Nem tudom, hogy nevezzem el a sorozatot, ha tényleg havonta fogom mutogatni a kenyereimet, akkor talán így jó lesz, ahogy most.
Tegnap sütöttem, és receptet megint nem írok. Amúgy is csupa elcseszéssel kezdődött, és úgy is folytatódott, de ahhoz képest elég szép, és nagyon finom lett a kenyér.
Szerettem volna kovászos zsemléket sütni, a füzetemben van is egy recept 8 db zsemléhez. Valahonnan kimásoltam, a neve az, hogy kovászos cibatta zsemlék, és azt gondoltam, hogy ezt nem rozskovásszal kéne csinálni, hanem fehér kovásszal. Meg is etettem a kovászomat rétesliszttel, hátha az jobb lesz neki, mint a finomliszt, és másnapra látszólag nem történt semmi. Nem érdekelt, akkor is ezzel sütök, legfeljebb majd szórok bele szárított élesztőt, ha nem működik. Ám amikor a kovászt az üvegből átkanalaztam a tálba, látszott, hogy belül elég nagy lyukak vannak benne, tehát működik. Ezután rossz receptet néztem, mert a füzetben valamiért ellapoztam, így egész más arányokkal kezdtem dolgozni, az lett a vége, hogy rengeteg vizet kellett még adnom a tésztához, és ekkor feladtam a zsemlesütést. Azért egy csapott teáskanálnyi sót még tettem bele pluszban a sok pluszvíz mellé, mert a sótlan kenyeret utálom. Így aztán lehetett azon is rettegni, hogy elsóztam-e.
Lényegtelen a sztori, mindig kábé ekkora káosz van körülöttem, arról már nem is beszélve, hogy a sok módosítgatás miatt folyamatosan mosogattam és még kézzel is kellett dagasztanom. Nem érdekes. Viszont az érdekes, hogy két remek ötletem keletkezett most, amit szeretnék elmesélni.
Az egyik, hogy ezt a nagyon ragacsos tésztát, amit végül sikerült előállítanom, nem a konyhapulton formáztam meg, ahogy szoktam (nincs deszkám), hanem egy sütőpapírt jól beliszteztem, és azon hajtogattam meg a tésztát. Így aztán később nem kellett a pultot is lesúrolnom. Végül ezt a sütőpapírt használtam a kelesztéshez és a sütéshez is. Semmi konyharuha meg kelesztőkosár. Addigra elegem volt már a szétszóródott lisztből, ami csúszik a konyhakövön és a ragacsos tésztából, ami félek, hogy majd eldugítja egyszer a lefolyót.
Aztán van még egy régebbi iszonyú jó ötletem, ami nem a kenyérsütéssel kapcsolatos. Amikor Tomának bemutattam, megkérdezte tőlem, hogy nem akarom-e szabadalmaztatni. Azt hiszem, nem értékelte a találmányt, pedig igazán jó, mindjárt meglátjátok. Ez pedig az, hogy az ikeás mécsesek alján, amikor leégnek, mindig marad egy kicsi viasz vagy mi ez, és ezt szépen egy fogpiszkálóval kipattintom, és átteszem az új mécsesbe a darabkákat, és ott elégetem. Ugyanezt csinálom a gyertyákkal, amiket már nem lehet meggyújtani, csak ezeket egy erre a célra üzemben tartott kicsi bicskával feldarabolom, és ezekkel az apró darabkákkal töltögetem fel a mécseseket, így aztán sose dobok ki semmit belőlük. És sok-sok órával meghosszabbodik így a mécsesek élettartama is. Szerintem óriási ötlet!
A kenyerem félbevágva:
A februári kovászos kenyerem itt található, és annak a bejegyzésnek a végén a blog minden kovászos finomságát összegyűjtöttem, úgyhogy most ezt kihagyom.
Most nincs napi cuki, mert pillanatnyilag elfogytak a cukikról készült fotók, ezért az lesz a napi cuki, hogy megmutatom egy régebbi kovászos kenyeremet, ami nagyon jól sikerült. Persze receptet ahhoz se tudok, bár akkoriban még betartottam a receptek minden lépését. A képeknek két dátuma van valamiért (én sem értem), az egyik 2019-es, a másik 2020. április 14. Ha a régebbi dátum az igaz, akkor lehet, hogy ez a kenyér még az Anna-féle kovásszal készült, aminek az a nevezetessége, hogy volt velünk kirándulni és gombászni a Lajos-forrásnál.
7 megjegyzés:
A gyertyás az ÉN ötletem, ugyanígy csinálom, és etetésnek hívom a műveletet!! :DDD
imádtam ezt az írást, láttalak magam előtt (és magamat ott nálad) a művelet közben - és tényleg ez a kenyér is csudiszép lett!! :)
Az hogy lehet, hogy ez a te ötleted, amikor én találtam ki? 😏
De azért köszi a többit!
legyen közös ötlet! mit szólsz?
Oké! Ez nagyon jó ötlet!
de ez már tényleg csak az enyém volt!!NÉGY
😂😂😂😂😂😂 Igenigen!
még. mert annyira jól szórakozom rajta.
Megjegyzés küldése