Gondolataim a piskótasütésről - csincsilla

 Először kommentelni akartam Andi dolgozatát, de rájöttem, hogy túl hosszú lenne, szóval inkább itt és így.   Ha találok hozzá képet, akkor lesz. Ha nem találok, akkor nem lesz.

Szóval az én piskótasütési tudományom pont olyan, mint az Andié. Mentségemre azt tudom felhozni, hogy anyám sem tudott rendes piskótát sütni. Az én gyerekkoromban még nem volt kézi elektromos habverő, szóval azzal a régi hagyományossal kellett fél órát keverni a tojássárgájákat a cukorral, baromira untam, mert ez persze gyerekmunka volt. Aztán lett valami plöttyedt szar. Sokáig azt mondtuk, hogy vacak a sütő, de aztán egyszer a nagynéném, aki viszont tudott piskótát sütni, kb. három perc alatt összedobott egy tésztát, és csodálatos, magas, egyenletes, nagy piskótát sütött a mi vacak sütőnkben. Pont úgy csinálta egyébként, mint mi szoktuk, csak a végeredmény lett más. Meg ott volt a barátnőm anyukája, aki bármikor fantasztikus ízű és állagú piskótát dobott össze, mindig volt náluk vasárnap a spájzban (persze valami töltelékkel), nem tudom, hogy gáztűzhelyben vagy sparheltben, egy biztos, nem hipiszupi elektromos sütőben.

Nekem ez sosem ment. Kipróbáltam már az összes tudományos módszert. Külön felverve a fehérje és a sárgája, a cukor az egyikkel, a másikkal, osztva (sokféleképpen), lassan és gyorsan hozzáadva. A liszt és a cukor kanalazva, mérve. Sima 180 fokon és légkeveréssel. Holdtöltekor és éjfélkor. Háromszor megforgatva a tortaformát a töltés előtt. Sosem lett az igazi. És akkor én ezt elengedtem. Vannak még dolgok a bakancslistámon, de ez speciel lekerült róla.

Persze szoktam piskótát sütni, ezt az igazi klasszikust már nagyon ritkán, mert általában gluténmenteset sütök. De nagyon sok tortába egyszerűen piskóta kell (például a tiramisuba), mással nem jó. 

Én így csinálom: a robotgép táljába öntöm az x darab egész tojást, hozzáadom a cukrot, és maximális fokozaton nyomatom legalább öt percig (pont úgy, mint az Andi). Hatalmas, világossárga masszává nő. Ekkor több kis adagban hozzászitálom a lisztet (tényleg jót tesz a szitálás, pici szűrőt használok hozzá, semmi faxni), és alaposan eldolgozom benne, alacsony fokozaton vagy fakanállal. Ekkor persze azért törik a hab, akárhogy igyekszem.

Pont annyi lapot sütök belőle, amennyi kell, nem vagdosom keresztben, mert nekem az mindig ronda. Mérleggel pontosan elosztom három vagy négy részre, amennyi kell. Tapadásmentes tortaformáim vannak, mindegyik aljába papírt szabok, az oldalára gondosan nem kenek semmit. Belesimogatom a tésztát, és inkább 180 fokon sütöm légkeveréssel. Pár perc az egész. Utána egy rácsra fejre borítom, és valamikor lehúzom a papírt a fenekéről.

Még egyszerűbb, ha a nagy gáztepsiben sütök egy nagyon vékony piskótát, és abból vágom ki a körlapokat a tortához (a maradékot meg megeszem).

Ezzel a módszerrel soha nem lesz annyira szép, mint a nagynénémé vagy a barátnőm anyukájáé, de tökre ehető, és kulturált a kinézete. Én meg nem stresszelődöm.

Ha mentes piskótát sütök, akkor a cukrot lecserélem 1:4 édesítőre, a búzaliszt helyett meg mást használok. Rizsliszt, más gluténmentes liszt, gluténmentes lisztkeverék, kakaópor, darált mandula és dió, illetve ezek keveréke. Szerintem ez sokkal finomabb, mint a gluténes (végre valami jó hír), de tuti nem lesz olyan magas és levegős, mint az emlegetettek. 

A lisztek mennyiségével lehet  és kell is egy kicsit játszani, hiszen a tojások sem egyformák. Szerintem Andinál talán kicsit kevés a liszt, ezért lettek ilyen habszerűek a tészták (mondjuk, szerintem ezek a legfinomabbak), szóval ha tortát csinálok, bátran adok hozzá picivel többet, hogy azért legyen egy kis tartása is a tésztalapnak. A mentes lisztek külön történet, ott kell tudni, hogy ki az, aki sok folyadékot vesz fel, ki csinál mást (a kókuszlisztből például csak nagyon kevés kell, a kukoricaliszt ropogósít, a hajdina összefog, stb., stb.)

Mindezek mellett a piskóta remekül fagyasztható, szóval érdemes dupla adagot gyártani, és lefagyasztani a nem kellő darabokat. Amióta nincs 300 literes fagyasztóm, én ritkán űzöm ezt a sportot, de űzném, ha tehetném.

Andi, a két kicsi piskótád úgy néz ki, mintha nem egyenletesen sütne a sütőd. Pedig ezt biztosan tudod, hogy süt (nálam pl. érdekes módon elől süt sokkal erősebben, szóval úgy sütöm a halat édeskrumplival, hogy elől a hal, hátul a krumpli, és így pont egyszerre sülnek tökéletesre). 

Napi cukinak egy 21-es Gyuri, még a pomázi háznál, szép nyári napon.

Ugyanő, pár nappal később, első és utolsó macskahámos sétáján Tésán, ahol értesült róla, hogy nem csak Pomáz létezik:

Pár perc múlva kitépte magát a hámból, és elment világgá, nagyjából egy órán át vadászta DT, én közben megőszültem, és öregedtem száz évet.

Ez meg már Szentendrén. A három citrom saját termés, talán sosem lesz többé ilyen hatalmas mennyiség:))

Gondolataim a piskótasütésről - Andi

Hát nincsenek kellemes gondolataim a piskótasütésről, de majd igyekszem visszafogottan írni. Sajnos nincs túl nagy gyakorlatom a sütésben, mert én sem vagyok (vagyis inkább nem voltam) édesszájú, és a fiam sem, így elég kevés alkalmam volt kitapasztalni a sütikkel és tortákkal kapcsolatos trükköket. Mondtam is Tomának hétvégén, hogy mennyivel egyszerűbb azoknak, akiknek 4 fős vagy 8 fős családjuk van, folyton süthetnek, de én például csak 2 hetente sütök kenyeret, ennél többet nem bírok (vagy akarok) enni. Mire mondta Toma, hogy akkor meg azon nyüszögnék, hogy folyton a konyhában kell állnom, és hogy ezeknek semmi kaja nem elég! - és képzeljétek hozzá a hangsúlyt, ahogy kifigurázott. Amúgy tök igaza van.

De Tahiba mindenképpen egy tortával akartam érkezni, és tesómtól kértem tanácsot. Azt mondta, ahány tojás, annyi evőkanál cukor és liszt, de ezt már nem így szokta, hanem méri, mert minden kanál különböző, tehát ahány tojás, annyiszor 20 gramm cukor és 20 gramm liszt. Gondoltam, a kicsi tortaformámban fogom sütni 3 tojásból, mert a mini tortákkal szimpatizálok inkább. A sütés hőfokára és idejére nem tudott mit mondani, de azt javasolta, hogy ilyen kicsi tortához 150 fok legyen és 20 perc légkeveréssel, de nem tud pontos hőfokot mondani, mert az ő sütője egész másképp viselkedik, mint az enyém. Ja és azt is mondta, hogy a fehérjét külön szokta felverni kemény habbá, ez (is) nekem gyenge pontom, és úgy emlékeztem, hogy anyu azt mondta, már nem választja külön, hanem együtt keveri habverővel a sárgáját és a fehérjét és a cukrot, és ugyanolyan magas lesz. Inkább így kevertem.

Talán látszik, hogy tök jól működött a módszer, a 3 tojásból kevert tészta majdnem a tál háromnegyedéig felemelkedett. Belekevertem ezután a lisztet és a mini (17 cm-es) tortaformába öntöttem, ami sütőpapírral ki volt bélelve alul, az oldala meg vajazva és lisztezve volt. 

Betettem a 150 fokra előmelegített sütőbe 20-30 percre, gyönyörűen emelkedett és szép színe volt:

Ekkor gondoltam megnézem tűpróbával, mint tudjuk, a tűpróba se a kedvencem, de itt egyáltalán nem volt kérdés, hogy a piskóta még tök nyers, úgyhogy magasabb hőfokra állítottam és letakartam, hogy ne égjen meg. Valamikor megsült, már nem mértem az időt, de amikor kihűlt, így nézett ki:

Na, de legalább ő 👆 mosolyog! Én viszont nem mosolyogtam.

Tesóm azt mondta, hogy megfázhatott, amikor rányitottam a még nyers piskótára a sütőajtót. Rögtön nekiálltam egy második tortának, 170 fok, 20 perc légkeveréssel, nem nyitottam ki a sütőajtót, amíg le nem telt a 20 perc, és ez már tűrhetően sikerült. 👇 Csak egy kicsit sötét lett a teteje, de az nem baj, úgysem fog látszani.

Itt már csak a szeleteléssel volt gond, pedig van jó tortaszeletelő késem is. Igaz, elég életlen, nem tudom Toma miért nem a késélezéssel foglalkozik inkább az én csúfolásom helyett. Ilyen gyönyörű "antik" tortaszeletelő késem van, Anyucitól örököltem, úgyhogy biztos jó öreg:

Szerencsére a tortának mindegy volt, hogy van felvágva, úgyhogy a mosolygós tortát betettem a mélyhűtőbe, hogy majd kezdek vele valamit (azóta már megettem), a másikat meg megcsináltam, tiramisu torta lett belőle, majd írom azt is.

Hogy még a vágással se kelljen küzdenem, következő alkalommal azt találtam ki, hogy sütök két kicsike piskótát, mert van két kis tortaformám (16-17 cm-es). Ehhez 2 tojással csináltam végig a procedúrát, és sütöttem 170 fokon légkeveréssel tizenvalahány percig, elfelejtettem mérni.

És most meg azt nem értem, hogy ha ugyanazt a tésztát ugyanúgy sütöm ugyanakkor, ugyanott, minden teljesen egyforma (mintha ikrek lennének, haha), akkor miért van az, hogy az egyik gyönyörű lesz, a másik pedig borzalmas.

A jobb oldali a borzalmas, ezt alig tudtam kirobbantani a tortaformából, a sütőpapírt is alig tudtam lehúzni az aljáról, egészen ragacsos, bár szerintem nem nyers, nem lehet nyers, ha egyszerre sültek. Így néz ki alulról mindkettő:

Olyan, mintha nem ugyanaz a tészta lenne és nem ugyanazon a hőfokon és nem ugyanannyi ideig sültek volna. Fel nem tudom fogni, hogy mi történt.

A csúnyábbik a régi tortaformában sült, a szép pedig a szép újban, lehet, hogy megsértődött? Most ezeket is betettem a mélyhűtőbe, és ezekből is tiramisu torta lesz, ha majd lesz kedvem megcsinálni. Most még duzzogok egy kicsit.

Hát kábé nekem is ilyen a fejem a piskótasütéstől. De bele fogok jönni, igaz, ehhez be kell vállalni, hogy felugorjon vagy 10 kiló rám. Folytatás következik...

Epres galette és társai és Normika meg Ganji

 

Alibi recept, hogy tudjak kutyázni. Szóval tudjátok, hogy jó ideje minden hétvégén kutyát sétáltatunk a szentendrei Árvácskában, egyszer ugye Andival is. Fél 11-től fél háromig lehet, ezt általában ki is használjuk. Utána meg éhesek vagyunk és fáradtak és szomjasok, szóval eleinte sokszor beültünk valami útba eső cukiba egy kis sütire és kávéra. De aztán hamar rájöttünk, hogy azért jóval takarékosabb, ha hazamegyünk, és ott ejtjük meg mindezt. Nálunk is isteni a kávé, gyönyörű a kert, és én meg elég jól sütök. Így aztán péntekenként sokszor sütök egy adag tej- és gluténmentes sütit, és ezt majszolgatjuk a kávénk mellé a kutyázás után.

Évekig főleg kevert sütiket csináltam, azt most kicsit eluntunk. Viszonylag gyakran sütök valami zserbószerűséget is (mondjuk inkább mandulával), mert az rém egyszerű. Most valami epreset akartam, az ilyenkor kapható eper nekem nem ehető, de sütibe tök jó.

Általában nincs kedvem olyan gyönyörűen megmunkált sütiket csinálni, mint az Andinak, főleg, ha tudom, hogy magunknak csinálom. De még pont elmegy, és az íze pedig szuper. Mert hogy jól sütök.

Receptet most nem nagyon tudok adni. Mostanában mindig tartok otthon gluténmentes lisztkeveréket, ez alapesetben keményítő, amiért nem vagyok oda, de mivel túl sokat nem eszünk belőle, állagjavítónak jó. Meg rendes gluténmentes lisztet, ami hajdina, köles, ilyesmi keveréke, ebből már elég sokféle kapható. Azt szoktam csinálni, hogy egy tálba szórok mondjuk egyharmad gluténmentes lisztkeveréket (mostanában Miklós lisztet használok), hozzá kétharmad rendeset, ennek egy része bolti keverék, más része hajdina- és vagy kölesliszt. Ha azt akarom, hogy ropogós legyen a tészta, akkor kukorica liszt is, pár evőkanál. Ha meg azt szeretném, hogy olyan lágy legyen, akkor meg barna rizs, szintén pár evőkanál, nem több. Csipet só, vanília, 1:4 édesítő (mondjuk egy evőkanálnyi az utóbbiból). Aztán mehetnek hozzá a zsiradékok: tejmentes margarin és/vagy zsír, ez kb. a lisztmennyiség harmad, fele. Ezzel összemorzsolom. Utána jönnek hozzá a folyékony anyagok, annyi, hogy jól gyúrható, jól kezelhető tésztánk legyen. Egy-két tojás mindenféleképpen, a többi meg növényi tej vagy hideg víz, esetleg maradék kis növényi tejföl vagy tejszín. 

Ez a tészta elég jól gyúrható, nyújtható, formázható, persze azért kicsit törékenyebb, mint a gluténes. Most annyit csináltam, hogy lett két kis galette, meg jó pár kifli és párna. A galette-ekhez kerekre nyújtottam a tésztát, a közepét megszórtam vastagon darált mandulával, erre jött a felvágott eper, édesítő, szeletelt mandula, aztán visszahajtogattam a széleket. A kiflikhez háromszögeket vágtam, megkentem szilvalekvárral, megszórtam szeletelt mandulával, feltekertem. A kis táskákba vagy szilvalekvár jött mandulával, vagy körtebefőtt, daráltmandula-alapon. 190 fok, olyan 20 perc, kb.

Közben cukorszirupot főztem 1 deci vízből és 10 dkg cukorból, és ezzel lekentem a forró sütiket. Csinos lett, de rohadtul ragad, szóval ezt majd máskor kihagyom. A süti pedig szerintem isteni volt. Első nap a legjobb, mert tele van ropogós csücskökkel. Vasárnap ettük meg a végét, még akkor is nagyon jó volt, de ez a jó kis ropogósság addigra eltűnt.

Napi cukinak meg eb.

Mostanában két kis védencünk van az Árvácskában, Normi és Gandzsika (hivatalosan Norman és Ganja). Normit elvittük egy hétvégére Mindszentkállára is, és fantasztikusan viselkedett. Tegnap levittük a Duna-partra kicsit úszkálni. Itt is példaszerű volt. Valaki vigye már haza.

Több kép Normikáról: 

https://photos.app.goo.gl/qR9SBtPvLoNZ1Wy78

Ganjával a menhely környékén szoktunk kalandozni. Cukorfalat. Annyira kéne neki egy gazdi.

Több képe Gandzsikáról:

https://photos.app.goo.gl/A2TTGM42bxU27Tyd7

Tahi - 2023. március 18-19.

Ezt a terülj-terülj asztalkát a hétvégén fotóztam Tahiban Annánál és Norbinál. Imádom az ilyen asztalokat! Szombaton mentünk ki Rékával, hogy felköszöntsük Norbit a szülinapján. (Csak azért írom le, mert annyira hihetetlen, hogy ez a 49. volt. Nekem ő még csak most 27...) Szóval megérkeztünk, és egy gyönyörű terülj-terülj asztalka fogadott minket, amire mi is letettük, amiket vittünk, és a képen látható dőzsölés lett belőle.

Az asztalon ezek voltak, amiket Anna készített:

Spenótos pite: 1 doboz (60 grammos) fagyasztott spenótot meg kell párolni, bele kell keverni 1-2 tojást, reszelt sajtot, tejszínt vagy tejfölt, sót, borsot, szerecsendiót, fokhagymát. 1 csomag leveles tésztát kerek lappá kell nyújtani, lapos sütőformába tenni, megszurkálni villával (alá sütőpapír vagy vaj menjen) és 10-15 perc alatt elő kell sütni. Ezután bele kell tenni a spenótot, és a maradék tésztából csíkokat kell vágni, ezzel berácsozni a lepényt. Tojássárgájával bekenni és 200 fokon szépre kell sütni. Ez az eredeti recept, de Anna nem laposban sütötte, hanem magasban és úgy is finom volt.

Sült oldalas: Az oldalas pofonegyszerű, és nagyon finom. Szárzeller, lilahagyma, fokhagyma és balzsamecet, meg olasz vörösborecet volt benne, meg egy kis paradicsompüré. 150 fokon 2-3 órát sül, de ha ellepi a zsír, nem lehet baj.

Mángoldos krumplisaláta: Ez csak ennyi: főtt krumpli, olíva, só és mángold. Lehet mángold helyett bármilyen zöld, pl. rukkola is.

Sült zöldségek: Annyira finom volt, de ehhez nem merek receptet kérni, mert biztos olyan egyszerű, hogy szóra sem érdemes, pedig tényleg más volt, mint amiket én csinálok, már csak abban is, hogy ez nem puhult meg. Sárgarépa volt és fehér, és még valami, amit elfelejtettem. (Azért megírta Anna, nagyon cuki: olíva rendesen, pici só, ennyi, esküszöm. Ne túl vékonyra szeld.)

Kicsi gyökérkenyérkék: Ez a recept: bármennyi liszt, ennek a 75%-a víz, amit az élesztővel el kell keverni. Például 60 deka liszthez max. 2 g friss, porból mondjuk fél zacskó élesztő kell és 45 dkg (=4,5 dl) víz. Só ízlés szerint, a 60 dekához 3 kávéskanállal. Ezeket kanállal jól összekeverte Anna, és betette a hűtőbe, ahol félóránként átforgatta úgy, hogy a kanállal a tésztát felfelé húzta, és ezt körbe-körbe megismételte. Ezt a hajtogatást kb. 5-ször meg kell ismételni. Éjszakára vagy egy napra hűtőbe kell tenni, sütés előtt egy órával kivenni, keleszteni. A sütőbe alulra egy tepsibe vizet kell tenni, és ha már jó meleg a sütő, akkor a kenyeret betenni. Kb. 30-40 percig sül olyan 220 fokon. Akkor jó, ha kopog az alja.

Párolt savanyú káposzta: Ezt Anna párolta disznózsíron, és nagyon finom volt. Nem emlékszem, hogy valaha ettem volna párolt savanyú káposztát.

Birsalmás savanyú káposzta: ez piacról jött, és ez is nagyon jó volt.

Citromfűtea: Anna friss és szárított citromfűjéből, ami a kertben termett. 

Réka ezeket tette az asztalra:

Céklás mártogató: Most ebben 3 pici cékla volt, ami kb. egy nagynak felel meg, 1 alma, tejföl (ami lehet joghurt is), rozmaring, só, bors, petrezselyem, és talán bazsalikom is volt benne, valamint pár szem dió. Réka azt mondja, írjam meg, hogy ez egy mixelt recept, és nem vállalunk érte felelősséget! Mindig aszerint készül, hogy mi van otthon, vagy hogy kinek csinálja. Tejérzékeny barátnőjének múltkor cékla, dió, zab, mandulatej, pici só volt a hozzávalók listája.

Tonhalas mártogató: Aminek a leírása itt található. Ezt elég gyakran készítem én is, olyan egyszerű és finom.

Olajbogyó: Ennek a receptjét még nem tudom, de ahogy Annát ismerem, hamarosan ezt is megtanuljuk valahonnan. Aztán már csak az kell, hogy a kertben legyen olajfája is.

Répa, uborka, szárzeller gyönyörű egyforma darabokra vágva a mártogatáshoz

És én ezeket vittem:

Csincsilla-féle kovászos-túrós pogácsa: Aminek a receptje itt olvasható. Ehhez csak annyi kiegészítés, hogy amikor készítettem, felhívtam Csincsillát, hogy kell-e a tésztába is tojás, vagy csak a tetejére, nem volt nekem egyértelmű a receptből (amúgy az), és azt válaszolta, hogy: Nem mindegy???!!! Ezen még órák múlva is röhögtem.

Fermentált káposzta: Aminek a receptje itt és itt olvasható.

Barackpálinka, körtepálinka: Ezt is jó lenne megtanulni, hogy készül.

Ez volt a megérkezés. Amikor mindenki eleget evett és ivott, akkor elindultunk a Hosszúmezőre, ott letáboroztunk, és folytattuk a beszélgetést meg az ivást. Vittünk persze pogácsát, tortillachipset és gyümölcsöket is, nehogy baj legyen. A Hosszúmező egyébként kb. 15 perc sétára van a háztól, de vannak benne emelkedők is! Kb. kettő... de inkább csak egy.

Másnap reggel újabb terülj-terülj asztalka és csodás napsütés volt:

Itt az asztalon ezek vannak jobbról balra, és csak azért se fordítva:

- A kenyerek felszeletelve, hát ezek még másnap is isteniek voltak! És talán látszik, hogy milyen órási lyukak voltak benne.

- A sült oldalas a zsírjával, eszméletlen finom!

- A maradék sült zöldségek

- Görög joghurt korianderrel, csodálatos!

- Házi baracklekvár, vaj, camembert sajt, kolbász, májkrém kaporral díszítve

- Újhagyma, paprika, paradicsom, zöldfűszerek

- Középen salátatál vegyes salátákkal

- A tonhalas mártogató és a céklás mártogató mindkettő isteni

- Olajbogyó, sós mogyoró, joghurt

- Spenótos pite, ezt lehet, hogy nem is ettem reggelire, nyaf.

- Banán, narancs alma (ezek itt még nem látszanak, de egy másik használhatatlan képen igen)

- Citromfűtea, kávé

Itt egy kép, amin majdnem minden látszik, ezt Réka csinálta:

És ezután a királyi reggeli után, már tényleg egy igazit kirándultunk, megnéztünk egy rókalyukat is, amiben már nem volt róka, és sajnos arról nincs kép, de van az erdőről: 

Réka itt egy olyan völgyet fotózott, amibe ha lenézel, liftezik a gyomrod, de a kép sajnos nem adja vissza a mélységeket és a magasságokat. Nagyon jó egyébként most, hogy a kopasz erdőben messzire el lehet látni. De azért elkezdődött már a tavasz itt is:

És a napi cuki, akinek minden képről lemarad valamije, mert folyton mozgásban van, és örül mindennek, Néva:

Február 1-jén volt 1 éve, hogy örökbe fogadták Annáék, és óriási változáson ment át ez alatt az év alatt, például már nem félős, és hallgat a gazdáira annyira, hogy akár póráz nélkül is lehet sétáltatni. Ő volt egyébként az alvópajtikám, de nem zavartuk egymást éjszaka, kinyiffanva aludtunk, mindenki a saját helyén. Szerencsére mindketten sokat fejlődtünk az elmúlt évben, és már nem félünk annyira egymástól. Vagyis semennyire.

És persze nálam is mindig előfordul, hogy valamit elfelejtek megcsinálni vagy feltálalni a vendégeknek, Anna most a pogácsát felejtette el, és valami céklás dolgot is. A pogácsatészta felét becsomagolta nekem, és amikor hazaértem, megsütöttem:

Ez egy vajas kelt tészta, tökmag lett volna a tetején, de nekem nem volt itthon semmilyen mag, csak mák, azzal szórtam meg.

Mákos szélforgók

Amikor elkészültek a szilvalekváros szélforgók, és szétküldtem a családomnak a fotót róla, mindenki tök lelkes lett egészen addig, amíg ki nem derült, hogy szilvalekváros és nem mákos. Mindenki (kivéve Vikit) azt mondta rögtön, hogy jaaaa, azt hitteeem mááákoooos... Hogy legyen egy mákos verzióm is, ki kellett kísérletezni egy máktölteléket, ami nem folyik majd ki a szélforgókból sütés közben. Erről beszélgettem Gabival (miről másról), amikor mondta, hogy ne főzzem meg tejjel a mákot, hanem reszeljek bele almát, teljesen tuti biztos, hogy nem fog folyni. Hát így is tettem, és tényleg! Így aztán rögtön az első kísérlet nagyon jól sikerült, már csak azt kell megváltoztatni rajta, hogy kevesebb cukor kell a mákhoz, mert iszonyúan édes lett, pedig az alma jó savanyú volt.

Hozzávalók a tésztához:

• 35 dkg finomliszt
• 1 csipet só
• 1 evőkanál porcukor, hogy jobban piruljon a tészta (ez nem tudományos magyarázat, csak azt találtam ki, hogy ez biztos így van)
• 20 dkg hideg vaj felkockázva
• 25 dkg tehéntúró (a ricotta helyett)
• 5-6 evőkanál görög joghurt (75 ml tejszín helyett)

Kicsit eltértem az eredeti recepttől, mert ricottát nem kaptam, és most keresgéltem a neten árakat, hátha olcsóbban is jöttem ki, de nem, ezek egy árban vannak. A tejszínt pedig csak azért cseréltem le görög joghurtra, mert már egy ideje kibontva volt a hűtőben, és féltem, nehogy tönkremenjen, jobb inkább elhasználni. Cukrot is tettem a tésztába most, de nem lett tőle édes, csak szépen megpirult a 10 perces sütési idő alatt, amihez múltkor több idő kellett. A cukrot ki lehet hagyni a tésztából.

A tészta összeállítása viszont teljesen ugyanaz, mint múltkor: a lisztet a sóval és a porcukorral összekevertem, géppel homokszerű állagúra morzsoltam a kockázott hideg vajjal, majd hozzáadtam a túrót, és amikor ez is elkeveredett, akkor 5-6 evőkanál görög joghurtot adtam hozzá. Kicsit kézzel is összegyúrtam, majd egy órára betettem a hűtőbe. De  ott lehet hagyni akár egy éjszakára is.

Megcsináltam a máktölteléket is, egyelőre csak kísérleti mennyiséget. 

Hozzávalók a máktöltelékhez:

• 10 dkg mák
• 10 dkg cukor
• 7,5 dkg alma (kábé)

(Később kísérleteztem egy kevésbé édes máktöltelékkel, ahol 30 dkg mákhoz 20 dkg cukrot adtam, és 1 almát. Ez jobb volt.)

A mákot a cukorral megdaráltam a kávédarálómban. Volt egy kb. 10 dkg-os kicsike zöld almám, már régóta a hűtőben volt, ezt félbevágtam, majd negyedbe, és a negyedekből kivágtam a magházat, meghámoztam, és lereszeltem (a kis lyukú sajtreszelővel). Apránként adtam a cukros mákhoz, mert nem akartam túladagolni, csak annyit, hogy már krémes legyen, de még ne folyjon. A harmadik negyed darabot is hozzáadtam a mákhoz, amikor úgy gondoltam, hogy most jó. (Gabi egyébként azt mondta, hogy 1 db almát reszel 40 dkg mákhoz.) A negyedik negyed tehát megmaradt. 

Amikor letelt az egy óra, kivettem a tésztát a hűtőből, elfeleztem, és az egyik felet visszatettem. Lisztezett konyhapulton kinyújtottam, a nem eléggé egyenes széleket levágtam. Igyekeztem akkorára nyújtani, hogy 10×10 cm-es négyszögeket tudjak kivágni pizzavágóval. (Azt terveztem, hogy 9×9 cm-eseket fogok most csinálni, de a számolás így baromi nehéz volt, maradtam a 10×10 cm-nél. Pedig istibizi tudom a 9-es szorzótáblát is!) 

Egy késsel bevágtam a sarkoknál, és a tészták közepére tettem egy jó nagy teáskanálnyi, vagy inkább 2 teáskanálnyi mákot. A sarkokat középre behajtottam, hogy szép szélforgók legyenek, és most csak egyet rontottam el. Tojással lekentem őket és 190 fokos sütőben légkeveréssel 10 perc alatt szép pirosra sütöttem.

Ennyi lett:

• 13 db mákos
• 3 db baracklekváros (ez is már régóta a hűtőben volt, jó, hogy elhasználtam)
• 10 db szilvalekváros

Összesen: 26 db. Amelyik tepsin vegyes töltelékűek a szélforgók, ott megszórtam picike mákkal a mákosakat, annyira jól állt neki, sajnáltam, hogy a többi mákosra nem szórtam. Lehetne még fokozni  a kreativitást egy szép szem mandulával a szilvalekvárosak közepén. 

Érdekes, hogy az eredeti hozzávalókkal 23 db szélforgó lett, pedig akkor sokkal vékonyabbra nyújtottam a tésztát, most néhol kifejezetten vastag. De vastag és vékony tésztával is nagyon finom!

Amint elkészültek, a mákosakkal indultam is Tomához, mert már egy hete terrorizál, hogy mikor lesz már kész. A mákos nagyon-nagyon édes lett, de állítólag el fog fogyni, nem gond. Vittem két szilvalekvárost is magammal, mert ebéddel várt Toma, és gondoltam, nála kóstolom meg a lekvárost. Nem vittem fahéjas porcukrot, pedig a szilvalekvároshoz az hiányzott már csak azért is, mert az nem volt elég édes. Itthon aztán a maradékot jól beszórtam vele, de arról már nincs fénykép.

És hogy milyen ebéddel várt? Rendelt KFC-t, és amikor megérkeztem csak le kellett ülnöm és el kellett fogyasztanom, aztán még a tálcával se kellett felállnom, sőt vizet is kaptam. Isteni, tökéletes, és nagyon-nagyon kedves volt a kiszolgálás és ez az egész. (Most először volt ilyen.)

A mai napi cuki megint Soma lesz, szegény újabb oltásra érkezett a rendelőbe, de nézzétek, mekkorát nőtt!

Már nem plüssmackónak néz ki, hanem kutyának. Nagyon cuki így is.

Ha jól értettem, már 9 kiló! Remélem, nem csak az én fantáziámban. Annyi történés volt hétvégén a rendelőben, hogy teljesen bele vagyok zavarodva az adatokba.

És nem házőrző lesz belőle, hanem szobakutya, mert azt is hallottam, hogy együtt alszik a gazdájával az ágyban! 😱 Szegény Vikinek kellett most beadni az oltást, úgyhogy sírtunk megint.

Fermentált káposzta

 

Folytatom a fermentálási tanulmányaimat, mert nagyon izgat ez a téma. Most már tényleg mindenhol azt olvasom, hogy ez mennyire egészséges, és hogy mindennap kéne enni vagy inni valami kicsi fementáltat, mert az örökélethez és pláne az egészséges örökélethez pont ez kell. És egyébként meg olyan jó dolog valamit előállítani, én nagyon élvezem. Valamiért mégis olyan nehezen kezdtem hozzá, de nagyon sokat segített Csincsilla fermentálós bejegyzése, rengeteg trükköt osztott meg, csak azt az egyet nem árulta el, hogy számolja ki valaminek a 2%-át (de tudtam magamtól is, ne ijedj meg Csincsilla!). Gondoltam persze, hogy ráírok Csincsillára, hogy: na most kezdeném, mit is kell csinálni?, de ezt már mások elsütötték, és nem is vicces.

Az volt, hogy a kínai leveshez vettem káposztát, és ahhoz csak kevés kellett, ez adott egy újabb lökést, hogy kezdjem már el, mit vacakolok ezzel a káposztasavanyítással. Már előre hisztiztem magamban, hogy oké, besózom a káposztát, de nekem még soha életemben nem engedett levet, és majd jól fotózom és dokumentálom, hogy nesztek, úgyse fog sikerülni, erre képzeljétek, sikerült!

Tehát vettem a káposztát, és uborkagyaluval lereszeltem:

Megmértem reszelés előtt is, de nem találom, hova írtam fel, és megmértem lereszelés után is, ekkor 1235 gramm volt. (Persze előbb a tálat megmértem üresen, és annak a súlyát végül levontam, szóval azt nem szabad elfelejteni.)

Kiszámoltam, hogy a 2% só mennyi lesz (1235 × 0,02 = 24,7), és 24,7 gramm jött ki. A káposztát elosztottam két tálba, mert rájöttem, hogy ebben nem fogom tudni összekeverni. Újra mértem, újra számoltam, és végül sikeresen besóztam. Fél óra pihentetés után kicsit átgyúrtam és tényleg engedett levet! Teljesen ledöbbentem. (Valahol olvastam, hogy a pihentetés lehet fél óra, de akár egy egész éjszaka is.)

Kimostam 2 db 7 decis és 2 db 5 decis üveget, de ehhez a mennyiséghez 1 db 7 decis és 1 db 5 decis üveg kellett, pont színültig lettek. Nagyjából az a szabály, hogy 700 gramm káposzta fér a 7 decis üvegbe és 500 gramm az 5 decisbe. Úgy tömködtem az üvegekbe a káposztát, hogy az öklömmel nagyon-nagyon lenyomkodtam, hogy minél kevesebb levegő maradjon közötte.

Csincsilla szerencsére kiegészítette a bejegyzését azzal, hogy ő már semmivel nem szokta leszorítani, ezért én is így próbáltam. Jól rácsavartam a tetőket, amiket előtte hosszan válogattam, hogy minél épebbek legyenek, se rozsda, se sok használat, se elgörbülés ne látszódjon rajtuk. Egy színben passzoló tálcára állítottam őket, hogy ha kiforr belőlük a lé, ne öntsön el mindent.

Szép, ugye? (Szerintem se!) Vasárnap készítettem el a káposztát és csütörtökig forrt, folyt belőle a lé, sziszegett és szörcsögött, olyan volt, mintha lakótársam lett volna. Sokszor kellett körbejárnom, hogy ki motoszkál a lakásban, de mindig a káposztáknál lyukadtam ki. Mint írtam, csütörtökig tartott ez a folyamat, és akkor már nagyon szerettem volna megkóstolni. Erre vasárnap került sor, amikor jött Toma és segített kinyitni az üveget. De ekkor még nem volt jó, ezért visszazártam, és hagytam még egy hétig fermentálódni. Ma kóstoltam megint és nagyon finom, igazi savanyú káposzta íze van. Kicsit sós, de a bolti is sós szokott lenni. Nálam 22 fok van, és így kellett neki 2 hét, amiből 4 napig tartott, a szörcsögés, sziszegés és léfolyás. Ahogy telik az idő, úgy lesz egyre kevésbé sós, és egyre inkább savanyú, tehát érdemes várni vele akár 3 hetet is. Az érleléshez 2-6 hét szükséges, ami sok mindentől függ, például a hőmérséklettől is.

Annyira izgultam, hogy hogy fér majd a káposzta a kimosott üvegekbe, hogy elfelejtettem egy-két karika paprikát beletenni, pedig az mindennek jót tesz, ezt már megtanultam, annyiszor hallottam, illetve olvastam. És még terveztem, hogy beleteszem a 2 db házi babérlevelemet, amit Annától kaptam, de végül elvetettem az ötletet, mert mi lesz, ha nem sikerül a kápi, és a babérlevelemet meg beáldozom? hát nem! Inkább majd a székelykápiba teszem, addig is jó tudni, hogy vannak ők nekem. Őrölt köménnyel meg nem akartam elszínezni, így most bármilyen fűszer nélkül készültek.

A napi cuki meg megint a napközis banda:

És nézd, Csincsilla, így szállnak be az iskolabuszba a napközi végén:

Hogy lehetnek ennyire okosak? Jaj, most látom, hogy Amy akart menni másodiknak, mennyire de mennyire cuki!

Kínai csípős-savanyú leves

 

Kicsit hisztis lettem múlt hétvégén, hogy nem jön a gyerekem látogatóba, és azzal vezettem le a feszültséget, hogy elmentem az óriási szélben három különböző boltba hogy bevásároljak ehhez a leveshez, és még meg is főztem. Már évek óta készültem rá, mert nagyon szeretem, és már nem járok kínai étterembe, de sose jött össze, mert akkora a hozzávalók listája, hogy azt azért hosszabb idő összeszedni, kivéve, ha bevágjuk a durcit és minden más helyett erre az egy célra fókuszálunk. Nagyon sokat segített az is egyébként, hogy Anna előző héten elmondta részletesen, hogy hogy főzi, és küldött videót is, többet is, beszerzési lelőhelyeket is.

Az egyik videó, amit küldött különösen érdekes. Lau bácsi főz a videón egy vegetáriánus változatot, de ami a lényeg, és nagyon kérlek, nézzétek meg, az az, ahogy megkóstolja a saját főztjét. Nagyon cuki, ahogy főz, ahogy beszél, ahogy várakozik, hogy felforrjon a leves (7.36-tól) és a lényeg, amit kérlek, kérlek, nézzetek meg (9.06-tól) ahogy kóstol! Isteni, imádom! Már ötvenszer megnéztem! Van weboldala is, ahol még sokféle kínai recept található, mindegyikhez van videó is. És ott még az is látszik, hogy Lau papa milyen szép fiú volt fiatalon.

Szóval elrohantam beszerezni, és az ázsiai boltból ezeket hoztam haza:

Nem volt olcsó kör, de azt hiszem a női vagy anyai hisztihez hozzátartozik az is, hogy valamit kivágjunk az ablakon, én most a pénzt szórtam ki. De nem bántam meg!

Hozzávalók a leveshez, most a saját verziómat írom, Lau papáé a weboldalán olvasható:

• 2 evőkanál sűrített paradicsom (volt itthon egy pici maradék paradicsom, azt is felkockáztam)
• 1 db sárgarépa, gyufaszál vastagságúra vágva
• 1 darabka (kb. tenyérnyi) káposzta szintén vékonyra felcsíkozva
• 1 maréknyi szárított, csíkokra vágott fafülgomba vízben áztatva
• 1 szelet sült csirkemell (maradék), feldarabolva
• egy csík kaliforniai paprika és egy fél kápia paprika (piros hegyes van a zacskóra írva) felcsíkozva
• egy kis darab tofu felcsíkozva (a képen látható 275 grammosnak a fele)
• egy 10 cm-es darab póréhagyma felcsíkozva
• 3 evőkanál kukoricakeményítő pár kanál vízben elkeverve (több keményítő kell!)
• 2 tojás felverve
• egy kis darab erős zöldpaprika apróra vágva (nem kaptam csilit, de ez is jó volt)
• 2 evőkanál világos szójaszósz
• 2 evőkanál sötét szójaszósz
• 1 teáskanál őrölt fehérbors
• 1 evőkanál cukor
• 3-4 evőkanál rizsecet (plusz még tettem citromlét is a tányéromban a leveshez, szóval ez ízlés szerint), de bármilyen ecet jó, sőt szerintem a sima ecet jobb, mert savanyúbb, mint a rizsecet, de muszáj volt arra is költekeznem
• 1 evőkanál szezámolaj

Olajon megfuttattam az apróra vágott erős zöldpaprikát, utána ráöntöttem a paradicsomlét és egy kicsike maradék felkockázott paradicsomot is. Felöntöttem 1 liter vízzel, és beleszórtam az aprított zöldségeket, tofut és húst. 1 teáskanál sót és 1 teáskanál fehérborsot szórtam bele, és hozzáadtam a szójaszószokat és az 1 evőkanál cukrot is. Lefedtem, és megvártam, hogy felforrjon.

Amikor felforrt, levettem a fedőt, folyamatos keverés mellett beleöntöttem a vízben feloldott kukoricakeményítőt, aztán a felvert tojást úgy, ahogy Lau papa mutatta (a videón 8.15-től), tehát lassan próbáltam belefolyatni a levesbe, és egy csigavonalban haladtam, amíg el nem fogyott. Ekkor megkevertem, hogy apró darabokra essen szét, majd hozzáadtam legalább 3-4 evőkanál rizsecetet, de öntöttem még bele fehérborecetet, sőt sima ecetet is, míg úgy éreztem, hogy talán már elég savanykás. Folyamatosan kóstolni kell szerintem. Mondjuk rettenetesen csípett akkor még, úgyhogy nem sokat éreztem, de evéskor további citromlevet is adtam a leveshez, és akkor lett tökéletes. (Később a csípősség enyhült is valamiért.) Az ecettel már nem szabad sokáig forralni Lau papa szerint. Legeslegvégül egy löttyintésnyi szezámolajat öntöttem a levesbe, csak az íze végett.

Sajnos a keményítő kevés lett, pedig kétszer is bekevertem másfél-két kanálnyit, de még így sem sűrűsödött be eléggé. A jellegzetes állagot hiányoltam, de ízre tényleg tökéletes volt. Az egészet egyedül ettem meg, illetve van még egy tányérnyi, azt holnapra hagytam, hátha lesz időm egy igazán jó fotót csinálni róla, mert olyan gyönyörű lett.

Napi cuki meg legyen ez a vidám kép, emlékeztetőül magamnak, hogy nem kell mindenen annyira kiborulni. A képet Éva küldte nekem. Gondolkodom egy hajfestésen... hogy jobban hasonlítsak a nénire.

Cukkini labanéban

 

Tegnap nem volt időm főzni, mert Olgival hirtelen úgy döntöttünk, hogy megkeressük az esztergomi világítós bicikliutat. Ez az út természetesen akkor világít, amikor besötétedik, úgyhogy délután 6-kor indultunk vonattal Esztergomba, majd ott vak sötétben keresgéltük a Duna-parti bicikliúton a lakatlan területen ezt a csodát. Elsőre nem találtuk meg, mert erős bringalámpákkal világítottunk, de aztán lekapcsoltuk őket, és akkor egyszer csak, amikor már csalódottan toltuk a bringákat visszafelé, nehogy elszalasszuk a foszforeszkálást, a tök sötétben a lábunk előtt feltűnt a Tejútrendszer. Hát ez tényleg fantasztikus érzés volt. És ezek a kis kövecskék, amik foszforeszkálnak, és az aszfaltba vannak keverve, ezek kiperegnek az aszfaltból, és szerte szét szóródnak a füves-homokos talajon, és olyan, mintha millió szentjánosbogár világítana mindenfelé. Nagyon nagy élmény volt és remélem, nem túl környezetszennyező ez a mindenfelé szétszóródott foszforeszkáló anyag. Aztán visszatekertünk a pályaudvarra, 10 perc múlva indult a vonatunk, és 11-re már itthon is voltam.

Visszatérve a kajára, nem tudom, miért így van a neve, hogy cukkini labanéban, és miért nem labane cukkiniben, mert a leírás szerint éppen hogy a labanét kell a cukkinibe keverni, de nem kérdeztem meg barátnőmet erről az ellentmondásról, hanem ahogy írva vagyon, úgy csináltam. Már említettem, hogy a receptet egy barátnőmtől kaptam, aki részt vett egy libanoni főzőkurzuson Fűszeres Eszternél, és ott mindenféle libanonit főztek, amit a végén meg is ettek. Az összeset ki szeretném próbálni, de elég lassan haladok, ez az első a 4 oldalas receptgyűjteményből. 

Hozzávalók:

• 2 közepes cukkini nagylyukú reszelőn lereszelve
• 15 szem olívabogyó
• 3 evőkanál olívaolaj
• 2 gerezd fokhagyma
• 1 kk. római kömény
• 1 kk. kakukkfű
• só
• ½ citrom leve és héja (én a héját nem használtam)
• 1 evőkanál szárított csili
• 30 dkg labane

Azzal kezdtem, bár ez nem tartozik szorosan a recepthez, hogy megsütöttem két csirkemellet. Aztán amikor elkészültek, kivettem őket egy tányérra, és ugyanebben a serpenyőben, megfuttattam az olajon a fokhagymát, és erre tettem a lereszelt cukkinit. Épp csak addig kell sütni, hogy összeessen, de ne legyen puha. Belekevertem a nagyobb darabokra vágott olívabogyót (zöldet használtam). Római köménnyel, kakukkfűvel, szárított csilivel és citrommal fűszereztem, majd kitettem az erkélyre hűlni, mert a labanét csak akkor szabad hozzákeverni, amikor langyosra hűlt. 

Én fél adagot csináltam kóstolásnak, és icipicit elsóztam, de nagyon ízlik, és nagyon jó lenne kipróbálni padlizsánnal is ezt a mártogatót. Ebédkor tettem a tányérra 2 szelet húst, pár kanál cukkinis labanét, egy kis retekcsírát, salátakeveréket (balzsamecet-krémmel meglocsolva, amit a Lidlben vettem még régen) és egy darabka laposkenyeret. 

A fokhagymától kicsit féltem, és én már nagyon kevés kajában használom, de nem lett semmi bajom, túléltem (már a vacsit melegítem). Nagyon utálom az öregedést, az egyik oka a sok közül az, hogy nem bírom már a fokhagymát. Pedig imádom! A cukkinis labanét tálaláskor meg kell locsolni egy kis olívaolajjal, és én még szárított petrezselymet szórtam rá, hogy csinosabb legyen.

És akkor a napi cuki Soma lesz, megint ment látogatóba a rendelőbe, és képzeljétek, 1 hónap alatt 5 kilót hízott! És mekkorát nőtt! Nézzétek.

Somikáról írtam egy kicsit itt és itt is. Sajnos muszáj videót tennem róla, mert képtelenség fotózni őt, egy pillanatra se áll le. A videóból se tudtam képeket kivágni, annyit ficánkol (végre!) Kész csoda, hogy él, ez a dokijainak köszönhető.