Ribizlis-grízes kocka

Bea már nagyon várja ezt a sütit, és persze én is vártam, hogy elkészítsem, mert imádom a grízes sütiket, pláne a tejbegrízeseket, annak ellenére, hogy magát a tegbegrízt nem szeretem - na erre varrjatok gombot! A receptet Piszke oldalán találtam, a fagyasztott ribizlit hozzá Csincsillától kaptam, köszönöm szépen! Újfajta piskótakészítési technikát pedig anyutól tanultam nemrég. Hát lássuk:

Hozzávalók a piskótához:

- 6 tojás
- 6 ek. cukor
- 6 ek. liszt
- 1 kiskanál sütőpor
- 1 csipet só

Anyu azt mondta, újabban már mindig így készíti a piskótát, és nekem is tökéletesen bevált. Amikor még otthon laktam, úgy készítette - és én is -, hogy külön felverte a tojásfehérjét kemény habbá, egy másik tálban a tojássárgákat kihabosította a cukorral, belekeverte a sütőporos lisztet, majd ebbe a ragacsos masszába óóóóvatosan a tojásfehérjét. Akkoriban a somlói galuskához még én is így készítettem, nem is volt vele semmi problémám, nem emlékszem, hogy az évek folyamán pontosan mikor is görcsöltem rá erre a tojásfehérje-beleforgatós mozzanatra. De most itt a forradalmasított készítési mód:

A 6 tojás fehérjét egy csipet sóval kemény habbá vertem, folyamatos keverés mellett kanalanként hozzáadtam a cukrot, majd tovább folytatva magas fokozaton a keverést, egyenként belebillentettem a tojássárgákat is. (Anyunak nincs asztali robotgébe, csak kézi, valahogy mégis meg tudja oldani ezt a műveletet a jobb- és balkéz összehangolt munkájával.) Amikor minden tojássárgája belekerült a habba, jöhet kanalanként a sütőporos liszt - már lassabb fokozaton keverve. Nekem olyan tartása lett a tésztának, hogy külön műanyag lapocskával kellett elterítenem a tepsiben.

Az elkészült tésztát tehát beleterítettem egy 26x35 cm-es tepsibe, amit persze előtte kibéleltem sütőpapírral. (Az eredeti receptben 32x34 cm-es tespi szerepel, de ehhez közelítőt se találtam itthon, ezért az én piskótám picikét vastagabb lett.) Betoltam a 175 fokra előmelegített sütőbe 15 percre, majd tűpróba után jónak ítéltem, kivettem kicsit a sütőajtóban hűlni, majd rendesen félretettem, hogy teljesen kihűljön. A kihűlt tésztát derékban kétfelé vágtam, így kaptam 2 db 17x27 cm-es téglalapot. (Ez nem tudom hogy jön ki, de majd Csincsilla megfejti, én biz'isten lemértem!)

Hozzávalók a ribizlis krémhez:

- 4 dl tej

- kb. 5-6 dkg búzadara (lemértem: 5-6 púpozott evőkanál)

- 15 dkg porcukor

- 15 dkg vaj

- 50 dkg leszemelt ribizli (nálam mélyhűtött, felengedett, alaposan lecsepegtetett)

Igazság szerint a tejbegrízfőzéssel kell indítani, hogy legyen elég ideje kihűlni, de itt is következhet, mert elég gyorsan hűl a drága. Szóval a tejből és a grízből jó sűrű tejbegrízt főztem, annyira, hogy amikor kihűlt, szeletelni lehetett volna. Amíg ez hűlt, a vajat habosra kevertem a porcukorral, majd kanalanként hozzáadtam a hideg tejbegrízt és jól elkevertem. Én robotgéppel kevertem bele a tejbepapit is, magas fordulatszámon, ezért olyan jó kis híg lett, úgyhogy félretettem visszadermedni, és csak ekkor kevertem bele a lecsöpögtetett ribizliket. Mivel számítottam rá, hogy az olvasztott gyümölcs rózsaszínűre fogja festeni a krémet, ezért nem kezdtem őrjöngeni, de az eredeti fotón - nyilván friss ribizlivel - a fehér krémet a ribizli piros pöttyei díszítik.

Ezután már nem sok volt hátra. Elkészítettem a citrommázat, aminek a hozzávalói:

- 8 dkg porcukor

- 3-4 ek. citromlé

Ezeket jól kikevertem, és gyorsan bevontam vele az egyik piskótadarabomat (ugye emlékszünk még, hogy kettévágtam, és lett 2 db 17x27 cm-es téglalapom?). A citrommázzal bevont lapot nagyjából 5x5 cm-es kockákra vágtam (újabb feladvány Csincsillának), ezáltal könnyebb lesz majd szeletelni az elkészült süteményt. :-)

A megdermedt krémet a másik (egyben hagyott) piskótalapra kentem, próbáltam szépen eloszlatni, formázni, majd a citrommázzal bevont piskótakockákat egyenként a krém tetejére tettem, jól rá is nyomtam.

Letakarva kicsit kitettem az erkélyre pihenni, de ez hiba volt, mert a tejgbegrízes sütik szobahőmérsékleten a legfinomabbak. Amikor felmelegszik, újabb kóstolás vár rám, de az biztos, hogy már így is nagyon ízlik, szerencsére nem túl édes, inkább savanykás süti. A piskóta meg tökéletesen habkönnyűre sikerült, hála anyu új módszerének. Amúgy szerintem a rózsaszín töltelék nagyon jól áll neki!

Nem kell megijedni a hosszú leírástól, nem nagy ördöngősség elkészíteni, csak sokat pofáztam.

Karácsonyra várva

Gyerekkoromban a karácsonyról az jutott eszembe, hogy három napig tartó csoda... Szenteste a faállítás, az ajándékozás, a közös vacsora utána 25-én és 26-án a családom körében lenni és az új játékokat kipróbálni a tesómmal. Melegség, szeretet, béke, nyugalom. Ezek a szavak jutnak eszembe róla még ma is, pedig most már tudom, hogy mi előzi meg a három napig tartó csodát: rohanás, kapkodás, tervezés, szervezés. Kitalálni, hogy kinek milyen ajándékot veszünk, beszerezni, megtervezni mi lesz az ünnepi menüsor, hányféle és milyen sütit sütök, nagytakarítás, bevásárlás, lakásdíszítés és még sorolhatnám. A vége az, hogy lógó nyelvvel esek be a karácsonyfa alá szenteste és tudom, hogy ezzel nem vagyok egyedül, hiszen sokan csinálják ugyanazt mint én. És a három karácsonyi nap egy pillanat alatt elrepül, hiába készültünk rá hetekig, hónapokig.

Megéri? Szerintem meg. Nincs jobb annál, amikor saját készítésű süteményekkel tudjuk megkínálni a vendégeket, amikor anyuék adnak abból a rengeteg sütiből amit ők csináltak és én viszonozni tudom a sajátjaimmal, amikor körülnézek itthon és rendet, tisztaságot látok és ez nyugalmat áraszt. És amikor Bori átjön november végén és azt hallom tőle, hogy : "nálatok már most milyen karácsonyi hangulat van!". Na ezért csinálom. És magam miatt. Mert látom, hogy a feladatok, amiket nap mint nap kitűzök magam elé, teljesülnek és fogynak olyan ütemben ahogyan megterveztem. 

Én mindig a gyerekkorom karácsonyi hangulatát próbálom visszahozni, de tudom, hogy az már soha nem fog sikerülni, hiszen felnőttünk, mindent másképp látunk, másképp élünk meg. Mégis, amikor a három nap alatt, ha csak egy-egy percre is előjönnek azok az érzések, hangulatok, boldog vagyok, mert ebből is tudom, hogy még mindig ugyanaz a fontos nekem a karácsonyban mint gyerekkoromban: a családom közelségét érezni. Nagyon sajnálom azokat, akik ezt soha nem fogják megtapasztalni és azokat, akik számára a karácsony csak nyűg.

Csincsillának köszönöm az előre megszavazott igazolt hiányzást, és szeretnék kérni még egy-két hét türelmi időt, amíg aktívan visszatérek a blogélethez. 

Bizonyításképpen, hogy nem alaptalanul szolgáltam rá az igazolt hiányzásra, íme egy-két kép, amin bemutatom, hogy miért maradtam távol ennyi ideje.

Anditól egyszer karácsonyra kaptunk egy-egy doboz saját készítésű Csincsilla-féle linzert és pepperkakort. Annyira ízlett és annyira megtetszett az a saját készítésű ajándék, hogy utána elhatároztam, akinek csak tudok, ezt fogok adni én is karácsonyra. Az ötlet bejött, ugyanis a kolléganőim például évek óta semmi mást nem hajlandók elfogadni tőlem, csak ezt a két sütit és egy-egy üveg házi készítésű lekvárt. Ezt a két sütit minden évben megsütöm és mindig nagy sikere van.

A linzerből összesen 4 adagot sütöttem. Ebből három adagot csak lekvárral ragasztgattam össze (barack, szeder, szilva, muskotályos körte és meggylekvárral), egy adagnak a tetejét pedig olvasztott csokival vontam be és megszórtam színes cukorkával.

A pepperkakorból szintén 4 adag készült, hiszen anyuéknak is viszek át belőle, nagyinak is csomagolok és több embernek is szeretnék mézest ajándékba adni. Az idei négy adag elég különböző színű lett, volt amelyikbe nem jutott elég kakaó. 

Fém dobozkákba csomagolva várják további sorsukat.

Advent első vasárnapjára már fel szoktam díszíteni a lakást. Ez idén csak félig sikerült, hiszen azon a héten szombaton tartottuk tesóm szülinapi buliját, amire különböző lampionokkal, girlandokkal tettük színesebbé a lakást. Így vasárnap még az előző napi buli díszeit szedegettem le, csak következő héten tudtam befejezni a karácsonyi díszítést. 

Az ajtók fölé mintegy keretképpen fenyőgirlandokat díszítek fel és rögzítek, a konyhában a radiátorcsőre is kerül belőle. A tükör felett egy kis koszorú lóg, az előszobaajtóban egy papírharang. Idén még a fürdőszobába is került egy-két dísz. 

És ami a legfontosabb: idén az egyik ajtónkon egy filcből készült adventi naptár lóg. Ezt Vilma és Frakk kapta keresztanyjuktól (tesóm) mikulásra ajándékba.

Minden egyes zsebbe két-két jutalomfalatot helyezett el a nagyszakállú, hogy mindkét kutya egyformán kivehesse részét az adventi várakozásból. :)

Idén az adventi koszorúm is igazi fenyőből készült anyukám és Mazsolino segítségével.  Ennek a képével kívánok mindenkinek további jó készülődést, várakozást a karácsonyra! 

Ne felejtsétek, hogy holnap már három gyertyát kell meggyújtani a koszorún.

Csirke vadász módra, Maimoni (azaz Éva) galuskájával

Egy-két hete rettenetes vírus döntött le a lábamról, rémes lustaság vett rajtam erőt. Semmi másra nem vágyom, mint hogy néhány macskát félrerugdosva odabújjak a jó meleg cserépkályhához, és egy szépen kihegyezett, puha grafitceruza meg egy jó állapotú, szintén puha, szép elefántos radír társaságában sudokuzzam. (Tulajdonképpen, ha jól visszagondolok, már kisiskolás koromban is kifejezetten szerettem leckét írni, csinos izéket rajzolgat az ember a szép tiszta füzetbe, némi minimális szellemi erőfeszítéssel, klassz dolog, nem, iskolások?) A sudoku pont olyan, mint a puzzle, azért remek, mert az égvilágon semmi értelme nincs, tuti semmi hasznosat nem csinálsz (szemben, mondjuk, a hisztérikus sütéssel - az is igaz, hogy ez azért olcsóbb, mármint a sudoku). Azért karácsony előtt ez némileg életveszélyes, ezer dolgom lenne. És még az angyalkáimat sem tettem ki, azt hiszem, ezzel mindent elmondtam. Fogalmam sincs, kitől vagy mitől kaptam, mármint a lustaságvírusomat, talán ez a görény idő, vagy az egyre teljesíthetetlenebbnek tűnő karácsonyi feladatlista (az idén adventi naptárt kapok Rebekától, minden reggel egy különleges, finom csoki valahol, valamerre, szépen becsomagolva, felszámozva, tényleg remek dolog! meg is vagyok hatva rendesen, na szóval ha ezen túlesek, akkor csak a páni félelem tör rám, az egyre nagyobb számok miatt). Nem tudom. De minden tettrekészség eltűnt belőlem, még sütni sincs kedvem. Persze azért főzök, mert enni kell a családnak, meg néha sütök, mert azért kell némi édesség is, de blogolni már végképp nem marad energiám. Iszonyatos erőfeszítéssel most egy kicsit összekapartam magamat, ne érezze magát az Andi annyira magányosnak (remélem, Bea nem lustálkodik, hanem a buliszervezések mellett karácsonyikészülődik, tehát igazolt).
Megérkezett a heti életmentő csirke-(? gyenge háromkilós kis jószágok:))-szállítmányunk, valami egyszerű, melegíthető egytálételt terveztem, aztán ez lett belőle. Nálunk nem egyszerű az élet, széles az embargós lista, meg én is hisztérikus vagyok, például gombaügyben (gombás ételt nem tárolunk, nem melegítünk, stb., ezért aztán semmibe nem teszek gombát, ha gyanakszom, hogy ott rögtön nem fogy el az egész). Normális helyeken egy nagy lábasban együtt javaslom megcsinálni.
Végül is ez egy vadas, csirkemellből és -combból, zsemlegombóc helyett grízes galuskával (ugye nem kell írnom, hogy lusta voltam zsemlegombócot gyártani, azért lett galuska).
Hozzávalók (6 nagy adaghoz):
- egy nagy (nagyon nagy!) csirke melle és combja
- bő fél kiló vegyes zöldség (sárgarépa, fehérrépa, zeller)
- fél kiló csiperke
- két nagy maréknyi szárított trombitagomba (kihagyható, persze)
- némi zsiradék
- 2 babérlevél, 1 evőkanál mustár, só, bors
- egy kis pohár tejföl
- nagy csokor petrezselyemzöld

A csirkecombokat kettévágjuk, a mellet keresztben ujjnyi vastag szeletekre vágjuk. A szárított trombitagombát langyos vízbe beáztatjuk. Nagy lábasban (amiben majd főzni fogunk) némi zsíron/vajon/olíván vagy ezek keverékén részletekben körbepirítjuk a húsdarabokat. Amikor mind kész, visszapakoljuk őket a lábasba, mellé öntjük a felkarikázott zöldségeket, és némi vizet (egy-két decinyit). Mehet bele a babérlevél, só, bors. Fedő alatt puhára pároljuk, nem kell sok idő, a csirkehús hamar megpuhul. Kivesszük a húsdarabokat, félretesszük, a zöldségekhez hozzádobjuk a felszeletelt csiperkét meg a kicsavart trombitagombát, és addig sütjük (most már végig fedő nélkül, amíg az is megpuhul. Beledobjuk az apróra vágott petrezselymet. Botmixerrel pépesítjük, elkeverjük a mustárral és a tejföllel, visszapakoljuk bele a húsdarabokat, és már készen is van.
Ez a normális elkészítési mód, nekem csak ötször ennyit kellett vacakolni, külön megcsináltam a combokat, meg a mellet (azzal már nem fárasztanék senkit, hogy ezt mért kellett külön, három edényben:)).

Külön a zöldséges vadas szószt, gomba nélkül, természetesen.

Aztán külön a gombákat (a kétféle mehetett egyszerre).

És a rengeteg mosogatnivaló mellett lett még sok minősíthetetlenül rossz fényképem is (de már fél év sem kell, és itt a nyár, meg a sok fény).

És jöhetett a nokedli. Véletlenül belefutottam Maimoni újfajta galuskájába, rögtön tudtam, hogy ez kell, olyan jó kemény, haraphatósnak tűnt, a receptje alapján. És tényleg remek. Tényleg gyors. És tényleg könnyebb utána elmosogatni. Nem igazán tudom, hogy mért kell kevesebb főzési idő neki, a gríz miatt a hosszabbra tippelnék, de tényleg pillanatok alatt megfő, hála istennek. Elég kemény tésztát csináltam, nem volt idegzetem hosszasan rángatni a nokedliszaggatómat, ezért előrántottam egy deszkát, és szép nagy galuskákat vagdostam a lobogó forró vízbe, szupergyors volt, és jól is ment ehhez az ételhez a nagydarab tészta. 
Hozzávalók:
- fél kiló finomliszt
- 10 dkg búzadara
- 2 egész tojás
- 2 teáskanál só
- 2 evőkanál olaj
- 3- 4-5 dl tej

A 3 dl tejet véve összekeverjük a fentieket, a többi tejet csak akkor adjuk hozzá, ha szükséges, viszonylag kemény tésztát kell kapnunk. A többi a szokásos, lobogó vízbe szaggatjuk, ha feljött a tetejére, egy perc múlva már kész is, szedhetjük is ki egy kis vajra.

Karácsonyi készülődésként pedig végre összegyúrtam a mézeskalács tésztáját (már rég ki kellett volna sütni). A háromszáznegyvenkilences listából egy kipipálva. Hurrá. 

A napi cuki:
Annyira jól megy a kosara és a nyelve egymáshoz, nem? És a vakító kék szem sem semmi:)
Aki pedig mopsznyelvre vágyik, ide menjen, ha szépet akar látni (imádom ezt az oldalt).

A lustaságvírus másik családi áldozata, neki már sudokuzni sincs kedve:

Forró csoki a Mikulástól

Mikulás reggelén Micike-Mikulás ezzel a forró csokival lepett meg minket. Eszméletlenül jól esett, és nemcsak azért, mert annyira, de annyira finom volt, hanem ahogyan hozta...!

A recept a következő: 4 dl tejet 2 dl vízzel fel kell forrósítani, és amikor már elég meleg, bele kell dobálni 10 dkg darabokra tört étcsokit, ami majd magátol felolvad a forró tejben. Nem kell tovább főzni, csak kóstolni, kóstolni, kóstolni!

Bár elképzelhetetlennek tartottam mindig, hogy velem előfordulhat, de be kell látnom, tényleg könnyen hozzá lehet szokni, hogy egy mosolygós Micike hozza minden reggel az ember forró csokiját édes tejszínhabbal. Köszönjük szépen!

Mikulások bevetésen

Mikulások bevetésre indulnak a barátaimhoz, kollégáimhoz, és majdnem mindenkihez, akit szeretek. Azért csak majdnem, mert félek, kifelejtettem sok mindenkit, és ha igen, pótolni fogom!

A mikulások teste meggyes muffin tesóm és Csincsilla receptje alapján, a mikifejeket Toma festette meg nekem valahogyan, ezek fogpiszkálóval vannak a testhez erősítve. Rengeteg ötletem volt még ezzel a mikivel kapcsolatban, de sajnos nem volt rá idő. Ilyenek például, hogy tojásfehérje-cukor keverékkel (írókával) odaragasztom a piros ruhát a testhez, és fehér pöttyözéssel gombokat is teszek a kabátra. Szerettem volna minden egyes mikulást celofánba csomagolni, vagy ha nem, hát a derekukon szép piros kötéllel átkötni, de most ez ma már nem fér bele. Holnap (vagyis már ma) viszont bevetésre indulnak...

Remélem, jók voltatok! :-)

Adventi naptár

Rendhagyó módon Tomának a Mikulás hozta az adventi naptárt idén. Tele van butaságokkal, apró édességekkel, és a Miku a saját napjához egy kis pénzmeglepetést is elhelyezett, mert tudvalévő, hogy a 22 évesek, a 24 évesek, és még a 44 évesek is annak örülnek a legjobban, kivéve persze azon kivételeket, akik mindig valami meglepetésért óbégatnak, de lesz nekik olyan meglepi, hogy a foguk is beletörik.

Legnehezebb volt a papírzacskók beszerzése, a lábamat is lejártam ebben a nagy hidegben, de venni nem tudtam, hanem a Tök Jó nevű falatozó kedves kiszolgálója adott nekem ajándékba. Bori hamar előkereste a szalvétagyűjteményéből a megfelelőket, adott ragasztót is - hála neki a sok segítségért!

Az apróságok között saját készítésű nincs egy se, mert Toma legjobban a műanyag kajákat szereti, ahogyan az egy rendes 22 évestől elvárható, ezért hát Csincsilla remek ötleteit átvéve beszereztem a borzasztó meglepetéseket, amiket most nem tudok sajnos megmutatni, mert akkor oda a meglepi.

Minden egyes darabot külön is becsomagoltam jó vastag karácsonyi csomagolópapírba, mert Toma képes átvilágítani - nem az önfegyelméről híres a gyermek. Remélem, örülni fog neki, én mindenesetre nagyon jól szórakoztam a készítés közben. A csipeszeken üldögélő angyalkák pedig remélem, vigyázni fognak rá!

Az ötlet innen van. Jó kis kreatív blog, csak nekem kicsit sok benne a reklám, és a vásárlásra buzdító bejegyzés.

Csúnyácska csokis teasütemény Mazsolino születésnapjára

Na igen, mostanában semmi sem sikerül úgy ahogy szeretném, azok közül, amit a tesómnak készítek jó szívvel, és ráadásul nagy odafigyeléssel. Mintha meg lennék átkozva.  :)

Ez a süti is madeleine-nek indult, de végül nem az lett belőle, ezért át is kereszteltem. Én kis naiv, azt hittem, madeleine sütőforma nélkül is tudok sütni madeleine-t. Leglábbis a recept azt mondja: "Ha nincs ilyen formánk, habzsákból nyomjunk ki kis halmokat sütőpapírral bélelt sütőlapra". Valószínűleg aki a receptet írta, még soha nem próbálta ki, mert akkor rájött volna, hogy egy ilyen magas vajtartalmú tészta nem tartja meg a formáját, hanem szépen elterül és ilyen formát vesz fel:

A madeleine-t Mazsolino kérte szülinapjára, ami történetesen ma van és holnap lesz családilag megünnepelve egy ebéd keretében. Remélem, az ünnepelt nem lesz nagyon csalódott, amikor meglátja a formátlan sütiket.

Egy kis történelem. Miről kapta a nevét a madeleine?

"Lescsinszki Szaniszló a 18. században két ízben is Lengyelország királya volt, második uralkodásának 1736-ban lett vége. A trónról letaszított uralkodó Franciaországba emigrált, ahol kárpótlásképpen megkapta Lotaringia hercegségét, és Nancy városába költözött. Egy alkalommal épp hatalmas vacsorát készült rendezni, ám főszakácsa és cukrászmestere összevitatkozott a fogásokon. Végül a cukrász szó nélkül otthagyta a kastélyt. Szaniszló főherceg kellemetlen helyzetbe került, hiszen nem fordult még elő olyan, hogy a fogások között ne szerepelne desszert. Végül főlakája, Maurice tanácsára az egyik szobalányt kérték fel a sütemény elkészítésére.

A fiatal cseléd nagymamája receptjét felhasználva különleges falatokat kreált a lakomára. A herceg és a vendégek annyira elégedettek voltak a lány munkájával, hogy Szaniszló magához hívatta, és gratulált neki. Amikor azonban a desszert neve után érdeklődött, a szolgálólány megszeppent, mivel a recept mellett nem állt semmilyen név. A herceg megkérdezte a fiatal lány nevét, és elismeréseként róla keresztelte el az azóta is híres Madeleine süteményt."

És ilyen szép kagyló formákat kellett volna kapnom, ha sütőformában sütöttem volna:

Rengeteg féle madeleine recepptel lehet találkozni, van aki élesztővel készíti van aki mézzel, stb.
Én a következő recept alapján készítettem:

Hozzávalók:
- 25 dkg vaj
- 18 dkg cukor
- 1 tojás
- 7 dkg darált mandula (nálam dió)
- 1 rúd vanília (nálam vaníliaaroma)
- 20 dkg liszt
- 15 dkg étkezési keményítő
- lekvár
- tortabevonó csokoládé


A vajat habosra kevertem a cukorral, beledolgoztam a tojást, a darált diót és a vaníliaaromát. A lisztet és a keményítőt felváltva, kanalanként kevertem hozzá. Egy viszonylag lágy állagú masszát kaptam.

A recept itt írja, hogy a tésztát a madeleine sütőformába kenjük és 200 fokra előmelegített sütőben 15 perc alatt megsütjük.

Nálam ez úgy nézett ki, hogy habzsákba (vagyis egy műanyag, henger alakú habkinyomóba) töltöttem a tésztát és már az első adagnál ragadt minden a környezetemben. Szép kis formákat nyomtam a sütőpapírra, de mint említettem, már ekkor felmerült bennem, hogy hogyan is fogja megtartani a formáját a bordázottságát. Hát sehogy nem tartotta. Pillanatok alatt kisimult, kilapult a 200 fokos sütőben. 10 perc elég volt, már ekkor elkezdett barnulni a széle, úgyhogy gyorsan kivettem a sütőből.

A második tepsinél már nem is próbálkoztam a habkinyomóval, kanállal kis félgömb alakú halmokat helyeztem a sütőpapírra. Mondanom sem kell, a kis félgömbökből nagy lapos formák lettek.

A kisütött sütiket kihűtöttem, és lekvárral kettesével összeragasztgattam. A fele adagba szederlekvárt a másik fele adagba muskotályos körtelekvárt kentem.

Gőz felett tortabevonó csokit olvasztottam és ebbe kellett volna mártogatnom a sütik egyik felét, de olyan kevés volt a csoki a lábas alján, hogy nem tudtam belemártani, inkább kanállal próbáltam ráügyeskedni a sütire. Esztétikailag hagy maga után némi kivetnivalót, de színes cukorral díszítve próbáltam ellensúlyozni a szépséghibát. :)

Habár nem lett belőle madeleine, teasütinek tökéletesen megfelelő, mert omlós, szájban szétolvadós tésztája van. Mivel elég édes már úgy magában is (ezért kentem meg egy részét szederlekvárral), nekem nem biztos, hogy kellene rá a csoki, és ez nagy szó pont tőlem, aki csokiimádó! Azért nem adtam fel a reményt, legközelebb beszerzek egy sütőformát és sütök igazi madeleine-t!

Pont egy hete ünnepeltük házibulival a barátokkal Mazsolino 25. születésnapját. A fenti feliratot saját kezűleg készítettem neki, ez várta nálunk, ahogy belépett az ajtón. :) Kisebb élménybeszámolót olvashattok tesóm saját blogján. Itt szeretném megragadni az alkalmat, hogy reklámozzam, ugyanis innentől kezdve az általa sütött sütikett és főzött étleleket ő fogja publikálni más egyéb bejegyzések mellett. Fogadjátok szeretettel:

www.aprosemmisegek.blogspot.com

BOLDOG SZÜLINAPOT MAZSOLINO!

És természetesen én sem feledkezem meg Borbála-napról! Borinak (Sheppie-nek) pedig nagyon boldog névnapot kívánok!

Ropogós sült csirke

Sajnos nem tudtam tartani magam az eredeti tervhez, mert későn olvastam el igazán a receptben, hogy ezt a csirkét 6 órán át páclében kell tartani. Az egynapos csúszás talán megbocsátható, főleg, hogy valami olyan különlegesen jó receptre bukkantam, amit mindenkinek ajánlani tudok kipróbálásra.

Szóval kezdődött azzal, hogy a Dió Bisztróban találkoztam a különleges pácolási eljárással, s folytatódott azzal, hogy pont a héten jött a friss tanyasicsirke-szállítmány, no meg a hétvége (a péntek is annak számít!), amikor ideje és kedve is van az embernek a hosszadalmas kísérletezésre.

Hozzávalók a pácléhez, 1,5-2 kg-os csirkéhez, karajhoz:

- 4 liter víz
- 1 csésze só
- 2 ek méz
- 12 babérlevél
- 1 fej fokhagyma héjastól zúzva
- 2 ek egész bors
- 3 nagy szál rozmaring
- 1 csokor kakukkfű
- 1 nagy csokor petrezselyem
- 2 nagy citrom reszelt héja és leve (nálam 1 nagy citrom és fél narancs leve, mert ez volt betárazva limonádéhoz a mélyhűtőben)
- keverjük össze a hozzávalókat fedő alatt forraljuk 1 percig, hűtsük le

A recept szerint "fontos, hogy a lé lepje el, ha kell, tegyünk rá egy tányért valami nehezékkel és nyomjuk le a víz alá. 6 óra a pácolási idő egy perccel sem több, ha kevesebb a hús a páclé is arányosan kevesebb legyen, de az idő nem változik."

Hát jó. Csütörtök este összeállítottam a legnagyobb fazekamban a páclevet, felforraltam, félretettem hűlni. Mivel itt csapatmunkára volt szükség, Tomát megkértem, hogy pénteken 10 óra 00 perckor helyezze a csirkét a páclébe, tettem alá neki egy tálcát, hogy ha kifolyik, legyen hová folynia, sőt felkészítettem őt, hogy ez nagy valószínűséggel be fog következni. Azt mondta, rengeteg lé folyt mellé, de ügyesen a mosogatóban végezte a műveletet. Megbeszéltük, hogy a tetejére helyez egy tányért, ami pont illeszkedik a fazék szájához, és még a fedőt is ráteszi, majd az egészet kiviszi az erkélyre (6 fok van kint).

Hat óra elteltével, azaz 16 óra 00 perckor kivettem a csirkét a finoman illatozó pácléből, lemostam és félretettem száradni (amíg a terv szerint megsütöttem Bori névnapjára a meggyes máktortát). Ezután már csak annyi volt a dolog, hogy betettem a csirkét a 200 fokos sütőbe 2 órára, félidőben megfordítottam, és most veszem észre, hogy elfelejtettem a bőrét sütés előtt megsózni, ennek ellenére tényleg fantasztikusan ropogós bőrű és omlós húsú lett a végeredmény se nem sós, se nem sótlan.

Bár a tanyasi csirke nem kíván ennyiféle fűszert, mert húsa önmagában is eszméletlenül finom, de a bolti-halszagúval mindenképpen javasolt ez az eljárás. Toma és Vivi majdnem az egészet felfalták egy ültő helyükben - ennél többet nem is kell mondanom szerintem.

Csoda: Hópehelyvirág

Sajnos nem tudom ennek a virágnak a nevét, ha valaki felismeri, kérem szépen, írja meg, úgy illene, hogy név szerint említsük őt! Még a tavasszal vettem az erkélyre és egész nyáron ontotta kicsi, kedves, fehér virágait, és most, itt a nagy-nagy hideg télben és hóesésben sem zavartatja magát, boldogan virágzik. Igaz, most már az anyutól kapott, titkos recept alapján összeállított tápszerrel locsolom egy héten egyszer, de azért ez mégis csak egy kisebb csoda!

Ezzel a kis renitens virággal kívánok nagyon boldog Borbála napot, és Vivien napot, és unokabátyámnak, Dezsőnek boldog szülinapot, meg persze mindenkinek, aki mostanában ünnepel valamit, és akit sajnos rossz szokásomnak megfelelően esetleg elfelejtettem felköszönteni. Sőt! Minden kedves ismerősnek és ismeretlennek sok-sok boldogságot!

Májpástétom 2.

Na, ha már megjöttek a finom friss tanyasi csirkék, ismét nekiálltam májkrémet csinálni a májukból. Kicsit más hozzávalókkal készült, mint az előző, de ez is legalább olyan finom szerintem.
Hozzávalók:

- két dagi tanyasi csirke összes levágható hája
- ugyanennek a két csirkének a mája
- 1 kis fej hagyma
- egy kávéskanál összetört fokhagyma
- 1 keménytojás
- 1 kávéskanál majoranna
- só, bors,
- 2-3 kávéskanálnyi jó zsíros tejszín, vagy házi tej föle

A hájat és a zsíros bőrt kisütöttem, a zsírt leöntöttem, és a visszamaradt még puha töpörtyűre rádobtam az apróra vágott hagymát. Amikor a hagyma megpárolódott (dinsztelődött), jöhetett a megtisztított, egyforma kis kockákra vágott máj is. Kábé 10 percig sütöttem őket együtt, végül fűszereztem a fokhagymával, sóval, majorannával.

Amikor elkészült, átöntöttem az aprítógépbe, mellédaraboltam a keménytojást, ráöntöttem a tej fölét (vagy lehet tejszínt) és jó sokáig járattam a gépet, amíg az állaga finom krémes lett. Ekkor kóstoltam, sóztam, talán el is sóztam kicsinykét, de nagyon finomnak találtam. Kíváncsi vagyok, melyik ízlik jobban a gyermekemnek. (Ez ízlett jobban, sokat dicsérte, boldog vagyok!)


Remélem, követitek tegnapi táblázatomban a tervteljesítést!

Narancslekvár 4.

Sokat olvasni mostanában arról, mennyi vegyszerrel kezelik a narancsok és a citromok héját, mire a konyhánkba kerül, ezért idei első narancslekváromhoz olyan receptet kerestem, ami szerint ez nem lényeges tartozéka a lekvárnak. Bár szerintem sokkal szebb színe van, amikor a narancs héja is benne van, de amíg nem szerzünk be Csincsillával biogyümölcsöket, addig képtelen vagyok használni. Azért hogy valamitől különleges legyen mégis a lekvárom, különböző fűszerekkel ízesítettem Dr. Oetker receptje alapján.

Hozzávalók a fűszeres narancslekvárhoz:

- 1 kg narancsgerezd felaprítva (kb. 9 narancsnak felel meg)
- 4 dl narancslé (4 nagyobb narancs kifacsart leve vagy üzletben kapható narancslé, lehetőleg 100%-os, cukrozatlan)
- 2 tasak vaníliáscukor
- fél-fél teáskanál őrölt fahéj és szegfűszeg
- 350 g cukor
- valamilyen fajta lekváreltevő por (dzsemfix)

A narancsokat meghámoztam, fehér héját is eltávolítottam, de a gerezdek közül a hártyát már nem. Minden gerezdet 3-3 (egyforma :-)) darabra vágtam, és lábosba tettem, majd ráöntöttem a narancslevet is. A cukorba kevertem a fűszereket, a tartósítót és a vaníliáscukrokat. A dzsemet felforraltam, s amikor felforrt, hozzáadtam a fűszeres cukrot, folyamatosan kevergetve pár percig zubogva forraltam. Ezután tiszta üvegekbe szedtem, a kihűlési idő alatt néhányszor megfordítottam, hogy a narancsdarabokat egyenletesen elosszam.



Másnap feldíszítettem, némelyik nőies ruhát kapott, a többinek picit férfiasabb dizájn jutott. Remélem, ízleni fog a megajándékozottaknak.

Karácsonyi készülődés

Nagyobb ünnepek előtt Domika mindig készített menüsorokat és hosszú bevásárlólistákat, amiket Papinkó aztán rendre megvásárolt. Tőle tanultam tehát, hogy megtervezem előre az ünnepi kajákat, sütiket jó előre. Emlékszem, Domika már novemberben összeállítottam a karácsonyi menüt, és nem tudom, hogy egész decemberre volt-e már akkor terve, vagy csak én bővítettem-e ki a magamét, de az az igazság, hogy mint minden évben, ilyenkorra már jó ideje azon jár az agyam, melyik nap mit főzzek-süssek, hogy gondosan legyen beosztva az időm, energiám és a pénzem. Az üresen hagyott napokra még nem jutott eszembe semmi, de biztosan valami egyszerűt fogok kitalálni: hideg/melegszendvics, főzelék, valamilyen tészta, ami persze nem lehet mákos, diós, grízes, gombás, stb. stb. Nem könnyű! [A változtatás jogát fenntartom! :-)]

December	Kaja	Süti
1.	Brassói (tegnapelőtt készült)	Narancslekvár
2.	Új recept: Ropogós sült csirke, mert aznap lesz csirkeszállítás a tanyáról
3.	Májpástétom az új csirkék májából	Meggyes-máktorta
4.	Borbála-napi BORSCS (végre!)	Mézeskalács
5.	Maradékok	Pepperkakor (svéd mézes), Meggyes muffin
6.	A maradék ropogós sült csirkéből csirkés tészta
7.	Pizza
8.	Pulykamellszeletek joghurtos-őrölt köményes pácban
9.	Húsleves
10.	Vacsora a St. Jupát étteremben
11.	Rántott hús	Új recept: Ribizlis süti
12.	Maradékok	Narancslekvár bionarancsokból
13.	Új recept: Fűszeres sült pulykamell
14.	Új recept: Rizottó
15.	Házi hamburger
16.	Új recept: Nigella-féle töltött krumpli	Új recept: Narancstorta, vagy Mákfagyi
17.	Maradékok
18.	Saslik	Új recept: Narancsos karamellpuding
19.	Új recept: Ha lesz tojásfehérjém, akkor vajas kiflit sütök, mert találtam egy receptet, amibe az kell. Ebből valamilyen szendvics készül majd	Linzerek, vagy bonbonok
20.	Brassói, mert akkor napokig nem kell azon gondolkozni, mit eszik meg Toma
21.	Szabolcsi töltött káposzta	Bejgli
22.	Maradékok
23.	Maradékok
24.	Új recept: Ropogós libamell, sült krumpli, Tata-féle saláta, Isu-féle párolt káposzta	Csokis pavlova tejszínhabbal, eperrel, eperöntettel
25.	Ha nálam lesz a családi karácsony, akkor rántott hús, sült kacsa vagy csak kacsamell, kacsacomb, és sokféle saláta	Feketeerdő-kehely, vagy Toblerone-kehely, bejgli, új recept: Apró marcipános szélforgók
26.	Remélem, nem kell főzni!	Új recept: Bálint mákos sütije
27.	Pisztrángozás és pálinkázás a Vörösmarty téren Micikével
28.
29.		Linzerek, pogácsák a szilveszteri hosszú hétvégére
30.		Epres bólé
31.	Mivel elutazunk a barátokkal, Tomának ezeket hagyom itthon: Új recept: Micike-féle lencsesaláta, valamilyen sült hús, vagy fasírt	Új recept: Philadelphia-Tiramisu, de ebben nyilván semmi új nem lesz

Mindenkinek kellemes adventi készülődést kívánok!