintén vácott volt, méghozzá a Forte Étteremben, akik Lakodalmas Ház-ként hirdetik magukat. Meg is érdemlik ezt a nevet, mert a felkészült személyzet segítségével minden gond nélkül le lehet vezényelni egy lagzit benne.

Mielőtt bevonultunk volna az étterembe, Kingáéknak két feladatuk volt. Az első: össze kellett söpörniük egy földhöz vágott, darabokra tört tányért. Természetesen a vendégsereg ahogy tudja, akadályozza őket a feladat végrehajtásában. A cserepek összesöprése azt jelképezi, hogy nem lesz köztük több veszekedés, mindent meg tudnak oldani közösen.

A második feladat egyedül Kingára várt. Az étterembe úgy léphetett be, hogy a küszöb elé fektetett kisfiút át kellett lépnie, így "biztosította" maguknak, hogy az első gyerekük fiú lesz.

Lassan jutottunk be az étterembe, mert az ajtón túl mindenki választhatott magának valamilyen röviditalt, amivel koccintott az ifjú párral az egészségükre.

Az étterembe belépve ez a látvány fogadott. Nem semmi, ugye? Na ezért is érdemlik meg a Lakodalmas Ház elnevezést.


Az esküvői menükártya és itallap sem volt semmi. Majdnem elájultam amikor végigolvastam, hogy mennyi minden finomság vár ránk (a fotóra kattintva kinagyítható).

Valamint gyümölcstálak is várták a vendégeket.

Ahogy elolvastam a menükártyát, nem találtam rajta halételt, mégis éreztem a hal jellegzetes illatát és ezt nem tudtam mire vélni. Hamarosan kiderült. A vacsora kezdetekor a vőfély bejelentette, hogy a vőlegény családja sok szeretettel készített a vendégseregnek néhány nigériai fogást. Szabadkoztak, hogy nem sokat, mindenkinek csak kóstolás szinten jut belőle, de nem is ez volt a lényeg. Szerintem nagyon szép dolog, hogy egy sok órás repülőút után hulla fáradtan elmentek egy számukra fenntartott konyhába (Aranka néniék szomszédjának éttermébe), hogy megfőzzenek egy többfogásos menüsort. Néhány alapanyagot, fűszert hoztak magukkal, de a többi hozzávalót Magyarországon vásárolták meg.

Az ételek nevét sajnos nem tudom és az ízéről sem tudok beszámolni, mert nem kóstoltam egyiket sem. Itt balra valamilyen csirkeétel látható fűszeres rizzsel és egy speciális gombóc, amit ők kenyér helyett fogyasztanak.

Ez pedig a borsleves, egy nagyon fűszeres, csípős étel, ami halat tartalmaz. Imi megkóstolta, neki ízlett.

Erről a fogásról sajnos megállapítani sem tudtam, hogy mi. Ha jól hallottam, gabonafélék vannak ledarálva, megfűszerezve és megsütve. Remélem, Kinga hamarosan olvassa a bejegyzésemet és segít ennek a leírásában.

A nigériai fogásokkal egyidőben szolgálták fel a levest, ami szerintem nagyon finom volt. Lehetett érezni, hogy nem műleves, tényleg hús és zöldségek főttek benne. Ezt bizonyítandó, külön tálakon hozták a főtt húsokat és a főtt zöldséket, ami mellé tormát kínáltak. Aki akarta, a levessel fogyaszotta a húst és a zöldségeket, aki akarta, külön, tormával.

A leves után következett a második fogás, a pörkölt nokedlivel.

Marha- és sertéspörköltet is hoztak, én az utóbbiból ettem egy kicsit, mert tudtam, hogy még kell a hely a többinek. Életemben nem ettem még ilyen finom pörköltet!

Ezután egy kis hatásszünet, vagyis egy meglepetés következett. Érkezett egy afrikai együttes, akik úgy döntöttek, hogy bemutatják milyen az igazi afrikai mulatozás és megmutatják, hogyan is kell táncolni. Segítségükre volt egy színes bőrű lány, aki bemutatta az alaplépéseket, aztán pedig rázta rendesen... Pillanatok alatt olyan hangulatot csináltak, hogy szinte senki nem maradt ülve.

A menyasszony és a vőlegény is eljárta a nyitótáncot. Mit ne mondjak, nem a hagyományos keringővel kezdtek... :)

Végül akit csak tudtak, a táncparkettre invitáltak, ami percek alatt megtelt. Együtt mulatott fehér és színes bőrű, az örömanyák és az örömapák.

A táncolásban kifáradt vendégeknek pedig hamarosan felszolgálták a bőségtálakat. Úgy nézzétek, hogy egy ilyen tálat 4 személyre számoltak, szerintem pedig elég lett volna egy egész hadseregnek.

Új szokást tanultam: ha az evőeszközünket a tányérhoz ütögetjük és hangosan "csókot, csókot" szavakat kiabálunk, azzal a menyasszonyt és a vőlegényt biztatjuk csókolózásra...

De ha két evőeszközt ütögetünk egymáshoz és ugyanúgy kiabáljuk, hogy "csókot, csókot", akkor bizony az örömszülők borulnak egymás nyakába. :)

Hihetetlenül jó zenekaruk volt. Minden korosztályt megmozgattak, mindenféle stílust játszottak. A nevüket sajnos nem tudom, de remélem előbb-utóbb elárulják nekem és be tudom linkelni a honlapjukat. Szegények játszottak folyamatosan, kívánságokat teljesítettek és közben szakadt róluk a víz. Néha el is vonultak egy pár perces pihenőre.

Egy ilyen pihenő alkalmával átadták a mikrofonjukat Kinga két barátjának, akik gitárkísérettel elénekeltek nekik egy dalt. Amíg Kingáék megköszönték nekik, Kinga egyik rokona, egy francia-magyar kislány, Klára besettenkedett a hangszerek mögé és felvette a mikrofont. Először csak lóbálta a kezében, senki nem foglalkozott vele, rá sem figyeltek. Én azonban láttam őt és attól féltem, hogy bejön a zenekar és leszidják, hogy ne játszadozzon ott. Aztán Klára elkezdett énekelni, tiszta hangon, angolul, zenekari kíséret nélkül. Annyira meglepő volt, hogy ez a kislány ilyen bátran, ilyen tisztán elénekli Mika Lady Jane című számát - hozzáteszem, sokkal jobban mint az eredeti előadó, mert ő nem nyávogott, hanem énekelt!! - , hogy megállt az élet a teremben. Erre szokták mondani, hogy a légy zümmögését is meg lehetett volna hallani. A döbbenet tapintható volt, mindenki leesett állal figyelte és senki nem mert mozdulni, nehogy abbahagyja. Én a mai napig nem értem, mi késztette arra, hogy ott mindenki előtt énekeljen. Saját bevallása szerint nem jár tanárhoz, csak saját szórakoztatására szokott énekelni. Hatalmas tapsot kapott. :)

A menyasszonyi torta itt is tűzijátékkal érkezett, méghozzá kettővel!

A felső torta feketeerdő, a középső dió, az alsó pedig csoki ízű volt.






Az első szelet Kingát és Victort illette, akik azonnal meg is etették egymást.

Az asztalokon rengeteg aprósütemény várta, hogy elfogyasszuk. :)

És a különféle húsok is újra ki lettek téve franciasalátával.

Valamint legalább 10 féle torta is előkerült a hűtőkből.

A menyasszonytáncnál szinte mindenki meg akarta forgatni Kingát legalább egyszer. Szegény eléggé el is fáradt a végére, amikor a vőlegény úgy döntött, hogy megszabadítja szenvedésétől és a pénzeskosarat felkapva feleségével együtt kirohantak a teremből.

Éjfélkor töltött káposztát szolgáltak fel. Nem is tudom, hogy bírtam még enni? :) Igaz, közben a zenekar gondoskodott arról, hogy lemozogjuk, amit megettünk.

A menyasszonyra majdnem egy órát kellett várni, mire menyecskeként visszatért, de megérte.

A menyecskeruha nagyon nagy sikert aratott! Kinga és Viktor valamint Viktor családja hagyományos nigériai öltözetben tértek vissza. Nagyon színes, nagyon vidám volt. :)

A menyecsketánc közben a család többi tagja dollárokkal szórta tele Kingát és Viktort. A pénzt ezután összeszedegették és Kinga a ruhájához tartozó piros táskában őrizgette az éjszaka további részében. :)

Ezután még egy hosszú, közös táncolásban vettünk részt és fél 3 után feladtuk, elköszöntünk tőlük és a családtól. Útravalóul kaptunk egy doboz sütit, amire a következő versikét ragasztották:

Az 5 pontból 4,75 pontra értékelem az esküvőt. A 25 századot azért vontam le, mert hiányoztak a barátaink, akikkel együtt szoktunk bohóckodni. :) Kicsit egyedül éreztük magunkat abban a hatalmas tömegre.

Egyébként meg tökéletes esküvő volt. Jól szervezett, minden ment a maga útján. A vendégeket ellátták minden széppel és jóval, finom volt minden. A sütik is és az ételek is. A menyasszony és a vőlegény sugárzott a boldogságtól, szépek voltak együtt. És ami külön tetszett: az örömszülők mindkét fél részéről örültek a gyerekeknek és egymásnak is. Úgy buliztak együtt négyen mint a tinédzserek. Látszott rajtuk, hogy elfogadták egymás családját és a gyerekeik mellett állnak. Nagyon jó volt a hangulat is és a sok különböző országból érkezett ember mind jól érezte magát. Én is!

Sok boldogságot kívánok kedves barátnémnak, Kingának és újdonsült férjének, Victornak!